Farkaskaland

�rta: Asd

- Perselus! Sz�ks�gem lenne valakire egy nagyon vesz�lyes feladat elv�gz�s�hez!
Piton v�rt, hogy Dumbledore folytassa, de az igazgat� csak �that�an n�zett r� f�lhold alak� szem�vege f�l�tt. Ekkor r�eszm�lt, hogy a v�lasz�t v�rja.
- Milyen feladatr�l lenne sz�? - k�rdezte sietve.
Dumbledore m�g egy pillanatig f�rk�szte, majd halkan megsz�lalt:
- Remus Lupint kellene elk�s�rni egy �szaki erd�be teliholdkor.
Piton arca merev lett:
- Minek Lupinnak k�s�ret? Egyed�l nem tal�l oda?
- Remus �sszefutott n�h�ny hal�lfal�val. S�lyosan megsebes�lt. M�r l�badozik ugyan, de m�g gyenge. Ez�rt kell k�s�ret.
- �s �n legyek a sz�razdajk�ja? Teliholdkor? Farkas�l� f�zet ide vagy oda, Lupin ilyenkor akkor is vesz�lyes!
- Nem ihatja a farkas�l� f�zetet.
- Micsoda?! - Piton hirtelen beleharapott a sz�j�ba. Igyekezett �sszeszedni mag�t, �s amikor m�r biztos volt benne, hogy nem fog ord�tani, akkor sz�lalt meg �jra. - Igazgat� �r, nem szeretn�k tiszteletlen lenni, de ez a dolog nem vesz�lyes, hanem �r�lts�g!
- �ppen ez�rt kell hozz� olyan ember, akinek a b�tors�ga m�r az �r�lts�ggel hat�ros.
Piton mindig s�padt arca kipirosodott. Dumbledore r�besz�l�en folytatta:
- Minden vesz�lynek fittyet h�nyva sz�mtalanszor kock�ztatta m�r az �let�t. A teste �s az elm�je �ps�g�t. �s mindig megoldotta a probl�m�kat!
- Ez akkor is m�s! - robbant ki Pitonb�l. - �n is j�l tudja, mit eredm�nyezhet egy v�rfarkas t�mad�sa! Csak nagyon kev�s var�zsl� rem�lheti, hogy t�l�li, a t�l�l�s pedig rosszabb, mint a hal�l!
- Nem fogja mag�t megt�madni, Perselus! A legk�zelebbi holdt�ltekor csak hajnali egy �rakor j�n fel a hold, �n pedig adok mag�nak egy vessz�t, amit �jf�lkor kell kett�t�rnie. Ez meg fogja mag�t oltalmazni mindent�l.
Piton gyanakod� pillant�ssal vette �t Dumbledore-t�l a k�zel k�tarasznyi favessz�t. A vessz�n jelek voltak. �r�snak t�nt, de nem tudta elolvasni.
- Mik ezek?
- V�delmez� r�n�k.
- Ezek? �n is j�rtam r�naismeretre annak idej�n, de ezek nem hasonl�tani semmire, amit eddig l�ttam.
- Val�ban nem. Olyan �si r�n�k, melyeket csak nagyon kevesen ismernek.
- �s maga ismeri �ket?
- Igen, Perselus.
- �s? Mi van r��rva?
- Egy er�t id�z meg. Egy v�delmez� er�t.
- Egy �r�val el�bb? Na �s meddig tart a hat�sa?
- Sz�ks�g lesz arra az �r�ra. �s kitart eg�szen addig, am�g kell. Nem eshet baja, Perselus.
Piton m�g mindig gyanakodva n�zte hol a vessz�t, hol az igazgat�t.
- De ha a k�s�r�nek nem eshet b�nt�d�sa, mi�rt kell b�tor embernek lennie?
- �jszaka egy elhagyatott erd�be menni egy v�rfarkassal, m�g ha biztosan tudja is, hogy megv�delmezik... Gondolja, hogy b�rkit megk�rhetek r�?
- Nem. Val�ban nem. De mi�rt kell egy�ltal�n Lupinnak odamennie?
- Sz�ks�g�nk van Remusra, Perselus. Ott meg fog gy�gyulni.
- �rtem - b�lintott Piton. Azt�n megr�zta a fej�t - Nem, nem �rtem, de mindegy. �m mindennek ellen�re nem vagyok benne biztos, hogy �n lenn�k r� a legalkalmasabb. Nem vagyunk Lupinnal t�lzottan bar�ti viszonyban.
- Igen, tudom, Perselus. �ppen ez�rt k�rem mag�t. A megv�ltozott helyzet miatt itt lenne az ideje, hogy bar�tokk� v�ljanak. V�g�l is, ha j�l eml�kszem, Lupin nem �rtott mag�nak, ugye?
