– Nem, nem! K�sz�n�m, de most m�r j�l vagyok!
Harryt Hermione hat�rozott tiltakoz�sa �bresztette fel. �gy �rezte, mintha alig aludt volna n�h�ny percet, b�r az ablakon be�rad� naps�t�s alapj�n m�r jav�ban tartott a d�lel�tt. M�g mindig azon a sz�ken �lt, ahov� hajnalban lerogyott, hogy pihenjen egy keveset. Madame Gardiner ugyan v�ltig hajtogatta, hogy nincs sz�ks�ge t�bb seg�ts�gre, de Harry meg akarta v�rni Kingsley Shackleboltot, hogy megtudja, siker�lt-e a f�rfinak Piton �s Malfoy nyom�ba erednie.
�vatosan megmozgatta nyak�t, ami a n�h�ny �r�s, k�nyelmetlen alv�s alatt elg�mberedett. Hermione fel� pillantott, aki �pp m�rgesen l�kte arr�bb a gy�gy�t� kez�ben tartott fiol�t, ami egy �jabb adag altat�t tartalmazott.
– El kell mennem, nem �rti? – A l�ny kik�sz�l�dott az �gyb�l, �s Madame Gardiner felh�borodott sz�noklat�ra �gyet sem vetve az ajt� fel� indult. Harry csatlakozott hozz�, de csak akkor sz�lalt meg, amikor m�r elhagyt�k az ispot�lyt, �s a n�ptelen folyos�n saj�t szob�ik fel� haladtak.
– Most mit akarsz csin�lni? – Minden igyekezete ellen�re hangja sajn�lkoz� volt, amire Hermione morcosan h�zta �ssze a szem�ld�k�t.
– Nincs semmi bajom, �s egyel�re a sz�leimnek se! – torkollta le Harryt. – De figyelmeztetnem kell �ket, mert a hal�lfal�k r�juk vad�sznak, ez nyilv�nval�…
Harry bizonytalanul k�vette a l�nyt a szob�j�ba, ahol meglep� rendetlens�g fogadta. Hermione �gyet sem vetett csod�lkoz� pillant�s�ra, hanem, miut�n les�p�rt a tetej�r�l egy halom tele�rt pergament, turk�lni kezdett l�d�j�ban, �s tiszta ruh�kat hal�szott el�.
– Most elm�sz hozz�juk? – k�rdezte Harry, k�b�n k�vetve pillant�s�val a l�ny mozdulatait. Hermione besietett a szob�hoz tartoz� apr� f�rd�szob�ba, amelynek csemp�vel kirakott falai feler�s�tett�k v�lasz�t:
– Nem eg�szen… – A v�z zubog�sa elnyelte tov�bbi szavait, Harry pedig f�radtan d�rzs�lte meg a hal�nt�k�t. Igyekezett legal�bb annyira �sszeszedni mag�t, hogy sz�ks�g eset�n k�pes legyen hoppan�lni.
A szoba ajtaja kicsap�dott, �s Ron cs�rtetett be. Valamivel kipihentebbnek t�nt Harryn�l, de eml�kezett r�, hogy legfeljebb egy �r�val fek�dt le kor�bban, mint �. Igaz, nagy k�l�nbs�g azt a n�h�ny �r�t �gyban �s nem egy k�nyelmetlen sz�ken elt�lteni…
– Hermione, jobb lenne, ha m�g nem menn�l sehova – kezdett Ron hangos sz�noklatba a f�rd�szoba fel� fordulva, ahol erre �rezhet�en er�sebb zajjal kezdett csobogni a v�z. – Madame Gardiner szerint m�g a sokk hat�sa alatt lehetsz, �s jobb lenne, ha McGalagonnyal is besz… – a fi� dermedten hallgatott el ugyanabban a pillanatban, amikor Harry fej�ben is felhangzott a f�nix h�vogat� dala.
Egyszerre h�zt�k el� var�zsp�lc�jukat, �s hajsz�lra egyforma mozdulattal v�laszoltak a h�v� sz�ra. A gy�l�s kezdet�ig m�g k�t �ra volt h�tra. Harry v�rakoz�n pillantott bar�tj�ra, miel�tt v�laszolt volna McGalagonynak. Ron v�llat vont, majd �jra a f�rd�szoba fel� fordult, ahol v�gre elhallgatott v�zzubog�s. – Hermione?
P�r perc csendes v�rakoz�s ut�n a l�ny imm�r �t�lt�zve j�tt el� a f�rd�szob�b�l, �s morcosan m�rte v�gig a k�t fi�t. – Sz�lt�l? – vetette oda Ronnak, �s kapkodva mag�ra r�ngatott m�g egy pul�vert.
– Pontosan hallottad – v�laszolt a fi�. – Besz�lj McGalagonnyal.
– Neki is megmondtam, hogy nem tudok elmenni a gy�l�sre – vetette oda a l�ny. – �zennem kell any��knak. Van n�h�ny fontos dolog, amit tudniuk kell.
– De h�t a Rend majd elint�zi – sz�lt k�zbe Ron.
– Idehozz�k, vagy b�rhol elrejthetik �ket – vetette fel Harry is.
Hermione elh�zta a sz�j�t. – �s m�gis mennyi ideig �ljenek itt? Am�g mi valahogy le nem gy�zz�k azt az �r�ltet? H�t nem �rtitek? Nekik munk�juk, betegeik vannak. Nem t�nhetnek csak �gy el. Mib�l �ln�nek? �s mit kezden�nek itt?
– El�g sokan �l�nk itt… – vonta meg a v�ll�t Harry. – De nem musz�j ide j�nni�k, egy Fidelius b�b�jjal el lehetne rejteni a h�zukat vagy egy m�sik h�zat, ahov� �tk�lt�zhetnek.
– J�, csak �ruljuk el a post�snak, a nagymam�mnak �s az �sszes bar�tjuknak a helyet, hogy ne �rezz�k teljesen bez�rva �s elszigetelve magukat… – v�gott vissza a l�ny. V�gigm�rte Harryt, majd hozz� tette: – Azt hittem, hogy te legal�bb tudod, hogy ez milyen sz�rny�…
– H�t az�rt jobb, mint meghalni – jegyezte meg Ron.
Harry elfordult Hermione tov�bbra is f�rk�sz� pillant�s�t�l, �s az ablakhoz l�pett. Roxmorts fel�l egy alak gyalogolt a tov�bbra is f�nyesen ragyog� nap f�ny�ben a villa fel�. Kopott k�peny�t lebegtette a sz�l. Harry felismerte Mundungus Fletchert, �s sz�ja sarka idegesen r�ndult meg.
Scrimgeour irod�j�ba val� bet�r�se �ta lassan h�rom h�t telt el. B�r a Reggeli Pr�f�ta semmit sem �rt az esetr�l, Harry sok�ig v�rta, hogy Scrimgeour – McGalagonyon kereszt�l – sz�mon k�rje rajta, hogy mit kerestek az irod�j�ban. Azonban semmi sem t�rt�nt. Lehetetlennek t�nt, hogy Scrimgeour nem j�tt r� a portr�k le�r�s�b�l, hogy � j�rt ott, �gy Harry csak m�g jobban gyanakodott a miniszterre, aki nyilv�nval�an arra v�rt, hogy egy alkalmas pillanatban megzsarolja a bet�r�ssel.
Harry sejtette, hogy a Pr�f�ta, ami lassan beleunt abba, hogy kiv�lasztottk�nt emlegesse, sz�vesen lek�z�lne egy cikket a „Kis T�l�l�” erk�lcsi romlotts�g�r�l, vagy ak�r kleptom�ni�j�r�l. �s abban is biztos volt, hogy nehezen tudn� kimagyar�zni a var�zsl�t�rsadalom el�tt, hogy mi�rt is kellett egyetlen sz� n�lk�l visszavennie egy Black-erekly�t.
�s b�r Harryt k�l�n�sebben nem zavarta a rossz sajt� – volt ideje megszokni az elm�lt �vekben –, annak nem �r�lt volna, ha Voldemort �s csatl�sai egyenesen az �js�gb�l �rtes�lnek arr�l, hogy v�g�l csak megtal�lta a med�lt. �gy, ahogy m�ltak a napok �s Scrimgeour nem jelentkezett, Harry egyre ink�bb belet�r�d�tt abba, hogy sz�ks�g eset�n nyilv�nosan biztos�tsa a miniszt�riumot el�gedetts�g�r�l – ink�bb, mint hogy �k nyilv�nosan k�z�lj�k a S�t�t Nagy�rral, hogy hogyan akarja elpuszt�tani a „var�zsvil�g rem�nys�ge”.
Zavartan fordult vissza bar�taihoz, akik eddig d�h�sen vitatkoztak, de most hirtelen elcsendesedtek.
– … �ppen ez�rt nem mehetnek el otthonr�l – mondta �ppen Hermione lehalk�tott hangon, k�zelebb l�pve Ronhoz. – Igen, a Rend biztosan el tudn� �ket rejteni, de nem el�gg�.
– �s ha nem igaz, amit l�tt�l? – k�rdezte a fi� fojtott hangon, de hallhat�an tov�bbra is m�rgesen. – Lehet, hogy Tudodki vagy Prospeer vagy az a valaki, aki l�trehozta azt a var�zslatot a h�zban, csak f�jdalmat akart okozni! Lehet, hogy semmi sem igaz bel�le, csak a legnagyobb f�lelmedet mutatta!
– �s Harry? – k�rdezte d�h�sen a l�ny. – � az igazs�got l�tta!
– Az m�s… Az � sz�lei t�nyleg abban a h�zban haltak meg…
– Az �n sz�leim nem abban a h�zban voltak a l�tom�sban – sz�gezte le Hermione. – De nem is otthon. Am�g otthon vannak, addig nem �rheti baj �ket. Biztos vagyok benne, �rted?
