Az �ntudatra �bred�s visszar�ntotta Harryt a f�jdalom vil�g�ba. Valaki egy hat�rozott mozdulattal �tford�totta a h�t�ra, s ett�l eg�sz test�be belehas�tott a f�jdalom. Tiltakozva ny�g�tt fel, de r�gt�n meg is b�nta, mivel tork�t �jra �sszeszor�totta az �get� gomb�c. Valaki hivatalos hangon latin szavakat sorolt a feje f�l�tt, amikr�l v�g�l Harry �gy d�nt�tt, hogy k�l�nb�z� �tkok �s �rt�sok nevei lehetnek.
– Mr Potter…?
Harry nem volt meggy�z�dve arr�l, hogy jobb lesz neki, ha kinyitja a szem�t, de a kitart� n�gat�s megtette a hat�s�t, ez�rt feln�zett. A szob�t f�kly�k sz�zainak ragyog� f�nye tette teljesen vil�goss�, b�r az ablakon t�l t�tong� s�t�ts�gb�l Harry arra k�vetkeztetett, hogy m�g mindig �jszaka van. Ahogy k�rbepillantott, �rtelmetlennek t�nt sz�m�ra a l�tv�ny, ami fogadta. A feh�r falak, az �vegajt�s szekr�ny, a feh�r tal�ros emberek k�pe lassan �llt �ssze Harry fej�ben, s j� id�be telt, mire felfogta, hogy a Szent Mung�ban van.
– Mr Potter, k�rem, forduljon ide! – Az egyik feh�r tal�ros f�rfi p�r m�sodpercig Harry szem�be n�zett, majd elv�gzett n�h�ny gyors b�b�jt a fi� arca el�tt, amelyek szell�k�nt sim�tott�k v�gig a b�r�t. – Imperiusnak nincs nyoma – k�z�lte a f�rfi tov�bbra is hivatalos hangon t�rs�val, majd f�lreh�z�dott, hogy utat engedjen egy t�lc�t hoz�, szint�n feh�r ruh�s n�nek.
Harry gyanakodva k�vette tekintet�vel a t�lca �tj�t, m�gnem az halk koccan�ssal meg�rkezett az �jjeliszekr�ny�re. Csak most fogta fel, hogy �gyban fekszik, de �gy �rezte, m�g soha �let�ben nem volt ennyire k�nyelmetlen fekhelye; mindene f�jt, �s az �gy ahelyett, hogy puh�n k�rbe�lelte volna, nyomta a h�t�t. Kicsit mocorgott, h�tha javul a helyzet, de ett�l meg �gy �rezte, mintha a leped� v�gigd�rzs�ln� am�gy is izz� sebeit.
Ekkor az orra el�tt megjelent egy b�jitallal teli fiola, amit egy k�z hat�rozottan a sz�ja fel� ir�ny�tott.
– Idd csak meg. F�jdalomcsillap�t� – gy�zk�dte a k�zhez tartoz� boszork�ny, amikor Harry �sszeszor�totta a sz�j�t. – Gyer�nk, ut�na jobb lesz.
Harry sz�vesebben vette volna, ha valaki magyar�zattal szolg�l arra, hogy mikor �s hogyan ker�lt � ide, de a gy�gy�t�k l�that�lag megunt�k a h�z�doz�s�t, �s m�g az egyik f�rfi lefogta a fej�t, a n� bele�nt�tte a sz�j�ba a b�jitalt. Harry egy pillanatra elb�dult, majd k�nytelen volt bel�tni, hogy a tork�t �s a test�t �get� f�jdalom val�ban enyh�lt – nem �gy, mint gyanakv�sa.
A n� most egy t�gelyt vett el�, �s nekil�tott bekenegetni vele Harry mellkas�t �s oldal�t. Ekkor Harry meg�llap�totta, hogy jogosan �rezte azt, hogy a leped� sz�rnyen d�rzs�li a h�t�t, ugyanis egy sz�l als�nadr�gban fek�dt az �gyon. Ahogy m�g egyszer v�gign�zett mag�n, azt is meg�rtette, hogy mi�rt f�j mindene; a k�telek nyom�n az eg�sz test�t k�rbe �g�si sebek bor�tott�k.
– Ne agg�dj, semmi nyomuk nem marad – jelentette ki a boszork�ny imm�r kedvesebb hangon, amikor Harry pillant�s�t megl�tta. �vatos mozdulattal ford�totta meg, de Harry m�g �gy is �sszer�ndult, ahogy a leped� a b�r�hez �rt. A n� most a h�t�n kezdte kenegetni a sebeket, Harry pedig k�zben azon morfond�rozott, hogy mi�rt nem k�pes a Szent Mung� valami puh�bb anyagb�l k�sz�tett leped�ket beszerezni.
Miut�n a boszork�ny seg�ts�g�vel mag�ra �gyeskedte a pizsam�j�t, a n� egy adag altat� b�jitalt vett fel a t�lc�r�l.
– A legfontosabb most az, hogy kialudd magad – mondta kedves mosollyal. Harry sz�m�ra azonban mostanra az v�lt a legfontosabb�, hogy megtudja, Ron �s Hermione j�l vannak-e, de a n� valahogy nem akarta �szrevenni, hogy az�rt nyitotta ki a sz�j�t, hogy besz�ljen, �s gyorsan le�nt�tte a tork�n a b�jitalt.
A v�ratlanul a sz�j�ba �rkez� folyad�kot Harry f�lrenyelte, �s k�h�gni kezdett. A gy�gy�t� boszork�ny elv�gzett egy gyors var�zslatot, amit�l megsz�nt a fullaszt� �rz�s. Harry h�l�san pillantott a n�re, de miel�tt egy sz�t is sz�lhatott volna, a b�jital hatni kezdett, s visszazuhant a megnyugtat� �ntudatlans�gba.
Amikor �jra fel�bredt, �gy �rezte, mintha hossz� id� �ta el�sz�r pihente volna ki mag�t rendesen. A nap bes�t�tt az ablakon, �s a falak tiszta feh�rs�ge szinte sz�rta a szem�t, ahogy k�rbepillantott a szob�ban. Szeme sark�b�l valami mozg�st �rz�kelt az �jjeliszekr�nye mellett, �s ahogy odaford�totta a fej�t, legnagyobb r�m�let�re Rufus Scrimgeour s�rg�s szemeivel tal�lkozott a tekintete.
Harry legsz�vesebben ugrott volna egyet, amikor megl�tta a minisztert, de csak egy apr� r�ndul�sra tellett t�le, amit�l azonnal felszisszent, mert a test�n l�v� sebekbe belenyilallt a f�jdalom. Scrimgeour azonban �gy telepedett le az �gya sz�l�re, mintha ez teljesen term�szetes lenne, azt�n Harry orr�ra biggyesztette a szem�veg�t, �s aty�skod� pillant�ssal m�rte v�gig.
– �gy l�tom, el�g j�l van – �llap�totta meg. Harry csod�lkozva vonta fel a szem�ld�k�t. – De nem sokon m�lott… – tette hozz� a miniszter olyan szemreh�ny� hangon, mintha Harry tervezte volna az eg�sz rajta�t�st.
A sarokb�l zavart mozgol�d�s hallatszott, �s Minerva McGalagony l�pett k�zelebb, akihez minden val�sz�n�s�g szerint a miniszter az im�nt besz�lt. A Rend fej�nek arca ny�zott �s igen s�padt volt.
– J�l vagy, Harry? – k�rdezte halkan.
Harry b�lintott.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte homlokr�ncolva.
– Nos, a t�mad�s nem �gy siker�lt, ahogy tervezt�k – vallotta be az id�s boszork�ny, mik�zben egy ideges pillant�st vetett Scrimgeour fel�.
– Szinte mindenki a miniszt�riumnak k�sz�nheti az �let�t – jelentette ki a f�rfi hidegen. – �s…
– Hogy van Ron �s Hermione? – v�gott k�zbe Harry, akit jelen pillanatban egy�ltal�n nem �rdekelt, hogy tiszteletlen a miniszterrel szemben.
– Ron rendben van – kezdte McGalagony, s arca tov�bbra is idegesnek t�nt. – A hal�lfal�k t�bbs�ge fent v�rakozott, de egy csapat megt�madta azokat, akik odakint figyelt�k a k�rny�ket. Ron a harc sor�n szerzett n�h�ny s�r�l�st, de semmi komolyabbat… M�r meg is gy�gy�tott�k.
– �s Hermione? – k�rdezte Harry, amikor a n� elhallgatott, �s �rezte, hogy a sz�ve a tork�ban dobog.
– A gy�gy�t�k szerint � is hamarosan rendbe fog j�nni – v�gta r� McGalagony gyorsan, megnyugtat�nak sz�nt hangon. – De �t k�t olyan �tok tal�lta el, amelyek nem t�l szerencs�sen m�dos�tj�k egym�s hat�s�t…
– Ez azt jelenti…? – Harry elhallgatott, �s k�ny�rg� szemekkel meredt a m�sikra.