- Nem, de abba a t�rsas�gba tartozott.
- James Potter �s Sirius Black m�r meghaltak. Pettigrew pedig... Perselus, mindenkire sz�ks�g�nk van, aki tud �s akar is Voldemort ellen harcolni. �ssze kell tartanunk. Legyen nagylelk�, felejtse el a m�ltat!
Piton hallgatott.
- B�k�lj�n meg Remus Lupinnal!
- Ilyet nem �g�rek, igazgat� �r! - v�laszolt mereven Piton. - De a maga kedv��rt elviszem Lupint.
- Helyes! Egy�bk�nt, ha elmegy, maga is kapni fog valamit.
- Mit?
- Majd megl�tja.

A k�t f�rfi nem sokat sz�lt egym�shoz �tk�zben. A t�rk�p, amit Dumbledore adott, el�g pontos �s r�szletes volt, de ezen a ter�leten embernek nem sok nyoma akadt. A vadon �rintetlen�l �llt ott m�r �vsz�zadok �ta. Nem voltak �sv�nyek, hoppan�lniuk nem lehetett az erd� belsej�be. Lupin m�g nem �p�lt fel rendesen s�r�l�seib�l, �pp csak tartotta mag�t, ez�rt Pitonnak kellett utat t�rnie. F�raszt� munka volt. Piton szik�r termete nagy er�t rejtett, de �ltal�ban nem kellett fizikai munk�t v�geznie, ilyen kimer�t�t pedig v�gk�pp nem.
D�l k�r�l le�ltek pihenni. El�szedt�k a magukkal hozott elem�zsi�t. Piton ki�hezetten vetette r� mag�t, Lupin alig csipegetett.
- Egy�l! - mordult r� Piton.
- Nem k�v�nom - tolta el mag�t�l az �telt Lupin.
- Ha nem eszel rendesen, nem lesz er�d. Mit gondolsz, �n foglak majd cipelni?
- Nem k�rek ilyesmit.
- Na persze! Egy�l, �gy is �gy l�zengsz, mint az �szi l�gy! Csak kolonc vagy a nyakamon!
- Arra sem k�rtelek, hogy gyere velem, Perselus.
- Dumbledore k�rt - nyomta meg az igazgat� nev�t Piton. - M�snak nem tettem volna meg ezt az �r�lts�get. Kinek hi�nyzik ez, egy v�rfarkassal bolyongani a vadonban!
- Mi�rt j�tt�l velem, ha ennyire gy�l�lsz? - emelte r� tekintet�t Lupin.
- Mondtam m�r, Dumbledore k�rt! - csattant fel Piton, majd g�nyosan folytatta - Nem tudom, jelent-e neked valamit az a sz�, hogy tisztelet! �n tisztelem Dumbledore-t!
- �n is tisztelem! - ellenkezett Lupin.
- Persze! - Piton hangja szinte mart. - Tisztelted, amikor di�kkorodban Dumbledore h�ta m�g�tt r�vetted azt a m�sik h�rom j�madarat az anim�gi�ra! Tisztelted, amikor eltitkoltad el�le, hogy Black kutya k�p�ben bejuthatott a Roxfortba! Nagyon tisztelted, amikor nem mutattad meg neki a Tekerg�k T�rk�p�t, ami a Potter-k�ly�k birtok�ban volt, �s te tudt�l r�la! Mondhatom, furcsa a te tiszteleted!
- Igaz, k�vettem el hib�kat ellene, de igenis tisztelem! - v�dekezett Lupin. - Tisztelem, becs�l�m, s�t szeretem! Ezt a sz�t viszont te nem ismered!
- Mit tudhatsz te r�lam? - sziszegte Piton megvet�en. - Azt hiszed, mert g�r�nykedtetek velem Potterrel, ismersz?
- �n nem g�r�nykedtem veled!
- De �lvezted, ha Potter�k igen!
- Nem �lveztem! - ki�ltott fel Lupin.
- K�s�rletet sem tett�l, hogy le�ll�ts a haverjaidat! - emelte meg a hangj�t Piton is.
- �k a bar�taim voltak!
- �s ez mire magyar�zat?
- Fogalmad sincs, mi az a bar�ts�g! Neked soha nem voltak bar�taid!
- Nem volt r�juk sz�ks�gem!
- Mindenkinek sz�ks�ge van bar�tokra!
- Csak a gyeng�knek!
- Azok besz�lnek �gy, akik k�ptelenek adni!
- Olcs� �rzelg�ss�g!
- A bar�tok elfogadj�k egym�st! Hib�ikkal, er�nyeikkel! �s �sszetartanak! Mindenkor! Mindenben!
- A g�r�nyked�sben is? - kiab�lt Piton.
