Harry fej�ben egyre hangosabban zengett a f�nix dala. Most cseppet sem nyugtatta meg a percr�l percre t�relmetlenebb �s riadtabb hang. Egyre gyorsabb l�ptekkel k�r�z�tt a l�nyeg�ben teljesen �res szob�ban. A p�lc�ja m�g mindig Scrimgeourn�l volt, a szob�ra hoppan�l�sg�tl� b�b�jt vetettek, �s �gy t�nt sz�m�ra, mintha m�r �r�k �ta v�rakozna itt – a f�nix h�v�sa pedig csak meger�s�tette ezt.
Percy cseppet sem t�nt �gy, mintha el lenne ragadtatva a gondolatt�l, hogy foglalkoznia kell Harryvel, az pedig v�gk�pp nem l�tszott rajta, hogy m�r hetek �ta tan�tani akarja. Csup�n a szok�sos, tisztelettud� modorban reag�lt, amikor a miniszter k�z�lte vele, hogy itt van Harry, �s csak a k�pz�sre v�r. Mag�ra a fi�ra egy pillant�st sem vetett, b�r Harry bel�tta, hogy egy olyan nagy ember jelenl�t�ben, mint Rufus Scrimgeour, Percy nem pazarolhat r� t�l sok figyelmet.
K�nyszer�tette mag�t, hogy meg�lljon az ablak mellett, �s kib�muljon a naps�t�tte t�jra, mik�zben �nk�ntelen�l ism�telgette mag�ban: „Nem tudok v�laszolni. Nem tudok” – s rem�nykedett benne, hogy ezzel v�gre elhallgattathatja a f�nixet. Megfordult, �s nekit�maszkodott az ablak mellett a falnak. A nap sugarai el�rasztott�k a kis szob�t, amiben mind�ssze egy nagy �r�asztal �s egy egyszer� sz�k �llt. Harry szem�t b�ntotta, ahogy a feh�r falak visszavert�k az �les napf�nyt. Elfintorodott. Scrimgeour nem �ppen �gy b�nt vele, mint a miniszt�rium �j, megbecs�lt munkat�rs�val szok�s. Pontosan tudta, hogy Scrimgeour nem engedhette volna meg mag�nak, hogy ak�r csak egyetlen h�napra is bez�rja az Azkabanba, m�g ha a miniszter �gy is �ll�totta be a dolgokat, mintha � tenne sz�vess�get Harrynek.
Elgondolkozva sim�tott v�gig a csukl�j�t l�gyan k�rbe�lel� b�r kark�t�n. Tudta, hogy el�g lenne kimondani a jelsz�t, hogy bar�tai a seg�ts�g�re siessenek, �s egyben elhallgassanak a f�nix r�m�lt ki�lt�sai is a fej�ben. De nem akarta, hogy a miniszter r�j�jj�n, p�lca n�lk�l is kapcsolatba tud l�pni vel�k. Az a lehet�s�g pedig v�gk�pp megr�m�tette, hogy �ket is felismerheti Scrimgeour anyj�nak portr�ja. Biztos volt benne, hogy a miniszter �ppen olyan lelkesen zsaroln� �t a bar�taival, ahogy Voldemort tenn�.
A z�r halkan kattant, �s Percy bel�pett a szob�ba. Gyanakodva n�zett k�rbe, s csak akkor engedte lejjebb p�lc�j�t, amikor l�tta, hogy Harry nyugodtan �ll. Harry k�ptelen volt elnyomni egy g�nyos mosolyt a m�sik viselked�s�t l�tva. Percy imm�r hat�rozottan bel�pett, bel�kte maga ut�n az ajt�t, �s egy gyors int�ssel egy toronynyi katon�san elrendezett pergamenhalmot var�zsolt az asztalra. R�vid kotor�sz�s ut�n el�h�zta Harry p�lc�j�t a tal�rja zseb�b�l, �s a pap�rok mell� helyezte. Harry automatikusan k�zelebb l�pett az asztalhoz, ahogy megl�tta a p�lc�t, amit m�g Roxmortsban vettek el t�le.
– Hamarosan visszakapod – sz�lalt meg Percy nyugodt hangon, mik�zben a legfels� pergament maga el� h�zta.
Miel�tt Harry v�laszolhatott volna, az ajt� kiv�g�dott, s Arthur Weasley rontott be rajta.
– Percy, sz�ks�g�nk van a… – kezdte a f�rfi l�that�lag kifulladva a fut�st�l, de elharapta a mondat v�g�t, amikor Harryt megl�tta.
Percy felemelkedett hely�r�l, ahov� alig egy m�sodperccel ezel�tt �lt le, arc�n z�rk�zott kifejez�s jelent meg, ahogy apj�ra pillantott – Megk�rdezhetem, hogy minek k�sz�nhetem a l�togat�st? – k�rdezte kim�rten. Harry mag�ban h�l�t adott a sorsnak, hogy nincs a kez�ben a p�lc�ja, mert felt�telezte, hogy Scrimgeour nem venn� j� n�ven, ha els� nap m�ris meg�tkozn� a tan�r�t.
Mr Weasley nem v�laszolt azonnal. Alig �szrevehet� mozdulattal vette fel a kapcsolatot a Renddel – Harrynek is csak az�rt t�nt fel, hogy nem egyszer�en lejjebb ereszti a p�lc�j�t, mert � maga is m�r rengetegszer tette meg nyilv�nos helyen ezt az apr� mozdulatot. Alig telt el n�h�ny m�sodperc, s Harry fej�ben elhallgatott a f�nix hangja. Megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, mire Percy gyanakodva m�rte v�gig, miel�tt �jra apja fel� fordult volna. A f�rfi addigra tal�rja zseb�be s�llyesztette p�lc�j�t.
– Teh�t…? – k�rdezte Percy idegesen.
Mr Weasley most m�r nyugodt, �s Percy�hez hasonl�an hideg tekintettel m�rte v�gig a fi�t. – Nos, �desany�d megk�rt, hogy adjam �t neked ezt – mondta kim�rt hangon, �s Harry legnagyobb meglepet�s�re el�var�zsolt egy csomagot, ami val�ban �gy n�zett ki, mintha Mrs Weasley rejtette volna el benne a szok�sos kar�csonyi pul�vert �s n�mi csokol�d�t.
Percy az asztal sz�l�re ejtette a csomagot, �s an�lk�l, hogy kibontotta volna, odavetette: – Igaz�n kedves, de nem kellett volna…
– Sok�ig rem�nykedett benne, hogy megpr�b�lsz megkeresni minket kar�csony k�r�l – sz�lalt meg a f�rfi, s hangja mintha enyh�n remegett volna. Harry h�tat ford�tott nekik, �s elm�ly�lten b�multa az ablakon t�li naps�t�tte r�t k�p�t, amit a M�gikus Gondnoks�g hozott l�tre, s hirtelen azt k�v�nta, b�rcsak m�g mindig a fej�ben zengne a f�nix dala, hogy elnyomja Percy hideg v�lasz�t.
– Rengeteg dolgom van itt, a miniszt�riumban. Nem ugorhatok csak �gy el az Od�ba. Nyakunkon a h�bor�, �s a j� sz�nd�k� var�zsl�k ez ellen igyekeznek tenni valamit, ahelyett, hogy a miniszt�rium ellen �g�ln�nak, �s tov�bb sz�tan�k a visz�lyt…
– Term�szetesen. – Mr Weasley hangja csal�dottan csengett. – Nos, ha esetleg k�lden�l egy k�sz�n�levelet �desany�dnak, a baglyod biztosan megtal�lja majd. Viszl�t. Harry, Percy…
Harry gyorsan visszafordult �s viszonozta a f�rfi biccent�s�t, majd a bez�r�d� ajt�ra meredt. Percy elsuttogott egy b�b�jt, �s a z�r halk kattan�st hallatott. Harry a fi� fel� fordult. Percy int�s�re az egyik faln�l megjelent egy szekr�ny, amelybe bel�kte a kibontatlan csomagot, majd vissza�lt a sz�kre.
– Visszat�rve arra, hogy mi�rt is vagy itt – fogott bele Percy n�h�ny m�sodperc hallgat�s ut�n kim�rt hangon –, el kell mondanom, hogy m�lyen felh�bor�tott az, hogy bet�rt�l a miniszter �r szob�j�ba, �s megloptad…
– Miut�n � meglopott engem – jegyezte meg Harry. Percy arc�n a d�bbenet �s a megvet�s keveredett, ahogy v�gigm�rte Harryt.
– Hogy �ll�thatsz ilyesmit? Sz�nalmas v�dekez�s, Harry. Nagyon szomor�, hogy Dumbledore ilyen jellemtelen embert csin�lt bel�led.
Harry d�h�sen l�pett k�zelebb az asztalhoz, ami m�g�tt Percy �lt.
– Ne mer�szelj �gy nyilatkozni valakir�l, akivel soha sem fogsz fel�rni – sziszegte a m�sik arc�ba, az asztallapra t�maszkodva. – Te �s a dr�gal�tos minisztered egy�tt sem fogtok soha annyit tudni, amennyire � k�pes volt…
– Pontosan err�l besz�lek – cs�v�lta meg a fej�t Percy, �s egy �vatos mozdulattal k�zelebb h�zta mag�hoz Harry p�lc�j�t. – A s�rteget�ssel semmire sem m�sz, Harry. A miniszt�riumnak nem olyan katon�kra van sz�ks�ge, akik Dumbledore szavait szajk�zz�k.