– Egyel�re alszik, de a gy�gy�t�k b�znak benne, hogy hamarosan fel�bred. Ha minden igaz, akkor m�r nem lehet semmi probl�ma.
Harry �sszevonta a szem�ld�k�t. Ebben a besz�mol�ban t�l sok volt sz�m�ra a bizakod�s, �s t�l kev�s a biztos inform�ci�. Gondolatait Scrimgeour rosszall� cicceg�se t�rte meg.
– Micsoda felel�tlens�g… Az a tehets�ges l�ny… – Harry metsz� pillant�sa elhallgattatta a minisztert. P�r m�sodpercig csend ereszkedett a szob�ra, majd Scrimgeour felt�p�szkodott Harry �gy�r�l, �s nyugodt l�ptekkel az ablakhoz vonult.
– Tulajdonk�ppen hogy is ker�ltem �n ide? – szegezte Harry a k�rd�st az �gy v�g�ben �csorg� McGalagonynak, aki aggodalmas pillant�ssal figyelte arc�nak minden rezd�l�s�t. Ez Harryt kezdte ugyancsak ideges�teni, mivel sz�vesebben hallott volna inform�ci�kat a t�mad�sr�l �s a t�bbi rendtagr�l.
– J�, hogy megk�rdezed! – fordult vissza Rufus Scrimgeour az ablakt�l, �s arc�n diadalmas mosollyal k�zelebb l�pett az �gyhoz. Egy pillanatnyi bizonytalankod�s ut�n nem telepedett le ism�t Harry �gy�ra, hanem maga mell� h�vott a szoba t�ls� v�g�n l�v� sz�kek k�z�l egyet, �s arra ereszkedett le. – Azt, hogy megmentett�k az �letedet, l�nyeg�ben a miniszt�riumi auroroknak k�sz�nheted.
Harry hitetlenkedve vonta fel a szem�ld�k�t, �s �jra a Rend fej�hez fordult. McGalagony id�k�zben szint�n k�zelebb h�vta az egyik sz�ket, �s most merev tart�ssal �lt rajta.
– Gondolom, magad is kital�ltad, hogy a hal�lfal�k sz�m�tottak a j�tt�nkre, �s csapd�t �ll�tottak nek�nk – sz�lalt meg a n� halkan. A miniszter d�h�sen felhorkantott, de nem sz�lt k�zbe, �gy McGalagony folytathatta. – Odafent az embereink csapatokra v�ltak, �s elkezdt�k t�bb ir�nyb�l felder�teni a szob�kat. A dokumentumoknak persze nyoma sem volt, de nem is ez bizonyult a legf�bb gondnak. A labirintusszer�en elrendezett termek �s folyos�k mind abba a r�szbe vezettek, ahol a hal�lfal�k v�rakoztak. A f�er�iket fent tartott�k, m�g mi megosztottuk az embereinket, �gy t�ler�ben t�madtak r�nk. Val�ban csak az aurorok v�ratlan �rkez�se mentette meg a rendtagokat.
– Gondolom, �r�mmel hallod, Harry, hogy a miniszt�riumnak nagyszer� v�delmi rendszere van – jelentette be b�szk�n Scrimgeour. – Els�sorban az aurorokat v�dj�k vele, de az csak term�szetes volt, hogy miut�n csatlakozt�l hozz�nk, r�d is kiterjesztett�k. �sszess�g�ben a F�nix Rendje auror tagjai – a miniszter n�mi megvet�ssel c�lzott ezekre az emberekre – �s te egyar�nt �letvesz�lyben voltatok, ez�rt a b�b�j automatikusan figyelmeztette az aurorok vezet�j�t, s�t, engem is. Siker�lt megt�rn�nk a t�bbsz�r�s hoppan�l�sg�tl� teret a h�z k�r�l, �s az aurorok felment� seregk�nt �rkeztek a helysz�nre. Mellesleg emiatt f�lbehagyt�k minden m�s feladatukat – tette hozz� ism�t szemreh�ny� hangon.
– Ez val�ban szerencse – �llap�totta meg Harry kiss� kelletlen�l. Nem volt nagy kedve b�rmit is megk�sz�nni a miniszternek, �s azt is sejtette, hogy r� n�zve milyen k�telezetts�gekkel j�r majd a ment�akci�.
– Az�rt t�bb mint szerencse. – Scrimgeour hangj�ban enyhe s�rt�d�tts�g csengett. – Egy k�l�nleges �s igen j�l kidolgozott v�delmi b�b�jr�l hallhatt�l az im�nt. Azt hiszem, hogyha m�r jobban leszel, �rdemes lenne adnod n�h�ny interj�t err�l a fontosabb �js�goknak…
Harry f�radtan hunyta le a szem�t, de a miniszter kijelent�se nem lepte meg k�l�n�sebben. Scrimgeour lelkesen folytatta a magyar�z�st:
– Azt is meg�rtem, ha nem k�v�nsz t�bbet a F�nix Rendj�nek dolgozni. – Erre Harry szemei �gy pattantak fel, mintha r�m�lomb�l �bredne.
– Ezt meg honnan veszi?
– Az mindenesetre egy�rtelm�, hogy a Rend nem k�pes megfelel�en vigy�zni r�d… – vetett a miniszter egy les�jt� pillant�st McGalagony fel�. A n� azonban rezzen�stelen arccal �llta a tekintet�t.
– M�gis, mir�l besz�l? – csattant fel Harry s�rt�d�tten. – Nem kell r�m vigy�zni! Ha nem vette volna �szre, m�r nem vagyok t�z �ves! – A kiab�l�st�l ism�t �gni kezdett a torka, de a d�h, ami el�nt�tte az agy�t, elfeledtette vele a f�jdalmat.
– H�t persze, hogy nem vagy t�z �ves – igyekezett Scrimgeour megnyugtatni Harryt, olyan hangon, mintha egy t�z�vessel besz�lne. – Ezt egy sz�val sem mondtuk. Csup�n arr�l van sz�, hogy r�d olyan feladatok v�rnak…
– Nem vagyok csodafegyver! – v�gott Harry a f�rfi szav�ba. – Egy olyan ember vagyok, aki harcolni akar Voldemort ellen! – Ahogy Harry csaknem �v�ltve mondta ki a Nevet, m�g McGalagony is �sszerezzent, Scrimgeour pedig ugrott egyet a sz�ken. – Bevet�sen voltam, �s megs�r�ltem, ennyi. M�gis hogyan tudn�m elv�gezni a feladatokat, amikre hivatkozik, ha otthon �ld�g�ln�k, m�g a t�bbiek az �let�ket kock�ztatj�k?!
Scrimgeour elbizonytalanodott egy m�sodpercre Harry d�hkit�r�s�t�l, de azt�n elmosolyodott.
– Igazad van. �s ezzel val�j�ban azt akartam mondani, hogy majdnem v�gzetess� v�lt az a hiba, hogy a F�nix Rendj�nek tagjai nem voltak k�pesek seg�ts�get k�rni – v�ltoztatott a f�rfi hirtelen taktik�t. – Minden helyzetben sz�ks�g van ilyen var�zslatra, nem hittem volna, hogy ez �n, vagy Albus Dumbledore sz�m�ra nem egy�rtelm� – fordult v�ratlanul McGalagony fel�.
A n� pillant�sa figyelmeztet�en villant Harry fel�, majd a miniszterhez fordult:
– Bel�tom, igaza van. Tanulunk az esetb�l.
Harry m�rgesen figyelte a miniszter arc�n sz�tter�l� el�gedetts�get, �s gyorsan lehunyta a szem�t, hogy ne kelljen a f�rfit l�tnia. Ekkor azonban m�r nem tudta elterelni figyelm�t a tork�t �get� f�jdalomr�l. Az �jjeliszekr�nyhez fordult, mert a rengeteg gyeng�lked�n elt�lt�tt id� sor�n m�r bel�r�gz�lt, hogy ott tal�lja var�zsp�lc�j�t. A szekr�ny lapja azonban teljesen �res volt.
– Hol a p�lc�m? – k�rdezte Harry a szob�ban �l� k�t feln�tt�l, �s �rezte, hogy a f�jdalmon k�v�l a f�lelem is �sszeszor�tja a tork�t.
– �, egyel�re a miniszt�riumban van – k�z�lte Scrimgeour k�nnyed�n.
– Micsoda?! – Harry �jra d�h�sen ki�ltott fel, de hangsz�lai er�ltet�s�t�l torka m�g jobban �gni kezdett.
– Az aurorok Perselus Pitont�l vett�k el a p�lc�dat – adta meg a magyar�zatot McGalagony. – Most �tvizsg�lj�k, nehogy maradjon rajta valamif�le ront�s, ami k�s�bb �rthat neked.
– Elfogt�k Pitont? – k�rdezte Harry felcsillan� szemmel. Ez a h�r m�g a p�lc�ja hi�ny��rt is k�rp�tolta volna.
