Harry talpa olyan er�vel �t�d�tt a f�ldh�z, hogy egy pillanatra elvesztette az egyens�ly�t. A kard kirep�lt a kez�b�l, �s � t�maszt�kot keresve belekapaszkodott valamilyen r�csk�s anyagba. Amikor a vil�g elmos�dott foltokb�l �jra �sszef�gg� k�pp� �llt �ssze, csod�lkozva vette �szre, hogy egy fa t�rzs�nek t�maszkodik. K�rben�zett.
A fa, amelynek t�maszkodott, egy erdei tiszt�s sz�l�n �llt. Ron �s Hermione n�h�ny l�p�snyire t�le, egy bokor mellett �llt, l�that�an egym�sban kapaszkodtak meg, hogy ne essenek el. A leveg�t bet�lt�tte a friss f�ld illata, a Hold f�nye ez�st�sre sz�nezte a tiszt�s f�v�t, �s a m�g�tt�k l�v� f�k levelei k�z�tt halk susog�ssal bujk�lt a sz�l. A t�j kifejezetten megnyugtat�nak t�nt volna, ha a r�t k�zep�n nem �ll egy s�t�t k�penyes alak, s nem m�regeti �ket g�nyos pillant�ssal.
– L�m, l�m, l�m… Granger, Weasley, �s persze Potter… – Piton suhog� tal�rral k�zelebb j�tt hozz�juk. – A tri�, ami sosem tud nyugton maradni. Meg sem lep, hogy m�g ide is elf�radtatok…
– Hol van Voldemort? – mordult r� Harry, �s kil�pett a tiszt�sra. Piton g�nyosan horkantott.
– Komolyan meg akarsz halni, Potter? Bevallom, k�nnyebb lenne n�lk�led a vil�gnak, de valami felfoghatatlan okb�l kifoly�lag m�gis igyekszem megakad�lyozni a dolgot…
– Megakad�lyozni? M�gis hogyan k�pzeli ezt? – csattant fel Harry d�h�sen.
– Biztos�tom a lehet�s�get, hogy dehoppan�ljatok, miel�tt Tom r�tok t�madna – k�z�lte Piton nyugodtan. – De jobb, ha nem h�zz�tok tov�bb az id�t – tette hozz� egy figyelmeztet� szemvillan�ssal.
Ron d�h�sen felmordult, s Harryvel egyszerre t�madtak r� Pitonra. Tal�n a meglepet�s ereje okozta, de Harry lefegyverz� b�b�ja eltal�lta Pitont, �s a f�rfi p�lc�ja sz�p �vben Harry kez�be r�ppent. � azzal a lend�lettel kett�t�rte a t�rd�n a p�lc�t, majd diadalmas pillant�ssal m�rte v�gig a f�rfit.
– Nos, m�g mindig biztos�tja nek�nk a t�voz�s lehet�s�g�t? – k�rdezte g�nyosan. – Vagy ink�bb szeretn� megk�t�zve v�gign�zni a f�n�ke hal�l�t? Alligo!
A l�thatatlan k�telek r�tekeredtek Piton test�re, s n�h�ny m�sodpercig Harry akarata k�zd�tt a f�rfi�val, majd Piton �gy r�zta le mag�r�l a k�teleket, mint a kutya a vizet, �s egy halk pukkan�ssal dehoppan�lt. Harry zih�lva b�mult Piton h�lt hely�re, majd bar�tai fel� fordult.
– Teh�t itt van…? – F�lig k�rdezte, f�lig �ll�totta a mondatot. Hermione �s Ron harcra k�szen tartott p�lc�val k�zelebb l�pett Harryhez.
 A m�sodpercek egyre hosszabbra ny�ltak, Harry sz�ve egyre gyorsabban kalap�lt, ahogy a meg-megrezzen� �rny�kokat n�zte. A tiszt�s t�loldal�n hom�lyba borultak a f�k, Harry valamivel el�r�bb l�pett a f�v�n, �s fesz�lten b�multa a fat�rzsek k�z�tti �rnyakat. Hermione felki�ltott, �s ahogy Harry h�trakapta a fej�t, �ppen l�tta, amint a l�ny egy s�b�lv�ny�tok hat�s�ra a m�r meg�tkozott Ron mell� d�lt.
A levelek hangosan megz�rd�ltek a tiszt�s t�ls� fele fel�l. Harry visszafordult, �s abban a pillanatban a f�k k�z�l el�l�pett egy fekete tal�ros alak. Csukly�ja �rny�kot vetett s�padt arc�ra, de m�g �gy is l�tszott, ahogy v�r�s szeme felizzott, mint a par�zs. Harry csaknem megbabon�zva b�multa Voldemortot.
– �, micsoda megtiszteltet�s! Harry Potter szem�lyesen f�radt ide, �s m�g n�z�k�z�ns�get is hozott, hogy izgalmasabb legyen a hal�la! – Voldemort �les hangon felnevetett, mik�zben a Hermione �s Ron fel� intett, akik k�nytelenek voltak mozdulatlanul figyelni �ket. – Akkor l�tv�nyos mulats�got rendez�nk, hogy j�l sz�rakozzanak, miel�tt vel�k is v�gezn�k…
Harry belen�zett a v�r�s szemekbe, �s homlok�ba belehas�tott a f�jdalom. �sszeszor�totta a sz�j�t, �s igyekezett elszak�tani pillant�s�t Voldemort�t�l. A m�sikra szegezte a p�lc�j�t, �s halkan �gy sz�lt:
– Hogy l�tv�nyos lesz, azt elhiszem. Nem mindennap lehet megtekinteni Voldemort Nagy�r hal�l�t…
– Magabiztoss�g… Hm, ezt szeretem – suttogta Voldemort. – A magabiztos embereket m�g jobb �rz�s megt�rni. Milyen kellemes lesz hallani, ahogy a hal�lod�rt k�ny�r�gsz… – Voldemort m�lyet szippantott a leveg�b�l, mint aki m�r most �rez egy kicsit a gy�zelem m�mor�b�l.
– �nnek azonban nincs olyan sok oka a magabiztoss�gra – sz�rte Harry a fogai k�z�l a szavakat, mert Voldemort pillant�s�t�l ism�t megsajdult a sebhelye. – Minden horcrux�val v�gezt�nk…
Voldemort k�gy�szer� orrlyukai kit�gultak, ahogy leveg� ut�n kapott.
– Nos, a te hal�lod remek alkalom lesz egy �jabb k�sz�t�s�re – felelt v�g�l g�nyosan. – �s elhoztad nekem az egyik legjobb t�rgyat hozz� – folytatta el�gedetten Griffend�l Godrik kardj�ra mutatva.
Harry v�gigm�rte Voldemortot:
– �gy l�tom, elpuhult az elm�lt k�t �v sor�n – vetette oda g�nyosan. – Tal�n a szavaival akar meg�lni? B�r lassan hal�lra unom magam, az igaz… – tette hozz�, �s egy lefegyverz�b�b�jt k�ld�tt a f�rfi fel�.
Voldemort azonban azonnal v�dte a var�zslatot, alighogy az elhagyta Harry p�lc�j�t.
– Ehhez t�ls�gosan is nyitott az elm�d, Harry – mondta. – Megmutassam, mennyire? Legilimens!
Harry megpr�b�lta h�r�tani a var�zslatot, de Voldemort m�ris az eml�kei k�z�tt keresg�lt, s Harry el�tt ism�t megjelent a sik�toz� Ginny k�pe.
– NEM! – Harry k�ts�gbeesetten tiltakozott Voldemort akarata ellen, �s n�h�ny m�sodperc m�lva v�gre sz�tfoszlottak az eml�kk�pek, �s � ott tal�lta mag�t a f�ben t�rdelve, n�h�ny l�p�snyire Voldemort l�bait�l.
– Nem tetszett? Tal�n ezt jobban fogod szeretni! – suttogta Voldemort el�gedetten. – Crucio!
Harry azonban addigra �sszeszedte mag�t, �s �ppen abban a pillanatban, amikor Voldemort kimondta az �tkot, � is elki�ltotta mag�t:
– Capitulatus!