Ron nem felelt, de egy�ltal�n nem t�nt meggy�z�ttnek. Hermione hirtelen sz�rnyen f�radtnak t�nt. Harry agg�dva l�pett k�zelebb, mert biztos volt benne, hogy a l�ny �jra el�jul a kimer�lts�gt�l. De a k�vetkez� pillanatban Hermione felkapta az �gyr�l dzsekij�t, �s az ajt� fel� indult.
– Akkor nem j�ssz velem? – k�rdezte visszapillantva Ronra.
– Dehogynem. V�rj! – Azzal a fi� kisietett, �s Harry l�tta, amint elt�nik szemben, k�z�s szob�jukban.
– Menj el a gy�l�sre – fordult hozz� Hermione. Harry most tiszt�n l�tta a f�radts�got, �s valami lemond�, szomor� f�nyt a szem�ben. – Nem hiszem, hogy vissza�r�nk addig. Megpr�b�lom el�rni �ket telefonon. Nem merek odamenni, mert csak felh�vn�m r�juk a figyelmet. Lehet, hogy soha t�bb� nem l�tom �ket…
– Biztos vagy benne, hogy nem lenne jobb, ha ide j�nn�nek? – k�rdezte Harry halkan.
– �gysem fognak. – A l�ny megr�zta a fej�t.
– De ha elmondod nekik, hogy ezek a K�gy�s Kal�zok… Hogy �ket keresik. Hiszen biztosan tudj�k, hogy milyen sz�rny�s�geket csin�ltak. �s boszork�ny a l�nyuk, �gy m�g jobban meg is �rtik, hogy mit jelentenek ezek a var�zslatok…
Hermion�nak megr�ndult a sz�ja. – Az ember mindig azt hiszi, hogy vele ez nem t�rt�nhet meg. M�ssal tal�n, de vele nem…
Ron vissza�rt, kez�ben egy vastag, Mrs Weasley-f�le pul�verrel. – Ments ki McGalagonyn�l – biccentett Harry fel�, majd Hermion�val egy�tt dehoppan�lt.
Harry egy m�sodpercig m�g bar�tai h�lt hely�re meredt, majd az �r�j�ra pillantott. M�sf�l �ra volt h�tra a gy�l�s kezdet�ig. Megd�rzs�lte f�radts�gt�l �g� szemeit, �s �tment a szob�j�ba. Olyan �lmos volt, hogy �pp csak led�lt ruh�stul az �gyra, �s m�r aludt is.
�gy t�nt, hogy a gy�l�s �sszes r�sztvev�je Harryhez hasonl�an kimer�lt. McGalagony meg�rkez�s�re v�rva csak n�h�ny halk sz� t�rte meg a csendet, k�l�nben mindenki �lmosan �s rosszkedv�en n�zett maga el�. L�that�lag t�bbs�g�k nagyobb kudarcnak �t�lte meg az el�z� �jszakai harcot, mint az eddigi olyan rajta�t�seket, amikr�l a Rendnek nem voltak el�zetes inform�ci�i.
Harry, aki az �jszaka folyam�n, a f�hadisz�ll�son m�r nem tal�lkozott rendtagokkal – hiszen v�gig a s�r�lt n�t f�lig mugli eszk�z�kkel �pol� gy�gy�t�nak seg�tett –, semmit sem tudott a rajta�t�s v�gs� kimenetel�r�l. Azt azonban leolvashatta az arcokr�l, hogy a v�delem nem volt annyira sikeres, mint amilyennek rem�lt�k. Persze ebben maga is biztos volt, felid�zve a l�ngol� h�z �s az Imperius �tok miatt egym�sra t�mad� muglik eml�k�t.
V�gigj�ratta tekintet�t a szob�n, ami most a napf�nyben f�rd�tt, �s �gy elhom�lyosult a kandall�ban pattog� t�z l�ngja. K�t sz�kkel arr�bb Mrs Weasley, aki l�that�lag nemr�g tudta meg, hogy Harry�k a helysz�nen voltak, fojtott hangon, de arca �s gesztusai alapj�n igencsak felh�borodottan magyar�zott valamit f�rj�nek, amib�l Harry a „majd �n megmondom neki” �s a „gyerekeknek �jjel biztons�gban �s �gyban a hely�k, �n csak tudom, elv�gre felneveltem m�r n�h�nyat” f�lmondatokat v�lte kihallani.
K�zvetlen�l Harry mellett Hestia Jones �lt, aki szigor� �s meglep�en d�h�s arccal m�regette a kandall�t, �s �gy v�rta a Rend vezet�j�nek �rkez�s�t, ahogy egy ragadoz� leselkedhet a k�zeled� pr�d�ra. Harry csak egy m�sodpercig n�zte a n� m�skor kedves, kerek arc�n a szokatlan kifejez�st, majd a kandall� mellett, csaknem a szoba t�loldal�n �l� Sturgis Podmore-ra pillantott. A var�zsl� elgondolkozva d�rzs�lgette bal kez�t, s Harrynek esz�be jutott, amit Madame Gardinert�l hallott, hogy Podmore-t egy mugli megsebes�tette a k�s�vel, miut�n megakad�lyozta, hogy egy Imperius �tokkal s�jtott t�rs�ra r�t�madjon. A gy�gy�t� szerint a v�g�s igen s�lyos volt, �s a var�zsl� el�g sok v�rt vesztett, mivel nem t�rt vissza azonnal a f�hadisz�ll�sra.
A kandall� t�loldal�n Charlie, Bill �s Fleur �ld�g�lt. A l�ny ez�st�s haja – mint mostan�ban mindig – egyszer�en �sszefogva omlott h�t�ra. Harrynek esz�be jutott, hogy ami�ta Fleur a Rend tagja, m�g egyszer sem j�tt be �gy v�ratlanul a szob�ba, hogy mindenkit elk�b�tott volna felt�n�se. Mintha a l�ny kev�sb� haszn�ln� a v�la nagyanyj�t�l �r�k�lt praktik�kat, �s Harry gyakran l�tta arc�n azt a fesz�lt, komoly kifejez�st, amit a Trim�gus Tusa egy-egy pr�b�ja el�tt figyelhetett meg mindig rajta. Bill egyik kez�t k�nnyed�n feles�ge t�rd�n nyugtatta, s elgondolkozva olvasta a Reggeli Pr�f�ta leg�jabb p�ld�ny�t, amit Charlie hozott mag�val. Most �sszedugt�k fej�ket az egyik cikk f�l�tt, �s id�nk�nt n�h�ny sz�t v�ltottak.
Az ajt�n�l Mundungus Fletcher �lt, olyan arckifejez�ssel, mint aki pontosan tiszt�ban van vele, hogy b�rmelyik percben kitehetik a sz�r�t. Harry amikor bel�pett a szob�ba, �szrevette, hogy a var�zsl� �sszerezzen, s ideges pillant�ssal k�veti minden mozdulat�t. Ugyanakkor �t is nyugtalan�totta Fletcher jelenl�te, mivel a var�zsl� volt bar�tain k�v�l az egyetlen, aki biztosan tudta, hogy � t�rt be a miniszter irod�j�ba, �s Harryt nem lepte volna meg, ha Scrimgeour annyira �rt�kesnek tartan� ezt az inform�ci�t, hogy m�g azt is eln�zi Mundungusnak, hogy el�rulta.
A k�lyh�ban fellobban� smaragdsz�n� l�ngok elvont�k Harry figyelm�t a Mundungus mellett �sszeg�rnyedve �l�, hasonl�an koszos �s rongyos tal�rt visel� alakr�l. McGalagony egy k�nnyed p�lcaint�ssel elt�ntette tal�rj�r�l a hamut, s kil�pett a szob�ba. Arca s�padt �s felt�n�en r�ncos volt; v�gigpillantott az imm�r teljes csendbe burkol�z� szob�n, �s lass�, nyugodt l�ptekkel az ablak alatt �ll� karossz�khez ment, amit a rendtagok �resen hagytak sz�m�ra.
M�g le sem �lt teljesen, amikor Hestia Jones felpattant, �s sz�npadias mozdulattal n�zett k�rbe a t�rsas�gon.
– Azt hiszem, itt az ideje, hogy a F�nix Rendje fel�lb�r�lja eddigi munk�j�t – kezdte vill�ml� tekintettel. – �n mindig is azon voltam, hogy meg�rtessem veletek, hogy be kell vonni a muglikat is a hal�lfal�k elleni harcba. De ti alig valamivel vagytok jobbak n�luk…
Erre a kijelent�sre t�bben d�h�sen h�rd�ltek fel, �s m�g azok is �berr� v�ltak, akik egyre laposabb pillant�sokkal s�ppedtek k�nyelmes karossz�k�kben, amikor a boszork�ny belekezdett monol�gj�ba.
– Hestia, ez igen s�lyos kijelent�s, �s tal�n… – kezdte McGalagony rendre utas�tani a n�t azzal a megrov� pillant�ssal, amit Harry az �vek sor�n sokszor megfigyelhetett az arc�n. De a fiatalabb boszork�nyt l�that�lag nem zavarta a szigor� hangnem.
– Tal�n vonjam vissza? – v�gott k�zbe, �s d�h�sen k�zelebb l�pett McGalagonyhoz. – Tal�n felejts�k el az eg�szet, �s megint csak vonogassuk a v�llunkat, hogy nem siker�lt minden t�k�letesen? Vagy tal�n ti azt sem akarj�tok elismerni, hogy kudarcot vallottunk? – M�g hat�ssz�netet tartva v�gign�zett a rendtagokon, azok k�nyelmetlen�l mocorogtak, vagy halkan odas�gtak valamit a mellett�k �l�nek. – �s mi volt az eg�sz kudarcnak az elind�t�ja? Hogy a muglik nem hittek nek�nk. A muglik nem hisznek bekopog� j�akar�nak – csoda, hogy beengedtek egy�ltal�n. �k csak egy valaminek hisznek: az egyenruh�nak. M�r tegnap este is megmondtam: sz�lnunk kellett volna a rend�r�knek. M�r akkor megmondtam, hogy csak �k tudj�k kik�lt�ztetni a h�zasp�rt…
– Na, Hestia, az�rt ne t�lozzunk – sz�lt k�zbe Sturgis Podmore m�rgesen. – Fogalmad sem volt r�la, hogy az a n� nem akarja majd elhagyni a lak�st, �s csak azt mondtad, hogy a mugli technika hasznos lehet a hal�lfal�k felkutat�s�ban…
– �s ez mit v�ltoztat a dolgon? – csattant fel a n�. – Ha sz�lunk a rend�r�knek, �k r�besz�lik a n�t, �s akkor nem kellett volna a f�rj�nek meghalnia…
Most m�r a var�zsl� is felpattant �s vill�ml� szemekkel meredt a boszork�nyra. – Tal�n az a k�l�nbs�g, hogy te elfelejtetted volna megk�rni a rend�r�ket, hogy figyelmeztess�k a h�zasp�rt, mivel „azt Alastor �s Kingsley �gyis megteszi” – �s most a te szavaiddal �ltem…
– De megpr�b�ltad kiforgatni �ket!