Scrimgeour arca azonban idegesen r�ndult egyet, s Harry m�r azel�tt tudta a v�laszt, hogy a f�rfi kib�kte volna:
– Az embereim val�ban harcoltak Perselus Pitonnal, �s le is fegyverezt�k, de v�g�l siker�lt elmenek�lnie…
– Nagyszer�… – Harry rosszkedv�en hanyatlott vissza a p�rn�j�ra. A p�lc�ja n�lk�l teljesen elveszettnek �rezte mag�t, s b�rmennyire is biztons�gosnak tudta a Szent Mung�t, a naps�t�tte szoba �rnyakkal telt meg a szem�ben, ahogy felfogta, hogy k�ptelen lenne v�dekezni, ha megt�madn�k. – Kaphatn�k egy poh�r vizet? – k�rdezte, mert a torka eml�keztette r�, hogy eredetileg mi�rt is akart var�zsolni.
A m�sik kett� k�szs�gesen var�zsolt el� a semmib�l egy-egy v�zzel teli poharat, �s mindketten Harry fel� ny�jtott�k. A fi� v�gigm�rte Scrimgeourt, majd t�ntet�leg a McGalagony kez�ben l�v� poh�r ut�n ny�lt, pedig az�rt el�re kellett hajolnia �lt�ben. A v�z kellemesen leh�t�tte Harry �g� tork�t, �s miut�n felhajtotta a m�sodik poh�rnyit is, el�gedetten hunyta le a szem�t egy m�sodpercre.
A k�vetkez� pillanatban azonban hangos nyikordul�ssal kiny�lt az ajt�, �s besietett rajta az a boszork�ny, aki kor�bban a gy�gyszereket hozta Harrynek. P�lc�j�val k�r�vet �rt le az �gy k�r�l, �s m�ris egy parav�n takarta el Harry szeme el�l a szoba t�bbi r�sz�t. A boszork�ny seg�tett levenni a fi� pizsamafels�j�t, �s hozz�fogott, hogy �jra bekenje a test�n a sebeket.
Mire v�geztek az �g�snyomok lekezel�s�vel, �s Harry megivott egy �jabb adag f�jdalomcsillap�t�t, Scrimgeour elt�nt a szob�b�l. McGalagony n�m�n v�rakozott az ablakn�l, h�ttal a szob�nak, m�g a gy�gy�t� boszork�ny tett-vett; elrendezte a sz�keket az asztal k�r�l – b�r egyet figyelmesen Harry �gya mell� �ll�tott –, egy v�zzel teli kancs�t �s egy poharat tett Harry �jjeliszekr�ny�re, majd halk cs�r�mp�l�ssel bepakolt n�h�ny b�jitallal teli �veget a szekr�nybe, v�g�l letett egy adag altat�t Harry �jjeliszekr�ny�re.
Amikor a n� m�g�tt bez�rult az ajt�, McGalagony k�zelebb j�tt az �gyhoz, �s leereszkedett az otthagyott sz�kre. Aggodalmas pillant�ssal f�rk�szte a fi�t.
– �s a t�bbiek hogy vannak? – k�rdezte Harry halkan. A n� meg�rtette, hogy a t�bbi rendtagra gondol.
– Senki sem halt meg – v�laszolt, de hangj�b�l kicsengett a szomor�s�g –, de Alastort nem tal�lt�k meg az �p�letben. Val�sz�n�, hogy m�g az aurorok �rkez�se el�tt elvitt�k magukkal. A t�bbiek k�z�l pedig sokan igen s�lyosan megs�r�ltek. Azt hiszem, val�ban elhamarkodottan l�pt�nk.
Harry megborzongott a n� arc�n el�ml� b�ntudatot �s k�ts�gbees�st l�tva. Megszokta, hogy tan�ra mindig nyugodt �s magabiztos, �gy mostani viselked�se teljesen megr�m�tette.
– De m�r kutatnak Mordon ut�n, igaz? – k�rdezte, hogy megt�rje a hossz�ra ny�lt, k�nyelmetlen csendet.
– Term�szetesen – b�lintott McGalagony, azonban egy pillanatra bizonytalans�g suhant �t az arc�n. – De mindenekel�tt azzal kellett foglalkoznunk, hogy te rendben l�gy.
– Ebb�l el�g! – csattant fel d�h�sen Harry. Ez�ttal nyugodtan felemelhette a hangj�t, ugyanis a f�jdalomcsillap�t� f�zet hat�sa m�g mindig tartott. – Komolyan itt izgult Rufus Scrimgeour t�rsas�g�ban �rtem, mialatt a Rend elkezdett sz�tesni? Hol van a t�bbi s�r�lt? Mellett�k is �ld�g�lt?
– Aligha lehetek egyszerre t�bb helyen – v�laszolt a n� kim�rten.
– Rendben, �n j�l vagyok, most m�r mindenki megnyugodhat. N�zze meg a t�bbi sebes�ltet, �s Merlinre, kezdj�k el keresni Mordont! – Harry d�h�s volt, mert az �rtelmetlen gondoskod�s hat�s�ra �jra kisgyereknek �rezte mag�t, de m�g jobban d�h�tette az, hogy a k�l�nleges b�n�sm�d miatt, amit � kapott, a t�bbiek h�tt�rbe szorultak. – Scrimgeournak az a c�lja a melld�nget�ssel, hogy megrend�tse az emberek hit�t a Rendben. Nem hiszem, hogy j� lenne, ha erre maga a Rend is okot adna.
McGalagony hat�rozottan emelkedett fel a sz�k�r�l.
– Val�ban ut�na kellene n�znem p�r dolognak – jelentette be olyan hangon, mintha Harry nem is oktatta volna ki az im�nt. – Ha esetleg m�gis valami probl�m�d lenne, el tudsz �rni – tette hozz�. Harry biccentett. A n� megindult az ajt� fel�, de f�l�ton visszafordult. – Ron Hermione �gy�n�l van. Sz�ljak neki, hogy fel�bredt�l?
– Nem s�rg�s, �gyis nagyon f�radt vagyok, csak elaludn�k, mire ide�rne – hazudta Harry. Nem akarta bar�tj�t elszak�tani Hermion�t�l, mivel sejtette, hogy Ron gondolatai �gyis csak a l�ny k�r�l j�rn�nak.
A Rend feje nyugodt l�ptekkel t�vozott a szob�b�l. Harry az �jjeliszekr�nyen �ll� fiol�ra pillantott, �s egy darabig m�regette az �ttetsz� folyad�kot, majd fogta, �s felhajtotta. Kor�bbi �ll�t�sa pillanatokon bel�l val�s�gg� v�lt, �s m�ly �lomba zuhant.

*

Hermione azon a d�lel�tt�n �bredt fel, amikor Harryt a gy�gy�t�k teljesen eg�szs�gesnek nyilv�n�tott�k, �s elhagyhatta a Szent Mung�t. �gy Harry imm�r Ronnal egy�tt l�togathatta meg m�snap, b�r Hermion�nak egyel�re �gyban kellett maradnia. Harry csod�lkozva pillantott k�rbe a zs�folt k�rteremben, ahov� Ron nyom�ban bel�pett. Alig valamivel volt nagyobb a szoba, mint az �v�, de hat �gy �llt benne, �gy csaknem a falhoz kellett simulniuk, mik�zben az ablak mellett fekv� Hermione fel� igyekeztek.
A t�bbi beteg – szint�n s�r�lt rendtagok – aludt, vagy m�g nem is t�rt mag�hoz, kiv�ve Hermione szomsz�dj�t, akinek �gy�t parav�n vette k�rbe. A feh�r fal m�g�l �vegcs�r�mp�l�s �s halk besz�lget�s hallatszott ki. Ron elmondta, hogy ebben a szob�ban vannak a s�lyos s�r�ltek, akiknek m�g v�ls�gos az �llapotuk, �s Harry bizonytalanul n�zett v�gig a s�padt arcokon. M�r tudta, hogy Charlie is komolyan megs�r�lt, �s a gy�gy�t�k m�g nem mondtak t�l sok b�ztat� sz�t a Weasley sz�l�knek. A fi� fej�t hatalmas, turb�nszer� k�t�s fedte, azonban b�k�s arccal fek�dt a p�rn�j�n, s takar�ja �temesen hull�mzott a l�legzete ritmus�ra.
Harry pillant�sa tov�bb siklott a k�vetkez� �gyra, amiben Dedalus Diggle aludt. Az � �lma kev�sb� volt nyugodt, mint Charlie-�; id�r�l id�re leveg� ut�n kapott, s arc�n r�ng�s futott v�gig, m�g ink�bb elm�ly�tve rajta a r�ncokat. A szob�ban fek�dt m�g Mundungus Fletcher, ami n�mileg meglepte Harryt, mivel nem eml�kezett arra, hogy a f�rfi is felment volna az emeletre. A f�rfi falfeh�r arc�n forrad�snyomok �ktelenkedtek. A negyedik �gyon Harry egy fiatalabb boszork�nyt pillantott meg, aki �ltal�ban n�m�n �lte v�gig a gy�l�seket, s Harry semmit sem tudott r�la.