- Tudod te, milyen �rz�s kitasz�tottnak lenni? - ord�tott Lupin. - Kisgyerek korodt�l mag�nyosnak lenni? James-�k elfogadtak engem olyannak, amilyen voltam! Engem, a v�rfarkast! El tudod te k�pzelni, mit jelentett ez nekem?!
Elhallgattak. Kipirult arccal, szikr�z� szemekkel m�regett�k egym�st. Lassan csillapodtak le. Akkor Piton �sszeszedte a moty�jukat.
- Gyer�nk! - vetette oda.

A k�vetkez� pihen�ig egy sz�t sem sz�ltak egym�shoz. Lupinon egyre jobban l�tszott a kimer�lts�g, arca sz�rnyen s�padt volt, szeme al� s�t�t karik�k �ltek ki. A pihen� el�tt m�r t�ntorgott. Piton is elf�radt, de sokkal jobban b�rta a megpr�b�ltat�sokat. F�lig-meddig egym�snak h�tat ford�tva �ltek a f�re. Ker�lt�k egym�s tekintet�t. V�g�l Piton sz�lalt meg:
- Hogyan lett�l v�rfarkas?
- Kisgyerek koromban megharapott egy - mes�lte Lupin a t�rd�nek.
- �s te megharapt�l valakit?
- Szerencs�re nem.
- Tudod, mit csin�lsz... olyankor?
- Nem.
- Nem is eml�kszel r�?
- Nem.
- Akkor... nem is vagy hib�s az�rt, amit a v�rfarkas m�vel.
- De igen. Az is �n vagyok, Perselus - n�zett v�gre Pitonra.
- Akkor mindig azzal a f�lelemmel �lsz, mit fogsz csin�lni olyankor, amikor te nem vagy te?
- Igen.
- Potter�k... A bar�taid k�z�tt is f�lt�l?
- Igen.
- Akkor hi�ba voltak bar�taid, m�gis mag�nyos volt�l! - n�zett diadalittas mosollyal Lupinra.
- Egyed�l voltam, Perselus - v�laszolt f�radtan Lupin. - A f�lelmemmel egyed�l. Ebben nem tudtak seg�teni. De nem voltam mag�nyos.
- Mi�rt? Mi k�l�nbs�g van a kett� k�z�tt? - g�nyol�dott Piton.
- Mag�nyos az, aki nem sz�m�t senkinek, �l-e, hal-e.
- Olyan fontos az, sz�m�tasz-e valakinek?
- Te soha nem akart�l tartozni valakihez, Perselus? Sz�leidhez? Bar�taidhoz? Egy n�h�z?
- Ha tartozol valakihez: az a gyenge pontod - jelentette ki Piton, de k�zben elford�totta a fej�t.
- Amit�l a leger�sebb tudsz lenni - b�lintott Lupin.
- �gy l�tom, szeretsz �rzelegni - h�zta el g�nyosan a sz�j�t Piton, de ez valahogy er�ltetettnek t�nt. - Menj�nk. �gy soha nem �r�nk oda. M�rpedig a hold felj�vetel�t ott szeretn�m meg�rni.

A d�lut�n k�zep�re Piton �gy �rezte, � is ereje v�g�re �rt, mint Lupin, amikor kis patakra bukkantak. A t�rk�p szerint a patak ment�n el tudnak jutni ahhoz a kis tiszt�shoz, amit keresnek. V�gre egy kis k�nnyebbs�g! H�trafordult Lupinhoz, hogy megossza vele felfedez�s�t, de Lupin �ppen akkor rogyott t�rdre. Beesett arca sz�rke volt a kimer�lts�gt�l, szeme f�nnakadt. El�jult. Az �rd�gbe! - mormolta Piton. Visszament Lupinhoz, �s nagy �ggyel-bajjal a patakhoz h�zta. V�kony f�rfi l�t�re meglep� s�lya volt. A patakn�l Piton egy kis vizet mer�tett a kez�be, azzal locsolta, d�rg�lte a m�sik arc�t. Lupin egy id� ut�n felny�g�tt. Piton el�vette kulacs�t, megt�lt�tte friss v�zzel, �s Lupin sz�j�hoz tartotta.
- T�rj magadhoz, Lupin! Itt van egy kis v�z, igy�l!
Lupin lenyelt p�r kortyot, de f�lrenyelt. K�h�gni kezdett. Piton seg�tett neki oldalra fordulni, azt�n tartotta Lupin fej�t, m�g megint ivott.
- K�sz�n�m! - lehelte Lupin. - Hagyj itt, Perselus. Sohasem �r�nk oda. Nem b�rok tov�bb menni.