– Miel�tt egym�snak esn�tek – sz�lt k�zbe Kingsley Shacklebolt engesztel� hangon –, szeretn�m elmondani, hogy most m�r �n is �gy l�tom, hogy Hesti�nak igaza van abban, hogy �jra kell gondolnunk a muglikhoz val� viszonyunkat.
– Jaj, Kingsley, neked is lassan az agyadra megy, hogy folyton a muglik k�z�tt �lsz, �s var�zslat n�lk�l dolgozol nekik… – sz�lt k�zbe rosszindulat� mosollyal Dedalus Diggle.
A fekete f�rfi vetett fel� egy komor pillant�st, de azt�n McGalagonyhoz fordult. – Val�ban �jra kell gondolnunk a m�dszereinket, �s val�ban haszn�lnunk k�ne a mugli technik�t. Az elm�lt m�sf�l �vben b�ven volt id�m tanulm�nyozni, �s semmik�ppen sem elvetend�.
– Marhas�g! – Sturgis Podmore d�h�sen legyintett. – Nem akarlak megb�ntani, Kingsley, de ez ostoba gondolat. A mugli szemf�nyveszt�sek nem alkalmasak arra, hogy felvegy�k a harcot a m�gi�val. �n igenis tudok egy s m�st a technik�jukr�l, miel�tt valaki – vetett egy �les pillant�st Hestia Jonesra, aki tov�bbra is fortyogva figyelte a sz�v�lt�st – azt mondan�, hogy olyasmir�l besz�lek, amihez nem �rtek. Mi az, amire a mugli technika k�pes, �s mi nem? �k csak a mi t�k�letes b�b�jainkat helyettes�tik a technik�val.
Hestia Jones arca teljesen els�t�tedett a d�ht�l. – H�t ez az, Sturgis, hogy te fels�bbrend�nek tartod magad, csak az�rt, mert k�pes vagy var�zsolni! �k nem helyettes�tenek, hanem olyan, igenis hasznos dolgokat tal�lnak fel, amiket a hal�lfal�k nem ismernek, vagy megvetnek!
– De h�t ezek csak… j�t�kszerek, nem? – sz�lt k�zbe zavartan Mr Weasley.
– Neked, bizony�ra azok voltak, Arthur – v�laszolt a boszork�ny, s hangj�b�l s�t�tt a len�z�s –, de az csak az �rtetlens�gedet mutatja. Sosem tudtam felfogni, hogy m�rt j� a miniszt�riumnak, ha egy olyan ember vezeti a mugli-t�rgyakkal val� vissza�l�ssekkel foglalkoz� �gyoszt�lyt, akinek halv�ny fogalma sincs a mugli t�rgyakr�l…
– Term�szetesen, ez �gyben is te vagy a val�di szak�rt�, ugye, Hestia? – csattant fel Mrs Weasley, aki most is anyatigrisk�nt v�dte a csal�dj�t, csak�gy, mint mindig. – Hogy mer�szeled becsm�relni m�s munk�j�t? Hogy mered azt �ll�tani, hogy Arthur nem megfelel�en…
– Molly, ezt senki sem �ll�totta – sz�lt k�zbe vill�ml� szemekkel McGalagony. Fel�llt �s v�gigm�rte a vit�z� feleket. – Pr�b�ljunk meg feln�ttek m�dj�ra, s�rteget�sek n�lk�l t�rgyalni. Hestia, k�rlek, foglalj helyet.
De a boszork�nynak esze �g�ban sem volt helyet foglalni, helyette a m�sik fel� fordult �s d�h�sen v�gta a szeme k�z�: – Pontosan ez a baj veled, Minerva, hogy b�r pr�b�lod ut�nozni Albust, pr�b�lsz mindent m�rlegel�, logikusan d�nt� vezet� lenni, de val�j�ban a saj�t v�lem�nyed vez�rel. M�r r�g eld�nt�tted, hogy ostobas�gokat besz�lek, �gy ak�rh�nyszor hozom fel ezt a t�m�t, meghallgatsz, de nem figyelsz val�j�ban!
– Ebb�l el�g!
– T�lz�sba esel!
– Mi igenis meghallgatunk mindenkit!
T�bben egyszerre pattantak fel �s kezdtek kiab�lni a Hesti�val, aki igyekezett minden vitapartner�nek egyszerre megfelelni. Perceken bel�l csaknem az �sszes jelenl�v� rendtag egym�snak esett, �s egym�s szav�ba v�gva vitatkozott. Harry, aki nem �hajtott belesz�lni a dologba, �s lassan m�r az is f�rasztotta, hogy megpr�b�lja k�vetni az egyre t�bb sz�lra, egyre t�bb p�ros sz�p�rbaj�ra leboml� vit�t, k�nytelen volt meg�llap�tani, hogy a var�zsl�k jelent�s r�sze val�ban nem k�l�nb�zik a hal�lfal�kt�l abban, hogy megveti a mugli eszk�z�ket.
� maga ugyan nem tudott annyit a mugli vil�gr�l, amennyit sz�rmaz�sa r�v�n tudhatott volna – el�g kev�s technikai v�vm�ny jutott el ugyanis a gardr�bba, ahol �lete els� 11 �v�nek nagy r�sz�t t�lt�tte, de abban biztos volt, hogy a mugli technik�nak t�bb haszn�t vehetn�k ann�l a bar�ts�gos r�csod�lkoz�sn�l, amit a legt�bb var�zsl� mutatott, ha kapcsolatba ker�lt vele. Ennek Mr Weasley volt a legjobb p�ld�ja, aki rajongott a mugli t�rgyak�rt, �s �veken �t az volt a munk�ja, hogy ezekkel foglalkozzon, most m�gis m�ly megd�bben�ssel hallgatta Kingsley Shackleboltot, aki neki �s Charlie-nak magyar�zott:
– … �s ugye mivel rengeteg m�gi�val megoldhat� dologra van saj�t m�dszer�k, rengeteget tudunk alkalmazni k�z�l�k. Ott van p�ld�ul a nyomk�vet�s…
– De mi�rt k�ne nek�nk mugli-m�dra k�vetn�nk �ket, amikor erre ott k�vet� b�b�j? – v�gott k�zbe �rtetlen�l Charlie.
– Persze, vannak b�b�jaink, de azokat nagyon is j�l ismerik a hal�lfal�k – magyar�zta a m�sik. – B�rmikor kisz�rnak egy k�vet� b�b�jt, de sosem fogj�k �szrevenni, ha egy sz�m�t�g�pes chippel k�vetj�k �ket…
Hestia Jones egy �jabb hangos sz�v�lt�sa (ez�ttal Mordonnal) elnyomta a f�rfi tov�bbi magyar�zat�t. Harrynek z�gott a feje a hangzavarban, �s a nagyr�szt �lmatlanul t�lt�tt �jszaka ut�n egy�ltal�n nem �rezte mag�t el�g er�snek arra, hogy v�gig�lje ezt a t�bb �r�snak �g�rkez� gy�l�st. McGalagonyra pillantott, de az id�s boszork�ny nem t�nt �gy, mint aki szeretn� lez�rni a helyenk�nt �v�lt�z�ss� fajul� vit�t, s ler�vid�teni a gy�l�st. �ppen nagyon d�h�sen magyar�zott valamit Mrs Weasleynek �s Tonksnak.
Az egyetlen, aki Harryn k�v�l nem vett r�szt az �ltal�nos veszeked�sben, az az ajt�n�l gubbaszt� Mundungus volt. A f�rfi szorosan mag�ra tekerte koszos k�peny�t, mintha f�zna a naps�t�tte szob�ban, �s elgondolkozva figyelte a t�bbieket. Harrynek egy�ltal�n nem tetszett a var�zsl� viselked�se, �s �ppen elhat�rozta, hogy megker�lve a veszeked� Billt �s Sturgist, akiket Fleur pr�b�lt csit�tgatni, odamegy az ajt�hoz, �s �jra elbesz�lget a f�rfival, amikor lassan csitulni kezdett a hangzavar.
�gy t�nt, hogy egyre t�bben d�bbennek r�, hogy a parttalan vit�val semmire sem mennek, �s sorra feloszlottak a kisebb veszeked� csoportok, s mindenki visszat�rt eredeti �l�hely�re. Hestia Jones l�ngol� arccal, �s l�that�lag teljesen el�gedetlen�l �lt vissza Harry mell�. McGalagony v�rt egy kicsit, am�g mindenki rendezi gondolatait, �s csaknem teljesen lenyugszik, majd halk, szigor� hangon sz�lalt meg.