A szoba v�g�ben fekv� Hermione arca is term�szetellenesen feh�r volt, de ezt ellens�lyozta vid�m mosolya, ahogy megl�tta az �gyak k�z�tt k�zeled� fi�kat.
– Hogy vagy? – k�rdezte azonnal Harryt�l, miut�n le�lt egy sz�kre az �gy mellett.
– Szerintem sokkal fontosabb k�rd�s az, hogy te hogy j�l vagy-e – felelt Harry. – Engem ma elengedtek a gy�gy�t�k.
– Hamar elf�radok, meg ha sok�ig �bren vagyok, megf�jdul a fejem, de k�l�nben �n is j�l vagyok – v�gta r� a l�ny egy megnyugtat� mosollyal az arc�n.
– El�g nyomaszt�nak t�nik ez a szoba – vallotta be Harry, miut�n �jra v�gign�zett az �gyakon.
– T�nyleg t�lzs�folt, de Scrimgeour ragaszkodott hozz�, hogy �thozzanak ide minden �gyat – magyar�zta Ron. Harry gyanakodva fordult a fi� fel�.
– M�gis honnan?
– H�t a te szob�db�l – v�laszolt Ron, mintha ez a vil�g legterm�szetesebb dolga volna. – Ne tudd meg, milyen pat�li�t csapott, hogy neked saj�t szob�d legyen, ahol egyszerre legal�bb h�rom gy�gy�t� foglalkozik veled, mert m�giscsak te leszel a var�zsvil�g megment�je.
Harry ut�lkozva h�zta el a sz�j�t.
– Sz�val nem csak izgatottan v�rta, hogy fel�bredjek, azt�n mindennap megl�togatott, hogy �nmag�t dics��tse nekem, hanem m�g meg is fosztott mindenki m�st a helyt�l meg a gy�gy�t�kt�l miattam? Nagyszer�.
– Mindenki tudja, hogy nem te akartad �gy – sietett Hermione megnyugtatni a fi�t.
– Ez csak id� k�rd�se, �s mindenki �gy fog eml�kezni, hogy �n k�veteltem ki magamnak a k�l�nleges b�n�sm�dot – morgott Harry.
Hermione �pp nyitotta volna a sz�j�t, hogy v�laszoljon, amikor halk, sisterg� hang k�s�ret�ben elt�nt a szomsz�dos �gy k�r�li parav�n, �s Harry megpillantotta azt a boszork�nyt, aki �t is gy�gy�totta az elm�lt napokban.
– J� napot, Mrs Tonks! – mosolyodott el Ron, amikor az asszony fel�j�k fordult. Harry d�bbenten meredt a boszork�nyra, aki egy kedves int�ssel viszonozta Ron k�sz�n�s�t. – Van valami �jdons�g?
– Nymph ma j�l �rezte mag�t, h�la Merlinnek – felelt Tonks �desanyja, s eltartott n�h�ny m�sodpercig, mire Harry felfogta, hogy kir�l besz�l. – Most m�r elaludt.
Harry pillant�sa az �gyra siklott, amit�l az asszony �ppen elt�volodott. Tonks s�padt arccal pihegett a p�rn�n. Harry �jra a gy�gy�t� fel� fordult, aki �ppen p�r sz�t v�ltott Hermion�val. Ahogy alaposabban megn�zte, val�ban felfedezett valamit az asszony arc�n, ami a Black csal�d jellegzetes, fens�bbs�ges von�saira eml�keztette, de ezt j�l ellens�lyozta a n� �r�k�s mosolya. Mrs Tonks biccentett Harry fel� is, majd kisietett a szob�b�l.
– Tonks j�l van? – �rdekl�d�tt Harry �jra a m�sik �gy fel� pillantva.
– H�t, egyre jobban, de egy el�g komoly zagyv�l� �tok tal�lta el, �s sokszor fogalma sincs arr�l, hogy hol van, vagy egy�ltal�n nem ismer meg embereket – suttogta Ron. – A gy�gy�t�k most igyekeznek rendbe hozni, de volt, hogy alig lehetett b�rni vele. Mindenk�pp el akart menni, �s az egyik gy�gy�t�t el�g cs�ny�n meg is sebes�tette...
Harry megborzongott, majd elkapta pillant�s�t az �gyr�l. �jra Ronhoz fordult, hogy feltegye k�rd�seit a t�mad�ssal kapcsolatban. Jelenleg ugyanis bar�tja volt a legt�j�kozottabb azok k�z�l, akikkel besz�lhetett. A Rend meggy�gyult tagjai hozz�fogtak a Mordon ut�ni kutat�snak, �gy am�g Harry l�badozott, nem sokat tudhatott meg a r�szletekr�l, egyfel�l Scrimgeour gyakori jelenl�te, m�sfel�l a rendtagok l�togat�sainak r�vid id�tartama miatt.
– Mi t�rt�nt a muglikkal? – k�rdezte Harry halkan. Tudta, hogy egyszer szembe kell n�znie azzal, amit d�h�ben elk�vetett, de ha csak egy m�sodpercre is esz�be jutott, heveny rosszull�t fogta el.
– Rendbe hozt�k �ket. Mindet – v�laszolt Ron, hat�rozottan megnyomva az utols� sz�t. – Az aurorok behozt�k �ket ide, ahol ell�tt�k a s�r�l�seiket, �s t�r�lt�k az eml�keiket. Kider�lt, hogy nem egy k�z�l�k h�napokkal ezel�tt t�nt el, �s a muglik m�r kerestett�k �ket, vagy mi. Scrimgeour nagyon szerette volna, ha a gy�gy�t�k ezekt�l szereznek r�gebbi eml�keket a hal�lfal�kn�l elt�lt�tt fogs�gukr�l, de a t�bbs�g�ket t�r�lt�k. McGalagony �s Scrimgeour m�g �ssze is veszett, hogy igyekezzenek-e a gy�gy�t�k megt�rni a b�b�jt, ak�r k�ros�tva ezzel a muglik agy�t.
– Rem�lem, v�g�l McGalagony maradt fel�l – sz�lt k�zbe Hermione halkan. Ron b�lintott.
– Val�j�ban a Szent Mung� vezet�s�ge is ellenezte a dolgot, �gy Scrimgeour k�nytelen volt belet�r�dni.
Harry elgondolkozva hallgatott. Nem sz�vesen vallotta volna be Hermion�nak, de �gy �rezte, hogy fontos inform�ci�kt�l estek el ezzel. De mivel nem akarta felzaklatni a l�nyt, vagy vit�ba bocs�tkozni vele, ink�bb nem �rulta el neki gondolatait. El�h�zta a k�lcs�n p�lc�t, amit �tmeneti id�re kapott McGalagonyt�l, �s el�var�zsolt egy poh�r vizet mag�nak. B�r a tork�t �sszeszor�t� f�jdalom m�r elm�lt, m�gis �lland�an szomjasnak �rezte mag�t. A gy�gy�t�k megnyugtatt�k, hogy ez term�szetes egy ilyen �tok ut�n, de � sz�rnyen k�nyelmetlennek tal�lta.
– Mit gondoltok, a hal�lfal�k honnan tudhatt�k meg, hogy j�v�nk? – tette fel Hermione a k�rd�st, ami mindh�rmukat a legjobban foglalkoztatta.
– Tal�n azt vett�k �szre, amikor az els� embereink elkezdt�k megt�rni a Fideliust – vetette fel Ron, de hallatszott a hangj�n hogy nem hisz ebben a felt�telez�sben.
– M�g akkor sem lett volna el�g idej�k �sszehozni a csapd�t – vetette ellen azonnal Hermione.
– Akkor nem lehet m�s – mondta ki Harry –, csak az, hogy �rul� van a Rendben. R�ad�sul olyan embernek kell lennie, aki el�g j�l ismeri a szok�sokat, �s sok inform�ci�ja van. Szerintem a hal�lfal�k el�bb tudt�k, hogy t�madunk, mint mi... R�ad�sul az, hogy m�g a Speculumot is lehetetlenn� tett�k, teljesen egy�rtelm�v� teszi, hogy el�g pontos inform�ci�kat szereztek.
– Valaki a bels� k�rb�l? – k�rdezett vissza hitetlenkedve Ron. – Hiszen csak McGalagony, Kingsley meg Mordon tudott a t�mad�sr�l azel�tt, hogy nek�nk elmondt�k volna.
– Nem hiszem, hogy Mordon vagy Kingsley �rul� – r�zta meg a fej�t hat�rozottan Hermione. – A hal�lfal�knak t�bb mint k�t �r�ja volt a gy�l�s ut�n el�k�sz�teni a csapd�t, az viszont el�g kellett, hogy legyen, f�leg ha m�r kor�bban is kaptak inform�ci�kat a Rendr�l.
