Viharos sz�l r�zta a h�z k�r�li f�kat, �s sz�raz levelek hulltak le z�r�gve minden vadabb roham nyom�n. Az �gen sz�rke es�felh�k torl�dtak fel v�gleg eltakarva a napot �s be�rny�kolva a v�lgyet. A sz�l z�gva kavarta fel a f�k alatt �sszegy�lt avart, �gy a falevelek k�rbet�ncolt�k Harry l�b�t.
A fi� m�g egyszer �tvetette a nyak�n a s�lat, �s kicsit �ssz�bb h�zta mag�n a fekete k�penyt. El�gedetlen�l k�mlelte az egy�rtelm�en es�t �g�r� eget, majd rosszkedv�en beler�gott a l�ba k�r�l �sszegy�lt avarba. Halk, motoszk�l� hangot hallott; lepillantva m�g l�tta, egy, a falevelek al� besurran� eg�r fark�t.
– Harry, ugye nem akarod azt mondani, hogy gyalog megy�nk? – k�rdezte Ron kil�pve a villa ajtaj�n mik�zben borzongva vette fel a s�lj�t. Hermione p�r m�sodperc m�lva k�vette bar�tj�t, haj�ba belekapott a sz�l, �s pillanatok alatt �sszek�colta azt. Ron �jra Harryre pillantott. – Ugye hoppan�lunk?
A m�sik megr�zta a fej�t. – M�g csak most fogom megkapni az enged�lyt. Fur�n n�zne ki, ha �gy �rkezn�k meg a vizsg�ra, nem gondolod?
Ron belet�r�d�en felmordult, de p�r m�sodperc m�lva �jra megsz�lalt: – Akkor m�rt nem megy�nk hopp-porral a H�rom Sepr�be? Ahhoz csak van jogod…
– A h�z nincs bek�tve a hopp-h�l�zatba, csak egy-k�t hellyel van k�zvetlen kapcsolata – v�gta r� Hermione – �s valami�rt a H�rom Sepr� pont nem szerepel k�zt�k…. – tette hozz� egy halv�ny mosollyal.
Ebben a percben kiny�lt az ajt�, �s Tonks l�pett ki k�z�j�k. – Veletek megyek – jelentette ki, majd megl�tva Harry fintor�t hozz�tette: – Szigor�an Minerva utas�t�s�ra, be kell szereznem p�r dolgot a falub�l.
– Nem lesz gond, hogy gyalog megy�nk? – k�rdezte Ron n�mi rem�nyked�ssel a hangj�ban. De a fiatal boszork�ny csak elmosolyodott.
– M�r j�l vagyok, �s nem �rt egy kis leveg�z�s. Mehet�nk?
�gy t�nt, hogy nem zavarja a hideg sz�l, ami m�ris pirosra cs�pte az arc�t. Elindult a t�l�k jobbra l�v� domb fel�; m�lyk�k k�penye lebegett ut�na. N�m�n kaptattak fel a dombra, ami nem volt t�l meredek, de Harry �gy is j�csk�n kifulladt a meglep�en gyorsan halad� boszork�nyt k�vetve.
Ron �s Hermione lemaradt m�g�tt�k, �s Harry a szeme sark�b�l l�tta, ahogy a fi� k�zelebb h�zza mag�hoz bar�tn�j�t, �s a f�l�be s�g valamit, mire a l�ny mosolyogva megpuszilja. Harryt egy pillanatra �jra elfogta az a f�jdalmas mag�nyoss�g, amit akkor �rzett, amikor el�sz�r vette �szre, hogy Ron csaknem minden este �tmegy Hermione szob�j�ba, �s l�nyeg�ben egy�tt t�ltik az �jszak�t. B�r nem sajn�lta bar�tait�l ezt a boldogs�got, m�gis irigykedett.
Ha �gy l�tta �ket egy�tt, ha elcs�pett egy pillant�st vagy egy cs�kot, mindig f�jt neki a gondolat, hogy egyed�l van. �gy t�nt, hogy Ron �s Hermione minden f�jdalmat k�nnyebben feldolgoz, mert mindig ott vannak egym�snak. �s b�r Harry mindkettej�kre sz�m�thatott, ez nem volt t�bb bar�ts�gn�l. Harry szeretett volna v�gre tal�lni valakit, akinek t�nyleg kimutathatja az �rz�seit – de �gy �rezte, hogy ez a valaki csak Ginny lehetett volna.
Ut�lta saj�t mag�t, ami�rt nem tud �r�lni a bar�tai boldogs�g�nak. �jra meg �jra eml�keztette mag�t arra, hogy mennyire rossz volt, amikor �veken �t mart�k egym�st, �s hogy � maga is azt k�v�nta, hogy besz�lj�k meg v�gre az �rz�seiket, de most sokszor legsz�vesebben d�h�ngeni kezdett volna, amikor bar�tai kimutatt�k azokat. N�ha nem tudta elk�pzelni, hogy l�tezhet m�g vid�ms�g, amikor � olyan sz�rnyen �rzi mag�t.
N�h�ny hossz� l�p�ssel felz�rk�zott Tonks mell�, �s igyekezett kiz�rni a tudat�b�l Hermione kit�r� nevet�s�t. P�r perc m�lva fel�rtek a domb tetej�re. Innen m�r r� lehetett l�tni Roxmortsra. A falu furcs�n kicsinek �s var�zslatosnak t�nt a magasb�l.
– Remus nagyon szeretett volna besz�lni veled, miel�tt elment – sz�lalt meg v�ratlanul Tonks. Harry odakapta a fej�t. A boszork�ny nem n�zett le Roxmortsra, helyette valahov� a messzes�gbe siklott a tekintete. – Ha te megbocs�tasz neki, tal�n nem megy el…
Harry �rezte, hogy els�pad. Nem gondolta volna, hogy Tonks �t hib�ztatja. – Musz�j volt elmennie, hiszen Sz�rkeh�t� emberei �ld�zt�k.
– Minerva azt akarta, hogy a kontinensen szervezzen seg�ts�get – a n� hangja keser�en csengett –, de neki t�l egyszer� lett volna a francia meg a n�met var�zsl�kkal bajl�dni. Nem az az � feladata, azt b�rki meg tudja tenni… Na persze! Val�j�ban b�ntetni akarta mag�t, ez�rt akart vesz�lyesebb k�ldet�st. B�rkinek elmondhatta volna, hogy mit tudott meg az �ri�sokr�l, �s Sz�rkeh�t� terveir�l! Hagrid�k �gyis elmentek volna, nekik t�nyleg ez a feladatuk… Nem kellett volna kock�ztatnia…
V�gre Hermione �s Ron is fel�rtek a dombtet�re. Egy pillanatra, egym�s kez�t fogva meg�lltak, majd a l�ny k�nnyed�n megl�kte Ront, �s mindketten elkezdtek lerohanni. Tonks valami furcsa, egyszerre d�h�s, egyszerre v�gyakoz� pillant�ssal m�rte v�gig �ket, �s Harry hirtelen meg�rtette, hogy a boszork�ny csaknem ugyanannyira mag�nyosnak �rzi mag�t, mint �, �s r�ad�sul sz�rnyen agg�dik is a szerelm��rt.
– Nem szoktatok… besz�lni? – k�rdezte bizonytalanul, mert val�j�ban m�g csak egyszer haszn�lta a rendtagok k�z�tti �zenetv�lt�st, �s fogalma sem volt r�la, hogy mennyire alkalmas bizalmas besz�lget�sre. Tonks r�pillantott, �s arc�r�l azonnal elt�nt a keser�s�g, �tadva hely�t a sajn�latnak, �s a meg�rt�snek.