– Nem sokra jutunk, ha az �rt�kes id�nk�nt ostoba vitatkoz�ssal t�ltj�k el. Minden �rvnek �s minden ellen�rvnek csak akkor van s�lya, ha nyugodt k�r�lm�nyek k�z�tt hallgatjuk meg, s azut�n m�rlegelj�k. T�bbsz�r besz�ltem m�r err�l a k�rd�sr�l Hesti�val, s�t, Kingsleyvel is. – A boszork�ny, majd a var�zsl� fel� biccentett, azut�n folytatta: – �s b�ven volt id�m �tgondolni a k�rd�st. �gy l�tszik, hogy lassan elker�lhetetlen lesz, hogy a muglik seg�ts�g�t is k�rj�k. – T�bben d�h�sen felmordultak, de el�g volt egy szigor� pillant�s, hogy �jra csend ereszkedjen a szob�ra. – A var�zsvil�g �vek �ta azzal hitegeti mag�t, hogy szimbi�zisban �l a var�zstalanok vil�g�val, �s hogy k�lcs�n�sen seg�tj�k egym�st. Az itt jelen l�v�k nagy r�sze azonban szem�lyes kapcsolatban �ll a miniszt�riummal, �gyhogy pontosan tudja, hogy azok az alkalmak, amikor a miniszter�nk felveszi a kapcsolatot a muglik�val, nem t�bbek egyszer� formas�gn�l. Sosem k�rt�nk val�di seg�ts�get, �s mindig csak az�rt seg�tett�nk nekik megmenteni az � vil�gukat, mert �gy tov�bbra is elrejt�zhett�nk az �tlag mugli szeme el�l. Csakhogy ennek a helyzetnek most meg kell v�ltoznia. Amikor t�bb mint h�rom �ve megkezd�d�tt ez a h�bor� – vagy mondhatjuk �gy is, hogy tizenn�gy b�k�s �v ut�n folytat�dott –, megindult egy harc a felsz�n alatt. Harc a sz�vets�gesek�rt. A mai napig folyamatosan pr�b�ljuk megtudni, hogy Voldemort kiket �ll�tott m�r maga mell�, �s pr�b�lunk tal�lni olyan var�zsl�nyeket, akik a mi oldalunkra �llnak. De csup�n var�zsl�nyeket. – Itt meg�llt egy pillanatra, �s v�gign�zett a fesz�lten figyel� t�rsas�gon. – A hal�lfal�knak azonban m�r vannak mugli sz�vets�geseik is. – Szinte hallhat� volt, ahogy a szob�ban l�v�knek elakadt a l�legzete. McGalagony nyugodtan folytatta. – Tal�n nem nevezn�tek �ket sz�vets�gesnek, abban az �rtelemben, amiben mi szeretn�nk megnyerni �ket, de a hal�lfal�k tudj�k, hogy hogyan haszn�lj�k fel a muglikat. Gondoljatok csak az Imperius �tokra, aminek k�vetkezt�ben �jjel szinte nagyobb bajt okoztak a muglik egym�snak, mint a hal�lfal�k nekik. Muglik vert�k f�lholtra azt a k�t fiatal l�nyt, muglik sz�rt�k le azt a f�rfit, �s muglik gy�jtott�k fel azt a h�zat, amit nek�nk meg kellett volna v�den�nk, �s amiben �gy benn�gett az egyetlen foglyunk. A hal�lfal�k vesz�tettek egy embert, de nyertek, mert rengeteg inform�ci�t tudtunk volna kiszedni Rodolphus Lestrange-b�l, ha siker�l magunkkal hoznunk ide. De vannak olyan muglik is, akik magukt�l b�ntj�k a t�bbieket, akiknek nem kell Imperius, hogy kihaszn�lj�k m�sok r�m�let�t, hanem lebernyegekbe �lt�zve, s�t�t �jszak�n megf�leml�tik �s kirabolj�k a j�r�kel�ket „K�gy�s Kal�zok”-nak kiadva magukat. �k is a hal�lfal�k sz�vets�gesei, ha szem�lyesen nem is besz�ltek sosem vel�k. Nek�nk is meg kell keresn�nk a magunk sz�vets�geseit; a technik�t, vagy a j�sz�nd�k� embereket. Tal�n itt az ideje, hogy kil�pj�nk a hom�lyb�l, mert egyel�re jobban vesz�lyezteti Voldemort a var�zsvil�got, mint az, hogy a muglik megtudj�k a l�t�t.
Egy hossz�ra ny�lt percig olyan m�ly csend honolt a szob�ban, hogy a t�z ropog�sa f�ls�rt� zajnak hatott. Harry k�v�ncsian n�zett k�rbe a fesz�lt, elgondolkod� arcokon. Megnyikordult egy sz�k, �s odakapva a fej�t, Harry l�tta, ahogy Mundungus Fletcher d�nny�gve mocorog.
– Mit javasolsz teh�t? – sz�lalt meg hirtelen Sturgis Podmore. – Vegy�k fel a kapcsolatot a rend�reikkel?
McGalagony megr�zta a fej�t. – Egyr�szt a mugli miniszterrel kell ism�t besz�ln�nk, de ez�ttal komolyabban, mint ahogy a mi minisztereink tett�k az elm�lt �vekben. Ez term�szetesen r�d v�r, Kingsley – a s�t�t b�r� var�zsl� fel� pillantott, aki nyugodtan b�lintott –, �s fontos, hogy pontos inform�ci�kat szerezz a technikai lehet�s�gekr�l. Mindent tudnunk kell, miel�tt b�rmiben is megegyezn�nk vel�k. Ezen k�v�l a mugli sz�let�s� var�zsl�k k�zeli rokonaival kell besz�ln�nk. Mint l�thatjuk – szeme most Harry fel� villant egy pillanatra – �k igencsak ki vannak t�ve annak a vesz�lynek, hogy a hal�lfal�k vad�szni kezdenek r�juk. Ugyanakkor m�r tudnak a var�zsvil�g l�tez�s�r�l, s tal�n k�nnyebben meg�rtik a vesz�lyt, ha a gyerek�k vagy a testv�r�k figyelmezteti �ket.
– Nos, a terv nagyszer� – sz�lalt meg Dedalus Diggle olyan hangon, ami igencsak k�ts�gess� tette, hogy nagyszer�nek tal�lja a tervet –, csak egy apr�cska b�kken� van. Ezzel megszegj�k a legalapvet�bb mugliv�delmi t�rv�nyt. Nem csak, hogy var�zsoln�nk el�tt�k, ami v�gsz�ks�g eset�n tulajdonk�ppen megengedett, �s esetleg m�skor is kimagyar�zhat�, hanem el is �ruljuk nekik a vil�gunk l�tez�s�t, s�t, fenyegetetts�g�t.
– Term�szetesen nem �gy akarunk a muglik el� toppanni, hogy k�z�lj�k, hogy bajban vagyunk – v�laszolt Kingsley komoran. – A mi fenyegetetts�g�nk az �v�k is. Hiszen most a muglik helyzete sem t�l f�nyes. Nem csak seg�ts�get k�r�nk, hanem mindk�t f�lnek el�ny�s, k�z�s harcot aj�nlunk.
– Nekem ezzel az eg�sszel az a probl�m�m – sz�lt k�zbe �regesen s�pol� hangj�n Elphias Doge –, hogy a mi dolgunk nem az, hogy legy�zz�k a Scelust. Mindenki, aki komolyabban j�rtas a t�rt�nelemben, tudhatja, hogy mivel �llunk szemben. Egyetlen embernek kell legy�zni Tudjukkit, �s a mi dolgunk csak az, hogy addig lehet�s�g szerint fenntartsuk a rendet. Ezt pedig, szerintem, egyel�re meg tudjuk oldani a muglik n�lk�l is.
Az id�s var�zsl� szavait hallva mindenki sutyorogni kezdett a mellette �l�vel. Harry �rtetlen�l n�zett k�rbe, de l�tva, hogy csaknem mindenki tudja, hogy mir�l van sz�, aki pedig nem tudja, annak a mellette �l� magyar�zza a dolgokat, kezdte komolyan megb�nni, hogy sosem figyelt oda m�giat�rt�neten Binns professzor hihetetlen�l unalmas magyar�zataira. Hestia Jones p�r m�sodperc m�lva azonban megk�sz�r�lte a tork�t, �s amikor siker�lt mag�ra vonnia a t�bbiek figyelm�t, megsz�lalt:
– De h�t az nem lehet… Alig telt el �tven �v… Nem j�hetett el �jra a…
– Az Aetas Heroum? – seg�tette ki Elphias Doge a zavartan dadog� n�t. – Ez nem id� k�rd�se, Hestia, ezt neked is tudnod kell.
– De akkor… akkor most mit tehet�nk?
R�mszem Mordon reszel�s hangja sz�lt k�zbe. – Nyugodj meg, Hestia. A mi feladatunk csak az, amit eddig is csin�ltunk, vagyis fenntartani a rendet, ahogy Elphias is mondta – a var�zsl� fel� pillantott val�di szem�vel –, �s a Scelust majd m�snak kell legy�znie. – Itt azonban furcsa m�don Harry fel� vetett egy pillant�st.
– De t�nyleg biztosak lehet�nk benne, hogy ez nem csak egy egyszer�… h�bor�? – k�rdezte kiss� elv�r�s�dve Mr Weasley.
– Egyszer� h�bor�k nincsenek – r�zta meg a fej�t Kingsley.
– Albus biztos volt benne, hogy megtal�lta, m�r akkor, amikor el�sz�r besz�lt Tom Denemmel – sz�lalt meg komoran McGalagony. – �s most m�r csak arra t�maszkodhatunk, amit akkor gondolt… – az id�s boszork�ny elhallgatott egy pillanatra, majd egy m�ly l�legzetet v�ve folytatta. – � egy Heros volt. Ebben biztosak lehet�nk. �s � �gy gondolta, hogy Denem a k�vetkez� Scelus.
Harry tov�bbra is zavartan kapkodta a fej�t a besz�lget�k k�z�tt, �s egyre jobban ideges�tette, hogy egy sz�t sem �rt az eg�szb�l.
– A k�rd�s csak az, hogy seg�t�nk-e azzal, ha bevonjuk a muglikat – sz�lalt meg �jra Mordon. – Vagy m�g ink�bb, hogy sz�ks�g van-e erre a seg�ts�gre. Ezt pedig csak egy ember d�ntheti el.