Harry eg�szen meggy�z�nek tal�lta a l�ny szavait, s b�lintott. A k�vetkez� f�l �r�t azzal t�lt�tt�k, hogy v�gigvett�k mindazokat a rendtagokat, akikr�l b�rmit is tudtak, hogy megtal�lj�k a lehets�ges �rul�t. V�g�l a gy�gy�t�knak kellett Harry�ket kitess�kelni, hogy hagyj�k pihenni Hermion�t, aki a besz�lget�s sor�n el is feledkezett fejf�j�s�r�l. A fi�k m�g megv�rt�k, am�g a l�ny elalszik a b�jitalt�l, amit az egyik gy�gy�t� adott neki, majd dehoppan�ltak.

*

Harry �szt�n�sen el�h�zta a p�lc�j�t, �s �gy l�pett be az edz�terembe, hogy ak�r azonnal v�dekezni tudjon. Lassan siker�lt eg�szen j�l megszokniuk egym�st a k�lcs�np�lc�val, de m�g mindig el�fordult, hogy Harry egyik-m�sik var�zslata nem teljesen �gy siker�lt, ahogy � akarta. Most azonban ezt is megnyugtat�bbnak �rezte, mint azt, hogy v�dtelen�l l�pje �t a k�sz�b�t.
A terem most eg�szen kicsinek t�nt, s Prospeer a szoba k�zep�n hagyta az asztalt �s a k�t sz�ket. Egy�rtelm� volt, hogy m�ra nem tervezett gyakorl�st. A pillant�sa kiismerhetetlen volt, ahogy v�gigm�rte a bel�p� Harryt, �s egyetlen kim�rt int�ssel jelezte, hogy �lj�n le az egyik sz�kre. � maga azonban nem foglalt helyet, hanem Harry el�, az asztallapra tette a fi� p�lc�j�t, majd hossz�ra ny�jtott l�ptekkel j�rk�lni kezdett a szob�ban. Csizm�ja halkan koppant minden l�p�sn�l a k�v�n.
Harry nem tudta leplezni boldogs�g�t, hogy �jra a saj�t p�lc�ja lehet a kez�ben, �s m�r abban a pillanatban �rezte, hogy �tj�rja a megszokott melegs�g, amikor m�g csak ujjbegyei �rtek a j�l ismert f�hoz. Finoman v�gigsim�totta, majd hat�rozottan megragadta a p�lc�t. K�nnyed�n intett vele, v�r�s-arany szikraes�t z�d�tva az asztalra, csak�gy, mint amikor el�sz�r fogta a kez�ben Ollivander boltj�ban.
– Nem mertem rem�lni, hogy ilyen hamar v�geznek az �tn�z�s�vel – vallotta be Prospeerre pillantva. A f�rfi meg�llt az asztal el�tt, s lassan leereszkedett a Harryvel szembe �ll� sz�kre.
– �gy t�nik, Pitonnak nem volt ideje meg�tkozni a p�lc�dat – felelt halkan. P�r m�sodpercig m�regette Harryt, majd h�trad�lt a sz�ken. – �sszess�g�ben meg�llap�thatjuk, hogy szerencs�sen meg�sztad ezt a kis j�t�kot... – megvet�en ejtette ki az utols� sz�t.
– �, ne – Harry egy f�radt s�hajjal d�lt h�tra. – Ne kezdje m�r maga is. A miniszter intelmeit �pp el�g volt meghallgatnom, s azt hittem, hogy a kis interj�val, amit a Pr�f�t�nak adtam, ki is el�g�tettem az ig�nyeiket.
– Szerinted ez csak ennyir�l sz�l? – k�rdezte a f�rfi hidegen, egyik szem�ld�k�t felvonva. – Gondolod, hogy a minisztert csak az �rdekelte, hogy mit nyilatkozol r�la, az nem, hogy �letben vagy-e m�g?
– Igen, most j�l �sszegezte, hogy mit gondolok – v�gta r� pimaszul Harry. D�h�tette Prospeer viselked�se, mert eddig nem �gy tekintett a f�rfira, mint a miniszt�rium ember�re, most azonban �gy viselkedett, mintha Scrimgeour b�relte volna fel erre a besz�lget�sre. – Scrimgeournak csak az volt a fontos, hogy a k�zv�lem�ny mell� �lljon, mert a F�nix Rendje vesz�lyeztette a szeg�ny kis h�s�ket...
Prospeer arca megr�ndult, de vett egy m�ly l�legzetet, �s l�that�lag nem azt mondta ki, ami el�sz�r esz�be jutott.
– Akkor t�vedsz, Harry. Rufus agg�dott �rted, b�r val�ban nem kedveli a Rendet. �s ami azt illeti, ezzel nincs most egyed�l...
– K�l�n�sebben nem �rdekel a miniszt�rium v�lem�nye – v�gta r� Harry. – A Rend tagja vagyok, �s, ha harcolni h�vnak, megyek. Feln�tt, k�pzett var�zsl�k�nt ezt jogom van eld�nteni.
Prospeer b�lintott.
– Ez mind rendben van – v�laszolt kim�rten –, de Minerva McGalagonynak lehetett volna annyi esze, hogy nem b�z r�d olyan feladatot, amire m�g nem vagy felk�sz�lve.
– Sz�val err�l van sz�! – csattant fel Harry d�h�sen. – Nem tart el�g k�pzettnek ahhoz, hogy hal�lfal�kkal k�zdjek.
– �s igazam van, mint kider�lt. – Prospeer rezzen�stelen arccal n�zett Harry szem�be.
– Na persze, az nem probl�ma, hogy Ron meg Hermione is megs�r�lt, csak velem foglalkoznak. A var�zsvil�g megment�je, az sz�m�t, egy �tlagos boszork�ny, az nem... – g�nyol�dott Harry.
– Ezt eddig senki sem �ll�totta.
– Az�rt nem vagyok h�lye! – v�gta r� Harry m�rgesen. – Scrimgeour ragaszkodott hozz�, hogy saj�t szob�m legyen, �s senki m�ssal nem foglalkozott, m�g a s�r�lt aurorokkal sem...
– �n nem a miniszter �ll�spontj�t k�pviselem most, Harry – felelt Prospeer nyugodtan –, hanem a tan�rod�t. Ha legk�zelebb ilyen bevet�sre k�sz�lsz, elv�rom, hogy tudasd velem.
Harry szeme gyanakv�an sz�k�lt �ssze.
– Sz�val adjak ki inform�ci�kat a Rendr�l?
– Merlinre, dehogy! – Prospeer legyintett. – Nem �rdekel Rufus kis harca a F�nix Rendje ellen. �n nem fogok neki seg�teni, ezt m�r r�gen k�z�ltem vele. Jelenleg az �rdekel, hogy egyben maradj addig, am�g el nem v�gezted a feladataidat, �s addigra rendelkezz annyi tud�ssal, hogy ut�na se legyen bajod. Ha m�g egyszer hal�lfal�kkal harcolsz, ott akarok lenni �n is. �s ha sikerrel j�rsz a horcrux-kutat�sban, akkor is.
– Nem hiszem, hogy sz�ks�gem lenne �lland�an az ellen�rz�s�re – k�z�lte Harry d�ht�l villog� szemekkel.
– Ha nem kell megint az �sszes emberemet seg�ts�g�l h�vni, hogy kiments�nk Perselus Piton karmaib�l, akkor majd egyed�l is meg�llsz a l�badon. Se neked, se Hermion�nak nem lett volna szabad felmennetek. N�h�ny j�l siker�lt RAVASZ m�g nem ad elegend� tud�st a hal�lfal�k ellen.
– Mordon nem is engedte volna meg, de v�szhelyzet volt – v�gta r� Harry.
– Ha legk�zelebb v�szhelyzet van, sz�ljatok egy k�pzett embernek – felelte Prospeer.
– De nem m�k�d�tt a... – Harry elhallgatott, ahogy esz�be jutott, hogy nem lenne szabad err�l miniszt�riumi emberekkel besz�lnie.
– Tudom – b�lintott Prospeer nyugodtan. – Ez�rt sz�ks�ged lesz m�s kommunik�ci�s m�dszerekre. Holnap ezzel fogunk foglalkozni. Azt hiszem, jobb, ha most hazam�sz.
Harrynek nem kellett k�tszer mondani. Prospeer leck�ztet�se egy�ltal�n nem esett j�l neki, azok ut�n, hogy m�g Pitont is meglepte a v�dekez�s�vel. Persze bel�tta, hogy kicsin m�lott, hogy nem ker�lt Voldemort el�, �s tudta, hogy sok es�lye nem volt Pitonnal szemben, de t�bb hal�lfal�t is legy�z�tt, �s valamivel nagyobb elismer�st v�rt volna Prospeert�l ezek ut�n. P�lc�j�t tal�rj�ba rejtve kiviharzott a teremb�l. A csarnokban meg�llt egy m�sodpercre a sz�k�k�t mellett, d�h�sen f�jtatva, �s �res tekintettel meredt az arany sell�szoborra. Csak amikor �rezte, hogy valamennyire megnyugodott, hunyta le a szem�t, hogy dehoppan�ljon.