– Dehogynem – s�hajtott fel, majd elindult lefel� a lejt�n. Ez�ttal lassan ment, mintha min�l k�s�bb akarna oda�rni Ron�khoz, akik f�l�ton meg�lltak, �s bizonytalanul felpislogtak, lesve, hogy Harry�k hol k�snek ennyit. – Csak… az nem ugyanaz. – R�vid hallgat�s ut�n folytatta: – Most, hogy megs�r�ltem, Minerva �zent Remusnak. De � azt felelte, hogy pont egy sikeres szakaszban van, �s ha most elj�nne, tal�n mindent t�nkretenne, amit eddig el�rt… – Harry n�m�n f�rk�szte a n� f�jdalmas arc�t. – Nem tudom, hogy van-e b�rmi �rtelme annak, hogy az �ri�sokat pr�b�ljuk gy�zk�dni… �k sosem fognak egy var�zsl�nak sem engedelmeskedni. A saj�t t�rv�nyeik szerint �lnek, �s Tudodkihez is csak az�rt csatlakoztak, mert lehet�s�get ad nekik a puszt�t�sra. Mi nem ezt aj�nljuk. A mi aj�nlatunk sosem lesz nekik el�g j�…
Harry kicsit megborzongott. Halkan, �vatosan sz�lalt meg: – Elmondtad McGalagonynak is, hogy �gy gondolod?
Tonks keser�en nevetett fel. – M�g Dumbledore d�nt�se volt, hogy meg kell gy�zn�nk az �ri�sokat, �gyhogy mint ilyen, term�szetesen megd�nthetetlen �s t�k�letes. Dumbledore, akit �veken �t vezetett az orr�n�l fogva egy ilyen k�tsz�n� alak, mint Perselus Piton, nem t�vedhetett, amikor elhat�rozta, hogy nek�nk sz�ks�g�nk van az �ri�sokra… �s Minerva most ugyanazt a hib�t fogja elk�vetni… Pitonnak minden szava �lnok. Ha �t k�vetj�k, csapd�ba ker�l�nk.
– Milyen h�rszerz�si m�dra gondolt McGalagony? – k�rdezte Harry k�v�ncsian.
A n� p�r m�sodpercig hallgatott. – �n se tudok t�l sokat r�la – kezdte –, csak amit Remus mes�lt m�g j�niusban. M�g az el�z� h�bor�ban, amikor Dumbledore �gy d�nt�tt, hogy Perselus Piton tisztess�ges var�zsl�, �s a Rend tagja – mit tagja, legbels�bb embere! – lehet, az els� gy�l�s�n besz�lt a k�mked�sr�l. Kevesen voltak ott, �s akkor �ll�t�lag kevesebben is tartoztak a bels� k�rbe, mint most… Remus azt hitte, hogy Piton csak az�rt van ott, hogy elmondja ezt nekik. Csak k�s�bb j�tt r�, hogy Dumbledore a bels� k�rbe is bevette, �s Piton nem parancsra, csup�n a saj�t j�sz�nt�b�l besz�lt – a n� elhallgatott, p�r m�sodpercig eltartott, am�g �sszeszedte a gondolatait, majd komoran folytatta. – Piton elmondta, hogy Tudodki sosem tart olyan gy�l�st, mint a Rend. Mindenki csak azt az inform�ci�t tudja, ami k�zvetlen�l r� tartozik; a saj�t feladat�t, �s azt, hogy kivel kell tartania a kapcsolatot. Mert egy hal�lfal� a saj�t akarat�b�l nem megy a „Nagy�r” el�… Csak ha h�vj�k. Tal�n mindezt csak az�rt mondta el, hogy l�ss�k, hogy � milyen neh�z feladatot v�gez a k�mked�ssel… – h�zta el a sz�j�t g�nyosan a n�. Harry l�legzetvisszafojtva hallgatta. – Sz�val ha � k�mkedni akar nek�nk, akkor el kell mennie egy olyan tal�lkoz�helyre, ahol azok a hal�lfal�k, akiknek �sszekapcsol�dnak az utas�t�saik, inform�ci�kat cser�lnek. Ha megfelel�en el tud rejt�zni, kihallgathatja �ket, mert ott biztons�gban �rzik magukat, �s sokkal k�zvetlenebb�l besz�lnek, mint b�rhol m�shol. Ezut�n Piton pontosan megadta, hogy hogyan lehet oda eljutni, �s milyen var�zslatok v�dik azt a helyet…
– De h�t ez biztos, hogy csapda! – ki�ltott fel Harry �nk�ntelen�l.
– Remus szerint igaz kell, hogy legyen, hiszen leellen�rizhett�k volna, �s akkor biztosan kider�l, hogy Piton �rul�. Nyilv�n �pp az�rt mondta el, hogy a szavahihet�s�g�t bizony�tsa vele.
– De h�t Piton nyilv�nval�an eml�kszik arra, hogy mit mondott el annak idej�n a Rendnek, �s biztosan sz�m�t r�, hogy McGalagony egy id� ut�n megpr�b�l �gy szerezni inform�ci�kat…
Tonks p�r m�sodpercig hallgatott, azt�n halk �s nyugtalan hangon sz�lalt meg. – Azok k�z�l az emberek k�z�l, akik hallott�k, m�r csak ketten �lnek. McGalagony el�tte p�r nappal s�lyosan megs�r�lt, �gy nem volt jelen, Ron h�ga akkoriban sz�letett, �gyhogy a sz�lei szint�n nem j�ttek el, �s el�g sok rendtag volt valamilyen megb�z�s miatt t�vol. Azon az est�n csak t�zen j�ttek el Dumbledore h�v�s�ra a f�hadisz�ll�sra; Piton, Amelia �s Edgar Bones, Sirius, a sz�leid, a Prewett fiv�rek, Alastor �s Remus. Piton tudja, hogy Mordon annyira gy�l�li, hogy sosem javasoln�, hogy a Rend �gy nyomozzon. De Remus… � olyan furcsa… Mintha m�g mindig hinne Pitonnak.
– M�gis az eg�sz bels� k�r tud r�la – jegyezte meg Harry. – Nekem legal�bbis �gy t�nt a gy�l�sen.
– Azt, hogy l�tezik ez az inform�ci�, sokan tudj�k. De hogy pontosan mi, azt nem. Azt egyel�re csak Remus �s Alastor tudja…
Le�rtek a domb alj�hoz, ahol Ron �s Hermione v�rta �ket. Tonks n�m�n elindult egy k�zeli facsoport fel�. �tv�gva a kis ligeten, a vadkanos kaput�l nem messze l�ptek ki arra az �tra, ami �sszek�t�tte az iskol�t Roxmorts-szal. Amikor be�rtek a faluba, �gy t�nhetett, mintha a Roxfortb�l j�ttek volna.
A falu ny�zsg�tt az emberekt�l; a hoppan�l�si vizsg�ra t�bb miniszt�riumi fel�gyel� is �rkezett, valamint az � �ps�g�ket biztos�tand� ide vez�nyelt�k a legt�bb aurort is. Ezen k�v�l McGalagony erre a szombatra tette az els� roxmortsi h�tv�ge id�pontj�t, mivel most annyi j�l k�pzett var�zsl� volt a faluban, hogy biztos lehetett benne, hogy a di�kok biztons�gban lesznek.
Tonks hamar lekanyarodott a patik�ba, hogy beszerezze a Rend sz�m�ra a sz�ks�ges b�jital-hozz�val�kat, �gy Harry �jra csatlakozott bar�taihoz, �s egy�tt mentek tov�bb a F� utc�n. A vizsg�ra v�rakoz�k a postahivatal el�tt gy�lekeztek; percr�l-percre n�pesebb csoportjuk elfoglalta az utca legnagyobb r�sz�t, �s a M�zesfal�sba igyekv� fiatalabb di�kok d�h�sen, vagy �ppen nevetve ker�lgett�k �ket.
Harry meg�llt a postahivatal oldal�n�l, ahol kicsit kisebb volt a t�meg. Hermione egy pillanatra zavartan n�zett r�, majd �vatosan megsz�lalt:
– Mi elmenn�nk, am�g levizsg�zol, azt�n majd ut�na tal�lkozunk, ok�…?
Harry egy f�lmosollyal v�llat vont, �s elhessegette a gondolatot, hogy Ron �s Hermione most be�l Madam Puddifoot giccses k�v�z�j�ba, �s mindenki szeme l�tt�ra kezd majd cs�kol�zni. – Menjetek csak, majd csatlakozom.