A k�t v�r�s sz�n� �tok egym�s fel� tartott. Harry kem�nyen megmarkolta a p�lc�j�t felk�sz�lve arra, hogy megtartsa a kialakul� Priori Incantatemet, azonban amikor a k�t �tok �sszecsap�dott, csak kit�r�tett�k egym�st, �s k�tfel� sz�guldottak tov�bb, l�ngra gy�jtva egy-egy bokrot a tiszt�s sz�lein. A t�z f�ny�ben hirtelen val�sz�n�tlen�l �less� v�ltak a kont�rok, �s Harry tiszt�n l�tta a Voldemort arc�n el�ml� el�gedetts�get.
– � nem, Harry, m�g egyszer nem k�vetem el ugyanazt a hib�t. Mr Ollivander volt olyan kedves, �s elk�sz�tette nekem ezt a p�lc�t – szeretettel v�gigsim�tott var�zsp�lc�j�n –, amelynek sehol sincsen p�rja. �s hogy ebben teljesen biztos lehessek, ez volt Ollivander utols� munk�ja. Nincs is szebb, mint egy ilyen min�s�gi munk�val befejezni az �letet, nem gondolod, Harry?
De Harry m�r nem figyelt oda. Amint Voldemort felemlegette Ollivandert, azon kezdett gondolkozni, hogy hogyan tudna bar�taival egyszerre r�t�madni a f�rfira.
– Persze, neked nincs sok lehet�s�ged arra, hogy a k�ny�rg�sen k�v�l b�rmit is felmutass a hal�lod el�tt… – folytatta Voldemort. – Egyed�l, a vil�g legnagyobb m�gusa ellen. Ostob�bb vagy, mint hittem volna.
– Nincs egyed�l – sz�lalt meg v�ratlanul Hermione, �s miel�tt m�g Harry d�bbenten oda kaphatta volna a fej�t, Ronnal egy�tt mell� l�pett.
Voldemort g�nyosan m�rte v�gig mindh�rmukat.
– Nem akartok n�z�k lenni? Akkor ti is kaphattok a f�jdalomb�l a hal�lotok el�tt…  – intett p�lc�j�val.
Harry�k egyszerre lend�tett�k meg p�lc�ikat:
– Protego!
A h�rom f�nynyal�b �sszefon�dott, �s egy hatalmas, vibr�l� pajzsot hozott l�tre k�r�l�tt�k, amely elnyelte a Cruciatus �tkot, �s nem is foszlott sz�t, mivel a var�zsp�lc�ikb�l folyamatosan �rad� h�romf�le f�nynyal�b tov�bbra is fenntartotta. Hallott�k Voldemort d�h�s ki�lt�s�t, �s l�tt�k a fel�j�k t�r� villan�sszer� z�ld �tkot, k�z�sen l�trehozott pajzsuk azonban az Avada Kevadr�t is felem�sztette.
– Hogyhogy siker�lt feloldanotok a s�b�lv�ny�tkot? – k�rdezte Harry bar�tai fel� pillantva, mik�zben p�lc�j�t igyekezett nem megmozd�tani, nehogy megszak�tsa a pajzsot l�trehoz� b�b�jt.
– Nem mi voltunk – r�zta meg a fej�t Hermione. – Olyan volt, mintha a szok�sosn�l sokkal hamarabb elm�lt volna az �tok hat�sa. Csak fokozatosan sz�nt meg, ahogy olyankor szokott, amikor mag�t�l m�lik el, �s nem �gy, mint amikor feloldj�k, mert akkor…
– Ha lehet, ne most oszd meg vel�nk a sz�z legfontosabb tudnival�t a s�b�lv�ny�tokr�l – ny�g�tt fel Ron. – Ink�bb azon gondolkozzunk, hogy meddig tudjuk fenntartani a pajzsot. Nekem m�r kezd zsibbadni a karom…
– �s ezzel csak v�dekezni tudunk – b�lintott Harry. – Ha megsz�ntetj�k a pajzsot, ti dehoppan�ljatok.
– Sz� se lehet r�la! – v�gta r� Ron d�h�sen.
– Nem fogunk itt hagyni. Sz�ks�ged lehet m�g a seg�ts�g�nkre – m�ltatlankodott Hermione is.
Harry �ppen v�laszolni k�sz�lt, amikor legnagyobb meglepet�s�kre egy ez�st�sen villan� �tok �thatolt a pajzson, �s k�rbelengte �ket, mintha er�s szelet keltett volna. Harry kibillent az egyens�ly�b�l, aminek hat�s�ra megsz�nt mellette a pajzs. Az ez�st�s �tok eltakarta el�le Ront �s Hermion�t, de n�h�ny m�sodperc m�lva eleny�szett, �s mindh�rman a f�ld�n �lve tal�lt�k magukat.
El�tt�k pedig ott tornyosult Perselus Piton �s komor tekintettel m�rte v�gig �ket.
– Utolj�ra mondom, Potter, menek�ljetek! Nem a te dolgod, hogy megk�zdj Tommal, �s nem is �ln�d t�l azt a harcot…
– T�ved! – v�gta r� Harry megvet�en. – Lehet, hogy maga nem engem v�lasztott Herosnak, de Voldemort igen!
Piton g�nyosan horkantott fel. Kez�nek egyetlen k�nnyed int�s�vel l�trehozott egy �jabb ez�st�s var�zslatot, amely Ront �s Hermion�t t�volabb sodorta az erd� sz�l�re, �s egy csaknem teljesen �ttetsz� pajzzsal vonta k�rbe �ket.
– Akkor azonban maradj meg a fair k�zdelemn�l, Potter – sziszegte Piton megvet�en. – Nem hittem volna, hogy egy griffend�les egy csal�ssal l�trehozott pajzs m�g� menek�l, �s kiv�rja, hogy az ellenfele annyira kif�radjon, hogy mag�t�l meghaljon a kedv��rt…
– Ha m�r fair k�zdelmet akar, maga mit keres itt! – v�gott vissza Harry d�h�sen. – Csak nem az�rt van itt, hogy megakad�lyozza Voldemort legy�z�s�t? Val�j�ban a Scelus oldal�n �ll!
Piton arc�n egyetlen szempillant�s alatt el�ml�tt a harag.
– �gy gondolod? Akkor rohanj csak vesztedbe, te ostoba, �ntelt k�ly�k! – ki�ltott gy�l�lettel teli hangon, s k�penye k�nnyed meglend�t�s�vel elt�nt Harry el�l.
Mintha Pitonnal egy�tt egy l�thatatlan pajzs sz�nt volna meg Harry �s Voldemort k�z�tt, a f�rfi, aki addig meglep� m�don kiv�rta, hogy Piton Harryvel t�rsalogjon, azonnal t�madott.
– Avada Kedavra!
Harry �ppen az utols� pillanatban ugrott f�lre a z�lden villan� �tok el�l, s azonnal a f�rfira k�ld�tt egy k�b�t��tkot, de Voldemort kiv�dte a pr�b�lkoz�st. N�h�ny m�sodpercig eredm�nytelen�l igyekeztek eltal�lni egym�st k�l�nb�z� �tkokkal, majd Voldemort g�nyosan felnevetett.
– El�g a j�tszadoz�sb�l, Harry! Sokkal jobban a kezemben vagy, mint hinn�d… – sziszegte �lvezettel, mik�zben kiv�dte Harry egyik �tk�t. – Nagyszer� k�nz�st tal�ltam ki sz�modra. Jobbat, mint a Cruciatus… Pedig amit m�g enn�l is jobbnak tartok, az nem ak�rmilyen f�jdalmat okoz, nekem elhiheted… Egy var�zslat, ami ellen nem tudsz v�dekezni, egy r�m�lom, amib�l sohasem �bredhetsz fel… Legilimens!
Harryt val�ban v�ratlanul �rte a var�zslat, �s ahogy Voldemort egyre m�lyebben kezdett kutakodni az elm�j�ben, egyre er�sebben kezdett f�jni a feje. Voldemort v�gigkereste a legrosszabb eml�keit, mint �jszaka �lm�ban m�r annyiszor, de m�g akkor Harry k�pes volt er�vel fel�breszteni mag�t, most nem tudta Voldemortot kitasz�tani az elm�j�b�l.
M�r elvesztette teljesen az id��rz�k�t, ahogy egyre jobban belem�lyedt �lete legf�jdalmasabb pillanatainak, legrosszabb eml�keinek �jra�l�s�be. Szinte � maga is �rz�kelte az �lvezetet, amelyet Voldemort �rzett a szenved�s�t figyelve. �rezte, hogy minden egyes pr�b�lkoz�s�ra, amellyel igyekszik kiszabadulni az eml�kek f�jdalmas vil�g�b�l, Voldemort v�laszul egy kicsivel m�lyebbre �s, �s m�g rosszabb, m�g ink�bb elnyomott eml�keket kutat el� az agy�b�l, hogy k�nyszer�tse a megal�ztat�s vagy a f�jdalom v�gig�l�s�re.