Harry visszament az ablakhoz, �s direkt a m�siknak h�tat ford�tva �llt meg.
– Soha nem leszek a miniszt�rium katon�ja – jelentette ki elt�k�lten.
– Pedig k�nytelen leszel, ha nem akarod b�rt�nben v�gezni – felelt Percy. – A miniszter �r alig tudta meggy�zni Dolores Umbridge-t arr�l, hogy nem k�ne t�ged bez�rni. Ha kider�lne, hogy mennyire tiszteletlen vagy, j� n�h�nyan nem hagyn�k annyiban a dolgot.
Harry f�radtan s�hajtott fel.
– Kicsit unalmas ez a folyamatos riogat�s, Percy. Ki vele, tan�tasz is nekem valamit, vagy csak a sz�d j�r?
A m�sik felvonta szem�ld�k�t Harry szavait hallva, majd �jra maga el� h�zta a kor�bban el�vett pap�rt.
– L�ssuk csak… Auror-k�pz�st szeretn�l kapni a miniszt�riumt�l, aminek sosem leszel a katon�ja, �s amit nem mellesleg megvetsz… – V�gigsim�tott a pergamenen. – Gondolom, tudod, hogy m�g a var�zsvil�g legkedvesebb di�kj�nak sem ad a miniszt�rium k�pz�st, ha nem megfelel�ek az alapjai…
Harry �jra a falnak t�maszkodott.
– �s mit tal�lna a miniszt�rium megfelel� alapoknak? Esetleg hat �v a Roxfortban elegend� hozz�?
– Hat �v… De milyen hat �v? – felelt Percy elh�zva a szavakat. – Be kell vallanom, csal�dtam az eredm�nyeidet l�tva. – Meglebegtette a pergament. – A legt�bb vizsg�d �pp csak t�rhet�en siker�lt, �s az �vk�zi jegyeid nem egyszer m�g enn�l is rosszabbak voltak… – Harry nyelt egyet, de nem tudott vitatkozni a m�sikkal. Percy �sszer�ncolt homlokkal tanulm�nyozta a pergament, majd folytatta: – B�jitaltanb�l sosem kapt�l jobbat E-n�l, sem �r�n, sem a vizsg�kon…
– Kiv�ve az RBF-et – jegyezte meg Harry, de �rezte, hogy egyre jobban elv�r�s�dik Percy becsm�rl� szavait hallva.
– Nos, az tal�n valamilyen v�letlen eredm�nye lehetett…
– Az RBF-et f�ggetlen bizotts�g el�tt tett�k le, r�ad�sul Umbridge igazgat�s�ga alatt. Nehezen csalhattam volna. A v�letlen tal�n ink�bb a kor�bbi jegyeim sor�n j�tszhatott szerepet…
Percy megigaz�totta szem�veg�t, �s egy k�nnyed mozdulattal el�var�zsolt egy teli cs�sz�t, cukrot �s n�mi tejsz�nt, majd nekil�tott meg�zes�teni a te�j�t. Harryt d�h�tett�k a r��r�s mozdulatok, �s ism�t elindult az asztal fel�, azzal a feltett sz�nd�kkal, hogy visszaszerzi a p�lc�j�t.
– Piton professzor szigor� tan�r volt, �s nem t�l j�indulat� – sz�lalt meg Percy n�h�ny korty ut�n –, de lehetett teljes�teni az elv�r�sait…
– Piton egy utols� �rul� �s gyilkos – sziszegte Harry d�h�sen.
– Meglehet – b�lintott Percy. – Mindenesetre ez nem magyar�zat arra, hogy ennyire rosszul teljes�tett�l az �r�in.
– Rendben, rossz voltam b�jitaltanb�l, most �r�lsz? – fakadt ki Harry. – Akkor r�t�rhetn�nk a miniszt�riumi k�pz�s k�rd�s�re?
– Term�szetesen. A miniszt�rium elv�rja, hogy azok, akik aurornak jelentkeznek, letegy�k a RAVASZ-t b�jitaltanb�l, �tv�ltoztat�stanb�l, s�t�t var�zslatok kiv�d�s�b�l, b�b�jtanb�l �s m�g egy v�laszthat� t�rgyb�l. �s az �t RAVASZ-b�l legal�bb h�rmat kiv�l�ra kell teljes�teni… – Percy p�r m�sodpercig sokatmond� pillant�ssal m�regette Harryt. – Neked nincsenek meg a RAVASZ-aid, ez nyilv�nval�, ugye, sz�modra is?
– Ezzel pontosan tiszt�ban volt Scrimgeour, amikor felaj�nlotta a k�pz�st m�g a ny�ron – vetette ellen Harry �sszeszorul� torokkal. Percy megal�z� viselked�se egyre jobban d�h�tette, s legsz�vesebben felkapta volna p�lc�j�t, �s itt hagyott volna csapot-papot. A m�sik mintha kital�lta volna a gondolatait, felvette az asztalr�l Harry p�lc�j�t, �s elgondolkozva j�tszadozott vele.
– Tiszt�ban voltak vele, de az �n tisztem most az, hogy felh�vjam a figyelmet a probl�m�kra. �s most a legf�bb probl�ma az, hogy ebb�l a n�gy t�rgyb�l csak egy kiv�l� RBF-et hozt�l �ssze, �s a hatodikos jegyeid sem voltak annyira kiemelked�k… Igen nagy elmarad�sod van az els� �t �v anyag�b�l is, de a hatodik �s a hetedik �v anyag�b�l v�gk�pp. Hatodikban nem volt vizsga a tragikus esem�nyekre val� tekintettel, ez�rt nem tudjuk, hogy sikerese saj�t�tottad-e el az anyagot. De a hetedik �v tananyag�t m�g csak el sem saj�t�thattad…
– Ebben t�vedsz – v�gott k�zbe Harry m�rgesen. – Att�l, hogy nem mentem vissza a Roxfortba, igenis tanultam, tanultuk a hetedikes anyagot.
– Azt, hogy milyen sikerrel tanulm�nyoztad az anyagot, a k�vetkez� napok sor�n fogom felm�rni – felelt Percy olyan fels�bbs�ges arckifejez�ssel, hogy Harry legsz�vesebben felk�pelte volna. – H�tf�n, reggel kilenckor tal�lkozunk a fogad�csarnokban. Elv�rom, hogy pontosan �rkezz, mivel dr�ga id�t pazarolok r�d…
Harry egy v�ratlan mozdulattal kikapta Percy kez�b�l a p�lc�j�t. – Ne agg�dj, nem kell majd ann�l t�bb id�t velem elt�ltened, mint amennyit felt�tlen�l musz�j… – Egy int�ssel semleges�tette Percy b�b�j�t �s az ajt�hoz l�pett.
– M�g nem engedtelek el! – csattant fel Percy hangja a h�ta m�g�tt.
– Tal�n h�zi feladatot is adsz? – k�rdezett vissza Harry g�nyosan.
– Term�szetesen h�zi feladatot is fogsz kapni – felelt komolyan a m�sik. – H�tf�n az RBF anyagot fogom leellen�rizni. K�sz�lj r�.
– Rendben – b�lintott Harry, majd kil�pett, �s becsapta maga m�g�tt az ajt�t.
T�l d�h�snek �rezte mag�t ahhoz, hogy azonnal hoppan�ljon. Gyors l�ptekkel elindult a folyos� t�ls� v�g�n l�v� lift fel�, s k�nyszer�tette mag�t, hogy m�lyeket l�legezzen. A lift n�h�ny unottan kering�, bels� �zenetet sz�ll�t� pap�rrep�l�t�l eltekintve �res volt, �s ahogy Harry megnyomta a gombot, lassan, csikorogva indult felfel�.Harry a falnak t�maszkodott, �s �rezte, hogy sz�vver�se lassan lecsillapodik.
Alaposan �tgondolva �r�lt neki, hogy egy olyan emberre b�zt�k, akit r�g�ta ismer, s akir�l sokkal t�bbet tud, mint b�rki m�sr�l, akit a miniszter m�g megb�zhatott volna a tan�t�s�val. B�rmennyire is d�h�tette Percy nagyk�p� viselked�se, cs�ppet sem tartott a fi�t�l, �s sokkal mer�szebb volt vele szemben, mintha egy val�di auror tan�tan�. Ahogy kicsit megnyugodott, abban is biztosnak volt, hogy el�g j�l fog szerepelni Percy vizsg�ztat�s�n, �s hamarosan v�gre valami hasznosat is kezd majd a miniszt�riumi tev�kenys�g�vel.
– Fogad�szint. – A hivatalos n�i hang felzavarta m�l�z�s�b�l. Kil�pett a lift ajtaj�n, �s k�rben�zett a fogad�csarnokban. Az �rvar�zsl� unottan olvasgatott egy �js�got, fel sem pillantott a lift ajtaj�nak hangj�ra. A lapok hangosan zizegtek, megt�rve a terem nyomaszt� csendj�t.
A k�vetkez� pillanatban azonban m�r minden m�s zajt elnyomott az �j sz�k�k�t hangos csobog�sa, �s Harry automatikusan a hang ir�ny�ba fordult. A k�t medenc�j�ben most is �letnagys�gn�l nagyobb aranyszobrok �lltak, de nem egy csoportban, hanem kisebb k�rt alkotva. A hatalmas var�zsl� �s boszork�ny egym�ssal szemben �llt, �s r�zs�tosan az �g fel� tartott�k p�lc�ikat. A k�rben m�g egy h�ziman�, egy kobold �s – Harry legnagyobb meglepet�s�re – egy, a medenc�b�l �pp csak kil�g� sell� volt. Harry k�nytelen volt bel�tni, hogy egy olyan munkahelyen, ahol Dolores Umbridge befoly�sos szerepk�rben van, nem d�szeleghet az el�csarnokban egy hatalmas kentaur.