A m�sik kett� b�lintott, �s egy-egy halk pukkan�ssal dehoppan�ltak. Harry elindult a posta l�pcs�je fel�, ahol a vizsg�t levez�nyl� miniszt�riumi var�zsl�k gy�lekeztek. K�r�l�tte volt �vfolyamt�rsai, n�h�ny r�gebben v�gzett di�k, �s t�bb id�sebb var�zsl� �s boszork�ny gy�lekezett. T�bb kisebb csoportot alkottak, �s lelkesen vagy �ppen izgatottan besz�lgettek. Harry igyekezett elvegy�lni a t�megben, de �gy is �szrevette egy id�sebb, �szes hal�nt�k� var�zsl�, �s azonnal sutyorogni kezdett a mellette �ll� boszork�nynak. Harry �rezte, hogy elv�r�s�dik, ez�rt gyorsan megker�lt egy csapat heted�ves hugrabugost, �s meg�llt k�zvetlen�l a l�pcs� mellett.
Szerencs�re ebben a pillanatban a l�pcs�n �ll� var�zsl� a saj�t tork�ra ir�ny�totta a p�lc�j�t, �s elmotyogott egy Sonorust. Amikor �jra megsz�lalt, a hangja bet�lt�tte a teret.
– Szeretettel k�sz�nt�k mindenkit, a vizsg�t azonnal megkezdj�k. K�rem, hogy akinek a nev�t mondom, f�radjon ide. A koll�g�k �t�s csoportokban elk�s�rik �n�ket az �p�let m�g�tti t�rre, ahol a kiindul�si pont lesz. K�vess�k az utas�t�saikat!
Harry unottan n�zte a sorra sz�l�tott vizsg�z�kat; lassan m�lt az id�, mire v�gre a P bet�h�z �rtek a n�vsorban. Nem izgult k�l�n�sebben a vizsga miatt, de amikor v�gre elhangzott az � neve is, �rezte, hogy a sz�ve hevesebben kezd verni. Esz�be jutott a kett� szakad�s kellemetlen �lm�nye, �s a sz�gyen, amit akkor �rzett, amikor bukottak k�z�tt kellett v�rakoznia.
– K�rem, j�jjenek ut�nam – sz�lalt meg mellette egy fiatal var�zsl�, �s � n�gy t�rs�val egy�tt k�vette a f�rfit a postahivatal m�g�. Ott h�rom s�tor �llt, amit l�that�lag gyorsan, �s k�l�n�sebb gond n�lk�l �ll�tottak fel a vizsg�ra. Az egyik el�tt egy aggodalmas arc� l�ny v�rakozott, akir�l Harry tudta, hogy n�h�ny �vvel f�l�tte j�rt a Roxfortba. Odaintettek egym�snak, de ekkor egy m�sik miniszt�riumi var�zsl� beh�vta a l�nyt.
Harry�k a szomsz�dos s�tor el�tt �lltak meg. A var�zsl� a kez�ben l�v� pergamendarabra pillantott. – Mr Potter, �n az els�, k�rem j�jj�n – el�z�kenyen f�lreh�zta a s�tor ajtaj�t lefed� ponyv�t, �s el�reengedte a fi�t. Amikor � is bel�pett, a ponyva hangos csattan�ssal zuhant vissza. Harry zavartan n�zett k�r�l; a s�tor nem volt t�l nagy, �s teljesen �res volt. – A feladat egyszer� – kezdte a miniszt�riumi var�zsl�, mire Harry kiss� megborzongott, mert ism�t felid�z�d�tt benne az augusztusi, sikertelen vizsga eml�ke –, koll�g�m a Sz�rnyas Vadkan m�g�tti t�ren v�rja �nt, a z�ld fogad��llom�son.
Harry egy pillanatig sem gondolkozott. K�nnyed�n lehunyta a szem�t, �szt�n�sen felid�zte mag�ban a hoppan�l�s l�p�seit, �s a k�vetkez� pillanatban m�r �rezte is a j�l ismert nyom�st; elakadt a l�legzete, de a nyom�s ahogy j�tt, olyan gyorsan meg is sz�nt. Harry kinyitotta a szem�t. Pillant�sa a Sz�rnyas Vadkan ablaktalan h�ts� fal�ra esett.
– Kit�n�, Mr… Potter – sz�lalt meg mellette egy hat�rozottan unott hang. A l�ba al� pillantott; egy z�ld k�r kell�s k�zep�n �llt – K�rem, f�radjon vissza a posta l�pcs�j�hez.
Azzal a miniszt�riumi boszork�ny h�tat ford�tott Harrynek, �s egy, a lila k�r mellett felbukkan� fi�hoz l�pett.
Harry visszahoppan�lt a postahivatal mell�, �s be�llt annak a sornak v�g�re, ami az el�tt az asztal el�tt k�gy�zott, ahol k�t miniszt�riumi boszork�ny t�lt�gette ki az enged�lyeket. �jabb hossz� percek teltek el, mire a fi� sorra ker�lt.
– Neve?
– Harry Potter.
A g�nd�r, sz�ke haj� boszork�ny felpillantott, �s tet�t�l talpig v�gigm�rte Harryt, aki k�nyelmetlen�l t�rte pillant�s�t. A n�, miut�n alaposan megb�multa a sebhelyet a fi� homlok�n, r�pillantott az asztalon �ll� list�ra.
– Potter… Stimmel – Harry undorodva h�zta el a sz�j�t, l�tva, hogy a n� lassan, d�szes bet�kkel �rja fel a nev�t az oklev�lre. A boszork�ny el�gedett mosollyal pillantott fel. – Anyja neve?
Harry meglepve h�zta fel a szem�ld�k�t – Lily Evans.
– Evans… – motyogta maga el� a n�, mik�zben ezt a nevet is fel�rta t�ld�sz�tett bet�kkel. Harry lopva a m�sik miniszt�riumi boszork�nyra pillantott, aki gyors, �s t�relmetlen bet�kkel �rta neveket az oklevelekre.
– Sz�let�si d�tum?
Harry egy lemond� s�haj k�s�ret�ben v�laszolt: – 1980. j�lius 31. – N�zte, ahogy a n� felrajzolja a d�szes 1-est, �s megk�nnyebb�lten l�legzett fel, l�tva, hogy m�r csak a ki�ll�t� al��r�sa hi�nyzik. A sz�ke boszork�ny azt is nagy m�gonddal �rta fel – l�that�lag nem akarta, hogy b�rkinek is k�ts�ge legyen afel�l, hogy szem�lyesen � adta meg az enged�lyt a Kis T�l�l�nek a hoppan�l�sra.
– Gratul�lok – mondta, �s f�lig �r� sz�jjal ny�jtotta �t a pergament. – Igaz�n sz�p teljes�tm�ny… – Harry mormogva elk�sz�nt, majd arr�bb h�z�dott. M�g hallotta, hogy a n� bossz�san r�rivall a k�vetkez� emberre: – Szedje a l�b�t, nem akarunk estig itt �lni!
Harry elh�zta a sz�j�t, majd otthagyta a posta �p�let�t. Zseb�be gy�rte a d�szes oklevelet, �s k�r�ln�zett a F� utc�n. A t�meg l�that�an m�r leapadt, de m�g mindig sokan j�ttek-mentek; egy csapat negyed�ves-forma l�ny sereglett ki a M�zesfal�sb�l, kez�kben k�l�nb�z� �dess�gekkel; m�sok Zonk� Csodabaz�rja el�tt �csorogtak; s az utc�n grassz�ltak az aurorok �s m�s miniszt�riumi var�zsl�k is. Lassan szemerk�lni kezdett az es�, �gy aki csak tehette, fedez�kbe vonult az utc�r�l.
Harry el�vette a p�lc�j�t, �s mag�ban Ront h�vta; egy pillanatig � is megd�bbent, hogy olyan �szt�n�sen haszn�lta a rendtagok kommunik�ci�s eszk�z�t, mintha �vek �ta mindig �gy �rte volna el bar�tait. Gyorsan egyeztettek egy tal�lkoz�t a H�rom Sepr�ben, majd mivel az es� hirtelen vadul r�zend�tett, Harry dehoppan�lt.