Harry p�nikszer�en kereste a kiutat a helyzetb�l, ugyanakkor tudta, hogy Voldemort minden pr�b�lkoz�s�t, minden �tlet�t l�tja, amint megfogalmaz�dik a fej�ben. �szt�nei egyetlen megold�st tudtak, amihez mindig fordult, ha arra k�nyszer�lt, hogy �bren rossz eml�keket �ljen �jra; a patr�nusb�b�j l�trehoz�s�t. B�r fogalma sem volt r�la, hogy mindez mi�rt seg�thetne rajta, hiszen most nem egy dementorral �llt szemben, hozz�fogott, hogy el�keresse agya legm�ly�r�l, a rossz eml�kek al�l a boldogs�ggal �s szeretettel teli k�peket.
Ha Voldemort mutatott neki egy f�jdalmas eml�ket, � igyekezett valamelyik apr� momentum�ba vagy szerepl�j�be belekapaszkodni, hogy el�h�vjon egy ahhoz kapcsol�d� boldog eml�ket. Akarata harcra kelt Voldemort�val, s egyre t�bb, egyre er�sebb eml�ket siker�lt el�keresnie, m�g m�r nem volt sz�ks�ge arra, hogy a rossz eml�kekb�l mer�tsen �tletet. Maga el�tt l�tta Ront �s Hermion�t, mintha csak most �ld�g�ln�nek h�rmasban egy kellemes, tavaszi d�lut�non a Roxfort parkj�ban. L�tta Ginnyt, �s �rezte Ginny �rint�s�t, ahogy a tenyere az �v�be simul, hallotta a hangj�t, a nevet�s�t, a b�ztat� suttog�s�t.
M�r csak villan�sszer�en l�tta a rossz eml�keket, amikkel Voldemort k�nozni akarta, �s k�pes volt folyamatosan visszaid�zni saj�t boldog pillanatait. Tudta, hogy Voldemortnak ugyan�gy v�gig kell n�znie minden j� eml�k�t, �s �rezni a szeretet, nyugalmat �s �r�m�t is, amely el�nt�tte Harry sz�v�t, csak�gy, ahogy v�gign�zte a rossz eml�keit, �s �rezte f�jdalm�t �s szomor�s�g�t.
�s ekkor Harry csaknem fizikailag �rezte, ahogy Voldemort lassan kih�z�dik az elm�j�b�l, �s elmenek�l a szeretet el�l. Tudta, hogy el�rkezett a pillanat, amikor a m�sik v�dtelen vele szemben, amikor annyira elmenek�lt a j� eml�kek el�l, hogy nem l�t bele m�r a gondolataiba, �s nem lenne ideje v�dekezni a Sectumsempra ellen. Mintha ezernyi hang ki�ltott volna a fej�ben, mintha Ginny halkan, l�gyan a f�l�be s�gta volna, hogy most kell cselekednie, felemelte a p�lc�j�t, �s az el�tte �ll� alakra fogta.
Harry tudta, hogy nem k�slekedhet, de v�ratlanul el�nt�tte a keser�s�g. Nem akarta semmiben sem k�vetni Piton utas�t�sait, �s �ppen az im�nt – hogy n�h�ny m�sodperce, vagy �r�kkal ezel�tt, azt m�r nem tudta eld�nteni – l�tta legrosszabb eml�kei k�z�tt az egy �vvel ezel�tti Pitont, amint diadalmasan bejelenti, hogy � a F�lv�r Herceg, a Sectumsempra feltal�l�ja. Harry elbizonytalanodott. Vadul �s r�m�lten kezdett kutatni a fej�ben b�rmilyen m�s �tok ut�n, amivel v�gezhet Voldemorttal, de nem volt semmilyen �tlete sem.
Harry bizonytalans�g�val elsz�llt a pillanat ereje. Voldemort meg�rezte, hogy a fi� �jra gyenge, �s am�g Harry egy j� �tkon gondolkozott, � maga lecsapott r�.
– Avada Kedavra!
Az �les hang szinte belehas�tott a leveg�be, s Harry l�tta a fel� rep�l� �tkot, de mire felfogta, hogy f�lre kellene ugrania, a z�lden villan� �tok m�r oda�rt hozz�, �s hatalmas er�vel csap�dott a mellkas�nak. Mintha a vil�g lelassult volna k�r�l�tte. Az �t�s erej�t�l elvesztette az egyens�ly�t, �s ahogy h�trafel� zuhant, mintha vastag v�zf�gg�ny�n kereszt�l hallotta volna Hermione sikoly�t.
De azt�n m�r kikapcsoltak az �rz�kszervei, �s nem hallotta maga k�r�l az erd� hangjait, sem bar�tai, vagy Voldemort ki�lt�s�t. Lehunyta a szem�t, �s szinte ellazultan zuhant bele a meglep�en puha f�be. Nem �rzett f�jdalmat, ahogy feje a f�ldnek csap�dott, csak azt, hogy b�rsonyos s�t�ts�g �leli k�rbe. Finoman megszor�tott�k a bal kez�t, �s Ginny jeges �rint�se lassan, m�sodpercr�l m�sodpercre felmelegedett, m�gnem a l�ny keze puh�n, nyirkosan �s forr�n simult a tenyer�be. Harry halk, el�gedett s�hajjal engedte ki utols� l�legzet�t, �s boldogan engedelmeskedett Ginnynek, aki ezt suttogta: „Gyere…”

*

Hermione idegesen toporgott. A pajzs m�g�l, amit Piton l�trehozott k�r�l�tt�k, �gy l�tt�k Harry �s Voldemort p�rbaj�t, mintha egy koszos ablak�vegen kereszt�l n�zn�k. Hermione t�bbsz�r is megpr�b�lt �trohanni a pajzson, de az visszal�kte �t, a k�b�t��tkokat pedig, amiket Voldemort fel� k�ldtek, halk sisterg�ssel nyelte el. Harry egy darabig sikeresen v�dte Voldemort �tkait, most azonban m�r hossz� m�sodpercek �ta dermedten �llt a csukly�s alakkal szemben, mintha hipnotiz�ln�k.
Ron fesz�lten �llt Hermione mellett, �s maga is dermedten b�multa, ahogy Voldemort var�zslat�nak hat�s�ra Harry egyre jobban �sszeg�rnyed, mintha f�jdalom j�rn� �t a test�t. Hermione elkeseredetten igyekezett feloldani az �ket b�rt�nbe z�r� pajzsot, de minden pr�b�lkoz�sa sikertelen volt. A percek r�miszt� sebess�ggel peregtek, s v�g�l csak annyi tellett a l�nyt�l is, hogy aggodalmas pillant�ssal figyelje Harryt, aki mintha kicsit jobban kih�zta volna mag�t.
Ron �s Hermione v�gign�zte, ahogy Voldemort h�trah�k�l, �s n�h�ny l�p�st h�tr�l Harryt�l. L�tt�k, ahogy Harry r�fogja a p�lc�j�t, �s elakadt l�legzettel v�rt�k a megfelel� �tkot. De Harry nem mozdult, �s v�g�l Voldemort p�lc�j�b�l t�rt el� a z�lden villan� hal�los �tok.
– Harry! Vigy�zz! – ki�ltott fel Ron idegesen.
Az Avada Kedavra z�ld f�nye m�g a lobog� l�nggal �g� bokrok f�ny�t is �tsz�nezte, majd meglepet�sszer�en elhalt, ahogy nekicsap�dott Harry mellkas�nak
– NEEE! – Hermione k�ts�gbeesetten sik�tott fel.
Harry �sszeroskadt, mintha a l�b�b�l minden csontot kivar�zsoltak volna. Hermione d�h�dt ki�lt�ssal rontott a pajzs fel�, de az m�g most sem engedte a lehunyt szemmel, s�padt, de b�k�s arccal fekv� fi� mell�, hanem olyan er�vel l�kte vissza, hogy Hermione a f�ld�n tal�lta mag�t.