Harry pillanatokon bel�l abban a k�nyelmetlen helyzetben tal�lta mag�t, hogy csaknem minden szemp�r r� szegez�d�tt a szob�ban, �s egy olyan k�rd�sben v�rt�k a v�lem�ny�t, amir�l n�la tapasztaltabb emberek k�ptelenek voltak d�nteni, r�ad�sul olyan okb�l, amit egy�ltal�n nem �rtett.
– �n… nem vagyok benne biztos, hogy nekem kellene v�laszolnom erre a k�rd�sre… – kezdte zavartan.
– Harry, abban biztos vagy, hogy neked kell legy�zn�d Voldemortot, igaz? – k�rdezte McGalagony v�ratlanul sokkal l�gyabb hangon.
– Igen, de csak mert Dumbledore… – elhallgatott, mivel t�bben sutyorogni kezdtek a Rend volt vezet�j�nek eml�t�s�re.
– �s bizony�ra van is r� valamilyen �tleted, hogy hogyan l�ss neki.
– H�t… – Harry bizonytalanul b�lintott. Azt tudta, hogy a horcruxokat el kell puszt�tania, s�t a H�s�k Kr�nik�ja r�v�n m�r arr�l is volt fogalma, hogy ennek hogyan l�sson neki, de azt egyel�re nem tudta elk�pzelni, hogy azut�n mi lesz.
A t�bbiek �jra halkan vit�zni kezdtek. Harry csak f�lmondatokat cs�pett el a k�r�l�tte egyre er�s�d� hangzavarb�l:
– … hallottad, hogy Albus is…
– … biztos, hogy m�g nem kereste fel …
– … �s ez�rt nem is neki k�ne eld�nteni …
– … igen, az�ta tudhatjuk, ami�ta Lily �s James…
Harry lehunyta a szem�t, �s igyekezett kiz�rni az agy�b�l a f�l�tte �s az � sors�n vitatkoz�k hangj�t. M�r a vita elej�n tudta, hogy Shacklebolttal �rt egyet, de az a gondolat, hogy ismer�s�ket, bar�tai rokonait – r�ad�sul var�zstalanokat, akiknek m�g kevesebb es�ly�k van magukat megv�deni egy hal�lfal�val szemben – tegyenek ki ekkora vesz�lynek, megr�m�tette. A szoba lassan elcsendesedett k�r�l�tte, s � k�nytelen volt �jra szemben�zni a v�rakoz� pillant�sokkal.
– Az rendben van, hogy a rend�r�k seg�tenek, de �jabb �rtatlanok, akiknek csak annyi k�z�k van ehhez az eg�szhez, hogy rokonaik k�pesek var�zsolni…
McGalagony lassan b�lintott, majd halkan v�laszolt. – Ez nem kev�s kock�zattal j�rna, term�szetesen. Tizenhat �vvel ezel�tt Albus is �lt ezzel a lehet�s�ggel, �s el is vesz�tett�nk n�h�ny nagyszer� embert �gy – t�bbek k�z�tt a te anyai nagysz�leidet…
A nagysz�leit. Harry szomor�an s�hajtott fel, ahogy k�pzelet�ben �jabb k�t emberrel b�v�lt a lista. �jabb k�t k�zeli hozz�tartoz�, akik Voldemort miatt t�l kor�n haltak meg. Most m�r biztos volt a d�nt�s�ben.
– Azt hiszem, jobb lenne, ha csak a miniszterrel besz�ln�nk.
McGalagony egy m�sodpercig f�rk�szte arc�t, azt�n n�m�n b�lintott. V�gigj�rtatta tekintet�t a szob�ban �l�k�n, majd �jra szigor� hangon folytatta: – Ebben a k�rd�sben teh�t d�nt�s sz�letett. �t kell t�rn�nk egy k�vetkez�, igen s�rget� �gyre. Carol Granger, a h�lgy, akit az �jjel siker�lt kimenten�nk az �g� h�zb�l, �s Hermione, Harry �s Ron j�volt�b�l meg�rkezett ide, fel�p�lt annyira, hogy �tvihess�k egy mugli k�rh�zba. Kiss� f�radt, de teljesen tudat�ban van az elm�lt �jszaka esem�nyeinek, bele�rtve azt az �pol�st, amit Madam Gardinert�l kapott.
– Vagyis nem engedhetj�k el �gy – �llap�totta meg a pillanatnyi csendben Mordon.
– Mi az, hogy nem engedhetj�k el? – k�rdezett vissza m�ltatlankodva Tonks. – Tal�n arra gondolsz, hogy t�r�lj�k az eml�keit?
– Nem nagyon van m�s v�laszt�sunk – v�laszolt komoran Shacklebolt Mordon helyett. – A h�lgy akaratlanul is el�rulhat minket…
– Van fogalmatok r�la, hogy ez mekkora k�rosod�st okoz az agy�ban? – ki�ltott felh�borodva a fiatal boszork�ny. – Mert nekem van, eleget hallottam any�t�l r�la… Sohasem �rtettem a miniszt�riumnak ezt a politik�j�t, hogy folyamatosan eml�kt�rl� b�b�jokat sz�rnak minden muglira, akir�l �ppen �gy �t�lik meg, hogy �tban van! Az eml�kt�rl�s vesz�lyes m�g egy m�gus eset�ben is, de a muglik eset�ben r�ad�sul m�g k�rosabb a hat�sa. Csak v�gsz�ks�g eset�n lenne szabad haszn�lni!
– V�gsz�ks�g eset�nek azt nevezn�m, amikor egy �gyes legilimens kiszedi Mrs Granger eml�kezet�b�l a f�hadisz�ll�s k�p�t, �s a k�rny�k tele lesz hal�lfal�kkal – akkor azonban m�r k�s� t�r�lni az asszony eml�keit – jegyezte meg ep�sen Dedalus Diggle.
– Mi err�l Madame Gardiner v�lem�nye? – sz�lt k�zbe Charlie. – Tal�n � tud valamilyen megold�st aj�nlani…
– A javasasszony szerint, aki jelenleg is Mrs Granger mellett van az ispot�lyban, mivel el�fordul, hogy az embernek egy nagyobb sokkot okoz� baleset ut�n eml�kezetkies�se van, ez a helyzet nem pontosan olyan, mint amikor egy var�zslatot v�letlen�l megl�t� muglira mem�riat�rl� b�b�jt sz�rnak – v�laszolt McGalagony. – Ugyanakkor szinte biztos, hogy k�rosodni fog az agya, elv�gre ez egy m�gikus v�ltoztat�s, �s el�g nagy id�szakot kell kit�r�ln�nk az agy�b�l.
– Az csak az egyik probl�ma, hogy k�ros�tjuk ezzel az agy�t, a m�sik azonban az, hogy ha a hal�lfal�k �szreveszik �s megpr�b�lj�k megt�rni a b�b�junkat, akkor v�gk�pp t�nkretehetik, �s ugyan�gy a nyakunkon vannak – sz�lalt meg most Sturgis Podmore.
– Ugyan mi�rt keresn�k meg ezt a n�t a hal�lfal�k? – v�gott k�zbe egy sz�ke, v�kony boszork�ny, aki Harry eml�kei szerint az eddigi vit�kban ink�bb csak hallgatott. – Nem �t kerest�k, �s ezt most m�r �k is tudj�k.
– Az �sszes helyi mugli �js�g meg�rta, hogy az egyik �ldozat elt�nt – felelt Shacklebolt. – Gondolom, hogy ennek a h�re eljut az�rt hozz�juk is…
– Akkor pedig csak id� k�rd�se, hogy mikor szedik ki az inform�ci�t az asszonyb�l – �llap�totta meg Dedalus Diggle csaknem diadalmas hangon. – Legal�bbis meg kell nehez�ten�nk a dolgukat…
– Vagy mindent el k�ne k�vetn�nk, hogy ezt elker�lj�k – csattant fel d�h�sen Tonks. – Ahelyett, hogy azon gondolkozn�nk, hogy h�nyf�le sz�rny�s�get kell majd m�g ki�llnia annak a szerencs�tlen n�nek, tal�n kital�lhatn�nk, hogy hogyan rejts�k el!
– Nymphadora – kezdte Dedalus Diggle, nem t�r�dve a n� m�rges felmordul�s�val –, pillanatnyilag nem az a Rend legfontosabb feladata, hogy megmentse egyetlen mugli �let�t.
– �, sz�val szerinted csak az�rt ment�nk oda megakad�lyozni a t�mad�st, hogy foglyul ejts�nk n�h�ny hal�lfal�t, nem is az�rt, hogy megments�k a muglikat? – ki�ltott fel Hestia Jones, aki m�r percek �ta f�jtatva figyelte a besz�lget�st.
– Hogy is hihetn�m azt, hogy b�rkinek is fontos volt szerezni egy inform�tort, ha egyszer mindenki hagyta, hogy benn�gjen a h�zban, �s ink�bb arra figyeltetek, hogy kihozz�tok ezt a n�t, aki most a nyakunkra hozza Tudjukki eg�sz cs�rh�j�t? – v�gott vissza a var�zsl� g�nyol�dva.
– M�gis mit k�pzelsz magadr�l? – f�jtatott Hestia. – Ott sem volt�l, hogy mersz v�daskodni?
– Nem volt m�s v�laszt�sunk! – ki�ltott ugyanakkor Bill is, aki eddig �sszevont szem�ld�kkel hallgatta vit�t. – Term�szetesen nem �gy tervezt�k a v�delmet, de mivel �k nem voltak hajland�k elhagyni a h�zat, �s csak annyit tudtunk el�rni, hogy elrejt�zzenek, n�mileg megv�ltozott a helyzet – folytatta, amikor Hestia elcsendesedett. – A n� csak akkor �rtette meg, hogy mi t�rt�nik, amikor Rodolphus Lestrange berontott a szob�ba. Hi�ba voltunk n�gyen ellen�k, ha egyszer a n� felh�vta magukra a figyelmet. Kingsley k�nytelen volt elk�b�tani a hal�lfal�t, miel�tt az megt�madhatta volna az asszonyt, de ezzel el�rultuk, hogy ott vagyunk. A n� hiszt�rikus volt, Hestia �s Tonks alig tudt�k visszatartani, �gy amikor Dolohov berontott, megvolt az a helyzeti el�nye, hogy azonnal kil�hetett egy �tkot. Nyilv�nval�an nem a f�rfit akarta meg�lni, akkor m�r mi fontosabbak voltunk, de nem volt ideje rendesen felm�rni a helyzetet.