Mindh�rman egyszerre �rkeztek meg a H�rom Sepr� el�. Ahogy bel�ptek a helyis�gbe, k�r�lvette �ket a meleg, �s Harry szem�vege azonnal bep�r�sodott. D�h�sen t�r�lgetni kezdte, de annyit m�g �gy is felm�rt a k�rvonalakb�l, amiket szem�veg n�lk�l l�tott, hogy a fogad� zs�fol�sig van. A legt�bb di�k bemenek�lt egy forr� vajs�rre a kinti sz�l �s az imm�r zuhog� es� el�l.
Harry �pp javasolni akarta, hogy ink�bb menjenek vissza a f�hadisz�ll�sra, amikor kihallotta az �ltal�nos nevet�s- �s besz�lget�sfoszl�nyokb�l, hogy valaki sz�longatja. Odakapta a fej�t, �s az egyik sarokban volt oszt�lyt�rsai egy csoportj�t vette �szre: Seamus, Dean, Parvati, Lavender �s Neville egy f�lrees� asztaln�l �ld�g�lt, s mindegyik�k el�tt egy �veg vajs�r �llt.
Harry�k kereszt�lverg�dtek h�rom t�rsas�gon, �s v�gre el�rt�k az asztalt, ahonnan Seamus �s Neville lelkesen integetett nekik. Amikor oda�rtek, Harry bizonytalanul n�zett k�r�l; a teljesen t�m�tt helyis�gben alig f�rtek el a di�kok, �s nem akadt egyetlen �res sz�k sem. Neville szolg�latk�szen el�vette a p�lc�j�t �s egy gyors p�ccint�ssel el�var�zsolt h�rom ugyanolyan, p�rn�zott sz�ket, mint amiken �k is �ltek.
Harry leh�mozta mag�r�l �t�zott k�peny�t, egy gyors b�b�jjal megsz�r�totta, majd boldogan z�ttyent le az egyik sz�kre. Saj�t mag�t is meglepte, hogy mennyire kif�radt a reggeli s�t�ban �s a vizsg�t�l. Ron elment a pulthoz h�rom vajs�r�rt, Hermione pedig le�lt Harry mell�, �s furcsa pillant�ssal m�regette Neville-t.
– Hogy vagytok? – k�rdezte a fi� tudom�st sem v�ve Hermione viselked�s�r�l. – McGalagony belet�r�d�tt, hogy nem j�tt�k vissza a suliba?
– K�nytelen volt – b�lintott komoran Harry. Hirtelen �gy �rezte, hogy nagy hiba volt elj�nni�k ide, hiszen vagy semmit sem �rul el r�gi bar�tainak, �s akkor felfuvalkodott h�lyagnak tartj�k, vagy t�l fontos inform�ci�kat kell k�z�lnie.
Ekkor azonban vissza�rt Ron, letette az �vegeket, s helyet foglalt Hermione mellett. Seamus megk�sz�r�lte a tork�t, majd halkan megsz�lalt: – Hallottuk, hogy mi t�rt�nt a h�goddal �s… – r�vid, zavarodott hallgat�s ut�n folytatta – Sz�val r�szv�tem. �s persze neked is – pillantott Harryre.
– Ginny nagyon kedves volt… Nagyon sajn�lom… – sz�lalt meg Parvati remeg� hangon. Lavender b�lintott.
Ron f�lig v�r�s�d�tt, �s f�lreford�totta a fej�t. Harry szinte l�tta, ahogy bar�tj�t el�nti a szomor�s�g, s ezt Hermione is azonnal �szrevehette, mert gyeng�den megszor�totta a fi� kez�t. Harry n�m�n biccentett Seamus �s Parvati fel�, de k�ptelen lett volna megsz�lalni. Neville arca teljesen elkomorodott, az asztallapra szegezte tekintet�t �s mintha mag�ban motyogott volna.
Dean, aki l�that�lag megunta a t�m�t Lavenderhez fordult, �s megcs�kolta a l�nyt. Harry szomor�s�g�t keser�s�g v�ltotta fel; Dean, aki majdnem egy �ven kereszt�l j�rt egy�tt Ginnyvel, m�g csak r�b�lintani sem tudott a t�bbiek szavaira, helyette cs�kol�zni kezdett – r�ad�sul Ron volt bar�tn�j�vel. Harrynek hirtelen elege lett az �sszes volt oszt�lyt�rs�b�l.
Az asztaln�l mindenki feszengeni kezdett, amikor Dean m�g m�sodpercek eltelt�vel sem engedte el Lavendert.
– ��, �s ti hogy vagytok? – k�rdezte Hermione, �s megpr�b�lt nem n�zni a p�rocska fel�.
– H�t, a Roxfort a r�gi – vonta meg a v�ll�t Seamus. Harry nehezen tudta volna elk�pzelni, hogy a Roxforti „a r�gi” legyen Dumbledore, Piton, vagy ak�r csak McGalagony �r�i n�lk�l. – Most rengeteg biztons�gi int�zked�s van, ak�rcsak harmadikban – folytatta a fi� –, nem mehet�nk ki tan�ri fel�gyelet n�lk�l – �szint�n sz�lva m�g az is meglep, hogy most itt lehet�nk. Meg �lland�an v�ltogatj�k a jelszavakat…
Harry automatikusan Neville-re pillantott, felid�zve azt, hogy ez mennyi neh�zs�get �s probl�m�t okozott a fi�nak harmadikos korukban, amikor is Sirius annak a list�nak a seg�ts�g�vel t�rt be a Griffend�l-toronyba, amit � �rt. Persze akkor m�g mindenki azt hitte, hogy Sirius Black gyilkos, �s a sz�lei �rul�ja…
Neville komoran n�zett maga el�. Arca mosolytalan, furcs�n szigor� �s s�padt volt, nyoma sem volt rajta a kor�bbi �vek alatt megszokott bizonytalans�gnak. Harry ezt annak tudta be, hogy a fi� sokat n�tt �s fogyott a ny�ron – feln�ttesnek t�nt, de szomor�nak �s gondterheltnek is.
K�zben Parvati, aki ellazult, miut�n t�l voltak a r�szv�t-nyilv�n�t�son, az �j �tv�ltoztat�stan-tan�rr�l besz�lt, aki egyben a Griffend�l h�zvezet� tan�ra is lett. – … �s mindig azzal p�ld�l�zik, hogy a Beauxbatons-ban mit hogyan tanultak meg csin�ltak a di�kok. Komolyan meglep, hogy m�g nem vette �t az eg�sz iskola ir�ny�t�s�t, �s nem b�batonos�tott minket…
– Tiszt�ra olyan, mint Fleur Delacour volt – sz�lt k�zbe Lavender, aki – Harry legnagyobb meglepet�s�re – k�pes volt cs�kol�z�s k�zben arra is odafigyelni, hogy a t�bbiek mir�l besz�lnek.
– Gondolom, Madame Maxime aj�nlotta – jegyezte meg Hermione olyan halkan, hogy csak Ron �s Harry hallhass�k, majd a t�bbiekre pillantott. – De hogy lehet h�zvezet� tan�r, ha francia? A h�zvezet� tan�rok mindig a Roxfortban, s�t az adott h�zban v�geztek, ez m�r szab�ly 1755 �ta, amikor a Hugrabugot egy olyan var�zsl� kapta, aki… – Ron �vatosan megb�kte bar�tn�j�t, hogy le�ll�tsa a Roxfort t�rt�net�nek kimer�t� ismertet�s�t.
– McGalagonynak nem nagyon volt m�s v�laszt�sa – vonta meg a v�ll�t Seamus. – �gy is el�g rossz, hogy vannak olyan hatod- �s heted�vesek, akiket nem ismer a saj�t h�zvezet�j�k. De a t�bbi lehets�ges tan�r vagy nem akart h�zat kapni, vagy m�g kevesebbet tal�lkozunk vel�k, mert v�laszthat� t�rgyat tan�tanak.
– Hagrid az�rt lehetett volna – jegyezte meg Ron. �gy t�nt, mintha Hermione hat�rozottan ellenezn� ezt az �tletet, de miel�tt a l�ny megsz�lalhatott volna, Seamus csod�lkozva ki�ltott fel:
– De h�t Hagrid nincs is itthon! Megint Suette-Pollts tan�tja a legend�s l�nyek gondoz�s�t!