Voldemort diadalmas arccal fordult fel�j�k, �s p�lc�j�nak egyetlen hat�rozott int�se ut�n Hermione fel� is megindult a z�ld �tok. Ron k�ts�gbeesett ki�lt�ssal r�ntotta arr�bb bar�tn�j�t, de mindez felesleges volt, az �ket k�r�lvev� pajzs ugyanis felem�sztette az Avada Kedavr�t is. A cs�ppet sem emberszer� arcon most �rtetlens�g �ml�tt el, de Hermione el�tt �sszefolyt a vil�g k�pe a szem�be gy�l� k�nnyek miatt.
– Harry! Ne! – A pajzs t�loldal�n v�ratlanul csend�lt fel Neville ki�lt�sa, aki mintha a semmib�l t�nt volna hirtelen el�. A fi� Harry teste mell� rohant, �s egy k�ts�gbeesett mozdulattal megragadta a kez�t. – Nem!
Egy hangos csattan�s �s ez�st�s forg�sz�l k�s�ret�ben Piton bukkant fel a holttest mellett, s var�zslata Neville-t n�h�ny m�terrel arr�bb rep�tette.
– Erre most nincs id�! – ki�ltott d�h�sen Neville-re. – Tudod a dolgod!
Ron megborzongott Piton parancsol� hangj�t�l, de legnagyobb meglepet�s�re Neville nem r�m�lt meg, helyette arc�n komor elsz�nts�ggal t�p�szkodott fel. El�h�zta p�lc�j�t, �s szembefordult Voldemorttal. Ron nem eml�kezett r�, hogy valaha is ilyen hat�rozottnak l�tta volna.
Voldemort, mintha csak most ocs�dott volna fel az el�z� meglepet�sb�l, szembe fordult vele. Arc�n g�nyos mosoly ter�lt sz�t, ahogy megl�tta a fel� k�zeled� Neville-t, �s k�nnyed int�ssel egy Cruciatus-�tkot k�ld�tt fel�. A mosoly abban a pillanatban leolvadt Voldemort arc�r�l, ahogy Neville egy ragyog� pajzzsal semleges�tette az �tk�t. A v�r�s szem el�sz�r Harry holttest�re, majd Neville-re villant, �s Voldemort d�h�sen, elkeseredetten ki�ltott fel, mint egy kisgyerek, aki r�j�n, hogy becsapt�k.
Neville int�s�re Voldemort l�b�t k�telek font�k k�rbe, amelyek k�v� v�ltoztak, s lassan sz�tterjedve a f�ben egy s�lyos k�t�mbbe z�rt�k Voldemort l�b�t. A f�rfi elt�nt, s vele egy�tt a k� is, de amikor Voldemort Neville-t�l alig k�t l�p�snyire �jra felbukkant, l�b�n m�g mindig ott volt a k�bilincs.
Voldemort d�h�sen ki�ltott fel, �s p�lc�j�b�l s�t�tz�ld �tok t�rt ki, amely k�rbe�lelte Neville-t, �s hatalmas �ri�sk�gy�v� v�ltozott. Egy pillanatra �gy t�nt, az �llat k�nnyed�n �sszeroppantja a fi�t, de Neville az utols� pillanatban elt�nt a szor�t�s�b�l, �s n�h�ny m�terrel arr�bb t�nt fel �jra. A k�gy� d�h�s sziszeg�ssel elindult fel�, de Neville egy gyors int�ssel sz�raz fat�rzzs� v�ltoztatta.
Ezalatt azonban Voldemort a f�k k�z�l inferusokat h�vott el�. A holtak minden ir�nyb�l k�rbevett�k Neville-t, �s megragadt�k hideg, csontos kez�kkel. A fi� egy b�b�jjal ism�t forg�szelet keltett, amely egy halomba rep�tette az inferusokat, majd egy p�ccint�ssel l�ngol� gy�r�vel vette k�rbe a kap�l�z� holttesteket.
K�zben a Voldemort l�b�t satuk�nt k�rbe�lel� k�r�teg lassan megindult felfel�, s egyre jobban sz�tterjedt a f�rfi test�n. Mialatt Voldemort azzal volt elfoglalva, hogy megszabad�tsa mag�t a k�t�l, Neville egy int�ssel l�ngra lobbantotta a tal�rj�t. Voldemort f�jdalmasan �v�lt�tt fel, �s egy �ves mozdulattal v�zes�st var�zsolt saj�t maga f�l�. A hatalmas v�zt�meg azonnal eloltotta a l�ngol� ruh�kat. Neville, mintha csak erre v�rt volna, egy k�nnyed int�ssel megfagyasztotta a vizet, ez�ttal j�gp�nc�llal vonva be Voldemortot tet�t�l talpig.
N�h�ny m�sodpercig csend ereszkedett a tiszt�sra, majd Voldemort sz�trobbantotta az �t k�r�lvev� jeget. Minden ir�nyba apr� j�gszil�nkok rep�ltek sz�t, amelyek Neville int�s�re egy eleg�ns k�r�v ut�n visszafordultak, hogy minden ir�nyb�l belef�r�djanak a f�radtan zih�l� s�t�t var�zsl� test�be. Neville nem v�rta meg, am�g Voldemort �sszeszedi mag�t; egy �jabb �tkot k�ld�tt a f�rfi fel�.
Abban a pillanatban Voldemort arc�b�l �s mellkas�b�l �mleni kezdett a v�r, mintha egy kard v�gighas�totta volna. A var�zsl� �sszerogyott, s teste remegni kezdett. A f�ld moh�n itta be a sebeib�l egyre csak �ml� v�rt, s ha ez lehets�ges, Voldemort teste m�g s�padtabb� v�lt, mint amilyen eddig volt. Neville elmormolt valamilyen var�zsig�t, �s a f�ld�n fekv�, minden �z�ben remeg� test fel� intett, mire egy fekete �tok lepelk�nt vonta be Voldemort test�t, s csak n�h�ny m�sodperc m�lva eny�szett el, amikor a s�t�t m�gus m�r �lettelen�l fek�dt a lucskos f�ben.
A Hermion�t �s Ront v�d� fal fokozatosan leomlott, �s Ron azonnal odarohant Harry test�hez. Megragadta a fi� ernyedt kez�t, �s finoman megr�ntotta, mintha csak fel kellene seg�tenie a m�sikat, �s az azonnal j�l lenne.
– Harry… Harry… – Ron csak suttogni volt k�pes.
Neville lassan k�zelebb l�pett, �s � is lerogyott Ron mell�. F�radtan zih�lt. Egy halk pukkan�s k�s�ret�ben megjelent mellett�k Piton. Arc�n sz�t�ml�tt az el�gedetts�g, ami inger�lts�ggel t�lt�tte el Ron.
– Most boldog lehet! – ki�ltott d�h�sen a f�rfinak. – Ezt akarta v�gig, h�t akkor most �r�lhet. Megha… – A hangja elcsuklott, �s m�rgesen l�kte f�lre Neville kez�t, amely megnyugtat�an megszor�totta a v�ll�t.
– �gy v�lem, lassan t�nyleg ideje lenne visszamenni a Roxfortba – felelt Piton nyugodtan v�gigm�rve Ront.
– H�t persze! S�t�ljunk sz�pen vissza az iskol�ba, mintha minden rendben volna! Mintha nem v�ltozott volna semmi sem! – kiab�lt Ron d�h�sen, �s p�lc�t r�ntva Pitonra t�madt. A f�rfi egy-egy k�nnyed int�ssel v�dte ki az �tkait, amit�l Ron egyre d�h�dtebben, �s elkeseredettebben pr�b�lkozott. Egyszer csak kez�b�l kir�ppent a p�lca, mintha valaki kir�ntotta volna, �s Neville kez�ben landolt.
– Hagyd, nincs �rtelme – mondta halkan Neville, majd elsz�ntan szembefordult Pitonnal. – Nem engedheted �gy el �ket. Ronnak �s Hermion�nak el�bb meg kell �rteni, hogy mi t�rt�nt. Besz�lned kell vel�k! Ennyivel tartozol Harry bar�tainak!
– �gy l�tom, Miss Grangernek legel�sz�r egy gy�gy�t�val kellene besz�lnie – jegyezte meg finoman Piton, s Hermione fel� intett, aki tov�bbra is ugyanott �lt a f�ben, ahov� Harry hal�la ut�n leroskadt, �s maga el� b�mult.