– Ett�l a n� m�g rosszabb �llapotba ker�lt – vette �t a sz�t Tonks. Harry �nk�ntelen�l el�r�bb hajolt, hogy jobban hallja a n� halk szavait. – �gyhogy am�g Bill �s Hestia Dolohovval �s a seg�ts�g�re siet� m�sik hal�lfal�val harcoltak, mi megpr�b�ltuk Kingsleyvel levinni. Fenn kellett tartanunk a pajzsot, ami megv�dte �t, �s persze minket az �tkokt�l, �s v�g�l sz� szerint el kellett r�ngatnunk a holttestt�l. Nemigen tudtunk az elk�b�tott �s megk�t�z�tt Lestrange-zsal foglalkozni abban a helyzetben…
– �s persze pont az a szoba gyulladt ki, ahol � volt – tette hozz� Hestia d�h�sen. – Dolohov�k csak akkor dehoppan�ltak, amikor m�r biztos volt, hogy minden �s mindenki hamuv� �gett abban a szob�ban.
– Senki sem hib�ztat titeket a t�rt�ntek�rt – sz�lt k�zbe McGalagony ism�t l�gyabb hangon. – Val�ban kudarcba fulladt a v�delem, de most m�r arra kell koncentr�lnunk, hogy tanuljunk bel�le.
– Ugyanakkor meg kell jegyezn�nk, hogy ti sem ejtettek t�szokat – sz�lalt meg ep�sen Hestia Jones Dedalusra, majd Sturgis Podmore-ra pillantva.
– Ebb�l el�g – vette elej�t McGalagony az �jraindul� vit�nak. – Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy mindannyian mindent elk�vettetek, hogy megfelel�en oldj�tok meg a r�tok b�zott feladatot. Sajnos ism�t meghalt k�t mugli, �s ezent�l sz�molnunk kell azzal is, hogy a hal�lfal�k Imperius �tkot alkalmaznak. Ez f�leg az�rt lehet gond, mert nyilv�nval�an �vatosabban kell a meg�tkozott muglikat lefegyverezni, mintha hal�lfal�kra t�madn�nk, de meg kell �vnunk a t�bbieket t�l�k. Ugyanakkor nagy el�rel�p�s, hogy el�re tudtunk a t�mad�sr�l, �s rem�lhet�leg ez a j�v�ben is �gy lesz Fred�knek k�sz�nhet�en. Most arr�l kell d�nten�nk, hogy elv�gezz�k-e az eml�kt�rl�st, vagy megpr�b�ljuk elrejteni valahol ezt a n�t, �s term�szetesen a l�ny�t is.
Harry v�gign�zett a m�rlegel� arcokon, �s bizonytalanul sz�lalt meg: – Mennyit k�ne kit�r�lni a n� eml�kezet�b�l?
– Nem l�tott m�st a f�hadisz�ll�sb�l, csak az ispot�lyt – felelt McGalagony –, de a hoppan�l�s �lm�nye �l�nken �l benne, �s b�rmikor felismern� Madame Gardinert, s�t titeket is.
– Az pedig el�g vesz�lyes, ha egy muglinak arr�l vannak eml�kei, hogy Harry Potter �polta – morogta Mordon.
– De h�t a h�zat v�di a Fidelius, nem? – Harry �rtetlen�l meredt a var�zsl�ra. – Az aligha lepn� meg a hal�lfal�kat, ha megtudn�k, hogy a sz�vemen viselem egy sebes�lt mugli sors�t. Meg szerintem azt is sejtik, hogy l�tezik egy f�hadisz�ll�s, �s �n bej�ratos vagyok oda…
– Ez igaz – b�lintott Shacklebolt –, de ez a h�z nem teljesen ismeretlen Tudjukki bizonyos emberei el�tt. Ha � l�tn� az ispot�lyt, nagy val�sz�n�s�ggel felismern� a h�zat. Az sem lenne t�l j�, ha a hal�lfal�k megsz�lln�k a k�rny�ket �s Roxmortsot. Azzal, hogy ezt a h�zat v�lasztottuk, megk�nny�tett�k Minerva helyzet�t, de igencsak vesz�lyeztetj�k a Roxfortot.
Harry b�lintott. – �s mi a helyzet az asszony elrejt�s�vel? – fordult �jra McGalagony fel�.
– Csak akkor van �rtelme, ha k�lf�ldre k�lt�znek. De nem sz�vesen hagyj�k ott az emberek az �let�ket, m�g akkor sem, ha annak egy r�sz �r�kre elveszett…
– Ez az�rht furhsa. Felaj�nljuk neki, ’ogy elrhejtj�k k�lf�ld�n, �s ’ogy’a nem egyezik bele, akkorh kit�rh�lj�k az eml�keit? – h�zta fel a szem�ld�k�t Fleur. – Nem �ppen kellemes v�laszt�si le’et�s�g…
– Val�ban, az lenne a legjobb megold�s, ha kit�r�ln�nk az eml�keit a f�hadisz�ll�sr�l, �s azt�n rejten�nk el… – b�lintott Dedalus Diggle.
– Csak el tudjuk �gy rejteni, hogy ne tal�lj�k meg! – csattant fel Tonks. – �gy tudom, hogy a mugliknak erre el�g j� m�dszereik vannak!
Kingsley f�radtan s�hajtott fel. – Igen, erre j� m�dszereik vannak, ha tudnak egy j� indokot. Teh�t akkor ezt is a miniszter el� kellene t�rni…
�jabb bizonytalan suttog�s s�p�rt v�gig a szob�n, mint a tavaszi szell� a f�ben. McGalagony megv�rta, am�g �jra csend lesz, majd hat�rozottan sz�lalt meg: – Szavaz�sra bocs�tom teh�t a k�rd�st. Eml�kt�rl�s, vagy elrejt�s, m�g akkor is, ha ehhez sz�vess�get kell k�rn�nk a mugli minisztert�l.
– �s mi t�rt�nik, ha nem k�v�n k�lf�ldre k�lt�zni a h�lgy? – k�rdezte Sturgis Podmore.
– Akkor neki is el kell mondanunk a k�t v�laszt�si lehet�s�get – felelt a boszork�ny komoran. – Ki �rt teh�t azzal egyet, hogy t�r�lj�k Carol Granger eml�keit? – K�t magabiztos �s n�gy bizonytalan k�z emelkedett fel. McGalagony b�lintott. – Ki �rt egyet azzal, hogy rejts�k el k�lf�ld�n? – Kilenc k�z emelkedett fel azonnal, k�zt�k Harry� is. N�gyen tart�zkodtak, k�zt�k Mundungus Fletcher �s a mellette �l�, koszos k�penyes f�rfi is. – Rendben, a gy�l�s befejezt�vel besz�l�nk az asszonnyal, �s ut�na, ha � is beleegyezik, megtessz�k a sz�ks�ges l�p�seket.
Harry kipillantott az ablakon; a nap id�k�zben elt�nt, �s nyilv�nval�an a h�z t�loldal�t vil�g�totta meg. �hesen kordult meg a gyomra, �s egy �s�t�st is elnyomott, de sejtette, hogy McGalagony m�g nem fejezte be a gy�l�st, b�r mindenki egyre f�radtabbnak l�tszott. �vatos nyikordul�ssal kit�rult az ajt�, s odakapva a fej�t Hermion�t �s Ron pillantotta meg a k�sz�b�n. McGalagony k�nnyed�n intett nekik, mint aki tudta, hogy v�rhat� a p�ros �rkez�se. Hermion��k besomford�ltak, �s miut�n a l�ny el�var�zsolt k�t sz�ket, le�ltek Harry mell�.
A fi� k�rd�n n�zett Hermion�ra, de a l�ny arca csak f�radts�got t�kr�z�tt. Ron grimaszolt egyet, ahogy tal�lkozott pillant�sa Harry�vel, majd McGalagony fel� fordult. A boszork�ny hagyott p�r m�sodpercet, hogy a felbolydult szoba �jra elcsendesedjen, majd megsz�lalt:
– �r�l�k, hogy siker�lt ide�rnetek utols� t�m�nkra, ebben ugyanis sokat sz�m�t Miss Granger v�lem�nye. Gondolom, eml�keztek r�, hogy a m�lt h�napban az egyik gy�l�sen elmondtam, hogy a hal�lfal�k egy h�zasp�rt keresnek. A vezet�knev�ket tudt�k, �s azt, hogy egy tizenh�t-tizennyolc �ves l�nyuk van, aki �vek �ta otthon�t�l t�vol tanul. Azt, hogy a Granger h�zasp�rt keresik, csak tegnap �jjel tudtuk meg, amikor Alastor �s Kingsley figyelmeztett�k a v�rhat� t�mad�sra az �ldozatokat. Felmer�l most a k�rd�s, hogy hogyan tudjuk megv�deni Hermione sz�leit.
– Besz�ltem vel�k – sz�lalt meg Hermione egy kimer�lt s�hajjal. – Meg�rtett�k a vesz�ly s�lyoss�g�t, de nem szeretn�nek elk�lt�zni, elrejt�zni, se Fidelius-b�b�jt vettetni a h�zukra. K�r�lbel�l ugyan�gy szeretn�nek �lni, mint ahogy eddig tett�k.
– Akkor ezzel nincs t�l sok dolgunk – �llap�totta meg Sturgis Podmore, akit l�that�lag m�r f�rasztott a hosszas megbesz�l�s, �s Harry l�tni v�lte, ahogy a v�rvesztes�g miatti gyenges�g lassan eluralkodik a f�rfin.