Bar�tait Hermione szob�j�ban tal�lta. A l�ny m�r visszat�rhetett a f�hadisz�ll�sra, de tov�bbra is el�g gyenge volt, ez�rt t�bbnyire az � szob�j�ban �ld�g�ltek mindh�rman. Hermione feltett sz�nd�ka volt, hogy behozza a betegs�g okozta lemarad�st, de a tanul�st�l gyakran megf�jdult a feje, ez�rt k�nytelen volt t�bbet pihenni – Ron legnagyobb �r�m�re.
Harry f�st�l�gve �rkezett meg bar�taihoz, �s d�h�sen mes�lte el nekik a Prospeerrel folytatott besz�lget�st.
– Gondolod, hogy t�nyleg nem a Rendr�l akar inform�ci�kat? – k�rdezte Ron. – Az�rt ez el�g gyan�san hangzik... Persze, � csak r�d vigy�z, de ha pontosan tudja, hogy mikor �s hol t�mad a Rend, odak�ldheti az aurorokat, �s megint a miniszt�rium aratja le a bab�rokat.
– Az�rt legy�nk igazs�gosak, most t�nyleg j�l j�tt a seg�ts�g�k – jegyezte meg Hermione. Ron elh�zta a sz�j�t, �s egy�ltal�n nem t�nt �gy, mint aki igazs�gos k�v�n lenni. De Hermione folytatta: – Viszont m�gse k�ne mindent tudatni Prospeerrel. M�g mindig nem vagyok benne biztos, hogy nem Voldemortnak dolgozik.
– Jaj, ne kezdd ezt megint! – v�gta r� Harry, b�r maga sem tudta, hogy mi�rt is v�di ilyen kitart�an a f�rfit.
– Az�rt el�g k�nnyed�n odatal�lt az egyik legrejtettebb hal�lfal�-k�zpontba... – mondta a l�ny.
– Scrimgeour eleget magyar�zta nekem – s�hajtott fel Harry –, ez a v�delmi b�b�j �gy m�k�dik, hogy seg�t elvezetni a bajba ker�ltekhez. Mellesleg hasonl�ak a kark�t�dben l�v� var�zslatok is – mutatta fel a csukl�j�t Hermione fel�.
A l�ny megcs�v�lta a fej�t, �s v�laszolni k�sz�lt, amikor a nyitott ajt�n besomford�lt Cs�mp�s sz�j�ban egy patk�nnyal, �s felugrott az �gy�ra.
– Sicc! – mordult fel Ron, �s megpr�b�lta egy k�zmozdulattal elhessegetni a v�r�s macsk�t. Cs�mp�s elhelyezte a patk�nyt Hermione takar�j�n, egyik mancs�val lefogta, nehogy el tudjon szaladni, �s szemreh�ny� ny�vog�ssal m�rte v�gig Ront.
– J�l van, �gyes vagy, de vidd innen sz�pen – sz�lalt meg Hermione kiss� viszolyogva. Erre Cs�mp�s �t is az el�z�h�z hasonl�an s�rt�d�tt arccal m�rte v�gig.
Harry nekil�tott, hogy megszabad�tsa Hermion�t patk�nyostul a macsk�t�l, amikor Ron d�bbenten ki�ltott fel:
– N�zz�tek a mells� l�b�t!
A patk�ny erre r�m�lten mocorogni kellett, de Cs�mp�s egy d�h�s f�j�ssal beleeresztette a k�rm�t, �s a takar�hoz sz�gezte. Harry �s Hermione �gy nyugodtan k�zelebb hajolhatott, hogy megpillants�k a patk�ny jobb l�b�t, ami ez�st�sen csillogott.
– El�g ritka jelens�g, hogy egy patk�ny �gy n�zzen ki... – jegyezte meg Harry, �s el�h�zta a p�lc�j�t. Hermione azonnal k�vette a fi� mozdulat�t. Erre a patk�ny Cs�mp�s karmai k�z�tt �jra megpr�b�lkozott a kiszabadul�ssal, ez�ttal is hasztalanul.
Hermione kih�zta a l�b�t a takar� al�l, �s az �gy fej�hez h�z�dva, v�rakoz�steljes pillant�st vetett Harryre. A fi� sz�ve hevesebben vert, de p�lc�ja nem rezd�lt meg a kez�ben, ahogy a patk�nyra fogta. Nemr�g tanulta meg Prospeert�l azt a transzfigur�ci�s b�b�jt, ami k�nyszer�tette az anim�gusokat, hogy �jra emberi alakot �ltsenek, �s mivel t�bb var�zsl� egyszerre hat�sosabban tudta elv�gezni a var�zslatot, Harry megtan�totta Hermion�nak is. Eddig azonban nem volt alkalmuk kipr�b�lni a b�b�jt, �gy Harry tartott att�l, hogy a v�g�n a nem is siker�l, �s a patk�ny elsz�kik. Vett egy m�ly l�legzetet, �s mik�zben szem�t tov�bbra is az �llatra szegezte, halkan megk�rdezte:
– K�szen �llsz? – A l�ny csak b�lintott, arca megfesz�lt a koncentr�l�st�l.
P�lc�ikb�l egyszerre t�rt ki a k�kesfeh�r f�nycs�va, amely eltal�lta a patk�nyt. Az egy pillanatig a leveg�be emelkedett, majd egy �les villan�s k�s�ret�ben visszazuhant a f�ldre. Harry �jra v�gign�zhette az �talakul�st, �s n�h�ny m�sodperc m�lva ott �llt el�tt�k Peter Pettigrew.
A f�rfi kisebbnek t�nt, mint amilyen val�j�ban volt, mivel enyh�n �sszeg�rnyedve toporgott az �gy mellett. Harry �gy tal�lta, nincs sokkal jobb b�rben, mint amikor utolj�ra l�tta �gy �talakulni: tov�bbra is sov�nynak �s idegesnek t�nt. Apr�, vizeny�s szemeit r�m�lten kapkodta, l�that�lag igyekezett felm�rni, hogy merr�l sz�m�that t�mad�sra.
– Alligo! – Harry gyorsan kivetette a f�rfire a ment�lis k�teleket. B�r �gy folyamatosan k�zdenie kellett F�regfark agy�val, hiszen a f�rfi igyekezett kiszabadulni a k�telek szor�t�s�b�l, Harry ezt tal�lta a legbiztosabb var�zslatnak. Pettigrew ugyanis a fizikai k�telek k�z�l k�nnyed�n kics�szhatott volna patk�nny� alakulva, ez azonban mindig megakad�lyozta a mozg�sban.
– Micsoda �r�m �jra l�tni titeket... – makogta F�regfark.
– Na ne sz�rakozz! – mordult fel Ron, �s k�zelebb l�pett a var�zsl�hoz. J�val magasabb volt egykori patk�ny�n�l, �s olyan fenyeget�en tornyosult f�l�, hogy Pettigrew-n v�gigfutott a remeg�s. – Hogy jutott�l be, �s mit akarsz itt?
– Fogalmam sincs, hogy mi t�rt�nhetett – v�gta r� a f�rfi zavartan. – �n csak erre j�rtam, k�vettem n�h�ny m�s patk�nyt, mert azt mondt�k, hogy itt tal�lhatok v�gre valami �telt... Hetek �ta �hezem, hiszen m�gse mehetek be egy boltba, azonnal felismern�nek! �s akkor, alighogy betettem a l�bam az �p�letbe, elkapott – v�dl�n pillantott Cs�mp�sra, aki ugr�sra k�szen meredt r�, egy�rtelm�en arra v�rva, hogy ha F�regfark �jra �talakulna, azonnal elkapja.
– Na, persze – sz�lalt meg Harry hitetlenkedve. – Ha egy ilyen t�rt�netet pr�b�ln�l beadni Voldemortnak, m�r nem �ln�l.
F�regfark megremegett, amikor Harry kimondta a Nevet. Megr�zta a fej�t, �s tett n�h�ny er�tlen k�s�rletet, hogy kiszabaduljon a k�telek k�z�l. De Harry abban a pillanatban szorosabbra vonta �ket, hogy a m�sik �gy �rezze, mintha belev�gn�nak a h�s�ba.
– Mi�ta j�rsz be a f�hadisz�ll�sra? – k�rdezte szigor�an Hermione. – Milyen inform�ci�kat adt�l �t Voldemortnak?
– �n nem... �n semmit sem tudok – bizonygatta F�regfark. – Nincsenek inform�ci�im!
Harry k�nnyed�n felemelte a p�lc�j�t
– Ne akard, hogy k�nyszer�tselek – sz�lalt meg fenyeget�en.