Harry meg�llt a k�t mellett, amelyen �j fel�rat d�szelgett, eml�keztetve arra, hogy a M�gikus Testv�ris�g K�tj�t Voldemort tette t�nkre, �s felh�vta a figyelmet a M�gikus �sszefog�s (amely egy�ttal az �j k�t neve is volt) �zenet�nek fontoss�g�ra. A k�t var�zsl� p�lc�j�b�l, a man� �s a kobold mutat�ujj�b�l, valamint a sell� szurony�b�l id�r�l-id�re egy-egy v�zsug�r l�vellt ki, amelyek k�z�pen �sszetal�lkoztak, �s valamilyen b�b�jnak k�sz�nhet�en v�zburokkal vett�k k�rbe a szobrokat.
Harry megborzongott, ahogy a v�zfal m�g�tti, elmos�dott, hull�mz� kont�r� alakokat n�zte. �gy �rezte, mintha Voldemortot l�tn� a v�zoszlop k�zep�n, �s rettegve, m�gis megbabon�zva b�multa a jelens�get. Azt�n a v�z egy eleg�ns �vben a medenc�be csobbant – term�szetesen an�lk�l, hogy ak�r egy csepp is kiloccsant volna –, �s p�r m�sodpercig �jra csend ereszkedett a csarnokra.
Harry k�nyszer�tette mag�t, hogy megforduljon, a n�ptelen csarnok l�tv�nya azonban tov�bbra is k�s�rtetiesen eml�keztette a Bellatrix Lestrange �s Voldemort elleni harcra, amit �pp, hogy meg�szott. Lehunyta a szem�t, �s fej�b�l kiz�rva az �jra el�t�r� v�zsugarak hangj�t a f�hadisz�ll�sra gondolt, s egy pillanat m�lva m�r �rezte is a mellkas�t �sszeszor�t� er�t, majd l�ba �jra f�ldet �rt a villa ajtaja el�tt. P�r m�sodpercig m�lyeket szippantott az es�szag�, langyos leveg�b�l, majd elindult az ajt� fel�.
Alighogy bel�pett a konyh�ba, Hermione ugrott a nyak�ba.
– Harry! Merlinnek h�la, hogy v�gre haza�rt�l! M�r… m�r azt hittem… Sz�val nem tudtam, mit higgyek! Teljesen…
– Hermione, lehet, hogy Harry m�g az �letben szeretne leveg�t kapni, vagy esetleg mondana valamit – sz�lt k�zbe Ron vid�m hangon. A l�ny elengedte Harryt, �s kiss� h�tr�bb l�pett, aminek k�vetkezt�ben a fi� v�gre �tl�tta a konyh�t. Ronon �s Hermion�n k�v�l Mr �s Mrs Weasley, Tonks, Bill �s Kingsley Shacklebolt k�v�ncsi arca fordult fel�.
– Mi t�rt�nt? – k�rdezte izgatottan Mrs Weasley. – Mit akartak t�led a miniszt�riumban? Mi�rt volt�l ott ilyen sok�ig? Biztosan ma sem eb�delt�l… – Az asszony hirtelen hangnemet v�ltott �s k�zelebb j�tt, hogy Harryt az egyik sz�kre tess�kelje. Ezut�n el�var�zsolt egy t�ny�rt, s nekil�tott, hogy felmeleg�tse, �s Harry orra el� pakolja az eb�d marad�k�t.
– Scrimgeour r�j�tt, hogy �n… – kezdte Harry, de r�d�bbent, hogy tal�n nem kellene minden jelenl�v�nek el�rulnia, hogy bet�rt a miniszter szob�j�ba, ez�rt gyorsan �tfogalmazta a mondatot: – … hogy az �n k�zrem�k�d�sem n�lk�l sosem fogja meggy�zni a var�zsl�kat arr�l, hogy a miniszt�rium munk�ja �r b�rmit is. �gyhogy most r�besz�lt, hogy csatlakozzak a csapathoz…
Miel�tt b�rki is v�laszolhatott volna Mrs Weasley Harry el� tolta a kell�en felmeleg�tett �telekkel megrakott t�lat, �s egy rendreutas�t� pillant�ssal bel�fojtotta a sz�t a megsz�lalni k�sz�l� Ronba.
– Edd csak meg mindet, kis dr�g�m – duruzsolta az asszony el�gedetten, amikor l�tta, hogy Harry j�l megpakolja t�ny�rj�t, �s nekil�t. – Hetek �ta nem eszel rendesen… Egyre csak fogysz nekem… Pedig sz�ks�ged lesz az er�dre a… a j�v�ben is – fejezte be mondatot enyh�n elv�r�s�dve.
Harry elkapta Ron �s Hermione aggodalmas pillant�s�t, de gyomra hangos kordul�sa minden figyelm�t a t�ny�r fel� ir�ny�totta, ez�rt k�ptelen volt a konyh�ban l�v�kkel foglalkozni, am�g minden ehet�t el nem t�ntetett az asztalr�l. Azt is csak f�l f�llel hallotta, ahogy Mrs Weasley folyamatosan azt magyar�zta a t�bbieknek, hogy Harry �jabban folyton kihagy �tkez�seket.
Miut�n befejezte az ev�st, �s el�gedetten h�trad�lt a sz�ken, Mr Weasley �lt le vele szemben, az asztal t�loldal�ra, s halkan megsz�lalt: – Ennek teh�t semmi k�ze ahhoz, amir�l m�g kar�csonykor besz�lt�nk?
Mrs Weasley �pp hangos cs�r�mp�l�ssel vette el� a desszertet, s k�zben a csapb�l megindul� v�zsug�r al� parancsolta Harry koszos t�ny�rj�t. A t�bbiek besz�lgetni kezdtek, megnyugodva, hogy Harry �l, �s semmi komolyabb s�relem nem �rte a miniszt�riumban. Senki sem figyelt a f�rfi halk k�rd�s�re Harryn k�v�l.
– H�t… – Harry tov�bbra sem k�v�nta bevallani, hogy m�r akkor sem figyelt oda Mr Weasley szavaira, �s az�ta a rengeteg esem�ny hat�s�ra csak m�g ink�bb elfelejtette azt a besz�lget�st. De ami r�mlett neki, annak alapj�n be kellett vallania: igenis, van hozz� k�ze. – Scrimgeour el�g nyom�s �rveket tudott felhozni – ny�gte ki v�g�l nagy nehezen.
Mr Weasley p�r m�sodpercig elgondolkozva n�zte, majd k�zelebb hajolt �s m�g halkabban folytatta: – Dolores Umbridge nem nyugszik, am�g ezt nyilv�noss�gra nem hozhatja. Ne adj okot nekik arra, hogy vissza�ljenek vele.
– Nem nagyon �rdekel, hogy mit gondol r�lam a var�zsl�t�rsadalom – vallotta be Harry.
– Helyes. Ez m�g j�l j�het neked a j�v�ben – felelt s�t�ten a f�rfi, majd h�trad�lt, hogy helyet adjon csokol�d�s pudingnak, ami v�szesen k�zeledett Harry fel� a leveg�ben.
A puding �zl�sesen landolt az asztalon, s az �t k�vet� kan�l egy halk cs�rren�ssel �rkezett meg a t�ny�r sz�l�re. Kingsley letelepedett Mr Weasley mell�, �s besz�lgetni kezdett vele a mugli sz�mol�g�pek m�k�d�s�r�l. Harryt nem k�t�tte le k�l�n�sebben a t�ma, ez�rt behabzsolta a pudingot, �s egy elmormolt k�sz�net ut�n elindult bar�taival az emelet fel�.
– Sz�val Scrimgeour r�j�tt, hogy te volt�l az irod�j�ban – sz�lalt meg Hermione, amint bez�r�dott m�g�tt�k az ajt�, �s Harry megszok�sb�l r�k�ld�tt egy hangszigetel� b�b�jt.
– Hogy mi voltunk – pontos�tott Ron, �s az arca mindk�t oldal�n megjelent egy-egy v�r�s folt.
– Egyel�re csak engem ismertek fel a portr�k, �s Scrimgeour semmit sem mondott arr�l, hogy tudna r�latok – sietett Harry megnyugtatni a bar�tj�t. Ron azonban egyre idegesebbnek t�nt.
– �ppen ez az! �gy tesz, mintha semmit sem tudna, azt�n majd egyszer csak lecsap, mint… – itt elhallgatott, �s Harryre pillantott. – T�nyleg, hogy a man�ba ker�lt�l te a miniszt�riumba?
Harry �nk�ntelen�l elvigyorodott bar�tj�t figyelve, de most azonnal lehervadt arc�r�l a mosoly. – Neville-t kergettem – mondta cs�ggedten, �s letelepedett az egyik fotelbe. – Lel�pett Roxmortsb�l. Kicsit fur�n viselkedik mostan�ban, nem?
– Hogy �rted azt, hogy lel�pett? – k�rdezte k�v�ncsian Hermione.
– Dehoppan�lt…
– Ok�, dehoppan�lt, de biztos csak az iskola kapuj�hoz, vagy a H�rom Sepr�be – vetette ellen a l�ny. – Nem hiszem, hogy Neville egy ilyen szab�lyt megszegne…
– Hacsak nincs r� valami nyom�s oka – jegyezte meg Ron, s k�zben az el�bbi r�m�let teljesen elp�rolgott a szem�b�l.