Ron zavartan sietett bar�tn�je mell�. Az � kez�t m�r nagyobb sikerrel ragadta meg; Hermione hagyta, hogy Ron felr�ngassa �s visszavezesse Neville �s Piton mell�, akik farkasszemet n�ztek Harry holtteste f�l�tt.
– B�rmennyire is neh�z, meg kell �rtenetek a dolgot – fordult Neville Ron fel�. – Legal�bb nektek, ha m�r Harrynek nem lehet elmondani. K�rlek – pillantott most Piton fel�.
A f�rfi biccentett, s �gy t�nt, mintha nagy kegyet gyakorolna.
– Azt hiszem, egy-k�t k�rd�st t�nyleg musz�j megv�laszolnunk… – hagyta r� Neville-re, s egy int�ssel el�var�zsolt egy b�jitallal teli fiol�t. – Ezt itassa meg Miss Grangerrel, hogy � is k�vethesse a besz�lget�s�nket – mondta komoran Ronnak, �s a kez�be nyomta az �vegcs�t.
Ron gyanakodva forgatta meg, de mikor Neville biztat�an intett neki, finoman �t�lelte Hermion�t, �s megitatta vele a b�jitalt. A l�ny pislantott p�rat, majd v�gigfuttatta rajtuk a pillant�s�t. Amikor megl�tta a l�baik mellett fekv� Harryt, arca megvonaglott, de beharapta ajkait, s n�h�ny m�ly l�legzetv�tel ut�n Pitonnak szegezte a k�rd�st:
– Mire volt j� ez az eg�sz? Mi�rt hitette el Harryvel, hogy � a Heros?
Piton nyugodtan �llta Hermione pillant�s�t:
– L�tom, m�r jobban van – �llap�totta meg. – Term�szetesen v�laszt fog kapni, de meg kell jegyeznem, �n sosem mondtam, hogy Potter Heros lenne.
Ron d�h�sen szisszent fel, ami egy�rtelm�en jelezte, hogy nem �rt egyet, de ink�bb nem k�v�n vitatkozni. Neville �jra Harry test�re pillantott.
– Akkor… ez m�r v�gleges? – k�rdezte halkan Pitont�l. – Nem lehetne m�g visszahozni…
– Visszahozni? – kapott a sz�n Ron. – K�pes felt�masztani holtakat?
Piton arca d�h�sen vonaglott meg, mint amikor egy di�k k�l�n�sen bosszant� �s ostoba k�rd�st tesz fel, �s � legsz�vesebben meg�tkozn�.
– Nem hozom vissza Pottert – felelt a fogai k�z�tt sz�rve a szavakat, s egy les�jt� pillant�st vetett Neville-re.
– Persze, mert gy�l�lte �t! – v�gta r� Ron elkeseredetten. – Bezzeg Malfoy�rt biztosan harcolna, de Harryt…
Piton egy fagyos pillant�ssal bel�fojtotta a sz�t.
– Elhallgass, Weasley, mert megunom ezt az izgalmas besz�lget�st, �s semmilyen magyar�zattal sem szolg�lok nektek! Pottert az�rt nem hozhatom vissza, mert � nem akarja. A hal�l nem olyan sz�rny�, mint amilyennek a t�bbs�g k�pzeli – magyar�zott Piton hirtelen j�val halkabban. – Potter tal�lkozott a sz�leivel, Blackkel, a maga h�g�val. Nem k�v�nja elhagyni �ket t�bb�…
Ron nyelt egyet.
– De �n… – kezdte halkan, de Hermione finoman megszor�totta a karj�t.
– Most el kell engedn�nk – suttogta alig hallhat�an.
Piton n�h�ny k�nnyed l�p�ssel elt�volodott t�l�k, s elgondolkozva fel-al� kezdett j�rni a f�ben. A h�ta m�g�tt a pirkadat fekete helyett sz�rk�re sz�nezte a f�k felett az eget, s lassan k�zeledett a reggel. Neville bizonytalanul k�vette tekintet�vel Piton minden mozdulat�t, mintha att�l f�lne, hogy a f�rfi dehoppan�lni akar. Ron mag�hoz �lelte a hajnali hidegt�l �s a kimer�lts�gt�l remeg� Hermion�t, s csak f�l szemmel figyelt Pitonra. A l�ny azonban izz� tekintettel meredt a f�rfire, tov�bbra is a v�laszokra v�rva.
Piton v�gre megtorpant el�tt�k, �s megsz�lalt:
– Tudj�k, mi az az Aetas Heroum? – Ron �s Hermione b�lintott, ami n�mi meglepet�st csalt Piton arc�ra. De azonnal �sszeszedte mag�t, �s folytatta: – Nos, akkor valamivel t�bbet tudnak a var�zsl�t�rt�nelemr�l, mint amennyit �n tudtam, amikor ugyanezt a k�rd�st nekem szegezt�k tizenh�t �ves koromban. Az el�z� Aetas Heroum ut�ni fejetlens�g m�r �ppen helyre�llt, amikor Horatius Lumpsluck r�d�bbent �lete legnagyobb hib�j�ra, �s engem tal�lt a legalkalmasabbnak arra, hogy rendbe hozzam, amit � t�nkretett.
– Sz�val Lumpsluck Defensor? – k�rdezte Ron. Piton vetett egy gyilkos pillant�st a k�zbesz�l�ra, de az�rt b�lintott.
– Igen, �s elmondhatjuk, hogy Horatius minden id�k legrosszabb Defensora volt… – sziszegte d�h�sen. – A Grindelwald elleni harc a v�ge fel� k�zeledett, amikor � hozz�fogott, hogy megkeresse az ut�dj�t, a k�vetkez� kor Defensor�t. Tan�rk�nt az ember sok di�kkal tal�lkozik, gyorsan felm�rheti, ki tehets�ges, ki lusta, ki iparkodik. �s v�g�l megtal�lhatja azt az egyet, aki olyan m�rt�kben alkalmas a m�gia szab�lyoz�s�ra, hogy Defensor lehet. Nos, Horatiusnak j�l j�tt volna a gyors seg�ts�g, egy tan�tv�ny, aki leveszi a v�ll�r�l a teher egy r�sz�t. De � t�l elhamarkodottan d�nt�tt…
– Voldemortot v�lasztotta! – ki�ltott fel Hermione a meglepet�s erej�t�l. – Lumpsluck elkezdte tan�tani a k�vetkez� Scelust?
Piton v�gigm�rte a l�nyt, �s ism�t b�lintott.
– �gy van, Horatius annyira meg�r�lt, amikor felismerte Tom Denem k�l�nleges tehets�g�t �s a var�zstudom�nyok ir�nti vonz�d�s�t, hogy azonnal tan�tani kezdte. Szerencs�re a Defensor szerep�r�l akkor m�g nem besz�lt neki, hiszen k�zben Grindelwaldot siker�lt Tom n�lk�l legy�zni, de ezernyi tr�kk�t �rult el a tan�t�s sor�n… Csak amikor Tom a horcruxokr�l kezdett faggat�zni, akkor fogta fel ez az agyal�gyult, hogy rossz l�ra tett! – Piton megvet�en f�jtatott, s �jra j�rk�lni kezdett. – Ekkor persze azonnal abbahagyta Tom oktat�s�t, de addigra m�r k�s� volt, a Scelus megkapta az alapoz�st, �s �n�ll� �letre kelt.
– Sz�val Lumpsluck n�lk�l Denem sosem v�lt volna Voldemortt�? – csod�lkozott Ron.
Piton az �gnek emelte a tekintet�t.
– Nem, te ostoba! Csup�n egyed�l j�val lassabban j�tt volna r� azokra a var�zslatokra, azt�n pedig �n adtam volna �t neki a sz�ks�ges tud�st. �s ha Horatius nem karolja fel, sosem k�sz�t horcruxokat… – tette hozz� halkabban.
– Na �s akkor mit tehetett maga? – k�rdezte Hermione. – Hiszen tizenh�t �ves kor�ban Voldemort m�r hatalomra t�rt…
– �gy van, mire �n megtudtam, hogy Defensor lehetek, a Scelus m�r megkezdte harc�t, a Herosnak pedig m�g h�re sem volt. �s egy ilyen helyzetben Horatius egyszer�en k�z�lte velem, hogy az �n k�teless�gem kijav�tani az � hib�j�t, �s valahogy lefagyasztani a k�sz Scelust, m�g el� nem ker�l, �s fel nem k�sz�l a Heros – magyar�zta Piton ut�lkozva. – Horatius kik�pzett az utols� m�sf�l �vben, amit a Roxfortban t�lt�ttem, majd el�gedetten h�trad�lt, �s a kand�rozott gy�m�lcs�knek szentelte �let�t… �n pedig csatlakoztam Tom k�vet�ihez, �s hozz�fogtam, hogy a lehet� legfinomabb legilimenci�val kipuhatoljam, hogy eddig milyen tud�sra tett szert, �s kieg�sz�tsem azt. �gy j�ttem r� a horcrux l�tez�s�re, igaz, akkor m�g csak egyr�l tudtam, �s ez adta az �tletet, hogy hogyan v�gezhetn�k �tmenetileg Tommal.