Ezt hallva Harry�k jelent�s�gteljes pillant�sokat v�ltottak, majd �jra Hermione sz�lalt meg: – Na �s a s�t�t var�zslatok kiv�d�se tan�r?
– Dawlish? � a miniszt�rium embere, auror. Az, hogy � tan�t, csak „�tmeneti megold�s”, �gy nem is akar „belesz�lni az iskola bels� politik�j�ba”.
– �tmeneti? Meghiszem azt, �r�lhet, ha t�l�li az �vet – jegyezte meg Harry. Neville odakapta a fej�t, �s hossz� m�sodperceken kereszt�l m�regette a fi�t.
– �s mi van a Mardek�rral?
– McGalagony valahogy r�vette Slughornt, hogy maradjon, �s ott is vegye �t Piton hely�t.
Harry b�lintott. Neville elkapta a pillant�s�t �s halkan sz�lalt meg, mik�zben Lavender valamit magyar�zni kezdett Firenz�r�l, aki Trelawney mellett a j�sl�stan-tan�r maradt. – Harry, besz�ln�nk k�ne.
Harry elbizonytalanodott. Nem akarta megb�ntani a m�sikat, de semmi kedve sem volt Ginnyr�l besz�lni – pedig a fi� komor �s szomor� pillant�s�t l�tva egy�rtelm� volt sz�m�ra, hogy r�la lenne sz�. Tudta, hogy Neville-nek, aki eddig is haragudhatott Bellatrix Lestrange-ra a sz�lei miatt, nem lehetett k�nny� hallani, hogy a n� meg�lte Ginnyt, de m�gis �gy �rezte, hogy most nincs ereje v�gighallgatni a fi� keser�, szomor�, vagy �ppen sajn�lkoz� szavait. Megr�zta a fej�t, majd hangosan sz�lalt meg:
– Azt hiszem, hogy lassan menn�nk k�ne – pillantott a bar�taira. – Eredetileg csak a hoppan�l�s miatt j�tt�nk.
Neville arca �rzelemmentes maradt, a t�bbiek mosolyogva, kedvesen kezdtek b�cs�zkodni. N�h�ny perc m�lva Harry�k �jra kint �lltak a H�rom Sepr� el�tt. K�peny�k pillanatok alatt �t�zott az es�ben �s nedvesen csattogott m�g�tt�k, ahogy elindultak a Roxfort fel� vezet� �ton.
Amikor m�r el�g messze �rtek a kocsm�t�l, �s Harry biztos lehetett benne, hogy ha b�rki is figyelte �ket az ablakb�l, azt hiheti, hogy a Roxfortba mentek – meg�lltak.
– Haza? – k�rdezte Ron, de Harry megr�zta a fej�t.
– El�bb n�zz�nk be a Sz�rnyas Vadkanba – mintha k�v�lr�l sugalmazt�k volna, egyszer�en csak �gy �rezte, hogy musz�j elmennie a falu m�sik v�g�n l�v� kocsm�ba. Biztos volt benne, hogy valami dolga van ott, m�g ha nem is tudta kital�lni, hogy mi lehetne az. Meg se v�rta a t�bbiek v�lasz�t, csak dehoppan�lt.
Egy szempillant�s m�lva bar�tai is k�vett�k, �s egy�tt l�ptek be a fogad�ba. Ez is el�g t�m�tt volt, b�r itt egyetlen roxforti di�k sem akadt; azonban t�bb miniszt�riumi ember, �s m�sok is bemenek�ltek ide az es� el�l. Harry elbizonytalanodott, ahogy k�rben�zett. Csapzott haja a homlok�ba l�gott, �gy j� es�lye volt arra, hogy ne ismerj�k fel, m�gis, a h�rom gyerek egy�rtelm�en kil�gott a kocsma k�z�ns�g�b�l.
Azt�n Harry megl�tta, amit keresett: a pult mellett, szinte a l�pcs�felj�r�n�l, az egyik asztaln�l Mundungus �lt, �s L�ngnyelv whisky-t kortyolgatott. Harry gondolkoz�s n�lk�l odacs�rtetett, megragadta a var�zsl� k�peny�t, �s hat�rozottan felr�ntotta a sz�kr�l.
– Azt hiszem, besz�ln�nk k�ne – jelentette ki zordan. Addigra m�r Ron �s Hermione is ott �lltak mellette. A t�bbi vend�g k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l pislogott oda, majd visszat�rtek italukhoz; m�sok tov�bb magyar�ztak az asztalszomsz�djuknak – l�that�lag ez a helyzet nem volt szokatlan a Sz�rnyas Vadkanban
Harry bel�tta, hogy b�rmilyen �rdektelennek t�nik is a kocsma k�z�ns�ge, nem k�rdezhet itt r� a horcrux holl�t�re, �gyhogy hat�rozottan elindult a l�pcs� fel�, mag�val r�ngatva a zavarodott var�zsl�t. Mundungust annyira megd�bbentette a fi� viselked�se, hogy bizonytalan l�ptekkel ugyan, de k�vette Harryt felfel� a l�pcs�n, b�r ehhez hozz�j�rulhatott az is, hogy Ron �s Hermione szorosan a nyom�ban j�ttek, p�lc�jukat t�mad�sra k�szen maguk el�tt tartva.
Harry berontott a legels� szob�ba, aminek ajtaja a l�pcs� tetej�n ny�lt. A var�zsl�t a faln�l �ll� egyetlen sz�kre l�kte, majd gyors mozdulatokkal hoppan�l�sg�tl� teret hozott l�tre k�r�l�tte. Hermione addigra bez�rta az ajt�t, �s hangszigetel� b�b�jt vont a szoba k�r�.
– Mi a h�zag, Harry? – k�rdezte Mundungus, aki l�that�lag visszanyerte l�lekjelenl�t�t, �s besz�d k�zben egy �gyetlen mozdulattal megpr�b�lta feloldani a hoppan�l�sg�tl� teret maga k�r�l.
– Capitulatus! – Harry elkapta a felr�ppen� p�lc�t �s nyugodtan zsebre v�gta. Hidegen m�rte v�gig a d�h�ben elv�r�s�d� var�zsl�t. – Ez�ttal nem fogsz csak�gy megl�pni el�lem, Dung. Van egy kis elsz�molnival�nk…
A m�sik mintha fell�legzett volna. Kisim�totta arc�b�l hossz� haj�t �s sokkal nyugodtabban m�rte v�gig Harryt. – Csak nem a Black-h�z miatt vagy m�g mindig kiakadva? Ami v�t, elm�lt, na…
Harry vett egy m�ly l�legzetet, �s siker�lt nyugodtan megsz�lalnia. – Nem lett volna jogod eladni azokat a dolgokat, de most nem ez a l�nyeg. Egy med�lt keresek, amin egy k�gy�-szer� S bet� volt �s nem lehetett kinyitni – k�zelebb hajolt a f�rfihoz. – Eml�kszel r�?
– Nem eml�kezhetek minden apr�s�gra, ami abba a h�zba’ v�t… – vonta meg a v�ll�t a f�rfi, de Harry biztos volt benne, hogy hazudik. Most b�nta, hogy nem k�pes legilimenci�val el�keresni a f�rfi eml�keit, ahelyett, hogy hosszasan gy�zk�dn�.
Mundungus l�that�lag �gy d�nt�tt, hogy mindent megbesz�ltek, �s felt�p�szkodott, de Harry azonnal t�madott:
– Alligo! – a var�zslat ereje visszal�kte a f�rfit a sz�kre. P�r m�sodpercig n�m�n k�zd�tt a l�thatatlan k�telek ellen, de Harry er�sebbnek bizonyult. Mundungus v�g�l belet�r�d�en s�hajtott fel.
– Semmit sem tudol te a nagyok d�g�r�l. Jobb, ha nem is �t�d bele az orrodat. K�ly�k vagy m�g!
– Gondolod? – Harry �szt�n�sen k�ldte azoknak a var�zslatoknak az egyik�t, amiket Prospeer egy p�rbaj eset�re tan�tott neki. Mundungus orra egy f�jdalmas ki�lt�s k�s�ret�ben elt�rt. Hermione felszisszent, de Harry egy d�h�s pillant�ssal eln�m�totta. P�r m�sodpercig karba tett k�zzel n�zte Mundungust, majd halkan sz�lalt meg. – Azt hiszem, hogy jobb lenne, ha feln�ttnek tekinten�l. Episkey – egy int�ssel meggy�gy�totta a f�rfi orr�t, �gy az incidensre m�r csak Mundungus am�gy is koszos k�peny�n sz�rad� v�rfolt eml�keztetett.