– M�gis milyen ok? B�rmi�rt sz�lhatott volna McGalagonynak. De ez… Ilyet m�g ti sem tenn�tek, ugye? – A k�t fi� �sszen�zett, de jobbnak l�tt�k nem v�laszolni. – J�, hagyjunk titeket – legyintett gyorsan Hermione. – Maradjunk Neville-n�l. Vissza akart sietni az iskol�ba, ez mi�rt ne lehetne el�g indok?
– Mert ha �n k�nyvekkel megrakodva vissza akarn�k menni a Roxfortba, nem rohann�k kereszt�l a falun egy eldugott utc�ig, amit Scrimgeouron �s a h�lye aurorjain k�v�l senki sem ismer – v�gta r� Harry, majd bar�tai �rtetlen arc�t l�tva elmes�lte Neville �ld�z�s�t �s a miniszter v�ratlan felt�n�s�t.
– Ez �gy hangzik, mintha direkt ott v�rtak volna r�d – jegyezte meg Hermione els�padva.
Harry a dolognak erre az oldal�ra m�g nem gondolt, de valahogy nem tetszett neki az �tlet. – �s egy �l-Neville-t k�ldtek, hogy odacsaljon? – k�rdezte bizonytalanul.
– Ez legal�bb megmagyar�zn�, hogyan lehet Neville annyira marha, hogy a galleonjait k�nyvekre k�lti – v�gta r� Ron. Hermione felvonta a szem�ld�k�t, de sz� n�lk�l hagyta bar�tja kijelent�s�t.
– �ll�t�lag �jabban folyton tanul – vetette ellen Harry.
– Akkor Imperio? – pr�b�lkozott tov�bb Ron. – K�l�nben m�rt akarna ennyire tanulni? – Harry megvonta a v�ll�t.
– Szerintem rajtad k�v�l nem l�tezik olyan ember, akit csak Imperi�val lehetne r�venni a tanul�sra, Ronald Weasley – jelentette ki cs�p�sen Hermione. – Neville hamarosan leteszi a RAVASZ-okat, persze, hogy tanul. Nincs ebben semmi k�l�n�s, m�g ha te vagy Seamus �gy is l�tj�tok.
Err�l Harrynek esz�be jutott, hogy val�j�ban neki is tanulnia kellene, nehogy Percy azt mondhassa neki, hogy �rdemtelen�l kapott j� jegyeket az RBF-en. R�viden elmes�lte bar�tainak a miniszt�riumban t�rt�nteket.
– Percy?! – Ron m�r csaknem hatodszor ism�telte meg d�bbenten b�tyja nev�t �s �gy meredt Harryre, mint ha most l�tn� �let�ben el�sz�r, �s a h�res sebhelyet b�muln� a homlok�n.
Harry nevetve b�lintott – imm�r hatodszorra –, majd �gy d�nt�tt, hogy nem vesz tudom�st bar�tj�r�l addig, am�g az t�l nem teszi mag�t a h�ren.
– De h�t Percy nem is auror! – jegyezte meg Hermione.
Harry grimaszolt.
– Egyel�re nem is tudom, hogy fog-e b�rmit is tan�tani. Egy�rtelm�v� tette, hogy el�bb le kell tennem a RAVASZ-okat.
Hermione apr�t sikkantott – A RAVASZ-okat?! De h�t mikor?
– Gondolom a k�zelj�v�ben – vont v�llat Harry.
– A k�zelj�v�ben? Hiszen az mindj�rt itt van! – Hermione egy gyors int�ssel egy pergament, penn�t �s tint�t var�zsolt az asztalra, majd letelepedett a Harry melletti fotelbe. – Akkor gyorsan tanul�si tervet kell k�sz�ten�nk! Siker�lnie kell a vizsg�nak, Harry! K�l�nben Scrimgeour biztosan nem hagyja, hogy b�rmit is tanulj t�l�k! – Mik�zben besz�lt, sebesen �rni kezdte az egyes t�rgyak tananyag�t. – Most pirossal al�h�zom azokat, amik biztosan szerepelnek majd a RAVASZ k�rd�sei k�z�tt – magyar�zta, amikor v�g�re �rt a list�nak, �s el�var�zsolt m�g egy �veg piros tint�t is.
– Hermione, szerintem Harrynek nem kell most azonnal �temterv – sz�lt k�zbe Ron, akinek l�that�lag m�r siker�lt t�ltennie mag�t azon, hogy b�tyja milyen szerepet j�tszik a t�rt�netben, �s egy hat�rozott mozdulattal lefogta Hermione kez�t. Ett�l a b�jitaltan tananyag v�ge fel� a pergamenre hullt egy v�r�s paca, �s lassan terjeszkedni kezdett.
– Ron – sziszegett Hermione figyelmeztet�en, mire Ron kivette a l�ny kez�b�l a tollat (egy �jabb paca cs�ppent a pergamenre, ez�ttal a b�b�jtan f�bb t�m�in�l), �s az asztalra l�kte.
– El�bb tiszt�zzuk: mit mondott az a h�lye b�ty�m? – fordult Ron Harry fel� teljesen figyelmen k�v�l hagyva Hermione rosszall� pillant�s�t.
Harry rosszkedv�en legyintett. – El�sz�r meg akarja n�zni, hogy eml�kszem-e m�g az RBF-anyagra. �gyhogy ha mindenk�pp ezzel akarsz foglalkozni, Hermione, akkor ink�bb az els� �t �v anyag�t �rjuk fel. �gy belegondolva, h�tf� reggelig lesz pontosan t�z percem, hogy minden t�m�t �tn�zzek…
– H�tf�ig? – s�padt el Hermione. – Mit akar Percy bizony�tani? Azt, hogy semmit sem tudsz?
– L�nyeg�ben – b�lintott Harry, amit Ron megtoldott egy cifra k�romkod�ssal.
– Akkor keress�k el� a r�gi jegyzeteket – javasolta Hermione felt�p�szkodva a fotelb�l. – A gyakorlattal nem nagyon lehet probl�ma, de az elm�leti k�rd�sek…
A l�ny �tment saj�t szob�j�ba, Harry pedig a l�d�j�ban kezdett keresg�lni. Hirtelen �rtelmet nyert az, hogy a folyamatos k�lt�zk�d�s miatt �lland�an mag�val hurcolta az �sszes tank�nyv�t, amir�l eddig �gy �rezte, hogy azon k�v�l, hogy mozd�thatatlan neh�zs�g�v� teszik a l�d�j�t, semmi m�s hat�suk nincsen. Ron �szinte megr�k�ny�d�ssel b�multa a Harry l�d�ja mellett n�vekv� tank�nyvhalmot.
Cs�mp�s bes�t�lt a nyitva hagyott ajt�n, �s felborzolt sz�rrel ny�vogni kezdett el�sz�r Harryre, majd Ronra meresztve a tekintet�t. Harry egy figyelmetlen int�ssel arr�bb k�ldte a l�da mellett szagl�sz� macsk�t, majd nekil�tott m�dszeresen kipakolni az egyik sarokban rejt�z� holmikat, h�tha r�lel az els�s b�jitaltan k�nyv�re.
Az egyik zoknib�l hangos csattan�ssal pottyant ki egy b�g�csig�nak t�n� �vegt�rgy, �s abban a pillanatban p�r�gni �s villogni kezdett. Cs�mp�s erre �jabb ny�vog�sba fogott �s olyan „�n megmondtam”-pillant�st vetett Harryre, amit m�g Hermione is megirigyelhetett volna.
– Mi a fene baja van…? – mormogott Ron, b�r nem volt egy�rtelm�, hogy a macsk�ra, vagy a villog� gyanuszk�pra gondol. N�h�ny pillanat m�lva azonban mindkett� megnyugodott, �s m�g a gyanuszk�p halk koppan�ssal feld�lt a kor�bbi forg�s erej�t�l, Cs�mp�s le�lt, �s mintha tov�bbra is gyanakv� pillant�ssal m�regette volna a szob�t.
A k�vetkez� pillanatban azonban Harry l�d�j�b�l kiszabadult a cikesz, amit m�g Ront�l kapott a sz�let�snapj�ra, s Cs�mp�s olyan lelkesen ugrott ut�na, mintha eddig is csak arra v�lt volna, hogy j�tszhasson valamivel. Harry elnevette mag�t, ahogy az apr� aranylabd�t kerget� macsk�t figyelte. A cikesz a padl� k�zel�ben maradt, �s csak akkor emelkedett fel, ha a macska m�r k�t l�bon �llva kapkodott ut�na. B�rmilyen bolonds�gnak t�nt is, Harry meg mert volna esk�dni r�, hogy mindketten �lvezik a j�t�kot.
– Szerencs�re mindent megtal�ltam – hallatszott Hermione hangja egy nagy halom pergamentekercs m�g�l, amiket a karj�n egyens�lyozott. Ron k�szs�gesen �tvette a jegyzethalmot, �s vill�mgyorsan letette az asztalra, mint aki att�l tart, hogy valamilyen �tok �l rajtuk.
– Oh, k�szi – pillantott fel Harry, �s v�gre el�h�zta, �s a kupac tetej�re helyezte az Ismerked�s a var�zsitalokkal egy igencsak viharvert p�ld�ny�t, melynek h�tlapj�t egy egy�rtelm�en Perselus Pitont �br�zol� g�nyrajz d�sz�tette. Harry nem tudott elnyomni egy nosztalgikus mosolyt a k�pet megl�tva.