– De maga nem gy�zhette volna le? Elv�gre tudott annyit, amennyit majd a Heros tud… – akad�koskodott Ron. – �s r�ad�sul mennyi szenved�st�l k�m�lhette volna meg a var�zsvil�got!
Piton szeme d�h�sen villant meg.
– Azt mondt�tok, tudj�tok, hogy mi az Aetas Heroum! – v�laszolt fagyosan. – A h�bor� egy megtisztul�si folyamat…
– Nem hiszem, hogy Ginny vagy George hal�l�t�l jobb lett a vil�g! – v�gta r� Ron d�h�sen.
– Term�szetesen nem az egy�ni hal�lokr�l van sz� – b�lintott Piton f�l�nyesen. – A hatalmas v�rvesztes�g azonban friss�l�st, felpezsd�l�st hoz a var�zsvil�gba. Csakhogy, mivel a hozz�tartoz�k ezt �ltal�ban nehezen �rtik meg, a Defensor, akinek k�teless�ge a h�bor� biztos�t�sa, nem fedi fel kil�t�t el�tt�k. �ppen az ilyen besz�lget�sek elker�l�se v�gett…
– De azt mondta, most megv�laszolja a k�rd�seinket – sz�lt k�zbe Hermione. – Harryt �s a csal�dj�t haszn�lta Voldemort hat�stalan�t�s�ra? A j�slat csak egy eszk�z volt, hogy mindenki Harryt tartsa a Herosnak?
Piton vetett egy elismer� pillant�st Hermion�ra.
– L�nyeg�ben ilyesmir�l volt sz� – b�lintott. – Az a j�slat, amelyet Albus hallott, �ppen kap�ra j�tt. Hiszen egy olyan gyermekr�l sz�lt, akir�l Albus elhiheti, hogy a k�vetkez� Heros, �s akire Voldemort figyelm�t is ir�ny�thatjuk. Megd�bbent�, de a j�slatban val�ban lehetett n�mi igazs�g, mivel a k�t gyerek k�z�l, akikre illett a le�r�s, az egyik a Heros volt…
– �s a m�sik Harry – fejezte be sz�raz torokkal Hermione.
– �gy van – b�lintott Piton. – Ezek ut�n nyilv�nval� volt, hogy ki lesz az a szem�ly, akire a var�zsl�t�rsadalom, Albus �s nem utols� sorban Tom figyelm�t ford�tom. Pottert k�l�nleges v�delemmel l�ttam el, amelyr�l biztosan visszapattan a gyilkos �tok. Tudtam, hogy Tom nem halhat meg a horcrux miatt, de �gy elegend� ideig akad�lyozhatom a visszat�r�s�t ahhoz, hogy felk�sz�tsem Neville-t, �s megkezdj�k a h�bor�t.
– De Harryt az anyja szeretete mentette meg! – sz�lt k�zbe dacosan Ron.
– Lily Potternek sz�ltam a t�mad�s el�tt, hogy Harry nem fog belehalni az �tokba, de � nem hitt nekem – h�zta el a sz�j�t Piton. – Az val�sz�n� volt, hogy James Potter meghal majd a harc sor�n, de �gy v�ltem, egy sz�l� mindnek�ppen kell az �l-Herosnak… Lily tette feler�s�tette �s hossz� �veken �t meg�rizte a var�zslatomat, de nem lett volna felt�tlen�l sz�ks�ges.
– De mi�rt nem �rulta el soha Dumbledore-nak vagy Harrynek az igazs�got? – k�rdezte harciasan Hermione. – Biztos, hogy seg�tett�k volna!
– Albus? – vonta fel k�tkedve a szem�ld�k�t Piton. – Nos, Albus term�szetesen nem k�telkedett abban, hogy kis kedvenc�nek, James Potternek a fia Heros, de azt hiszem, ha megteheti, ink�bb v�lasztja azt, hogy nyugodt �letet biztos�t neki, mint hogy csalinak haszn�lja…
– Maga viszont annyira gy�l�lte Harry apj�t, hogy boldogan haszn�lta Harryt csalinak, s�t, m�g a hal�l�t is �r�mmel v�gign�zte volna! – csattant fel d�h�sen Ron.
– Val�ban, tal�n Potterrel szemben nem volt sz�p dolog, b�r r�j�hetett volna, hogy nem � a Heros, hiszen sosem kapta meg a megfelel� k�pz�st. Persze, � �lvezte a k�r�l�tte t�madt felhajt�st…
– Nem �lvezte! – v�gott k�zbe d�h�sen Hermione. – Harry nem volt olyan, mint amilyennek maga l�tni akarta!
– Nem? – �gy t�nt, Piton nem k�v�n jobban elm�lyedni ebben a k�rd�sben. – Mindenesetre m�g az eg�sz vil�g Potter k�r�l forgott, �n kik�peztem Neville-t. Eg�szen kicsi kor�t�l fogva kapott leck�ket, de a nyilv�noss�g, s�t m�g a saj�t csal�dja el�tt is visszafogtam a tud�s�t. Neville a saj�t biztons�ga �s a var�zsvil�g �rdek�ben eg�szen egy �vvel ezel�ttig �gy �lt k�ztetek, hogy maga is elhitte, hogy egy gyenge k�pess�g�, �tlagos var�zsl�, ugyanis ezt a k�pzetet helyeztem el az elm�j�ben, s egyed�l a k�l�n�r�inkon oldottam fel al�la. Ennek k�sz�nhet�en az eg�sz vil�g is elhitte, hogy Potter a leend� h�s, Neville pedig semmire sem k�pes. R�ad�sul �n minden nyilv�nos szitu�ci�ban durva voltam Neville-lel, �gy ha valaki r�j�tt volna, hogy �n vagyok a Defensor, sosem jutott volna esz�be, hogy � a Heros.
Hermione d�h�sen megr�zta a fej�t, majd saj�t ajk�ba harapott, hogy ne kezdjen kiab�lni Pitonnal. A f�rfi �gy tett, mintha nem l�tn� a l�ny d�h�t, helyette nyugodt hangon folytatta:
– Minden sz�pen alakult, csup�n az volt a probl�ma, hogy Albust, akinek k�nytelen voltam el�rulni a szerepemet az Aetas Heroumban, hogy befogadjon a Rendbe, egyre ink�bb zavarta, hogy nem tan�tom Pottert. K�l�n�sen a negyedik �v ut�n, amikor Tom �jra visszat�rt, �s hozz�fogott v�gre hatalma ki�p�t�s�hez. Albus ez�rt ragaszkodott hozz�, hogy �n tan�tsam Potternek az okklumenci�t. Abban rem�nykedett, hogy a k�l�n�r�k alatt felt�n�smentesen megkezdhetem a Herossz� k�pz�st. Persze err�l sz� sem volt, �s Potter m�g az okklumencia minim�lis elsaj�t�t�s�ra sem volt k�pes…
– Mert maga nem akarta, hogy megtanulja! – v�gta oda d�h�sen Ron.
– T�rt�netesen t�vedsz – felelt fagyosan Piton. – Mivel Tom agy�t csak a legfinomabb �s apr�l�kosabb legilimenci�val vizsg�lhattam, nehogy b�rmit is meg�rezzen bel�le, csak addigra tudtam meg, hogy t�bb horcrux is l�tezik, melyek k�z�l Potter egyet m�r elpuszt�tott. Mivel �gy v�ltem, hogy Potter sz�m�ra sz�p �s megtisztel� feladat lenne, ha a el�k�sz�thetn� a terepet a Heros gy�zelm�hez, azzal, hogy felkutatja �s elpuszt�tja a horcruxokat, szerettem volna, ha t�nyleg k�pes lez�rni az elm�j�t, nehogy Tom id� el�tt r�j�jj�n a terv�nkre.