- Pihensz egy kicsit, megmosakszol, azt�n megy�nk tov�bb. Az �t innen m�r k�nnyebb lesz. A patak ment�n kell tov�bb menn�nk. Nem m�ly, ak�r bele is g�zolhatunk. Nem kell az aljn�v�nyzettel k�nl�dnunk.
- Az j�! De akkor sem hiszem, hogy siker�l. Mi�ta is megy�nk? �s m�g az �t fel�n�l sem tartunk.
- A k�nnyebb �ton jobban haladunk.
- Nem lesz er�m hozz� - suttogta Lupin b�gyadtan r�zva a fej�t.
- Ha nem b�rsz menni, majd viszlek.
- Ugyan! - r�zta a fej�t �jra Lupin. - Hagyj itt, menj vissza. A hold felj�vetel�ig m�g el b�rsz menek�lni - rebegte. Behunyva szem�t visszafek�dt. Az �lmos sz�rkes�g beteges s�padts�gnak adta �t hely�t az arc�n, szeme alatt s�t�t karik�k �ktelenkedtek. Ajkai feh�rek voltak, f�lig nyitva, kicsit kapkodva l�legzett. Nem volt j� b�rben. Soha nem �gy n�zett ki, mint egy eg�szs�gt�l kicsattan� ember, de most les�rt r�la az er�tlens�g. Hogy fogja v�gigcsin�lni? - gondolta mag�ban Piton. - T�nyleg nem fogja b�rni. �s m�g el�tte az �jszaka! Annyira gyenge, m�g a farkas�l� f�zettel sem tudn� lek�zdeni a benne megb�v� fenevadat. A v�rfarkas meg�li. - Piton mag�nak is meglep� sz�nalommal n�zte a meggy�t�rt arcot. - Szerencs�tlen! Ez lenne a gy�gyul�sa, hogy meghal? �gy tudna megszabadulni m�sik �nj�t�l? �s velem mi lesz addig? Mi lesz, ha a v�rfarkas meg�rzi a v�g�t, �s megmar? Ha a v�delem m�gsem el�g er�s? Jobb lenne, ha m�gis itt hagyn�m! Nem tehetem! Dumbledore-nak sz�m�t Lupin. "Mag�nyos az, aki nem sz�m�t senkinek, �l-e, hal-e" - csend�lt fel a fej�ben. - Akkor Lupin most sem mag�nyos. Hiszen sz�m�t Dumbledore-nak! �s �n? - gondolta. - �n kinek sz�m�tok? Dumbledore-nak! Gondoskodott a v�delmemr�l. �s... Lupin... engem f�lt...
- Gyer�nk, Lupin! - sz�lt fennhangon. - Igy�l m�g egy kis vizet, mosakodj meg, �s folytassuk!
Lupin ny�gve t�p�szkodott fel. Az iv�st�l, mosakod�st�l �j er�re kapott. Vele egy�tt visszat�rt a rem�nys�ge is. Kitart�an l�pkedett Piton m�g�tt a patak ment�n, vagy amikor ism�t s�r� bokrok bor�tott�k a partot, a patakban. Egy �ra m�lva meg�lltak, pihentek, ettek is egy keveset, majd �jra mentek tov�bb. Sokkal jobban haladtak, mint az erd�ben, de Lupin �jra botladozni kezdett. Piton lassabban l�pkedett, gyakrabban tartott pihen�t, de hi�ba. L�tszott, hogy Lupin egyre er�tlenebb. M�r kezdett s�t�tedni, �s m�g egy �ra j�r�suk volt a kijel�lt tiszt�sig, amikor Lupin a patakba rogyott.
- Kelj fel, Lupin! M�r nem vagyunk messze! Szedd �ssze magad!
- Sajn�lom, Perselus! - ny�gte elhal�n Lupin. - Nem megy...
- Dehogynem, csak akarnod kell! Gyer�nk! T�maszkodj r�m! - Lupin karj�t a �tvetette a saj�t nyak�n, �s �tkarolta a botladoz�t. - Gyere! Szedd �ssze magad! Menni fog!
- Nem b�rom, Perselus! - ellenkezett er�tlen�l Lupin. - Nem b�rsz te sem!
- Mondtam, hogy ha kell, viszlek! Menj�nk!
- Mi�rt? - k�rdezte Lupin suttogva. - Mi�rt csin�lod ezt?
- Meg�g�rtem Dumbledore-nak.
- Nem rajtad m�lik...
- M�g soha nem adtam fel semmit - sz�rte a sz�t �sszeszor�tott fogain kereszt�l Piton. - Most sem fogom!