– Azt m�g meg�rtem, hogy Hermione nem tud �lni a jegyzetei n�lk�l – kezdte Ron v�gign�zve a k�nyvhalmon –, de hogy neked minek kell az �sszes h�lye tank�nyv…
– Mert nincs hol otthon hagynom – vetette oda Harry maga sz�m�ra is meglep�en k�nnyed hangon.
– Egy�bk�nt is, a RAVASZ-ban esetleg r�k�rdezhetnek fontosabb dolgokra az els� �t �v anyag�b�l is – sz�lt k�zbe Hermione kioktat� hangon.
Miel�tt Ron v�laszolhatott volna, Cs�mp�s egy ugr�ssal leter�tette a cikeszt, �s egy diadalmas ny�vog�s k�s�ret�ben h�rm�juk fel� pillantott, ellen�rizve, hogy figyelemmel k�s�rt�k-e teljes�tm�ny�t.
– Sz�z�tven pont a macsk�k csapat�nak – �llap�totta meg vigyorogva Harry. Cs�mp�s elengedte a cikeszt, �s felpattanva az egyik fotelbe, nekil�tott, hogy k�nyelmesen elhelyezkedjen. Az apr� aranylabda s�rt�d�tten felemelkedett �s a plafon alatt kezdett unottan k�r�zni.
Harry k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l tal�lomra kih�zta az egyik tekercset Hermione jegyzetei k�z�l, �s nekikezdett, hogy elolvassa a „Legfontosabb elm�leti k�rd�sek az �tv�ltoztat�stan harmadikos anyag�b�l” c�met visel�, l�that�lag hossz� m�tereken kereszt�l tart� sz�veget. Igaz�b�l kifejezetten �r�lt neki, hogy Hermione ennyire prec�zen tanult, �s a pap�ron pirossal szerepeltek a k�rd�sek, feket�vel a v�laszok, mindez abc-rendben, �s m�g azt is felt�ntette minden k�rd�s mellett, hogy milyen gyakran ker�l bele az RBF dolgozatokba, �s melyik �vben k�rdeztek r� utolj�ra.

*

H�tf� reggel Harry egy�ltal�n nem �rezte �gy, hogy mindent nagyszer�en �tn�zett, �s alkalmas �llapotban van arra, hogy m�g egyszer kitegye mag�t a vizsga gy�trelmeinek. Gyomra az eddigi m�ret tized�re zsugorodott, �s hat�rozottan tiltakozott minden falat ellen. R�ad�sul mindez k�l�n d�h�tette Harryt, aki nem sz�vesen adta volna meg Percynek azt az �r�m�t, hogy nem reggelizik rendesen a vizsga kedv��rt.
Persze Hermione, aki el�z� �jjel m�g felaj�nlotta, hogy kik�rdezi Harryt�l az anyagot, �s minden t�rgyb�l r�gt�nz�tt egy „k�l�n�sen neh�z” vizsgasort, sem k�nny�tette meg a helyzet�t. Harry k�nytelen volt bel�tni, hogy izgatotts�ga els�sorban a l�ny t�nyked�s�nek k�sz�nhet�, �s nem annak, hogy a miniszt�rium, azon bel�l pedig Percy, �jra le akarja vizsg�ztatni. Hermione ugyanis elhat�rozta, hogy v�ghezviszi a lehetetlent, vagyis minden t�rgyb�l felk�sz�ti Harryt egy nap alatt – a nap v�g�re Harry gazdagabb lett egy gyomorg�rccsel, �s �gy �rezte, hogy kevesebbet tud, mint els�s kor�ban, amikor a Roxfort Expresszen el�sz�r tartott az iskola fel�.
Ink�bb feladta a nyel�cs�v�ben keletkezett gomb�ccal v�vott k�zdelmet �s visszarakta a t�ny�rra a f�l pir�t�st. Hermione egy�tt �rz�en pillantott r�, amit�l Harryt egyr�szt p�nikroham kezdte ker�lgetni, m�sr�szt azonban egyszerre h�rom olyan b�jitaltan k�rd�s is esz�be jutott, amikre kap�sb�l nem tudta volna megadni a v�laszt. Ez nem seg�tett a p�nikroham lek�zd�s�ben, �gyhogy Harry ink�bb bejelentette, hogy elindul.
Hermione meg�lelte, �s m�g ell�tta n�h�ny tan�ccsal a transzfigur�ci�s b�b�jok elm�let�vel kapcsolatban. Ron, tal�n hogy ellens�lyozza bar�tn�je viselked�s�t, v�llon veregette Harryt.
– Ne agg�dj, nem lesz olyan g�r�ny…
– Na de Ronald! Nem besz�lhetsz �gy az aurorokr�l! – csattant fel Mrs Weasley, aki el�l mindenki jobbnak l�tta tapintatosan elhallgatni azt, hogy Percy tan�tja Harryt.
Mr Weasley k�l�n el is mondta Harrynek, hogy m�g azt sem mondja el feles�g�nek, ha a liftben v�letlen�l tal�lkozik Percyvel, nehogy m�g jobban elszomor�tsa az asszonyt. Mrs Weasley �gy azt�n nem tudta meg, hogy a f�rje m�r majdnem Percy seg�ts�g�t k�rte – McGalagony k�r�s�re – Harry megkeres�s�hez, �s egy�ttal �tadta a fi�nak sz�nt kar�csonyi aj�nd�kot is, amit Percynek esze �g�ban sem volt megk�sz�nni. Harry osztotta azt a v�lem�nyt, hogy jobb, ha Mrs Weasley azt hiszi, hogy fia k�l�nleges k�ldet�sen van valahol k�lf�ld�n.
– Csak �gy �rtette, hogy nem lesz olyan neh�z a teszt – sz�lalt meg gyorsan Harry.
Mrs Weasley egyet�rt�en b�logatott, �s egy anyai �lel�sben r�szes�tette Harryt, miel�tt �tnak ind�tott volna.
A leveg�nek tavaszt �g�r� illata volt, �s Harry egy pillanatra el is felejtett izgulni, ahogy k�rben�zett az imm�r teljesen h�mentes dombokon. Lehunyta a szem�t, �s m�g egy m�lyet szippantott, miel�tt dehoppan�lt volna.
A csarnokban teljes volt a hangzavar, ahogy a k�l�nb�z� miniszt�riumi dolgoz�k hoppan�ltak, vagy a serceg�, smaragdz�ld l�ngok k�z�l el�l�ptek, �s �dv�z�lt�k egym�st. A t�meg �s besz�lget� csoportok l�tt�n Harry egy pillanatra �sszezavarodott, Percy azonban ott termett mellette, �s megragadta a karj�t.
– Igyekezz�nk, nincs t�l sok id�m – jelentette ki �s vetett egy �ntelt pillant�st k�t boszork�ny fel�, akik l�that�an �szrevett�k �s felismert�k Harryt.
Mire a t�megen kereszt�l eljutottak liftekig, m�r az eg�sz termen fut�t�zk�nt s�p�rt v�gig a h�r: itt van Harry Potter. A kor�bbi vid�m zsivaj a t�red�k�re cs�kkent, s Harryt egyre jobban ideges�tette a fel� ir�nyul� figyelem. Ugyanakkor azt is bel�tta, hogy a miniszter sz�m�ra lehet� legjobb id�pontban �rkezik meg, hiszen ezek ut�n meglep� lett volna, ha m�snapra nem ker�l a Pr�f�ta c�mlapj�ra az, hogy Harry a miniszt�rium vend�ge volt.
M�r percek �ta �lltak a liftek el�tt k�gy�z� sorok egyik�nek v�g�n, amikor v�gre sorra ker�ltek. A kis helyis�g h�ts� fal�hoz pr�sel�dtek, ahogy egyre t�bben nyomakodtak be m�g�tt�k. A liftbe bel�p� var�zsl�k sutyorg�sa �s felt�n� nyakny�jtogat�sa m�g ink�bb zavarba hozta Harryt. Az egyik alacsony, sz�ke haj� boszork�ny, aki k�zvetlen�l Percy mellett �llt, �vatosan a v�r�s haj� fi� fel� fordult, �s halkan megsz�lalt.
– Megk�rdezhetem, hogy minek k�sz�nhetj�k ezt a megtiszteltet�st? – Hangj�b�l olyan mennyis�g� tisztelet �radt, hogy Harry szinte rosszul lett ezt hallva. Percy egy fels�bbs�ges mosollyal zsebelte be a boszork�ny lelkes pillant�s�t, majd a j�l t�j�kozottak hangj�n k�z�lte.
– Harry Potter fontos megbesz�l�st folytatott a minap a miniszter �rral, �s most, ha mondhatom �gy, a csapatunk tagj�v� v�lt. De persze ez bizalmas k�zl�s, az inform�ci� ugyanis m�g nem hivatalos… – tette hozz� emeltebb hangon. Mire a t�bbiek a liftben gyorsan elfordultak, mintha oda se figyeltek volna eddigi szavaira.
A lift meg�llt, �s Percy Harryt maga ut�n h�zva elindult az ajt� fel�.
– Engedjenek, engedjenek! – sz�lt r� az el�tte �ll�kra. – Nem �r�nk r�! A miniszter �r v�r! H�z�djon f�lre, �n a miniszter titk�ra vagyok! – ki�ltott r� d�h�sen egy id�sebb var�zsl�ra, aki el�llta az ajt�t.