Hevess�ge saj�t mag�t is meglepte, �s nem volt benne biztos, hogy Prospeer ezt l�tva ne tartott volna neki egy �jabb kisel�ad�st az �nuralom fontoss�g�r�l, de �gy t�nt, hogy Mundungus kezdi v�gre komolyan venni, �gy v�g�lis el�gedett volt az eredm�nnyel.
– A kuncsaftjaim b�znak bennem, Potter – mordult fel a f�rfi. – Nem fogom el�rulni �ket.
Harry keresztbe fonta a karj�t a mellkasa el�tt �s p�r m�sodpercig m�regette a f�rfit. Hidegen sz�lalt meg. – Pedig tudok enn�l k�l�nbeket is. Lassabban gy�gyul�, vagy f�jdalmasabb var�zslatokat. Sz�vesen bemutatom, ha szeretn�d.
Mundungus szeme �sszesz�k�lt, l�that�lag nem volt k�ts�ge afel�l, hogy Harry tud f�jdalmasabb var�zslatokat is. A fi� el�gedetten nyugt�zta a hat�st, �s igyekezett tov�bbra is fenyeget� arcot v�gni. Rem�lte, hogy puszt�n a szavaival siker�l el�gg� megf�leml�tenie a f�rfit, mert hirtelenj�ben nem jutott esz�be m�s, komolyabb s�r�l�st okoz� var�zslat – hab�r sejtette, hogy sz�ks�g eset�n �szt�n�sen �jra meg tudn� t�madni a m�sikat.
Hermione zavartan mocorgott az ajt�n�l, de Harry nem pillantott r�, csak a szeme sark�b�l l�tta, hogy Ron finoman h�tr�bb h�zza a l�nyt. Egy darabig n�m�n farkasszemet n�ztek Mundungusszal, majd a f�rfi zavartan sz�lalt meg.
– Minek az az �cska med�l? Azt se tom, hogy mit csin�lt vele, akinek eladtam. T�n m�’ meg sincs neki…
– Ezt majd �n megk�rdezem t�le – felelt Harry nyugodtan. A m�sik zavartan ford�totta el a pillant�s�t.
– �rtsd m�’ meg, nem szeretn�, ha mindenki megtudn�, hogy ilyesmit v�s�rolt…
Harry g�nyosan mosolyodott el. – Nem fogom ezzel trakt�lni a Pr�f�t�t, de most m�r t�nyleg k�v�ncsi vagyok, hogy ki ez a fontos szem�lyis�g.
– Nem tudhatja meg, hogy t�lem tudod… �r�kre elvesz�ten�m a hitelem el�tte…
– Nem fogja megtudni – b�lintott Harry. – Am�gy se hiszem, hogy vele ilyen k�nyelmesen fogunk majd csevegni…
Mundungus zavartan r�gcs�lta a sz�ja sz�l�t. – Akkor is tudni fogja… M�gis honnan tudhatn�l r�la, ha nem t�lem?
– Ebb�l el�g! – csattant fel Harry, �s �rezte, hogy lassan �jra el�nti a d�h. A f�rfi �jra r�pillantott.
– �s bent tartja �gyis az irod�ba, oda meg nem mehetsz be…
Hermione k�zelebb l�pett �s, miel�tt m�g Harry v�laszolhatott volna, halkan megsz�lalt: – A Rendnek sz�ks�ge van erre az inform�ci�ra. Ha McGalagony megtudja, hogy seg�tett�l Harrynek, tal�n bevesz a bels� k�rbe…
Mundungus a l�nyra pillantott, l�that�lag azt m�rlegelte, hogy hihet-e neki, azt�n lemond�an legyintett: – Ha a Rend �gye, akkor majd McGalagony titokban tartja, ehhez �rt az �regl�ny… Nem tudhatja meg, hogy �n �rultam el, k�l�nben visszak�ld az Azkabanba, megfenyegetett – riadt tekintet�t mindh�rmukon v�gighordozta.
– Kicsoda? Kin�l van a med�l? – k�rdezte Harry az izgalomt�l rekedt hangon.
– Rufus Scrimgeourn�l.
Harry keser�en nevetett fel. Scrimgeour, az �j m�gia�gyi miniszter, a var�zsvil�g rem�nys�ge, aki majd kih�zza �ket a cs�v�b�l, fekete m�gi�hoz kapcsol�d� t�rgyakat v�s�rol. Az �si, �s k�ztudottan s�t�t m�lt� Black csal�d kincseit az irod�j�ban tartja, mint megbecs�lt erekly�ket – �s szabadon engedi Mundungust az Azkabanb�l a r�gi �zlet eml�k�re. �s persze az�rt, hogy ne �rulja el senkinek se a kompromitt�l� titkot.
Elengedte a f�rfi l�thatatlan k�teleit. Mundungus m�g mindig riadtnak t�nt, tal�n az Azkaban fenyeget�se, tal�n Harry szokatlan viselked�se miatt. A fi� k�nnyed�n feloldotta a hoppan�l�sg�tl� teret, majd odadobta a m�siknak var�zsp�lc�j�t.
– Elmehetsz.
Mundungus azonnal dehoppan�lt. Harry bar�taira pillantott, �s egy f�radt s�hajjal le�lt a szoba t�loldal�n l�v� �gyra. A hirtelen be�llt csendben hangosan dobolt az es� a tet�n.
– Harry, j�l vagy? – k�rdezte �vatosan Hermione. A fi� csak n�m�n b�lintott.
– Az el�bb el�g… ijeszt�en viselkedt�l – jegyezte meg Ron �s le�lt az �gy m�sik v�g�be.
– Ha le akarom gy�zni Voldemortot, meg kell tanulnom ijeszt�en is viselkedni – v�laszolt Harry halkan. – �n sem �rtem pontosan, hogy mi�rt, de annyira �szt�n�s volt az eg�sz. Musz�j volt megf�leml�teni ahhoz, hogy el�rulja Scrimgeourt. Ha csak a Rendre hivatkozunk – Hermion�ra pillantott –, akkor felkeresi McGalagonyt, hogy neki mondja el. Azzal meg semmire se megy�nk.
Ron b�lintott, de Hermione tov�bbra is gyanakodva m�regette Harryt. – Harry, hogyan menek�lt meg harmadikban Sirius Black a Roxfortb�l?
Harry elnevette mag�t. – Csik�cs�r h�t�n, akinek az �let�t az id�nyer�d seg�ts�g�vel mentett�k meg. Lehet, hogy furcs�n viselkedtem, Hermione, de minden rendben van.
Lassan a l�ny is b�lintott, majd p�r m�sodperc csend ut�n �jra megsz�lalt: – �s most mi legyen?
– El kell mennem a miniszt�riumba – t�p�szkodott fel Harry. – Ma nem t�l val�sz�n�, hogy Scrimgeour bent van. H�tha siker�l ellopnom a med�lt.
– Gondolod, hogy csak �gy be lehet s�t�lni a m�gia�gyi miniszter irod�j�ba? – h�zta fel a szem�ld�k�t Hermione, �s seg�lyk�r�en Ronra pillantott.
A fi� tan�cstalanul vonta meg a v�ll�t. – Fogalmam sincs, hogy hogyan lehet bejutni oda, apa err�l sosem mes�lt.
– Teljesen mindegy, hogy mit lehet, vagy mit nem, mindenk�pp meg kell pr�b�lnom – jelentette ki Harry hat�rozottan. – M�gse �llhatok oda Scrimgeour el� azzal, hogy adja m�r vissza az �r�ks�gemb�l ellopott med�lt… R�ad�sul akkor ezt a szerencs�tlent is bajba kevern�m – fej�vel az �res sz�k fel� intett, amin Mundungus �lt kor�bban. – Nem mintha annyira sajn�ln�m, de tal�n m�g hasznos lehet a Rendnek…
– Akkor menj�nk – �llt f�l Hermione is, de Harry azonnal megr�zta a fej�t.