Lupin nem ellenkezett tov�bb. Hagyta, hogy Piton f�lig t�mogassa, f�lig vigye. M�r nem l�tott, nem hallott semmit. �gy �rezte, a hal�l fel� v�nszorog, de m�r azt sem b�nta, csak legyen m�r v�ge. "Meg�r�ltem? - k�rdezte mag�t�l Piton. - S�rneh�z, �n meg cipelem.. Itt hagyhatn�m, �n meg a tiszt�son megszerezhetn�m a v�delmet... Csak ott gy�gyul meg! Itt meghal... - r�n�zett az �ntudatlan, meggy�t�rt arcra. - Nekem sz�m�t, �l-e, hal-e..."
Lupin j�szer�vel azt sem fogta fel, amikor Piton ledobta.
- Meg�rkezt�nk... - zih�lta Piton, �s maga is Lupin mell� rogyott. Lihegett, a kimer�lts�gt�l remegett minden izma, a szeme el�tt karik�k ugr�ltak, a f�le z�gott. Hossz� id�be tellett, mire annyira �ssze b�rta mag�t szedni, hogy sz�tn�zzen.
Egy apr�cska tiszt�s sz�l�n fek�dtek. A tiszt�son csak egy nagy, lapos k� volt. F�l�tt�k �ppen hogy l�tszott a csillagos �g egy r�szre, a t�bbit eltakart�k a rengeteg �gbe ny�l� lombjai. Csak a t�csk�k ciripeltek, b�k�k vartyogtak, m�s zaj nem hallatszott.
Piton az �r�ja ut�n tapogat�zott, amit l�ncon hordott a zseb�ben. P�r perc volt csak �jf�lig. Teh�t �ppen id�ben �rkeztek! El�kotorta a vessz�csk�t h�tizs�kj�b�l �s v�rt.
Lupin az oldal�ra fordult: - Hol vagyunk?
- Meg�rkezt�nk, Remus. Mindj�rt �jf�l.
- A vessz�! Perselus, a vessz�!
- Itt van a kezemben! Pihenj, Remus!
De Lupin nem pihent. Er�tlen�l fel�lt, �gy figyelte Pitont.
Pontban �jf�lkor Piton kett�t�rte a vessz�t. A p�lc�ra v�sett k�l�n�s r�n�k felizzottak. Szell� t�madt. Furcsa, suttog� hangok hallatszottak. A szell� sz�ll� v�ltozott. A sz�l egyre er�s�d�tt. Felkapta a sz�raz leveleket, apr� gallyakat. Kavargott a tiszt�son. A furcsa hangok is er�s�dtek. M�ly, monoton im�ra kezdtek hasonl�tani. A sz�l egyre jobban z�gott. Egyre sebesebben p�rg�tt. Meghajl�totta a tiszt�s sz�l�n �ll� fa-matuzs�lemeket. Hordal�k�val eltakarta a tiszt�st. Z�g�sa b�mb�l�ss� fokoz�dott. A k�nt�l� hang azonban m�g a b�mb�l�st is t�lharsogta... �s egyszerre v�ge lett.
A k�t f�rfi k�b�n, s�keten meredt maga el�. F�l�k m�g z�gott, szem�k-sz�juk telement porral. K�pk�dtek, pr�b�lt�k a szem�kb�l kik�nnyezni a port. Mikor visszat�rt a l�t�suk, egy �regembert pillantottak meg a tiszt�s k�zep�n. Sz�rke, f�ldig �r� viseltes k�penyt hordott, csukly�j�t h�travetette. M�ly bar�zd�kkal sz�ntott arc�t feh�r haj keretezte, hossz� feh�r szak�lla �ve al� �rt. H�t�n a k�nek vetve egy kis t�z mellett �ld�g�lt.
- �dv n�ktek, v�ndorok! - sz�lt m�ly hangon. - Jertek, telepedjetek t�zem mell�. Ily k�s�i �r�n mily utak vezettek bennetek eme rengeteg m�lyibe?
- ���... J� est�t k�v�nok, uram! - k�sz�nt bizonytalanul Piton. Az �regember v�ratlan megjelen�se m�g hagyj�n - v�g�l is var�zsl� volt -, de az �reg besz�de... valahogy furcsa... Zavarba j�tt t�le.
- T�n e rongyos g�nc l�tt�n gondolod, hogy �r lenn�k? - mosolygott az �reg. - Szeg�ny vagyok �n, nem volt soha m�som, csak amit �m� magamon hordok. S nem is l�szen ez m�sk�ppen ezut�n sem! De t�zet tudok rakni, j�f�le szalonn�m, cip�m is akad a tariszny�mban, s ha szeg�nyes �tkemet meg nem vetitek, megosztom v�letek, ha m�g nem lett volna esteb�detek.
- K�sz�nj�k! - hebegte Piton. Megpr�b�lta felseg�teni Lupint, de nagyon f�radt volt maga is, nehezen boldogult. Az �reg odament hozz�juk, a m�sik oldalr�l t�masztotta Lupint, �gy eljutottak a t�zh�z.