– Ugyanakkor felt�telezem, hogy Hermione �r�lne, ha kigondoln�nk valamilyen biztons�gi int�zked�st sz�lei v�delm�re – sz�lt k�zbe fedd� hangon Mrs Weasley. Podmore belet�r�d�en b�lintott, McGalagony pedig tov�bbra is Hermion�hoz int�zte szavait.
– Beleegyeznek-e abba, hogy valamilyen figyelmeztet� b�b�jt vess�nk r�juk, ami akkor jelez, ha bajba ker�lnek?
A l�ny b�lintott. – Ez az egyetlen, amit hajland�ak elfogadni, felt�ve, hogy semmiben sem korl�tozza �ket.
– Rem�lhet�leg a j�v�ben el�re fogunk tudni minden t�mad�sr�l, de az�rt haszn�lni kell egy olyan b�b�jt is, ami megfelel� h�v� sz�ra azonnal figyelmeztet minket.
– Nem lehet, hogy �gy kapunk majd n�h�ny „t�ves” jelz�st is? – k�rdezte Elphias Doge.
– �n ink�bb att�l tartok, hogy t�l k�s�n kapn�nk jelz�st… – felelt rosszkedv�en Hermione.
– Akkor teh�t a b�b�jt kivetj�k. Sz�ks�g eset�n Hermion�t �s engem is figyelmeztetni fog, de rem�lj�k, hogy amikor t�nyleg sz�ks�g lenne r�, akkor mi m�r felk�sz�lten fogjuk v�rni a hal�lfal�kat. – Egy percig csendben figyelte a kimer�lt arcokat, majd kev�sb� hivatalos hangon sz�lalt meg. – K�sz�n�m, hogy elj�ttetek, �s mindenben siker�lt d�nten�nk. Tudom, hogy ti is f�radtak �s el�gedetlenek vagytok az elm�lt �jszaka ut�n, de nincs helye tov�bbi vit�nak vagy v�daskod�snak. Ha szeretn�nk fenntartani a rendet, meg�rizni ezt a vil�got, am�g csak lehet, akkor egy�tt kell m�k�dn�nk – egyel�re bizonytalan, hogy mennyi ideig. K�sz�n�m a munk�t, �s ezzel lez�rom a gy�l�s mindenkire tartoz� r�sz�t.
Sz�kek csikordultak, �s egy pillanat alatt hangzavar kerekedett, ahogy mindenki szedel�dzk�dni kezdett. Mrs Weasley lesietett a konyh�ba, �s mindenkit, aki mellett elment, meginvit�lt egy k�s�i eb�dre, amit igyekezett gyorsan �ssze�tni. Hermione k�zelebb l�pett McGalagonyhoz; Harry �s Ron szinte automatikusan k�vette a l�nyt.
– Sajn�lom, hogy nem figyeltem el�gg� oda, amikor el�sz�r kerest�l fel ezzel… – mondta a boszork�ny, amikor Hermione el� l�pett. Harry �gy k�zelr�l l�thatta, hogy McGalagony arca sz�rnyen kimer�lt. A l�ny csak megr�zta a fej�t.
– Azt hiszem, hogy akkor is visszautas�tottak volna minden v�delmet. De am�g otthon vannak, addig nem lehet bajuk, �gyhogy �n �r�l�k, hogy nem akarnak elk�lt�zni…
– Most pihenj, de este m�g tal�lkozunk, amikor elk�sz�tj�k a b�b�jt.
A l�ny b�lintott, majd sz� n�lk�l sarkon fordult. McGalagony Harryre pillantott, �s halkan k�rdezte meg a fi�t. – A Defensor felkeresett m�r? – Harry �rtetlen pillant�s�t l�tva b�lintott �s alig hallhat�an, szinte maga el� suttogta. – Hossz� harc lesz…
Harry csod�lkozva k�vette bar�tait (kifel� menet l�tta, hogy Mundungus �s ismeretlen t�rsa be�llt a McGalagonyra v�r�k k�z�). Lementek a konyh�ba, de alig l�ttak neki az ev�snek, amikor Hestia Jones �s Dedalus Diggle �jabb d�h�s vit�ba kezdett. Mivel Harrynek m�r b�ven elege volt erre a napra a muglik k�r�li vit�kb�l, egy-egy teli t�ny�rral kez�kben felsiettek a fi�k szob�j�ba.
– Mit int�ztetek? – k�rdezte Harry, amikor mind elt�ntett�k t�ny�rjuk tartalm�t, �s el�g kellemesen �rezt�k magukat ahhoz, hogy besz�lgessenek.
– Londonba hoppan�ltunk – kezdte Ron a t�rt�netet. – Elment�nk egy olyan mugli bankba, ahol Hermione felvett mugli p�nzt. T�k �rdekes volt – n�ha eg�szen meg�rtem apa lelkesed�s�t. – Harry erre elh�zta a sz�j�t, mert Ron apj�t jelenleg ugyanolyan, a muglikat len�z� var�zsl�nak �rezte, mint a rend tagjainak jelent�s r�sz�t. – De nem ez a l�nyeg. Sz�val vett�nk egy olyan… moblifont.
– Mobiltelefont – jav�totta ki Hermione, �s letette az asztalra az ez�st�s-fekete, sz�tnyithat� k�sz�l�ket.
– Nagyon �rdekes, adtak hozz� egy olyan vill�sdug�t is, amit apa annyira szeret – magyar�zta lelkesen Ron. – �s lehet vele �gy besz�lni, ahogy mi tudunk a f�nix-b�b�jjal.
– Hol t�lt�tt�tek fel? – k�rdezte Harry, mert esz�be jutott, hogy amikor egy-k�t ny�rral ezel�tt Dudley el�rte, hogy bar�tai k�z�l els�k�nt kapjon egy mobiltelefont, unokab�tyja hiszt�ri�s rohamot kapott a h�rre, hogy tizenk�t �r�n kereszt�l nem kapcsolhatja be a k�sz�l�ket, am�g az m�k�d�sre k�pes nem lesz.
Hermione elh�zta a sz�j�t. – Sehogy. Tal�n majd a nagyn�n�m�khez megyek el. Teljesen elfelejtettem, hogy �ram kell ehhez az iz�hez, ami ugye egy rendes var�zsl�-h�zb�l teljess�ggel hi�nyzik. �gyhogy v�g�l egy utcai telefonr�l besz�ltem vel�k. Nem volt k�nny� �ket el�rni, ilyenkor folyamatosan dolgoznak. Azt�n meg meg�rtetni vel�k, hogy nem megyek haza, de ez fontos dolog, �s vegy�k komolyan… Nem tudom, mi lesz! – Elhallgatott �s a tenyer�be temette az arc�t. Ron �t�lt a fotelje karf�j�ra, �s gyeng�den �t�lelte a l�nyt. Harry �gy tett, mintha sz�rnyen lek�tn� a h�zt�l elt�volod� Mundungus �s bar�tja. �r�mmel l�tta, hogy gyalog kell t�vozniuk, vagyis McGalagony nem vette be �ket a bels� k�rbe, b�rmilyen inform�ci�t hoztak is neki.
– �s mi volt a gy�l�sen? – k�rdezte Hermione p�r m�sodperc m�lva.
Harry igyekezett c�lrat�r�en, de az�rt r�viden �sszefoglalni a gy�l�s esem�nyeit. Amikor ott tartott, hogy az Aetas Heroumot emlegett�k, �szint�n rem�lte, hogy Hermione arca fel�l�nk�l majd, �s azonnal elmes�li, hogy mit is v�rnak t�le a rendtagok. A l�ny azonban csak �sszevonta a szem�ld�k�t �s n�m�n hallgatta a besz�mol�t.
– Semmit sem tanultunk err�l – r�zta meg a fej�t, amikor Harry v�g�l r�k�rdezett, hogy mit tud az Aetas Heroumr�l. – �s nem is nagyon tudom, hogy olvastam-e r�la. Mintha l�ttam volna m�r valahol ezt a kifejez�st, de… nem eml�kszem, sajn�lom.
Harry csal�dott volt, de igyekezett leplezni. Hermione am�gy is el�g ingatag lelki�llapotban volt, �gyhogy v�g�l �gy d�nt�tt, hogy alszik p�r �r�t, miel�tt �jra tal�lkozna McGalagonnyal. Ron elk�s�rte bar�tn�j�t, Harry pedig rosszkedv�en n�zte a dombok s�t�ted� vonal�t. F�radt volt, de k�ptelennek �rezte mag�t arra, hogy elaludjon, �gy v�g�l odah�vott mag�hoz tal�lomra egy k�nyvet a s�t�t var�zslatokr�l, �s olvasgatni kezdte.

*

Lassan, unottan hulltak a h�pelyhek, puha, vastag r�teggel bor�tva be a f�k csupasz �gait. A kor�n j�tt, november v�gi t�l s�lyos feh�r leplet ter�tett a t�jra, ami az�ta sem olvadt el. Harry tekintete �lmodozva k�vette egy k�nyelmesen sz�lling�z� pehely �tj�t. Kiv�telesen csend �s nyugalom volt a f�hadisz�ll�son, ami a legut�bbi, harc ut�ni gy�l�s �ta rendszeres vit�k sz�nter�v� v�lt.
V�gleg elt�nt az a csal�dias hangulat, amit Mrs Weasley okt�ber v�g�t�l kezdve – amikor �gy d�nt�tt, hogy Ronr�l �s bar�tair�l tov�bbra is anyak�nt kell gondoskodnia – megteremtett, k�z�s vacsor�kkal, hivatalos gy�l�seken k�v�li, hosszas megbesz�l�sekkel, id�nk�nt bar�ts�gos sakkpartikkal. A legt�bb rendtag �pp csak ben�zett addig, am�g inform�ci�t cser�ltek, tal�lkoztak McGalagonnyal, �jabb feladatokat kaptak, vagy elmondt�k, hogy mit v�geztek. Enni szinte sosem maradtak, miut�n t�bb eb�det is elrontottak az �jra meg �jra fellobban� vit�k, f�k�nt Hestia Jones �s Sturgis Podmore vagy Dedalus Diggle k�z�tt.