– Ti nem. �gy is el�g felt�n� lesz, hogy a „h�res Harry Potter” egy szombat d�lut�n a miniszter irod�ja k�r�l k�dorog, de ha elkapnak, azt hazudom, hogy m�gis tanulni akarok t�l�k, vagy ilyesmi. Az az�rt furcsa lenne, ha ezt harmadmagammal akarn�m k�z�lni…
– Akkor mit csin�ljunk? – k�rdezte Ron. – Ha meg visszamegy�nk a f�hadisz�ll�sra, ott arr�l fognak faggatni minket, hogy hol hagytunk t�ged.
Harry b�lintott. – Maradjatok itt a Sz�rnyas Vadkanban. Nem val�sz�n�, hogy di�kok idej�nn�nek, m�st meg nem fog �rdekelni, hogy �n hol vagyok. Itt tal�lkozunk, �s egy�tt megy�nk vissza a f�hadisz�ll�sra.
– Ha bajban vagy, k�rj seg�ts�get! – mondta Hermione, �s Harry automatikusan r�b�lintott.
– Nem lesz semmi baj, ne agg�djatok.
Lehunyta a szem�t, �s Rufus Scrimgeour munkahelyi irod�j�ra gondolt. Egy pillanatra elakadt a l�legzete az er�s nyom�st�l, majd �rezte, hogy a l�ba �jra szil�rd talajon �ll, �s kinyitotta a szem�t. Egy folyos� v�g�n volt, el�tte egy ajt�, amin d�szes bet�kkel �llt a fel�rat: „Rufus Scrimgeour, m�gia�gyi miniszter”.
K�r�ln�zett, de a folyos� kihaltnak �s n�ptelennek t�nt. Harry tett p�r l�p�st, �s megn�zett n�h�ny m�s ajt�t, amin egy�b var�zsl�k �s boszork�nyok nevei d�szelegtek, majd lassan visszat�rt Scrimgeour irod�j�hoz. A n�ma folyos�n szinte kongtak a l�ptei. P�r m�sodpercig hallgat�zott az iroda el�tt, de saj�t fojtott l�legz�s�n k�v�l nem volt semmilyen zaj a k�rny�ken.
A leger�sebb z�rnyit� b�b�jt v�lasztotta azok k�z�l, amiket Prospeer tan�tott – �s az ajt� egy halk, szomor� nyikordul�ssal kit�rult. Harry bizonytalanul �llt meg a k�sz�b�n; a bejut�s t�l egyszer�nek t�nt, �s b�r egy �res �s nyugodt szoba k�p�t l�tta maga el�tt, m�gsem tudta elhessegetni a gyan�t, hogy valami nincs rendben.
A f�nix dala finoman, �rdekl�dve sz�lalt meg a fej�ben. �sszerezzent a v�ratlan hangt�l, de a k�vetkez� pillanatban megragadta p�lc�j�t �s nyugodtan fogadta az �zenetet. McGalagony �rdekl�d�tt a vizsg�r�l �s tov�bbi terveikr�l. Harry egy pillanatra elbizonytalanodott, majd k�ldte a v�laszt: „Minden rendben. M�g egy darabig a faluban maradunk. A vizsga siker�lt.”
�gy �rezte, hogy ha m�r eddig eljutott, nem fordulhat vissza a k�sz�br�l. Hat�rozottan bel�pett a szob�ba, de az ajt� k�zel�ben maradt, hogy ha sz�ks�ges, azonnal t�vozhasson. Azonban semmi sem t�rt�nt, �gy r�vid v�rakoz�s ut�n a fi� �vatosan beljebb l�pett, �s k�v�ncsian n�zett k�r�l.
Az iroda nem volt t�l nagy. Az ajt�val szemben egy �r�asztal �llt, amelynek mindk�t oldal�n volt egy-egy sz�k. Balra szekr�nyek, s polcok sorakoztak a falon, jobbra k�t ablak �s k�z�tt�k h�rom k�pkeret; az egyik �res volt, csak a h�tt�rk�nt szolg�l� bord� drap�ria vil�g�tott a keretb�l. A m�sik kett�b�l az egyiknek aludt a lak�ja, a m�sik azonban sz�r�s szemmel meredt a betolakod�ra. Harry megtorpant �s dermedten n�zett a s�t�tbarna szemekbe.
Egyik�k sem t�rte meg a csendet, majd egyszercsak egy ez�stpar�k�s �regember mas�rozott be az eddig �res k�pkeretbe. – Azt hittem, hogy m�r sose megy haza! Meg�r�l�k ett�l a munkam�ni�s majomt�l… Teljesen elg�mberedett a nyakam – mormogta a kis portr�alak, �s nekil�tott, hogy fejk�rz�seket v�gezzen. Ekkor megakadt a tekintete Harryn, aki most zavartan az � k�p�t n�zte, el is feledkezve a zord tekintet� boszork�nyr�l a szomsz�dos keretben. – H�t te? – mordult fel a b�k�ra eml�keztet� f�rfi �s v�gigm�rte Harryt.
Miel�tt a fi� v�laszolhatott volna halk kattan�s hallatszott az ajt� fel�l. Harry riadtan kapta oda a fej�t �s l�tta, hogy id�k�zben bez�rult az ajt�. Odal�pett, �s lenyomva a kilincset megpr�b�lta �jra kinyitni, de az ajt� mozdulatlan maradt. Harry elkeseredetten megpr�b�lta ugyanazt a var�zsig�t, amivel k�v�lr�l kinyitotta az ajt�t, de sikertelen�l.
– Hi�ba is pr�b�lkozol – sz�lalt meg egy hang. Harry megp�rd�lt �s az imm�r g�nyosan mosolyg� boszork�nyra meredt. Az r�vid hallgat�s ut�n folytatta. – Ennek a szob�nak nagyszer� a v�delmi rendszere. Csapd�ban vagy, bar�tocsk�m…
– Hogy �rti, hogy csapd�ban? – k�rdezte Harry, �s a kandall�hoz l�pett, ami eddig megb�jt a nyitott ajt� m�g�tt. K�r�ln�zett a p�rk�nyon �s a kandall� melletti polcokon, de sehol sem tal�lta a j�l ismert hopp-port rejt� dobozk�t.
– Itt nincs hopp-por – jelentette ki a portr�alak l�that� el�gedetts�ggel. – A miniszter �r mindig hord mag�n�l, a szob�j�ban azonban nem tart.
Harry elgondolkozva j�rta k�rbe a szob�t. Hopp-port nem hordott mag�n�l, az ajt� z�rva volt, az ablakok nem val�diak voltak, ezt pontosan tudta Arthur Weasleyt�l, �s nem az utc�ra vezettek, hiszen a miniszt�rium emeletei a f�ld alatt voltak.
– Hoppan�lni sem fog tudni, fiatalember – tette hozz� ez�ttal a f�rfi, mik�zben tov�bbra is fejk�rz�seket v�gzett. – Amint bel�pett kialakult egy meglehet�sen er�s hoppan�l�sg�tl� t�r. Ha a felold�s�val pr�b�lkozna, csak m�g er�sebb lesz. Az ajt�t pedig csak Mr Scrimgeour tudja kinyitni…
Ez az inform�ci� m�r nem volt �jdons�g Harry sz�m�ra. Igaz�b�l azonnal meg�rezte a var�zserej�t elnyom� er�s b�b�jt, amint bel�pett, de a k�v�ncsis�g, majd az ijedts�g nagyobb volt, �gy eddig nem vett r�la tudom�st. B�rmit mondott is a portr�alak, megpr�b�lta n�h�ny �vatos int�ssel feloldani a var�zslatot.
A hat�s olyan er�s volt, Harry fizikailag is elgyeng�lt. Lerogyott az egyik fotelbe a kandall� mellett, �s n�h�ny m�sodpercig �gy �rezte, hogy soha t�bb� nem lesz k�pes var�zsolni.