– Sz�p �s megtisztel� feladat? – mordult fel Ron. – Mi�rt nem puszt�totta el azokat az �tkozott horcruxokat Neville, vagy mindj�rt maga? Hagyhatta volna, hogy Harry nyugodtan �ljen, de nem, maga kihaszn�lta a b�tors�g�t, azt�n pedig kinevette, ami�rt le akarta gy�zni Voldemortot!
– Potter b�tors�ga n�lk�l nem arathattunk volna ma gy�zelmet – vallotta be Piton. – Ha el�bb felfedem Neville szerep�t, Tom, vagy valamelyik h�ve id� el�tt t�madta volna meg, ahogy Pottert t�bb t�mad�s is �rte. Neville-nek el kellett v�geznie a Roxfortban a hetedik �vet, azonban tov�bb nem v�rhattunk volna a v�gs� harccal, Tom hatalma m�r �gy is t�l naggy� v�lt. Ha Potter ez alatt az id� alatt nem v�gez a horcruxokkal, Tom �tveszi az uralmat a var�zsvil�g f�l�tt.
– B�r v�g�l nem Harry gy�zte le Tomot – sz�lt k�zbe Neville is –, de n�lk�le ez sohasem siker�lt volna. �s azt gondolj�tok, hogy Dumbledore elhitte volna, hogy � a Heros, ha nincs meg benne csaknem minden, ami ehhez kell? Dumbledore nem volt bolond, �s Harry milli�szor bizony�tott el�tte.
– Ugyanakkor – vette �t a sz�t �jra Piton – kiz�rtnak tartottam, hogy Potter le tudja gy�zni Tomot. De a szerepe fontos volt, �s a var�zsvil�g ugyan�gy dics��tette volna, ha megtudja, hogy � puszt�totta el a horcruxokat, �s neki k�sz�nhet�, hogy Neville v�g�l sikerrel j�rt.
– De Harry nem akarta, hogy dics��ts�k! – v�gott k�zbe �jra Hermione.
– �n nem �gy l�ttam – r�zta meg a fej�t Piton nyugodtan, s egy int�ssel Hermion�ba fojtotta a sz�t. – De ez m�r l�nyegtelen. Albus v�g�l nekem adta a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tant�rgy oktat�s�t, hogy legyen lehet�s�gem Pottert tan�tani, �s k�ts�gbees�s�ben m�g a saj�t Defensor�t is ideh�vta az iskol�ba, h�tha � felkarolja Pottert… Horatius, aki cseppet sem ismerte a tervemet, szint�n elhitte, hogy Potter a Heros, de oktatni m�r nem volt hajland�. Csak annyi tellett t�le, hogy odaadja neki a r�gi k�nyvemet – h�zta el a sz�j�t ism�t undorodva. – Albus eg�sz �vben pr�b�lt gy�zk�dni, azt hitte, a James Potter ir�nti gy�l�let miatt nem akarom elv�gezni a feladatot, amit Defensork�nt r�m szabtak. M�g a hal�la el�tti pillanatokban is az�rt k�ny�rg�tt, hogy tan�tsam v�gre Pottert – id�zte fel ut�lkozva azt a pillanatot, amikor meg�lte Dumbledore-t. – Azt hitte, a Megszeghetetlen Esk� miatt �l�m meg, holott Neville aznap bizony�totta, hogy k�szen �ll a harcra. K�ztudom�s�, hogy k�t ereje telj�ben l�v� Heros nem �lhet egyszerre, m�sk�l�nben nem v�geztem volna Dumbledore-ral, hiszen az Esk�t m�g a megk�t�s pillanat�ban hat�stalan�tottam.
– De akkor mi�rt nem lehetett elmondani Harrynek, hogy Neville a Heros, amikor � m�r �gyis k�szen �llt? – k�rdezte Hermione.
– Nos, �gy v�ltem, Potter jobban koncentr�l majd a horcrux-kutat�sra, ha nem tudja, hogy m�s is elv�gezhetn� helyette a munk�t. Neville-nek v�gig kellett j�rnia az iskol�t, hiszen sz�ks�ge lesz a megfelel� bizony�tv�nyokra. Potter azonban nyugodtan hi�nyozhatott, neki m�r mindent eln�ztek… Term�szetesen azt akartam, hogy megfelel�en tudjon harcolni a hal�lfal�k �s a horcruxok ellen, ez�rt megk�rtem egy r�gi ismer�s�met, Christopher Prospeert, hogy t�rjen vissza a miniszt�riumi aurorok k�z�, �s �rje el, hogy k�pezhesse Pottert. Potter nagyszer�en j�hetett volna ki ebb�l az eg�szb�l, ha nem ilyen cs�k�ny�s.
– Voldemort �s az emberei csaknem mindenkit meg�ltek, aki fontos volt neki – v�laszolt Hermione csendesen. – Bossz�t akart �llni, ez �rthet� nem?
– �rthet� – b�lintott Piton.
– De maga elvette t�le ezt a lehet�s�get, amikor Neville-t v�lasztotta Herosnak! – csattant fel Ron. – Mi�rt lenne Neville jobb Harryn�l?
– Nem a Defensor v�laszt – felelt Hermione szomor� hangon. – A Herosnak olyan tulajdons�gai vannak, amelyek egy�rtelm�en alkalmass� teszik erre a szerepre…
– �s ezek Harryben nincsenek meg? – k�rdezte Ron ellens�gesen.
– Nem mind… – suttogta Hermione megsemmis�lten. – M�r akkor l�ttam, amikor Sipor meghalt…
– Jaj, ne gyere most a MAJOM-mal! – mordult fel Ron. Hermione �sszeszor�totta a sz�j�t.
– Harrynek �gy is majdnem siker�lt – sz�lalt meg v�ratlanul Neville. – Amikor ide tudtam hoppan�lni, m�r nagyban harcoltak, �s �gy t�nt, siker�l legy�znie Tomot. Ez�rt nem l�ptem k�zbe. Nem akartam elvenni t�le az es�lyt…
Piton szeme d�h�sen villant r�:
– Ezt m�r megbesz�lt�k! Potternek meg se kellett volna pr�b�lnia! Rem�ltem, hogy maga k�pes lesz elvinni innen – fordult egy m�sodpercre Hermione fel�. – Ez�rt oldottam fel a s�b�lv�ny�tkot, de meg sem pr�b�lta r�besz�lni… – Hermione elpirulva f�lrekapta a tekintet�t. Piton n�h�ny m�sodperc cs�nd ut�n folytatta: – Potternek az�rt nem siker�lt gy�znie, mert nincs meg benne a sz�ks�ges al�zat.
– Hogy mi nincs meg? – k�rdezte megr�k�ny�dve Ron.
– Az al�zat, Weasley – magyar�zta Piton �gy, mintha egy k�l�n�sen lass� felfog�s� els�sh�z besz�lne. – Az, hogy el tudjon viselni egy olyan tan�rt, aki nem ajn�rozza folyamatosan. Hogy v�llalja ak�r a nyilv�nos megsz�gyen�l�st is egy k�s�bbi, j�val nemesebb c�l �rdek�ben. De Potter sohasem tudott volna �veket �gy elt�lteni k�ztetek, hogy mindenki len�zi �s but�nak tartja…
– Honnan veszi ezeket? Nem is ismerte! – sz�lt k�zbe Hermione.
– Tudod, mi�rt nem gy�zte le Tomot? – k�rdezte Piton hidegen. – Mert nem akart olyan var�zslatot haszn�lni, amit �n tal�ltam ki. A s�rt�d�tts�ge fontosabb volt, mint az, hogy gy�zz�n…
Hermione m�r v�laszra nyitotta a sz�j�t, de v�g�l csak n�m�n b�mult Pitonra.
– Nem hiszem, hogy ez�rt nem siker�lt neki…
– M�rpedig az�rt nem mondta ki m�r � Tomra a Sectumsempr�t, mert nem akarta k�vetni az utas�t�somat – b�lintott Piton m�g egyszer nyomat�kosan –, nem volt neh�z nyomon k�vetnem legilimenci�val a gondolatait a harc sor�n… Mindez az�rt t�rt�nt, mert Potterben rengeteg keser�s�g, harag �s bossz�v�gy gy�lt fel. A benne l�v� szeretet elegend� volt arra, hogy biztos�tsa neki a lehet�s�get. M�g azt az ostobas�got is siker�lt a saj�t haszn�ra ford�tania, hogy sosem tanulta meg az okklumenci�t. De azt�n nem tudta eld�nteni, hogy engem gy�l�l-e jobban, vagy Tomot. Ez a bizonytalans�g el�g volt arra, hogy elvesszen…
– Mi�rt, te mire gondolt�l, hogy mi�rt akarod meg�lni? – fordult most Ron Neville fel� morcosan.
