Remus Lupin �s a v�rfarkas

  Enyhe kifejez�s lett volna azt �ll�tani, hogy boldog gyermekkorom volt. H�t�ves koromban egy sz�rny� dolog t�rt�nt velem. Egy olyan dolog, ami teljesen megv�ltoztatta az �letemet �s s�lyosan befoly�solta a j�v�met. V�rfarkas lettem. Egyszer, mikor egy k�zeli erd�ben egyed�l j�tszadoztam, egy ki�ll� gy�k�rben hasraestem s egy k�be bevertem a homlokomat. �gy, k�r�lbel�l, k�t �r�ig elvesztettem az eszm�letemet s mindek�zben a sz�leim fejvesztve kerestek engem, de sehol sem tal�ltak. Amikor magamhoz t�rtem, egy l�legzetel�llit� k�p t�rult a szemem el�. Fel�ltem,  s egy v�rfarkas vicsorgott r�m egy bokor t�v�b�l. Nem mertem mozogni, m�g csak l�legzetet venni sem. A bestia elny�jtott, lass� l�ptekkel megind�lt fel�m. S egyszercsak, hirtelen r�mvetette mag�t. Belemart a karomba, amit pajzsk�nt, magam el� tartattom. Azt hittem, elj�tt a v�g. De a segits�g, a legv�ratlanabb pillanatban �rt. Egy bokorb�l megsz�lalt egy m�ly s rekedt hang, s valami �sr�gi var�zslatot ki�ltott. A meglep�d�st�l k�bultan, azt vettem �szre, hogy a fenevad m�r nem tornyos�l f�l�m. Helyette a f�ld�n fekszik. Holtan. Er�t vettem magamon, �s felk�sz�l�dtam a f�ldr�l. Egy hangos pukkan�st hallottam, valahonnan onnan, ahonnan a megment�m orditotta a var�zsig�t. Azt sejtettem, hogy ez dehoppon�l�st jelentett, de akkor, k�ly�kk�nt, m�g nem voltam benne biztos. A karom veszett�l f�jt, �s �reztem, hogy kezd elhagyni az er�m. De az utols� csepp energi�mat is latba vetve, elind�ltam az erd� sz�le fel�. Magamban foh�szkodtam, hogy nehogy �tk�zben essek �ssze. „Csak �rjek el a h�zunkig!!”-mind ezt hajtogattam magamban. ”M�g egy kicsi, s ott vagyok! Tarts ki, Remus!!”-ilyenekkel biztattam �nmagamat. V�g�l m�r, a k�bults�g hom�ly�n �t, megpillantottam egy kis f�nyt. „Siker�lt!”-azzal megpr�b�ltam megszapor�zni l�pteimet. Amikor m�r vagy 20 m�terre voltam az ajt�t�l, az kicsap�dott �s kirontott rajta any�m �s ap�m. M�r messzir�l l�ttam, hogy any�mnak v�r�s az arca �s fel van dagadva a szeme a sok sir�st�l.

-         Kisfiam!!!-ki�ltotta any�m.

 Ekkor any�m el�rt engem �s felkapott az �l�be. Ap�m meg mindkett�nket �t�lelt. A hirtelen fakad� boldogs�g, csak �gy vibr�lt a leveg�ben. Mindh�rmunknak csorogtak a k�nnyei, de nekem egyre ink�bb a f�jdalomt�l, mintsem a m�rhetetlen megk�ny- nyebb�l�st�l. Ap�m most vette �szre, hogy a jobb karom ernyedten l�g a testem mellett. Ekkor any�m is felsikoltott, s hirtelen, megint a f�lelem v�ltotta fel az �r�m hely�t az arc�n. T�bbre m�r nem eml�kszem, mert az er�m elhagyott s elvesztettem a talajt a l�bam al�l. Legk�zelebbi eml�kem az volt, hogy egy �gyban fekszem, s a sz�leim agg�dva �lnek mellettem �s merednek a semmibe.........