– Nem �rtitek, hogy nem besz�lhetek?! – vis�tott fel F�regfark eg�sz test�ben remegve. – Meg�lne, ha m�g egy sz�t sz�ln�k. �gy is b�rmikor itt lehet... – A f�rfi riadt tekintete az ajt�ra fordult. Ron �s Hermione azonnal k�vett�k a pillant�s�t, de Harry tov�bbra sem vette le a szem�t F�regfarkr�l.
– B�rmikor itt lehet? – ism�telte meg kim�rten. – Azt �ll�tod, hogy Voldemort idej�n?
F�regfark megr�zk�dott, mintha v�gigcsapott volna rajta egy ostor.
– A Nagy�r... Nem maga a Nagy�r... – magyar�zta, mik�zben szeme riadtan cik�zott Harry �s az ajt� k�z�tt. L�that�lag nem tudta eld�nteni, hogy a fi�t�l, vagy att�l a valamit�l tartson jobban, aminek megjelen�s�re sz�m�tott. – �n ott akartam hagyni, vissza akartam t�rni hozz�tok, hogy seg�tsek legy�zni...
– �cska hazugs�g! – v�gta r� Ron, �s �jra d�h�sen l�pett k�zelebb a remeg� var�zsl�hoz. – Komolyan azt v�rod, hogy ezt bevegy�k? Ha t�nyleg azt akartad volna, Voldemort nem hagyott volna itt b�kl�szni! – Ron kem�nyen mondta ki a Nevet, kicsit maga is beleborzongott, de �lvezte, hogy F�regfark m�g jobban szenved t�le. – Az�rt volt�l itt, hogy k�mkedj!
– A Nagy�r tudta, � nem b�zott meg bennem! Hinnetek kell nekem! – felelt a f�rfi r�m�lten. – El�sz�r Perselus Pitonra b�zott, hogy ellen�rizzen, de azt�n, amikor � visszament a Roxfortba, elv�gezte ezt a var�zslatot...
– Milyen var�zslatot? – k�rdezte gyanakodva Hermione.
– Egy olyat, amivel mindig ellen�rizheti, hogy nem szegtem-e meg a neki tett �g�retemet – F�regfark �jra az ajt� fel� kapta a fej�t. Beleszimatolt a leveg�be, s hegyes orra megrezd�lt, mint a patk�nyok�. Arc�ra ki�lt a retteg�s. – Nem lett volna szabad itt �talakulnom, sem besz�lnem veletek. Itt van.
Harry f�l�t surrog� hang �t�tte meg, �s a k�vetkez� pillanatban d�h�s suttog�st hallott, olyan tiszt�n, mintha a f�l�be s�gn� valaki:
– Ezt m�g megkeser�l�d...
Hermione r�m�lten sikkantott fel, �s Harry k�vetve a l�ny pillant�s�t, megl�tott egy hatalmas k�gy�t, ami lassan siklott be a szob�ba. Harry abban a pillanatban m�r tudta, hogy az �llat fenyeget� szavait hallja, mik�zben az lassan megindult F�regfark fel�.
A var�zsl� megpr�b�lt arr�bb h�z�dni, s a k�telek, melyekr�l Harry megfeledkezett a k�gy�t b�mulva, engedtek az akarat�nak. Pettigrew felugrott a szoba k�zep�n l�v� asztalra, �s r�m�lett�l elkerekedett szemekkel, zih�lva meredt a k�zeled� h�ll�re.
– Ne hagyj�tok! K�rlek, mentsetek meg! – ki�ltott k�ny�r�gve, de szem�t nem vette le a k�gy� tekerg�z� alakj�r�l.
Hermione intett a p�lc�j�val, s F�regfarkot l�ngol� gy�r� vette k�rbe. Harry a k�gy� d�h�ng�s�t hallva egy pillanatra megijedt, hogy az �llat a l�ny ellen fordul, de az tov�bbra is a f�rfi fel� tartott, b�r l�that�lag nem akart bele�rni a t�zbe, �gy a gy�r�n k�v�l megtorpant az asztal lapj�n.
– Valamilyen k�tel�k-var�zslatot hozott l�tre Voldemort a k�gy� seg�ts�g�vel? – k�rdezte Hermione Pettigrew fel� fordulva. A f�rfi b�lintott. �gy t�nt, egy kicsit megnyugodott, l�tva, hogy a t�z t�vol tartja a k�gy�t, de tov�bbra sem vette le szem�t a gy�r� k�r�l k�r�z� h�ll�r�l.
– Nagini... J� kis k�gy�... �n nem tettem semmit... – igyekezett gy�zk�dni az �llatot, de az nem is figyelt r�.
– Voldemort k�gy�ja – suttogta Hermione Harryre pillantva. A fi� figyelm�t a l�ny szavai v�gre elford�tott�k a k�gy�r�l, amely v�logatott k�nokat �g�rt Pettigrew-nak. – V�gezhet�nk vele a k�gy� veszt�vel.
Harry a l�ny fel� fordult, s igyekezett kiz�rni a fej�b�l a k�gy� szavait, hogy k�pes legyen gondolkozni.
– Biztos vagy benne, hogy j�k a var�zsig�k? – k�rdezte agg�dva.
A var�zslatsor, amit kim�solt a k�nyvb�l, latinul volt, �s tartalmazott n�h�ny olyan jelet is, amit Harry nem l�tott az angol sz�vegben. Hermione napokon �t dolgozott rajta, mire elk�sz�lt a teljes ford�t�s. A sz�veg tartalmazott n�h�ny utas�t�st arra n�zve is, hogy milyen p�lcamozdulattal v�gezz�k el az egyes var�zslatokat. Hermione ugyan magabiztosan jelentette ki Harrynek, hogy a r�natanon kapott latin oktat�s seg�ts�g�vel le tudja ezeket ford�tani angolra, mindketten jobban �r�ltek volna, ha sosem kell ilyen pr�b�nak al�vetni�k a v�geredm�nyt.
– J�k lesznek – b�lintott Hermione olyan elt�k�lt arccal, mintha csup�n az akarat�val kijav�thatn� az esetleges hib�kat a ford�t�sban. P�lc�ja int�s�re a l�d�ja m�ly�r�l odarep�lt hozz� a pergamen, amire v�g�l fel�rta Harry sz�vege al� a tiszt�zatot.
Harry �jra �tolvasta a sz�veget, m�g a l�ny odal�pett Pettigrew-hoz, hogy gyorsan elmagyar�zza neki a var�zslat l�nyeg�t.
– Ez t�l vesz�lyes... – ny�sz�rg�tt a f�rfi tiltakozva, mikor Hermione befejezte a magyar�zatot. A k�gy� fenyeget�en sziszegett fel, �s Ron d�h�sen sz�lt k�zbe:
– Most m�r hirtelen nem akarsz annyira seg�teni nek�nk?
– Az �letem �r�n nem! – v�gta r� F�regfark r�m�lten.
– M�r �gyis meg akar �lni – vetette oda Harry megvet�en. – Elhiheted nekem, alig v�rja, hogy v�gezzen veled. Ha gondolod, megsz�ntetj�k a t�zet, �s te is megtapasztalhatod a d�h�t.
– Nem... K�ny�r�ljetek! – F�regfark t�rdre esett. Harry undorodva m�rte v�gig.
– Ez az egyetlen es�lyed. Tedd, amit Hermione mond!
A f�rfi beleegyez�en ny�sz�rg�tt, Harry pedig �jra a k�gy�ra pillantott. A t�z, amit Hermione var�zsolt, kezdett elhamvadni, s l�tszott, hogy az �llat csak erre v�r. Meg�llt Pettigrew el�tt, s lassan felemelte a fej�t, hogy egy magass�gba ker�lj�n �ldozata arc�val. F�regfark eg�sz test�ben remegett.
Harry agy�n kereszt�lfutott, hogy Prospeer nem �rt�keln�, ha megtudn�, hogy m�ris n�lk�le k�sz�l elpuszt�tani egy horcruxot, de a s�rtetts�g fel�lemelkedett benne a j�zan �szen. Egy�ltal�n nem hitte, hogy tan�ra, aki nem p�rszasz�j�, jobban meg tudn� oldani ezt a helyzetet, mint � maga. Ronra pillantott, aki p�lc�j�t Pettigrew-ra szegezve, ideges pillant�ssal �llt mellette.
– Hermione, te figyelj oda, hogy F�regfark mindenben k�vesse az el��r�sokat. Azt�n igyekezz kiszedni bel�le mindent, amit csak tud Voldemortr�l, meg a hal�lfal�kr�l. Gondolom, ezzel el�gg� megszegi az �g�ret�t – adta ki Harry az utas�t�sokat. – Ron, te pedig azonnal h�vd McGalagonyt, ha b�rmi nem megfelel�en alakulna. �n most megpr�b�lom elvonni a k�gy� figyelm�t.