- T�rsad beteg-�, avagy sebes�lt? - k�rdezte az �reg.
- Sebes�lt, de m�r gy�gyulgat. Csak nagyon elf�radt... b�ty�m.
- No, j�l vagyon. T�masszuk ide a k�h�z. Ez majd megseg�ti �lni. �gy, la! S az esteb�dre mint mondotok?
- K�sz�nj�k! �n elfogadom.
- H�t te, szeg�nyk�m?
- K�sz�n�m! - suttogta Lupin. - Azt hiszem, nekem is j�l esne.
- Bizonnyal �gy l�szen! Imhol a ny�rsak, imhol a szalonna, k�sem is akad! Vegy�tek a cip�t is!
A h�rom f�rfi elfoglalta mag�t egy darabig a szalonna felt�z�s�vel. Lupin annyira er�tlen volt, hogy egymaga nem boldogult, de Piton seg�tett neki.
- �s maga... b�ty�m? - k�rdezte Lupin - Hogy ker�lt ide?
- N�kem nincsen h�zam, hol itten, hol meg amott k�borlok. J�rom a vid�ket. Ahol valami beteg akad, f�veket adok, ha teh�n f�v�dik fel, r�olvasok. Cser�be cip�t, szalonn�t adnak a n�pek. Most is �ton val�k innen amoda.
- De az el�bb... Az el�bb m�g nem volt itt.
- �n-e? Re�m s�t�tedett, t�zet gy�jtottam, azt�n valami viharf�le kerekedett, s mire el�lt, imhol itt val�tok ti!
- �rdekes vihar volt - sz�lt elgondolkodva Piton.
- H�t �rdekes biza! Hanem ti honnan cseppentetek ide?
- A... bar�tom megsebes�lt - v�laszolt Piton. Lupin r�n�zett a v�lasz hallat�n. Piton folytatta - Azt hallottuk, hogy itt meg tud gy�gyulni. Ez�rt j�tt�nk.
- Messzir�l j�v�tek?
- El�g messzir�l. Londonb�l indultunk.
- Ejha! Igen sz�p �t vala s�r�lttel! �s ugyan mit tal�ltok itt, mit�l gy�gyul�s�t rem�nylitek?
- M�g nem tudjuk. Csak azt, hogy �jf�lkor kellett itt lenn�nk.
- H�t �jf�l elm�lott m�r. Nem tal�ltatok itt m�st, csak �ngemet. Na de - vidult fel az �reg - hiszen h�t �rtek �n a gy�gy�t�shoz is! H�t bizonnyal engem kerestetek. Csak azt nem veszem eszembe, mib�l tudhatt�tok, hogy most itt l�szen tart�zkod�som?
- Nem tudtuk, b�ty�m. Tal�n az tudta, aki k�ld�tt.
- No de � hogyan lehetett e dolog tud�ja?
- Nem tudom. Az a f�rfi nagyon b�lcs.
- H�t annak kell lennie, ha olyik dolgokat is l�that, mik m�sok szeme el�l el vannak rejtezve. Csak nehogy �rd�ng�ss�g legy�k a dologban! H�t l�ssuk, fiam, ha v�g�re j�rt�l esteb�dednek, megn�zz�k sebedet. Mivel ejtett�k rajtad? Karddal? T�rrel?
- Egyik se - v�laszolt bizonytalanul Lupin. Azt m�gse mondhatta, hogy �tkok tal�lt�k el. A furcsa �reg, aki �gy is "�rd�ng�ss�gt�l" tartott, v�gk�pp megr�m�lt volna. - T�bben megt�madtak. �sszevertek.
- Vagy sutty�k, vagy bugris parasztok lehettek - v�lekedett az �reg. - Nemesek a kez�ket nem haszn�lj�k... Ocsm�ny tett t�bbedmag�val b�ntalmazni v�dtelent! S te nem kelt�l t�rsad segedelm�re? - fordult Pitonhoz.
- � nem volt ott - v�delmezte Pitont Lupin. - K�s�bb tal�lt r�m.
- �rtem. Bizonnyal idegennek v�ltek. Errefel� bizalmatlanok a n�pek. De idegenek is lehettek. Nem vagyok tud�ja, honnan j�ttetek, de od�bb Londont�l.
- Mib�l gondolja ezt, b�ty�m? - k�rdezte mosolyogva Lupin.
- Besz�ditekb�l. J�l besz�ltek, csak olyan furcs�n f�zitek a szavakat. Mintha nem e honban sz�lettetek volna.
- �rdekes - mondta Lupin. - Mi meg a maga besz�dj�t tartjuk furcs�nak. Olyan... r�gies.