Harrynek sem volt nagy kedve lemenni a konyh�ba, ahol n�ha m�g a folyamatosan a f�hadisz�ll�son lak�k is hajba kaptak, t�bbnyire ostobas�gokon, de id�nk�nt az �jra meg �jra el�ker�l� mugli-k�rd�seken. Hermione felt�lt�tte �j mobiltelefonj�t nagyn�nj�n�l, ahov� v�g�l hajland� volt elmenni, �gy napj�ban t�bbsz�r is besz�lt sz�leivel. Hamarosan felfedezt�k, hogy bizonyos napokon, amikor Hermione szerint t�l nagy volt a var�zser� koncentr�lts�ga a f�hadisz�ll�son, nem m�k�d�tt a telefon, ez�rt a l�nynak dehoppan�lnia kellett egy mugli telep�l�sre. Harry ebb�l arra a k�vetkeztet�sre, jutott, hogy a mugli technika m�gsem haszn�lhat� megfelel�en a hal�lfal�k k�vet�s�re, �s elhat�rozta, hogy valamikor megosztja ezt az �szrev�tel�t McGalagonnyal.
Ahogy m�ltak a napok, Harry egyre t�bbet volt egyed�l, �s egyre t�bbet tanulm�nyozta a hetedikes tank�nyveket – Mrs Weasley legnagyobb megel�ged�s�re. Val�j�ban csak unalom�z�sb�l vette a kez�be a k�nyveket, amikor �ppen nem tal�lt a H�s�k Kr�nik�j�ban el�g �rdekes cikkeket. A roxmortsi k�nyvesboltban v�s�rolt egy k�nyvet az Alap�t�kr�l, �s igyekezett kital�lni, hogy milyen tov�bbi t�rgyat szerezhetett meg Voldemort, amib�l horcruxot k�sz�thetett.
Cs�mp�s finoman hozz�d�rg�l�dz�tt Harry l�b�hoz �s egy hat�rozott ugr�ssal fent termett az �l�ben. A fi� sz�rakozottan megsimogatta a macska fej�t, mire az el�gedetten elhelyezkedett az �l�ben, f�lrel�kve a f�lig a fotel karf�j�n nyugv� k�nyvet. Az �tv�ltoztat�stan halad�knak II hangos csattan�ssal a f�ldre zuhant. Harry s�hajtva ny�lt p�lc�ja ut�n, hogy visszah�vja a k�nyvet, amikor kicsap�dott az ajt�, �s berontott Hermione.
– Megtal�ltam, Harry, megtal�ltam! – ki�ltott a l�ny lelkesen, �s Harry legnagyobb meglepet�s�re egy pergamentekercset szorongatott.
– M�rmint mit? Egy tavalyi �tv�ltoztat�stan dolgozatodat? – �rdekl�d�tt a fi� lomh�n �s megvakargatta Cs�mp�s nyak�t. Hermione lelkesed�s�t azonban nem lohaszthatt�k le Harry szavai, helyette a fi� arca el� tolta a pergament.
– Benne van az Aetas Heroum! – ki�ltott lelkesen. – �n nem is gondoltam volna, hogy te… hogy ennyire…
– Ennyire mi? – k�rdezte Harry imm�r �rdekl�dve. Ron kil�pett a mosd�b�l, �s le�lt Hermione fotelj�nek karf�j�ra. A l�ny kitekerte a pergament, �s izgatottan magyar�zni kezdett.
– �ltal�ban ha b�rmit tal�ltam a Kr�nik�ban, akkor kim�soltam, ak�r volt id�m elolvasni, ak�r nem. De eddig nem volt id�m rendszerezni ezeket a tekercseket, csak �ssze-vissza �lltak a szob�mban. – Egy kicsit elpirult felid�zve a szob�j�t ural� rendetlens�get – �s most megtal�ltam ezt – felmutatta, majd olvasni kezdte:

A H�s�k Kr�nik�j�nak sz�let�s�r�l

A harc a j� �s a rossz k�z�tt az�ta mozgatja a vil�got, ami�ta csak fenn�ll. Id�r�l id�re el�rkezik k�z�nk a Scelus, akit csak egyetlen ember k�pes legy�zni, miut�n megkapta a megfelel� k�pz�st �s seg�ts�get hozz�. Azt az id�t, amikor a Heros �s a Scelus �sszecsap, Aetas Heroumnak nevezt�k aty�ink. Ez a k�zdelem a vil�g feletti hatalom�rt minden id�ben rengeteg �ldozatot k�v�nt, s el�fordult, hogy hosszabb vagy r�videbb id�re a Scelus vette �t az uralmat. Azonban minden id�ben gy�zedelmeskedik v�g�l a j�s�g �s a szeretet, mintegy megtiszt�tva a vil�got. Az ezut�n be�llt nyugodt id�szakban a Heros feladata �jra fel�p�teni vil�gunkat �s megtal�lni a k�vetkez� Scelust, akit m�r m�snak kell legy�znie.

Harry zavartan pislogott a pillanatnyi csendben. – De h�t mi ez az eg�sz �s mi k�z�m nekem hozz�?
– Nem �rted? Te vagy a Kiv�lasztott, r�lad sz�l a j�slat, neked kell legy�zn�d Tudjukkit – magyar�zta Hermione �s egy �jabb csod�l� pillant�st vetett Harry fel�. – Dumbledore megmondta, hogy ez lesz a te feladatod, �s � biztosan nem t�vedett…
– De h�t a Kr�nika azt mondja, hogy megfelel� k�pz�s kell hozz�, �n meg m�g az iskol�t sem fejezem be! – csattant fel Harry. – M�rt hagyta McGalagony, hogy ne menjek vissza? Hiszen � tudja!
– Lehet, hogy ha elv�gzed az auror-k�pz�st… – tal�lgatott Ron, de Hermione megr�zta a fej�t.
– Szerintem nem iskolai k�pz�s kell. Dumbledore tavaly tartott neked k�l�n �r�kat, az lehetett a megfelel� k�pz�s r�sze. �s itt van a Kr�nika… – l�zasan keresg�lni kezdett egy r�szt a pergamenen, majd felolvasta:

A H�s�k Kr�nik�ja el�sz�r egy nagyszab�s� �tfog� t�rt�neti m�nek indult, ami a kor�bbi Aetas Heroumok, a kor�bbi h�s�k, Herosok harc�t k�v�nta meg�rizni az ut�kor okul�s�ra. Azonban a vil�g apr� esem�nyei mind az el�z� harct�l a k�vetkez� harc fel� vezetnek minket, ez�rt v�g�l az a d�nt�s sz�letett, hogy ez a k�nyv �rizzen meg mindent, ami csak a vil�gban t�rt�nt. V�laszt adva ezzel rengeteg k�rd�sre, amit a Heros – vagy ak�r a Scelus – feltehet, �s seg�tve a megtisztul�si folyamatot.

– A Kr�nika lesz teh�t m�g a seg�ts�gedre – n�zett fel Hermione diadalmasan –, ahogy m�r akkor mondtam, amikor Prospeer h�z�ban megl�ttam.
Harry lassan, bizonytalanul b�lintott. – De h�t akkor… Minden el�re eld�lt? Mi t�rt�nik, ha elrontok valamit? Mi lesz, ha Voldemort �tveszi az uralmat, ha kider�l, hogy nem is vagyok k�pes legy�zni?
Hermione finoman Harry remeg� karj�ra tette a kez�t. – Megmondt�k a gy�l�sen is; nem vagy egyed�l. A Rend mindent elk�vet, hogy fenntartsa a viszonylagos nyugalmat, am�g csak lehet. �s ha elj�n az id�, m�r tudni fogod, hogy mit kell tenned.
– Te k�nnyen besz�lsz! – v�gta r� Harry �s most el�sz�r �let�ben, haraggal gondolt arra a pillanatra, amikor Hagrid berontott a tenger k�zep�n l�v�, d�ledez� h�zba, �s Dursley�k ellenkez�s�re fittyet h�nyva el�rulta neki, hogy var�zsl�. – Neked csak fenn kell tartanod a rendet! De r�m az eg�sz var�zsvil�g van b�zva, mik�zben fogalmam sincs, hogy mit k�ne tennem! Mindenki, m�g McGalagony is azt hiszi, hogy van tervem, de nekem nincs!
– Dehogyis nincs – felelt Hermione halkan. – �s nem holnap kell szemben�zned Tudodkivel. Van m�g id�nk.
Harry nem felelt. Az ablakhoz l�pett �s elgondolkozva n�zte a csendes, alv� t�jat. A h�es�s id�k�zben el�llt, �s minden nyugodtnak t�nt, �les ellent�tben �llva kalap�l� sz�v�vel �s a sok r�m�lt gondolattal, ami kergette egym�st fej�ben. A tudat, hogy hivatalosan is kimondt�k azt, amit Dumbledore m�r �vekkel ezel�tt el�rult neki, a gondolat, hogy ezt nagyon sokan tudj�k �s mindenki valamif�le csod�t v�r t�le, teljesen elgyeng�tette. Csak egy egyszer� �letet szeretett volna, m�g ha csak muglik�nt, csak Dudley Dursley �lland�an gy�t�rt unoka�ccsek�nt is.
De egy kis hang, ami egyre hat�rozottabban sz�lt a fej�ben, bizonygatta, hogy � mindig is tudta, hogy nem egy egyszer� var�zser�vel rendelkez� fi�. Hogy t�bbet v�rnak el t�le, mint amire k�pes, �s hogy fel kell n�nie az elv�r�sokhoz, amilyen gyorsan csak lehet. R�szt kell vennie ebben a h�bor�ban, �s neki kell lennie a var�zsvil�g �j h�s�nek, ak�r tetszik ez neki, ak�r nem.