Bar�tai vetettek r� egy aggodalmas pillant�st, de b�lintottak. Ron felk�sz�lt r�, hogy azonnal l�trehozza a Speculum-b�b�jt, ha sz�ks�ges, Hermione pedig kez�ben a pergamennel Pettigrew mell� l�pett.
A t�zgy�r� egy utols� lobban�s ut�n kihunyt, s a f�rfi k�r�l f�st sz�llt fel a padl�r�l. A k�gy� F�regfark arca fel� kapott. A var�zsl� rettegve felvis�tott, �s Harry ugyanabban a pillanatban ki�ltott fel:
– �llj!
Szeme sark�b�l l�tta, hogy Ron vet fel� egy borzong� pillant�st. Ez, �s a h�ll� mozdulatlans�gba mered�se megnyugtatta Harryt, hogy siker�lt p�rszasz�ul megsz�lalnia.
– Hagyd �t! – ki�ltott Harry �jra a k�gy�ra.
Nagini feje eg�szen lassan fordult meg, s hideg, z�ldess�rga szemei Harryre meredtek. A m�sodpercek, am�g pillant�suk �sszekulcsol�dott, egy �r�kk�val�s�gnak t�ntek Harry sz�m�ra, s v�g�l a k�gy� lassan lehajtotta a fej�t, mintegy meghajolva a p�rszasz�j� var�zsl� el�tt.
– Mit k�v�nsssz? – sziszegte az eddigiekn�l sokkal l�gyabb hangon.
– Hagyd ott �ket. K�vess! – parancsolta Harry, �s lassan h�tr�lva elindult a szoba t�ls� sarka fel�.
Tekintet�t tov�bbra is a k�gy�n tartotta, aki sz�fogad�an m�g lejjebb ereszkedett, s lassan elkezdett leh�z�dni az asztalr�l, ahov� felk�szott F�regfark ut�n. Amikor elt�volodtak, Harry csak egy fut� pillant�st vetett az asztal fel�, s el�gedetten l�tta, hogy Pettigrew lend�letes mozdulatokkal var�zsol. Most nem engedhette meg mag�nak azt a luxust, hogy k�telkedjen a var�zslat siker�ben, ez�rt igyekezett t�bbet nem foglalkozni a f�rfivel. A szoba t�ls� v�g�be h�z�dott, �s meg�llt a falnak t�maszkodva.
– Nekem feladatom van... – hallotta a k�gy� hangj�t, ahogy az mell� siklott. Egy pillanatra �gy t�nt, hogy az �llat visszafordult, de Harry gyorsan r�sz�lt:
– Nincs m�s dolgod, mint itt maradni – kiny�jtotta a kez�t Nagini fel�. A k�gy� lassan k�zelebb k�szott, �s megszagl�szta Harry nyitott tenyer�t.
– Ismer�s vagy valahonnan... – sziszegte, �s vill�s nyelv�vel meg�rintette Harry kez�t. A fi� megborzongott a h�ll� �les fogait l�tva, s agy�ba lek�zdhetetlen�l t�rtek be annak az �jszak�nak az eml�kei, amikor ugyanennek a k�gy�nak a szem�vel l�tta a vil�got, s megt�madta Mr Weasleyt. �rezte, hogy l�bai elgy�ng�lnek, s lassan lecs�szott a fal mellett, m�g ott nem �lt k�zvetlen�l a k�gy� mellett, h�t�t a falnak vetve. – Bosssz�t kell �llnom a gazd�m�rt! – Nagini hangja �jra d�h�s lett.
– Most �n vagyok a gazd�d – v�gta r� Harry. – Majd �n gondodat viselem – suttogta kedvesen, �s er�vel k�zd�tt, hogy ne l�ssa maga el�tt a v�rrel bor�tott miniszt�riumi folyos�t.
Az asztal fel�l meghallotta F�regfark remeg� hangj�t, �s tudta, hogy most egy pillanatra sem engedheti el a k�gy� figyelm�t. �gy t�nt, Naginit siker�lt meggy�zni, mert �jra Harry fel� fordult, �s finom, ringat�z� testtel felemelkedett, hogy arca egy vonalba ker�lj�n a fi��val.
– Mellettem maradssz? Seg�tessz vad�sszni?
– Igen – b�lintott Harry, �s finoman v�gigsim�totta az �llat b�r�t. A hideg pikkelyek kellemesen bizseregtek a tenyere alatt. Az �llat teste l�ktetett, tele volt �lettel, de szeme �lmatag nyugalommal pillantott r�.
– F�radt vagyok – panaszkodott a k�gy�. – Nem sszeretem ezt a kl�m�t. Itt mindig f�zom...
– Hov� szeretn�l menni? – k�rdezte Harry finoman, s hagyta, hogy Nagini a tenyer�be sim�tsa a fej�t. A k�gy� f�radtan hunyta le a szem�t, �s halk sziszeg�ssel hozz�fogott, hogy az otthon�r�l besz�ljen, ahol tal�lkozott egy m�sik emberrel, aki �rtette a szavait.
Harry oda se figyelt az id� m�l�s�ra, ahogy hallgatta a k�gy� zsong�t� szavait. Csak akkor eszm�lt fel, amikor az �llat megdermedt, abbahagyva a l�gy ringat�z�st, s mintha valahova a h�ta m�g� f�lelt volna.
– �rul�! – sziszegte d�h�sen, �s s�rga szem�ben haragos l�ng gy�lt. – Hal�l r�!
– Ne! �llj! – ki�ltott Harry r�m�lten az �llatra, ami �jra az asztal fel� fordult.
– Harry, ide ne engedd! – Hermione hangja valahonnan t�volr�l �rkezett Harry tudat�ba.
– Minden rendben? – k�rdezte Ron, �s felemelte a p�lc�j�t, var�zslatra k�szen.
De Harry nem tudott nekik felelni, �jra a k�gy�ra ki�ltott r�:
– Nagini, itt maradsz! Nem mehetsz a k�zel�kbe!
Az �llat szem�ben egyre d�h�sebben tombolt a harag, ahogy fej�t lassan Harry fel� ford�totta.
– Te nem parancsolssz nekem – sziszegte fenyeget�en. – Ha v�geztem az �rul�val, te j�sssz...
– Nem! – Harry csaknem �v�lt�tt, b�r a sziszeg�s sokat tomp�tott a hangerej�n. – Ne mozdulj!
A k�gy� nem tudott ellen�llni az utas�t�snak, s megbabon�zva meredt Harryre. Hossz� m�sodpercek teltek el �gy, �s a fi� �gy �rezte, mintha a s�rg�sz�ld szemek beszippantan�k. A k�gy� d�h�s suttog�sa, a bossz�, a gyilkoss�g v�gya k�rbefonta, mintha maga az �llat tekeredett volna r�. �s Harry hirtelenj�ben nem is tudta, hogy mi�rt akarn� � megmenteni F�regfarkot a hal�lt�l, �s legsz�vesebben a k�gy�val egy�tt t�madt volna r�. �rezte, hogy az elhat�roz�s, amit mintha �r�kkal ezel�tt hozott volna, hogy a k�gy�t ott tartja a szoba v�g�ben, lassan eleny�sz. Sokkal jobb gondolat volt egy�tt t�madni, v�rt ontani.
Valami m�gis visszatartotta. Valahol, az agya m�ly�n mintha egy �g�ret, egy feladat bujk�lt volna. A k�gy� �rezte, hogy Harry is osztozik a d�hben �s a bossz�v�gyban, ami �t �geti, ez�rt engedelmeskedett a fi� akarat�nak. Nem mozdultak a fal mell�l, de Harry tudta, hogy m�r csak m�sodpercek k�rd�se, �s enged a v�gynak, hogy sz�tt�pje F�regfarkot.
– HARRY! – Hermione ki�lt�sa mintha �rv�nyb�l ragadta volna ki. Minden erej�t �ssze kellett szednie, hogy elszak�tsa pillant�s�t a k�gy��t�l. Lassan emelte fel a fej�t, �s tekintete tal�lkozott a l�ny agg�d�, barna szemeivel.
– K�sz vagyunk... – suttogta Hermione bizonytalanul.
A m�sodpercek lassan peregtek, m�g Harry fej�ben �rtelmet nyert a mondat. Az asztalra emelte tekintet�t, ami mellett zih�lva, �s a f�lelemt�l s�padtan �lt Pettigrew. Harry �rezte, hogy egy pillanatra minden idegsz�la megfesz�l, mintha oda akarna rontani a f�rfihez, de m�r nem tudta, hogy mi�rt.
Vett egy m�ly l�legzetet, �s ahogy kif�jta, elm�lt test�b�l a fesz�lts�g �s a gyilkol�s v�gya. Tekintete k�vette Hermion��t, �s l�tta, ahogy a k�gy� szem�ben kihuny a s�rga l�ng. A h�ll� vetett egy r�m�lt pillant�st Harryre, majd eg�sz teste remegni kezdett, �s a padl�ra hanyatlott.
Hermione hangos sisterg�ssel engedte ki az eddig bent tartott leveg�t.