- R�gies? - vonta fel a szem�ld�k�t az �reg. - Sok esztend� nyomja m�r a v�llamat, de csak �ngemet tartanak a n�pek r�ginek, nem a besz�demet.
- Milyen �vben is j�runk most, b�ty�m? - sz�lalt meg Piton, aki m�r egy ideje �sszeh�zott szemmel figyelte az �reget.
- H�t nem vagyok �ppen de�k, de tudom, hogy Krisztus Urunk sz�let�se ut�ni kilencsz�z-nyolcvankettedik esztend�t �rjuk.
Piton �s Lupin �sszen�zett. Szavak n�lk�l is �rtett�k egym�st. Az �reg kutat� szemekkel f�rk�szte �ket. Lassan megsz�lalt:
- K�s�bbeni id�b�l j�v�tek. �vetekbe p�lca vagyon dugva. Var�zstud�k vagyok. Ak�rcsak �n - azzal szak�lla rejtek�b�l egy p�lc�t h�zott el�.
A k�t fiatal f�rfi megd�bbenve meredt az �regre. �m miel�tt p�lc�juk fel� kaphattak volna, az �reg m�r vissza is t�zte a saj�tj�t.
- A vihar... - r�vedt a t�zbe az �reg. - Nemr�giben v�lt sz�t utam tan�tv�nyaimt�l. Egy �si ig�kkel felr�tt favessz�t ad�k n�kik, ha olyannal �tk�zn�nek, mivel nem b�rn�nak el, t�rj�k k�tfel�, seg�ts�gemet h�vva. Imm�ron l�tom, nem �k, hanem ivad�kaik j�ttek hozz�m t�ren �s id�n �tall. J�l vagyon! - mosolygott a m�sik kett�re. - H�t imhol vagyunk!
El�red�lve f�rk�szte Lupint.
- Cs�nya �tkokkal vala tal�lkoz�sod! Set�ts�g lehelet�t �rzem rajtad, fiam, mi�ta meg�rkez�l! De gy�gyul�sod �tj�t mi�rt z�rod el?
- Tess�k? - hebegte Lupin.
- Farkast hurcolsz a nyakadban. Mi v�gre? Haj�tsd le a toporty�nf�rgit, el�g er�s, meg�ll a maga l�b�n!
- A farkas! - ki�ltott fel r�m�lten Lupin. - �risten, mindj�rt felkel a hold! Menek�lj�n, b�ty�m! Perselus, mentsd magad!
Piton arca a szok�sosn�l is s�padtabb lett. Felpillantott az �gre, majd az �regre, de nem mozdult. Az �reg mosolygott.
- Mi v�gre e nagy siets�g? No, dobd le magadr�l az ordast!
- B�ty�m! V�rfarkas vagyok! Menek�lj�n! - Lupin r�k m�dj�ra h�tr�lt a t�zt�l.
- Ej, de konok vagy! - cs�v�lta a fej�t az �reg. - No, ha te nem, majd �n! Jer ide, farkas! Jer hozz�m!
Ebben a pillanatban felkelt a telihold. S�padt f�nye el�rasztotta a tiszt�st. Lupin teste g�rcsbe r�ndult, f�jdalmasan vonaglott a f�ld�n. Fogai megn�ttek, f�le-arca megny�lt, megsz�r�s�d�tt, ujjai v�g�n karmok teremtek.
- Ez l�szen az! - mondta az �reg m�g mindig mosolyogva. Kez�t h�v�n ny�jtotta Lupin fel�. - Jer h�t hozz�m! Jer ide!
Elny�jtott vony�t�s hangzott fel. Piton minden �z�ben remegve, �sszeszor�tott foggal, hal�ls�padtan meredt az imm�r teljesen �talakult Lupinra. V�rta a t�mad�st. V�rta a hal�lt.
De az ember nagys�g� v�rfarkas nem t�madt. Tov�bbra is fetrengett a f�ld�n, f�jdalmasan vinnyogva. Az �reg h�v� k�nt�l�sa egy pillanatra sem hallgatott el. �s a farkas megpr�b�lt talpra �llni. �s ahogy mozdult el a f�ldr�l, a f�ld�n l�that�v� v�lt a vonagl� Lupin! A farkas v�gre felkelt. Lupin ott maradt. A farkas remeg� v�gtagokkal, beh�zott farokkal az �reg fel� t�molygott. Lupin er�tlen�l elny�lt. Piton leveg� ut�n kapkodott.
- J�l vagyon, sz�ps�gem! - d�nny�g�tt az �reg a hozz� �rkez� farkasnak. Mosolygott r�, megsimogatta. - Itt vagyon a te helyed! Gy�ny�r� vagy! Er�s vagy! Hatalmas vagy! De az l�szen sorsod, hogy gazd�dat szolg�ld innent�l mind�tig. �rted-� a szavam?