Amikor v�gre kijutottak a j�l ismert folyos�ra, Percy val�ban a miniszteri iroda fel� indult el Harryvel a nyom�ban. Bekopogott az ajt�n, majd Harryhez fordult.
– A miniszter �r n�gyszemk�zt akar veled besz�lni. Ha v�gezt�l, gyere �t az irod�mba – azzal a p�r l�p�ssel arr�bb l�v� szoba ajtaj�hoz l�pett, �s n�h�ny z�rnyit� b�b�j ut�n elt�nt az ajt� m�g�tt.
Harryt k�s�rtetiesen arra az alkalomra eml�keztette a helyzet, amikor a t�rgyal�s�ra �rkezett, �s Percy apja ugyan�gy hagyta egy ajt�ban. Gyorsan megnyugtatta mag�t, hogy most err�l nem lehet sz�, hiszen eleget tett a miniszter akarat�nak. Ekkor azonban kiny�lt az ajt�, �s egy t�mzsi, b�kaarc�, g�nd�r haj�ban nagy, fekete masnit visel� n� bukkant el� m�g�le. Harry �szt�n�sen a p�lc�j�hoz kapott, amikor Dolores Umbridge-t megpillantotta.
– L�m, l�m, l�m… – mosolyodott el a n� v�gigm�rve Harryt. – Meg is �rkezett a kis tolvaj…
Az ajt� m�g jobban kit�rult, �s Scrimgeour jelent meg m�g�tte. – Akkor teh�t viszontl�t�sra, Dolores – mondta kim�rten. – Term�szetesen figyelembe veszem majd az �szrev�teleit…
Umbridge kil�pett Harry mell�, �s a fi��hoz hasonl� ut�lattal m�rte v�gig. Harry valamivel lejjebb eresztette p�lc�j�t, de csak akkor tett eleget a miniszter invit�l� mozdulat�nak, amikor a n� m�r kell�en elt�volodott a folyos�n.
– Nos – kezdte Scrimgeour, amikor mindketten elhelyezkedtek az asztal k�t oldal�n –, �r�mmel l�tom, hogy siker�lt Mr Weasleyvel elkezdenetek a munk�t. Term�szetesen meg kell �rtened, hogy ha mi oktatunk, akkor sz�ks�g�nk van bizonyos… hmm… biztos�t�kokra veled kapcsolatban.
– Mif�le biztos�t�kra gondol? – Harry szeme d�bbenten kerekedett el.
– Nos, csak egy egyszer� kis szerz�d�sr�l lenne sz�, ami szab�lyozza a hivatalos nyilatkozatok sz�m�t, valamint megakad�lyozza, hogy bizonyos dolgok kisziv�rogjanak. Mondhatni rutin. Mindenki al��rja.
Harry v�gigm�rte az el� tolt, l�tsz�lag �rtalmatlan pergament, �s biztos volt benne, hogy neki ezt nem szabad al��rni.
– Sajn�lom, de nem �rhatom al�. El�bb meg kell besz�lnem a…
– Bar�taiddal? – v�gott k�zbe Scrimgeour mosolyogva. – Azt hiszem a bar�taid m�r �pp eleget seg�tettek neked kiker�lni a miniszt�riumot…
Harry rezzen�stelen arccal n�zett a f�rfi szem�be, de �rezte, hogy a sz�ve hevesebben kezd verni. Ronnak igaza volt. Scrimgeour pontosan tudja, hogy Hermione �s Ron itt j�rtak, �s csak a pillanatot v�rja, amikor elkaphatja �ket.
– Akkor sem fogok al��rni egy m�gikus szerz�d�st – felelt Harry elt�k�lten. – �s ha gondolja, nyugodtan z�rasson be emiatt az Azkabanba.
– Sz� sincs ilyesmir�l… – A f�rfi mosolya annyira hamis volt, hogy Harry beleborzongott. Min�l t�bbet l�tott a miniszt�riumb�l, ann�l ink�bb megvetette az eg�sz t�rsas�got. – Csup�n nem tartom val�sz�n�nek, hogy megadhatjuk neked az aurork�pz�st e n�lk�l az al��r�s n�lk�l…
Harry �sszeszor�totta a sz�j�t.
– A titk�ra egyel�re �gy gondolja, uram, hogy nincs meg hozz� a tud�som sem, hogy megkapjam a k�pz�st – jelentette ki hidegen.
– Az majd elv�lik… – felelt a f�rfi sz�rakozottan. – Gondold �t nyugodtan, Harry, de abban biztos lehetsz, hogy nem tanulsz semmit a miniszt�rium kik�pz�it�l, am�g nem �rod al�.
Harry csak b�lintott, �s egy hat�rozott mozdulattal visszatolta a miniszter el� az al��ratlan szerz�d�st. Igaz�b�l meglepte volna, ha a miniszt�rium t�nyleg biztos�tja neki az auror-k�pz�st. Tulajdonk�ppen megk�nnyebb�lt, hogy semmi�rt sem kell h�l�val gondolnia r�juk.
– Van m�g valami – �ll�totta meg Scrimgeour hangja, amikor �ppen fel�llni k�sz�lt. – A Reggeli Pr�f�ta �s n�h�ny m�s �js�g jelezte, hogy sz�vesen k�sz�tene veled riportot a miniszt�riumba �rkez�sed kapcs�n. – Harry arca megr�ndult. Az az�rt t�lz�snak t�nt, hogy az �js�g�r�k az alatt az id� alatt el�rj�k a minisztert, am�g � Percyvel a liftben utazott. – A h�t v�g�re �g�rtem nekik egy sajt�t�j�koztat�t. K�sz�lj �gy, hogy p�nteken meghallgatnak.
– �s m�gis mit kell nekik mondanom?
– Err�l majd Mr Weasley t�j�koztat – nyugtatta meg a f�rfi, majd intett, hogy t�vozhat. Harrynek nem kellett k�tszer mondani, alig v�rta, hogy k�v�l ker�lj�n az ajt�n. Arra azonban nem volt ideje, hogy felvegye a kapcsolatot bar�taival, ugyanis Percy feje t�nt fel az egyik szoba ajtaj�ban.
– V�gezt�l? Akkor gyere! – sz�lt oda Harrynek, majd visszah�z�dott.
Harry behajtotta maga m�g�tt az ajt�t, �s v�gign�zett a szob�n. Az asztalon alig volt n�mi hely a pergamenhalmok k�z�tt, amelyek Percy egyetlen int�s�re �trendez�dtek, m�g egy �vnyi szabad ter�letet l�trehozva az asztalnak azon az oldal�n, ahol Harry �llt.
– Szemmel foglak tartani, am�g �rsz – k�z�lte Percy szigor�an –, �gyhogy ne is pr�b�lkozz semmif�le csal�ssal.
– Nem �rdekel annyira a tud�somr�l alkotott v�lem�nyed, hogy csaljak miatta – jegyezte meg Harry, �s el�var�zsolt mag�nak egy Percy�n�l sokkal k�nyelmesebb, p�rn�zott sz�ket.
A m�sik nem vett tudom�st a var�zslatr�l, hanem a fal mellett sorakoz� szekr�nyek egyik�hez l�pett – mint Harry meg�llap�totta, szombaton ezek a szekr�nyek sem voltak a szob�ban –, �s el�vett bel�le egy, a miniszt�rium pecs�tj�vel lez�rt pergamentekercset.
– A miniszt�rium minden �vben kidolgozza az RBF k�rd�seket, �s pont annyi p�ld�nyt k�sz�t a k�l�nleges, mindenf�le csal�s ellen v�dett dolgozatokb�l, ah�ny �t�d�ves di�k van abban az �vben – magyar�zta Percy, mik�zben visszaz�rta az ajt�t, �s �jra k�zelebb l�pett Harryhez. – Mint tudod, tavaly az igazgat�tok hal�la miatt nem tett�k le az �t�d�vesek az RBF-vizsg�kat. – Harry nem tudta elk�pzelni, hogy enn�l hivatalosabb �s hidegebb hangon is lehetne besz�lni Dumbledore elveszt�s�r�l. De jobbnak l�tta, ha sz� n�lk�l hallgatja tov�bb a m�sikat. – Mivel azonban a hatod�vesek �rarendjei a vizsga eredm�ny�t�l f�ggenek, szeptember elej�n azzal kezdt�k a f�l�vet, hogy letett�k a vizsg�kat. – Itt Percy elhallgatott egy pillanatra, �s Harry �gy �rezte, hogy nagyon gyorsan le kell �lnie. Percy rezzen�stelen arccal folytatta: – Azonban minden vizsgasorb�l megmaradt egy, ugyeb�r, ez�rt most te eredeti vizsg�t �rhatsz. Tulajdonk�ppen szerencse…
– Szerencse?! – v�gott k�zbe Harry, �s olyan gyorsan pattant fel, hogy sz�ke hangos robajl�ssal h�trazuhant. – M�gis hogy mondhatod ezzel kapcsolatban, hogy szerencse?! – Harry an�lk�l, hogy belegondolt volna abba, hogy mit tesz, a leveg�be r�p�tette Percyt egy Levicorpusszal, �s d�ht�l els�padt arccal l�pett k�zelebb a fejjel lefel� l�g� fi�hoz. – Nem �rdekel, hogy te vagy Umbridge mit tal�ltok ki b�ntet�snek, ak�r bez�rhattok az Azkabanba is, de ezt j�l jegyezd meg. Ha m�g egyszer �gy besz�lsz Ginny… arr�l, ami Ginnyvel t�rt�nt, �n �gy meg�tkozlak, hogy hetekig nem hagyod el a Szent Mung�t! – D�h�sen intett egyet, mire Percy a sz�khez hasonl� hanger�vel v�g�dott a f�ldh�z.