– Nem akartam, hogy m�g t�bb ember haljon meg – suttogta Neville. – �n azt gondoltam, ink�bb magamra v�llalom azt, hogy meg�l�k �n valakit, ha ezzel megmenthetem rengeteg ember �let�t.
– Remek! – mordult fel Ron s�rtetten. – Marha meghat�, de att�l m�g Harry is k�pes lett volna r�!
– Potter nem volt r� k�pes – sz�gezte le Piton nyugodtan. – Az pedig, hogy elhitte mag�r�l, hogy Heros, nem sokat sz�m�tott. Az�rt tudott szemt�l szemben harcolni Tommal, mert m�r �vekkel ezel�tt elhat�rozta, hogy addig nem nyugszik, m�g valamelyik�k meg nem �li a m�sikat. Hiszen err�l sz�lt a j�slat is. �k ketten, azut�n, hogy Tom megjel�lte Pottert, arra voltak hivatottak, hogy megk�zdjenek egym�ssal, �letre-hal�lra.
– De h�t hogyan jel�lhette ki ezt a sorsot egy kisgyereknek?! – ki�ltott fel Hermione szemreh�ny�an. – M�g ha gy�l�lte is Harry apj�t, � nem tehetett arr�l…
– Csakhogy �n nem ismertem az eg�sz j�slatot eg�szen addig, am�g Potter meg nem ismerte, �s tavaly ki nem olvashattam az elm�j�b�l – felelt Piton nyugodtan. – B�r, ha tudom, hogy ezzel kiv�lasztom Pottert a v�gzetre, akkor se tehettem volna m�st. Nem ker�lt ilyen helyzetbe t�bb mint ezer �ve egyetlen Defensor sem.
– Nem az a fontos, hogy ki v�laszt�dik ki arra, hogy meg�lje a Scelust – sz�lt k�zbe halkan Neville. – Harry nem az�rt volt j� ember, mert Heros volt, hanem mert ilyen volt a jelleme…
Ron az �gre emelte a szem�t, de nem sz�lalt meg. Hermione n�h�ny m�sodpercig dermedten hallgatott, majd Pitonhoz fordult.
– K�rdezhetek valamit Voldemort meg�l�s�r�l? – A f�rfi csak intett, hogy folytassa. – Mi�rt el�g egyszer�en csak meg�lni a Scelust, ha a hal�l t�nyleg nem olyan sz�rny�, mint amilyennek itt hissz�k?
– Tom semmit�l sem f�lt annyira, mint a hal�lt�l – felet Piton. – Nincs senki sem, akihez �rzelmileg k�t�d�tt, m�g az anyj�hoz sem, �gy nem gondolhatott soha arra, hogy r�gen l�tott ismer�s�kkel tal�lkozik majd. Sz�m�ra a hal�l a tudat �r�k l�tez�se hatalom n�lk�l, cselekv�si k�pess�g n�lk�l, an�lk�l, hogy b�rkivel is kommunik�lni tudjon. Nincs nagyobb b�ntet�s, mintha �r�kre arra vagy k�nyszer�tve, amit�l a legink�bb rettegsz. A Sectumsempra ut�n, miel�tt m�g Tom meghalt volna, Neville elv�gzett egy var�zslatot, amely �r�kre g�zsba k�t�tte Tom lelk�t. Ez kiz�rja a lehet�s�g�t, hogy szellem legyen, hogy valaha is hathasson a m�g �letben l�v�kre. A holtakt�l pedig az z�rja el, ahogy �let�ben gondolkozott, �rzett. Senkire sem v�gyott a t�lvil�giak k�z�l, ez�rt soha senkinek sem fogja a t�rsas�g�t megkapni. B�rmennyire is hatalom�hes, senkin sem uralkodhat m�r t�bb�.
Hermione b�lintott. Ron tov�bbra is Neville-t m�regette, aki lehajtott fejjel, m�rhetetlen zavarban �llt Piton mellett. Hideg sz�l v�gt�zott v�gig a tiszt�son, megz�rgetve a f�k leveleit. Hermione megborzongott, s felpillantott a piszkossz�rke �gre. Valahol egy mad�r l�gy trill�val k�sz�nt�tte a hajnalt.
– Ideje visszat�rni a Roxfortba, hogy egy utols� harccal megtiszt�ts�tok az iskol�t a hal�lfal�kt�l – sz�lalt meg Piton, els�sorban Neville-nek c�mezve a szavait.
– �s mihez kezd most, hogy elv�gezte a feladat�t? – Hermione sz�j�n bizonytalanul cs�szott ki a k�rd�s, mert nem nagyon tudta elk�pzelni azt, hogy Piton el�gedetten pihenget, mint ahogy Lumpsluck tette.
– Sok dolgom val�ban nincs m�r – felelt a f�rfi egy g�nyos fintorral az arc�n, tal�n mert kital�lta Hermione gondolat�t.
– �s megtal�lta m�r az… ut�dj�t? – Hermione csaknem suttogott, s arc�n lassan egyre jobban el�ml�tt a piross�g. Ron rosszall�an szisszent fel.
– Miss Granger, mag�nak nagyszer� logik�ja van, �s igaz�n tehets�ges boszork�ny, de t�ls�gosan ragaszkodik a r�gz�tett szab�lyokhoz – felelt Piton nagyon komolyan. – Els�sorban arr�l ismerj�k fel az ut�dunkat, hogy k�pes kital�lni �j var�zslatokat. Ez az alapja a m�gikus energia olyan szint� ural�s�nak, amit a Defensorok megtanulnak. Maga megismerheti a vil�g �sszes var�zsig�j�t, akkor is annyit fog csak tudni, amennyit egy Herosnak megtan�tunk. Mi nem haszn�lunk var�zsig�ket, csak a tiszta m�gi�t az akaratunk �rv�nyes�t�s�hez.
Hermione a f�rfi szem�be n�zett, s nyugodt hangon v�laszolt:
– H�t persze, �n nem is gondoltam. M�r biztosan…
Piton b�lintott.
– Az ut�dom m�r majdnem teljesen k�szen van – jelentette ki f�lig-meddig b�szk�n. S szavai bizonys�gak�nt mintha a semmib�l t�nt volna el�, megjelent mellett�k egy magas, fekete k�penyes, vil�gossz�ke haj� alak. – Drac�t �veken kereszt�l tudtam figyelni az iskol�ban, �s tavaly, amikor a volt-nincs szekr�nyek megjav�t�sa sor�n t�bb var�zslatot is m�dos�tott �s megalkotott, egy�rtelm�v� v�lt sz�momra az alkalmass�ga. Csaknem egy �ve oktatom, �s most v�gleg bizony�tott, amikor megt�rte Malaz�r Mardek�r var�zslat�t, �s kinyitotta Neville-nek a Titkok Kamr�ja bej�rat�t, majd megakad�lyozta a Kamra teljes beoml�s�t, m�g �n Tomot felk�sz�tettem a v�gs� k�zdelemre.
Piton k�nnyed�n fejet hajtott Draco Malfoy el�tt, mintegy kifejezve el�gedetts�g�t. Malfoy arc�n sz�tter�lt egy b�szke mosoly. Ron ut�lkozva mordult fel, l�tva a sz�ke fi� boldogs�g�t. Malfoy nyugodtan m�rte v�gig Ront �s Hermion�t, majd Neville-t.
– M�g hallunk egym�sr�l, ha el�rkezik az ideje – mondta hidegen. Neville nyugodtan n�zett szembe vele, s alig �szrevehet�en b�lintott.
– Az hiszem, minden k�rd�sre v�laszt kaptatok – �llap�totta meg Piton, amire Ron csak egy d�h�s horkant�ssal, Hermione pedig egy t�tova b�lint�ssal felelt.
Piton el�gedetten b�lintott. A k�t Defensor k�nnyed�n meglend�tette a k�peny�t, �s n�m�n k�dd� v�ltak, hangosan fels�v�t� szelet hagyva maguk m�g�tt, amely megborzongatta a h�rom fiatal m�gust.