A farkas az �reg szem�be n�zett, azt�n lehajtotta a fej�t.
- Ki h�t a gazd�d? - k�rdezte az �reg. A farkas fej�t h�traford�tva sand�tott Lupinra. - Engedelmeskedel-� n�ki? - A farkas �jra lehajtotta fej�t.
- J�l vagyon, sz�ps�gem! - simogatta meg az �reg, majd odafordult Lupinhoz. - Okos j�sz�g. Mi l�szen a neve?
Lupin sz�lni sem tudott. Annyi ereje maradt csak, hogy a fej�t az �reg fel� ford�totta.
- Te tudod tal�n? - n�zett Pitonra az �reg. Piton, aki eddig dermedt k�bulatban �lt, megr�zta mag�t.
- Igen - v�laszolta m�g meg-megremeg� hangon. - Holds�p.
- Holds�p! Sz�p n�v! N�ked is elnyerte tetsz�sed? - k�rdezte Lupint�l. Lupin f�radtan b�lintott. - Akkor h�t Holds�p l�gyen a neved! Jer, fiam, �vezd fel Holds�p nyak�t valamif�le k�t�llel, nehogy engedetlens�get vegyen valaha is esz�be!
Lupin megpr�b�lt felt�p�szkodni, de nagyon elgyeng�lt. A teljesen mag�hoz t�rt Piton sietett seg�ts�g�re. Oda t�mogatta-vonszolta Lupint a t�zh�z. Egy�tt kerestek valamit, ami megfelelt volna nyak�rvnek, de hirtelen semmit nem tal�ltak. Piton az �v�hez kapott, kezdte volna leoldani, de az �reg r�sz�lt:
- Nem! Csak a gazd�ja holmija alkalmatos!
Piton b�lintott, majd levette Lupin �v�t. Odaadta Lupin kez�be.
- Csak h�vnod kell! - sz�lt az �reg.
- Holds�p! Gyere ide! - Lupin hangja er�tlen volt, �m a farkas engedelmesen odakullogott. Fej�t sz�pen tartva hagyta, hogy Lupin az �vet a nyak�ra k�sse. Azt�n gazd�ja l�b�hoz kuporodott.
- No, ennyi t�n el�g is mostanra! - sz�lt el�gedetten az �reg. - T�r�d�ttek vagytok, ideje lenne eltenni magatok holnapra! E f�veket �m a t�zbe vetem, f�stj�k nyugodt �lmot, eg�szs�get hozd n�ktek, mire reggelre kelve felpillantotok! Ett�l, fiam, bajaid elt�voznak t�led! - azzal tariszny�j�b�l kis b�rzacsk�t h�zott el�, �s tartalm�t a t�zbe sz�rta. F�st csapott fel, sz�tter�lt a tiszt�son. Vir�gillat t�madt. Nyugalom sz�llta meg a k�t fiatal f�rfit, szem�k �lmosan le-lecsuk�dott.
- Hogyan k�sz�nhetem meg? - motyogta f�l�lomban Lupin.
- Tedd, mit sorsod rendelt tenni! - hallotta messzir�l az �reg hangj�t. - Az l�szen a k�sz�net!

A felkel� nap sugarai �bresztett�k fel �ket. Piton el�bb nyitotta ki a szem�t. L�tta, hogy Lupin feje a farkas horpasz�n nyugszik. V�kony arc�n eg�szs�ges sz�n �lt, szeme al�l elt�ntek a karik�k. Egyenletesen l�legzett. A farkas csak szem�t ford�totta Piton fel�, nem mozdult, nehogy fel�bressze gazd�j�t. Egyed�l voltak a tiszt�son.
N�h�ny perccel k�s�bb Lupin is felneszelt.
- Hol van az �reg? - k�rdezte.
- Visszament - v�laszolt Piton. - Vagy mi j�tt�nk vissza. Mindegy. Elment. De hagyott itt nek�nk a tegnap esti vacsor�b�l. �hes vagy?
- Mint egy farkas! - nevetett Lupin. Piton �nk�ntelen�l is visszanevetett r�.
- Hogy �rzed magad, Remus?
- Mint aki �jj� sz�letett!
Piton b�lintott.
- Perselus! K�sz�n�m, amit �rtem tett�l!
Piton �jra b�lintott. A k�t f�rfi f�rk�sz� szemmel m�regette egym�st. Azt�n Piton megsz�lalt:
- Dumbledore azt mondta, �n is kapok valamit ezen az �ton.
- �s kapt�l?
- Azt hiszem, igen. Az egyik legnagyobb dolgot. Kaptam egy bar�tot.