Percy fel�llt, megigaz�totta a fejjel lefel� l�g�st�l homlok�ra cs�szott szem�veg�t, majd �sszegy�r�d�tt tal�rj�t rendezte el. Az arca legal�bb olyan v�r�s volt, mint a haja. Harry a haragt�l, de ugyanakkor saj�t d�hkit�r�se f�l�tti bossz�s�gt�l s�padtan figyelte a m�sik minden mozdulat�t. Nem �rtette, hogy Percy mi�rt nem t�madta m�g meg.
– Tulajdonk�ppen szerencse – folytatta a m�sik halkan, amikor imm�r rendezetten vissza�lt a hely�re –, hogy nem semmis�tett�k meg azonnal. – Harry hangos sziszeg�ssel eresztette ki az eddig benntartott leveg�t. Percy ker�lte a pillant�s�t. – Mivel �n nemigen tudok �ssze�ll�tani egy ilyen jelleg� tesztet. Ha megk�rhetlek, foglalj helyet, �s l�ss neki a k�rd�sek megv�laszol�s�nak!
Harry sz� n�lk�l fel�ll�totta a sz�ket, �s le�lt. Ahogy k�zelebb h�z�dott az asztalhoz, a sz�k l�ba v�gigkaristolta a parkett�t, �s h�tborzongat� hangja megt�rte a r�juk nehezed� csendet. Percy egy p�lcaint�ssel felt�rte a hivatalos pecs�tet, �s Harry el� rakta a pergament.
– M�sf�l �r�d van – jelentette be komoran, majd � is le�lt, �s egy pap�rt kezdett olvasgatni.

*

P�ntekig Harry meg�rta az �sszes elm�leti RBF vizsgasort. A h�tf�i vita ut�n Percy viselked�se j�val kev�sb� volt kioktat�, b�r v�gig kim�rt maradt. Egy�rtelm� volt, hogy mindketten igyekeznek elker�lni a konfliktusokat, ez�rt szinte nevets�gesen tisztelettud�an besz�ltek egym�ssal eg�sz h�ten.
P�ntek d�lut�n, a s�t�t var�zslatok kiv�d�se vizsga ut�n, Harry ut�lkozva k�vette Percyt a folyos� m�sik v�g�n l�v� terem fel�, ahol a sajt�t�j�koztat� ker�lt megrendez�sre. Percy elmondta, hogy mik lesznek a k�rd�sek, amiket az �js�g�r�k feltehetnek, �s azt is, hogy neki miket kell erre v�laszolnia. Ett�l azonban csak m�g ut�latosabbnak t�nt sz�m�ra az eg�sz.
Miel�tt bel�ptek volna a terembe, Harry �szt�n�s mozdulattal megpr�b�lta kicsit lelap�tani a haj�t – minden siker n�lk�l –, �s ugyanazzal a mozdulattal a homlok�ba s�p�rt n�h�ny tincset, hogy eltakarja a vill�m alak� sebhelyet. Percy n�m�n m�rte v�gig.
– K�sz vagy? – k�rdezte halkan.
Harry nem n�zett a fi�ra, csak b�lintott.
A teremben f�lsiket�t� zsivaj t�rt ki, ahogy bel�ptek, �s minden vaku egyszerre villant. Ennek k�vetkezt�ben Harry �gy �rezte, hogy egyszerre megvakult �s megs�ket�lt, de Percy egy hat�rozott mozdulattal megragadta a karj�t, �s odanavig�lta egy kis emelv�nyhez, ahol Rufus Scrimgeour v�rta f�lig �r� sz�jjal, valamint n�h�ny komor auror-test�r. Percekig tartott, mire az egym�ssal lelkesen t�rsalg�, vagy a k�rd�seiket m�r Harry fel� kiab�l� boszork�nyok �s var�zsl�k elhallgattak, �s t�bb�-kev�sb� csend lett a teremben.
Ekkorra Harry f�le annyira z�gott az eddigi l�rm�t�l, hogy nem is hallotta a miniszter besz�d�nek els� szavait.
– … de gondolom, hogy �n�ket els�sorban a fiatalember v�lem�nye �rdekli, �gyhogy �t is adom a lehet�s�get. K�rdezzenek nyugodtan.
Harry m�r agg�dni kezdett, hogy �jra mind kiab�lni fognak, de riporterek meglep� m�don jelentkezni kezdtek. Csak akkor sz�lalt meg egyik�k, egy g�nd�r, v�r�s boszork�ny, aki csod�lattal b�mult fel Harryre, pontosabban mindenkire, aki az emelv�nyen �llt, m�g az aurorokat is bele�rtve, amikor Scrimgeour egy int�ssel enged�lyezte, hogy k�rdezzen.
– Mr Potter, mi�rt d�nt�tt �gy, hogy a miniszt�riumnak k�v�n dolgozni?
Harry gondolkod�s n�lk�l v�gta r� a bemagolt sz�veget.
– Ezekben a s�t�t id�kben �sszefog�sra van sz�ks�g a var�zsl�vil�gban. F�jt l�tni, hogy mindenki bizalmatlan, �s pletyk�k keringenek a miniszt�rium kudarcair�l. Szeretn�m, ha a var�zsl�k tudn�k, hogy sz�m�thatnak a miniszter�kre. – K�zben k�nytelen volt meg�llap�tani, hogy r�g hallott ennyire ny�las sz�veget.
– Az�rt azt �n sem tagadhatja, hogy a miniszt�riumnak voltak hib�i – sz�lt k�zbe egy ismer�s hang, s Harry odapillantva Rita Vitrolt l�tta meg, aki mellett m�gikus tolla sebesen r�tta a sorokat egy pergamenre.
Harry f�l szemmel Scrimgeourra pillantott. A f�rfi most egy�ltal�n nem mosolygott, �s mogorv�n v�gta oda Harry helyett:
– Hib�k mindig lehetnek. Most azon fogunk dolgozni, hogy min�l kevesebb legyen.
Rita Vitrol el�gedetlen�l cs�cs�r�tett, de k�zben m�r egy var�zsl� k�rd�se vonta mag�ra Harry figyelm�t.
– �gy gondolja, hogy a miniszt�riumi k�zrem�k�d�se a seg�ts�g�re lehet Tudjukki legy�z�s�ben?
Harry gondolatban felvonta a szem�ld�k�t, de annyit m�r megtanult, hogy egy olyan teremben, ahol k�r�lbel�l �tven folyamatosan kattog� f�nyk�pez�g�p n�z vele farkasszemet, uralkodnia kell az arcizmain.
– Term�szetesen – felelt annyira komolyan, amennyire csak tudta. Sajnos f�l szemmel l�tta, hogy Scrimgeour arc�ra visszak�szott az �nel�g�lt mosoly, ami igencsak zavarta. – Ha el�rkezik az ideje, megkapom a miniszt�riumt�l az aurork�pz�st, ami szerintem elengedhetetlen ahhoz, hogy legy�zzem… Voldemortot. – Egy pillanatra elbizonytalanodott, hogy kimondja-e a Nevet, de a l�tv�ny, amikor el�tte mindenki szinte egy emberk�nt ugrott egyet, egy�rtelm�v� tette, hogy j�l d�nt�tt. Egy pillanatra m�g egy g�nyos mosolyt is megeresztett, biztos volt ugyanis benne, hogy most egyetlen fot�snak sincs lelkiereje kattintgatni.
Ugyanakkor nem �rtette, hogy a miniszter mi�rt rem�li m�g mindig, hogy al��rja a szerz�d�st. B�r meger�s�tett�k, hogy minden aurornak al� kell �rnia, Hermione egy�ltal�n nem �rtett egyet az �tlettel, s�t Tonks �s Kingsley se javasolta, hogy Harry ennyire elk�telezze mag�t a miniszt�rium mellett. �gyhogy Harry m�snap ism�t k�z�lte Scrimgeourral, hogy ne sz�m�tson r� – aki erre k�z�lte, hogy Harry ne sz�m�tson a kik�pz�sre.
Ezek ut�n nem t�nt t�l logikusnak ezt �ll�tani az �js�g�r�k el�tt, ha ugyanis Harry b�rmit rosszul csin�l a j�v�ben, csak lej�ratja a miniszt�rium h�res k�pz�s�t. De Harry nem �hajtott ezen a miniszter helyett agg�dni.
– Nem gondolja, hogy m�shol jobb tan�t�mesterre bukkanhat? – �rdekl�d�tt egy magas, v�kony f�rfi.
– Jelenleg nem – r�zta meg a fej�t Harry szomor�an. A termen v�gigs�p�rt a suttog�s, �s Harry r�j�tt, hogy most �rulta el az eg�sz var�zsl�t�rsadalomnak, hogy m�g nem tal�lkozott a Defensorral. �rezte, hogy arca elv�r�s�dik.
– Mit gondol, fel lehetne kutatni mugli eszk�z�kkel a hal�lfal�kat? – k�rdezte egy boszork�ny, akinek m�r csak a h�ts� sorban jutott hely, �s ny�jt�zkodnia kellett, hogy elkaphassa Harry pillant�s�t.
– Nem – v�gta r� Harry gondolkod�s n�lk�l a miniszt�rium �ll�spontj�t.
– Igaz az, hogy a miniszt�riumnak k�mje van a hal�lfal�k k�z�tt? – j�tt a k�vetkez� k�rd�s. Harry gyorsan elleplezte meglepet�s�t, �s higgadtan v�laszolt:
– Erre nem v�laszolhatok. – �rezte, hogy Scrimgeour elismer�en m�ri v�gig. Alaposabban belegondolva � sem �rtette, hogy mi�rt nem v�gta r� azt, hogy � nem tud r�la. Ezzel ugyanis egy�rtelm�en meger�s�tette az �js�g�r�k felt�telez�s�t.
– Mi a v�lem�nye a F�nix Rendj�r�l? – k�rdezte egy k�pc�s �js�g�r�. Harry hidegen m�rte v�gig.
– Nem tudok ilyen rend l�tez�s�r�l – felelt hat�rozottan. Scrimgeour most rosszall�an szisszent fel mellette, de Harry nem reag�lt r�. Pontosan tudta, hogy a miniszter azt szerette volna, ha megvet�en nyilatkozik a Rendr�l, �m ezt Harrynek esze �g�ban sem volt megtenni.
– K�ztudom�s�, hogy n�h�ny �ve a miniszt�rium hazugnak nevezte �nt – sz�lalt meg egy sz�ke f�rfi, aki eddig n�m�n jegyzetelt, �s aki hat�rozottan eml�keztette Harryt valakire. – Nem okoz �nnek probl�m�t, hogy most a miniszt�riumnak dolgozzon?
Harry egy pillanatra lehunyta a szem�t. Lassan jobban gy�l�lte a jelenlegi miniszt�riumot, mint az akkorit.
– Megvetettem az akkori miniszter strucc-politik�j�t – felelt az el�re megbesz�ltek szerint –, azonban �gy gondolom, hogy a jelenlegi vezet�s megfelel�en v�gzi a munk�j�t. Vel�k m�r sz�vesen m�k�d�m egy�tt.
– M�r csak �t k�rd�s – sz�lt k�zbe a miniszter. Harry megk�nnyebb�lten l�legzett fel, a riporterek azonban csaknem ugr�lni kezdtek, hogy �k kapjanak jogot az utols� k�rd�sek felt�tel�re.
– Sokan k�v�ncsiak arra, hogy hogyan lehet t�l�lni a tal�lkoz�st Tudjukkivel – sz�lalt meg az egyik boszork�ny sug�rz� arccal, hogy felteheti a k�rd�s�t. – Tudna valamilyen tan�ccsal szolg�lni?
– Nem. – Harry megr�zta a fej�t. – Ha szembeker�l Voldemorttal – �jabb �sszerezzen�s az �js�g�r�k r�sz�r�l –, menek�lj�n.
– �nnek m�gis siker�lt – jegyezte meg a n�.
– Mert menek�ltem – vallotta be Harry komoran.
�jabb suttog�s hull�mzott v�gig a termen, de ez most nem zavarta Harryt. Egy�ltal�n nem volt sz�ks�ge arra, hogy valamif�le emberfeletti h�snek tarts�k.
– Igaz, hogy Albus Dumbledore a hatodik roxforti �v�ben k�l�n tan�totta? – k�rdezte valaki, amikor nagyj�b�l elcsendesedett a terem.
– Igen.
– Harci k�pz�st kapott?
– Ink�bb logikait – vigyorodott el Harry. A riporterek ezt hallva hat�rozottan csal�dottnak t�ntek.
– Elmondan� nek�nk, hogy mi t�rt�nt azon az �jszak�n, amikor a hal�lfal�k bet�rtek a Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskol�ba? – kiab�lt egy alacsony var�zsl�.
– Nem – felelt Harry hidegen. – M�r �pp el�gszer elmondtam.
– Mit gondol, hogy lehet, hogy az �n �ltal olyan nagyra tartott miniszt�rium m�g mindig nem kapta el Albus Dumbledore gyilkos�t? – k�rdezte Rita Vitrol g�nyosan.
– A miniszt�rium ak�r a feje tetej�re is �llhat, ha Voldemort valakit el akar rejteni – felelt Harry komoran, b�r sejtette, hogy Scrimgeournak ez se fog tetszeni –, akkor azt nem tal�lj�k meg. Ahogy ezt nagyon j�l mutatja Perselus Piton p�ld�ja.
– Nem lehet, hogy csak nem keresik j� helyen? – vetette ellen a n�.
– Akkor keresse �n jobb helyen – felelt Harry m�rgesen –, �s ne felejtsen el �rtes�teni, ha megtal�lta. Nekem is lenne hozz� egy-k�t szavam…
– Ezt Perselus Piton veheti fenyeget�snek? – kiab�lt k�zbe valaki.
Harry b�lintott.
– A legteljesebb m�rt�kben.
�jabb felz�dul�s t�rt ki a teremben, aminek Scrimgeour egyetlen gyors int�ssel vetett v�get.
– Azt hiszem, letelt az idej�k.
– Csak m�g egy k�rd�st! – ki�ltottak k�zbe t�bben is; a miniszter lemond� intett, jelezve, hogy beleegyezett.
Ism�t Rita Vitrol kaparintotta meg a k�rdez�s jog�t, amin Harry cseppet sem lep�d�tt meg.
– �gy tudjuk, hogy a ny�ron elvesztette egy k�zeli bar�tj�t, tal�n t�bb mint bar�tot… – kezdett bele a n�, de Harry d�h�sen v�gott k�zbe.
– Semmilyen ezzel kapcsolatos k�rd�sre nem k�v�nok v�laszolni – jelentette ki hat�rozottan. A miniszterre pillantott, aki finoman b�lintott.
– K�sz�nj�k a figyelm�ket, de rem�lem, meg�rtik, hogy fontos dolgunk van.
Harry a miniszter �s Percy nyom�ban elhagyta a termet. F�radtan s�hajtott fel, amikor v�gre �jra Percy szob�j�ban voltak. Levetette mag�t az asztal mellett �ll� sz�kre, �s egy h�l�s pillant�ssal fogadta el a cs�sze te�t, amit Percy az asztalra var�zsolt, �s k�zelebb tolt hozz�.
Rufus Scrimgeour egy fotelt var�zsolt el� mag�nak, �s letelepedett Harry mell�.
– Meglep�en j�l szerepelt�l – kezdett bele l�gy, m�r-m�r beh�zelg� hangon, �s k�zben � is maga el� h�zott egyet az asztalon maradt k�t te�scs�sze k�z�l. – Nem is �rtem, hogy mi�rt h�z�dozol a szerz�d�s megk�t�s�t�l. Csak m�g n�h�ny ehhez hasonl� alkalomra k�telezne…
– Meg felt�tlen lojalit�sra – felelt Harry a miniszter szem�be n�zve –, higgye el, pontosan tudom. Ha sz�ks�ge van a seg�ts�gemre, az adott szavamban kell b�znia, nem az al��r�somban.
– Adott sz�?
– Hajland� vagyok tov�bbi ilyen alkalmakra, �s ak�r k�l�n riportokat is adok, ha megkapom az aurork�pz�st.
A miniszter els�padt, �s hangos cs�rren�ssel csapta le az asztalra a cs�sz�t. – M�gis mit k�pzelsz magadr�l?! – csattant fel d�h�sen. – Tal�n elfelejtetted, hogy �n tettem neked sz�vess�get, amikor el�rtem, hogy ne emeljenek v�dat ellened?!
– El�sz�r is egyetlen embernek volt joga v�dat emelni ellenem: �nnek – felelt Harry vidoran, mivel felb�tor�totta a sikeres sajt�t�j�koztat�. – Lehet, hogy komoly er�fesz�t�s�be telt nem megtenni, de att�l m�g nem �rzem �gy, hogy sz�vess�get tett. Ugyanis m�sodszor, ha csak egyetlen napra bez�rna az Azkabanba, mindent t�nkretenne, amit az elm�lt h�t �s a mai szerepl�sem hozott mag�nk. �s ezt �n is pontosan tudja.
Scrimgeour hossz� m�sodpercekig nem jutott sz�hoz a felh�borod�st�l, �gy Percy sz�lalt meg, amit�l mindketten �sszerezzentek, ugyanis eg�szen megfeledkeztek a jelenl�t�r�l.
– Ha szabad tennem egy megjegyz�st, uram – kezdte tiszteletteljes hangon –, ha Harry leteszi a sz�ks�ges RAVASZ-okat, tal�n m�gis r�szt vehetne a k�pz�sben. Felt�ve persze, ha val�ban meg�g�ri, hogy minden nyilatkozat�ban loj�lis marad a miniszt�riumhoz.
– Vagyis a felt�tel ugyanaz, csak nem kell al��rnom? – h�zta el a sz�j�t Harry.
– �s nem k�t a m�gikus egyezs�g – tette hozz� Percy. Harry k�nytelen volt bel�tni, hogy az val�ban el�ny.
– Ez csak a hivatalos nyilatkozatokra vonatkozik, igaz?
– Csak azokra – felelt Percy helyett Scrimgeour –, de akkor mindent �gy kell mondanod, ahogy megbesz�lt�k.
Harry p�r m�sodpercig fontolgatta a dolgot, de v�g�l bel�tta, hogy enn�l jobb egyezs�get sosem csikarna ki a miniszterb�l. �gy h�t beleegyez�en b�lintott, �s kezet fogott Scrimgeourral. B�rmilyen el�gedett volt is az egyezm�nnyel, �r�m�t cs�kkentette a m�sik szem�ben csillog� diadalmas f�ny – sz�vesebben aratott volna teljes gy�zelmet Rufus Scrimgeour f�l�tt.