– Ostoba! – ki�ltott fel a k�pbeli boszork�ny tov�bbra is g�nyosan. – Gyer�nk, pr�b�lkozz csak m�g p�rszor, �s a v�g�n a Szent Mung�ban k�tsz ki, miel�tt az Azkabanba menn�l…
Harry lassan �sszeszedte mag�t �s �jra talpra �llt. Ez�ttal a szekr�nyek fel� indult el, b�r fogalma sem volt r�la, hogy ki tudja-e majd nyitni �ket – pl�ne var�zslat n�lk�l. Az �r�asztallal egy vonalban megl�tott egy szekr�nyt, aminek volt egy �veges, vitrin-szer� r�sze is. Harry a portr�k fel� fordult.
– �s maga Mr Scrimgeour mikor j�n ide? – �rdekl�d�tt kim�rten.
– �, nem hiszem, hogy k�l�n�sebben sietne – mosolyodott el a boszork�ny. – Term�szetesen megkapta az �rtes�t�st, hogy bet�rtek az irod�j�ba, de mivel kiz�rt, hogy elhagyd a helyis�get, r��r majd h�tf�n ut�nan�zni a dolognak…
A n� gonosz mosollyal nyomta meg a h�tf� sz�t, Harry azonban el�gedetten fordult vissza a szekr�ny fel�. A t�voz�son r��rt m�g gondolkozni, most meg akarta szerezni med�lt, �s nem �r�lt volna, ha Scrimgeour azon kapja, hogy a szekr�nyeiben turk�l.
A k�tsz�rny� �veges ajt� z�rj�ban benne volt a kulcs. Harry �vatosan �rintette meg, de amikor semmi k�l�n�s nem t�rt�nt, hat�rozottan kinyitotta a szekr�nyt.
– Mit m�velsz? – h�rd�lt fel a boszork�ny �s �trohant a szomsz�dos k�pbe, hogy jobban l�ssa Harryt. A fi� kifejezetten �lvezte a helyzetet, hogy a portr�alak egyre d�h�sebben ugr�lt a keret sz�l�n – a k�p lak�ja egyre kev�sb� tudta fenntartani a l�tszatot, hogy alszik, �s semmi k�ze az eg�sz �gyh�z.
– Kicsit k�r�ln�zek – v�laszolt Harry sz�les vigyorral az arc�n. – nem akarok unatkozni h�tf�ig…
Visszafordult a szekr�ny fel�, �s fittyet h�nyva a n� tiltakoz�s�nak, kiemelte az els� bekeretezett oklevelet, amely arr�l tud�s�tott, hogy Rufus Scrimgeour �nzetlen aurori munk�j��rt bronz fokozat� Merlin-d�jat kapott. Tov�bbi oklevelek k�vetkeztek, a hoppan�l�si enged�lyt�l kezdve egy ez�st fokozat� Merlin-d�jig, amiket Harry v�gign�zett, �s egy-egy g�nyos mosoly k�s�ret�ben lepakolt az asztalra.
Id�k�zben az alv�st tettet� �szes var�zsl� megunta a mellette tombol� n�t �s egy hat�rozott mozdulattal visszatess�kelte a saj�t keret�be. A boszork�ny lassan elhallgatott �s sz�r�s tekintettel figyelte Harry t�nyked�s�t.
A fi� most tr�fe�kat kezdett kipakolni a szekr�nyb�l, amiket valamilyen sportteljes�tm�ny�rt kapott a miniszter, b�r Harry el nem tudta k�pzelni, hogy b�rmilyen sportb�l is kiemelked� lehetett volna. A szekr�ny lassan �r�lt, �s Harry eljutott azokig az �rdekesebb, h�tr�bb �ll� t�rgyakig, amiket l�that�lag Scrimgeour m�r nem olyan sz�vesen mutogatott l�togat�inak, mint a Merlin-d�jakat igazol� okleveleket.
Egy csillog� ez�st t�r ker�lt el� a szekr�ny m�ly�b�l, majd egy megfeketedett ez�stdoboz, aminek az alj�n l�tszott, hogy azt is elkezdt�k nagy m�gonddal letisztogatni, majd egy serleg, amin Harry hat�rozottan felismerte a Black-csal�d c�mer�t.
– Azokhoz semmi k�z�d! Azonnal hagyd abba! – kezdte r� megint a boszork�ny. – Na v�rj csak, sz�ltam Rufusnak, f�l �r�n bel�l itt lesz!
Ez a h�r kicsit megr�m�tette Harryt, mert fel kellett gyors�tania kutat�s�t. R�ad�sul az egy�rtelm�en s�t�t m�gi�ra utal� t�rgyakat sokkal �vatosabban kellett kib�ny�sznia a fels� polc m�ly�r�l, hiszen b�rmilyen m�rgez� anyag lehetett benn�k. Amikor �jra beny�lt a szekr�ny h�tulj�ba, a keze egy v�kony l�ncba akadt. Mivel odakint lassan s�t�tedett a miniszt�rium dolgoz�inak j�volt�b�l, f�lhom�ly lepte el a szob�t. Harry tov�bbra sem �rezte mag�t k�pesnek a var�zsl�sra, m�g csak egy Lumost se tudott �sszehozni, �gy �vatosan h�zta el� a l�nc v�g�n l�v� ismeretlen �s s�lyos t�rgyat.
Amikor megpillantotta, legsz�vesebben felki�ltott volna �r�m�ben; a med�lt tartotta a kez�ben, ez�ttal az igazit. M�ret�hez k�pest meglep�en neh�z volt; elej�n ott volt a finom, S alakot form�z� k�gy�. M�g a f�lhom�lyban is vil�g�tott a tiszta arany, amib�l a med�l �s a l�nc is k�sz�lt. Harry megpr�b�lta kinyitni, de tov�bbra sem siker�lt. Ahogy igyekezett, megford�totta a med�lt, �s a h�tulj�n felfedezett egy v�kony reped�st. Az ablakhoz l�pett, hogy a kinti f�nyek marad�k�n�l megn�zhesse, de ekkor meghallotta a portr�beli boszork�ny d�h�s mormog�s�t, �s feleszm�lt, hogy hol van, �s hogy menek�lnie kell.
Zseb�be s�llyesztette a med�lt, �s el�vette a p�lc�j�t. Elhat�rozta, hogy bevallja McGalagonynak, hogy csapd�ba ker�lt, de a hoppan�l�sg�tl� b�b�j olyan er�s volt, hogy Harry k�ptelen volt annyira koncentr�lni, hogy seg�ts�get tudjon k�rni a Rend tagjait�l. Riadtan n�zett k�rbe, �s m�g elcs�pte a portr�alak g�nyos pillant�s�t. M�r �pp feladta volna, hogy kiszabaduljon, �s azon kezdett gondolkozni, hogy milyen magyar�zattal �lljon el� a – v�lhet�leg perceken bel�l meg�rkez� – miniszternek, amikor �rezte, hogy csal�dottan az oldala mell� ejtett kez�n kark�t�je finoman el�recs�szik, v�gigsim�tva csukl�j�t.
Bizonytalanul meredt Hermione aj�nd�k�ra. Nem tudta, hogy m�k�dik-e ilyen k�r�lm�nyek k�z�tt a var�zslat, �s egy�ltal�n ide tudnak-e j�nni a bar�tai a j�l v�dett szob�ba. �s vajon ha idej�nnek, tudnak-e seg�teni a kijut�sban, vagy csak egy�tt kapj�k el mindh�rmukat? M�gsem volt jobb �tlete, �gy halkan, val�di rem�ny n�lk�l motyogta maga el�: „Ron, Hermione, seg�tsetek!”
Eltelt n�h�ny m�sodperc, lassan egy perc is, �s semmi sem t�rt�nt. A kark�t� ugyanolyan finoman fogta �t a kez�t, mint eddig, nem l�tszott rajta semmilyen v�ltoz�s. A szob�ban pillanatr�l pillanatra s�t�tebb lett, �s Harry �rezte, hogy a f�lelem �sszeszor�tja a sz�v�t. M�r fogalma sem volt r�la, hogy csak p�r perce, vagy �r�k �ta v�r bar�taira. Lemondott a menek�l�sr�l, �s igyekezett nyugodtan szemben�zni a k�zeled� miniszterrel.
V�ratlan z�ld f�ny �rasztotta el a kandall� fel�l a szob�t �s a l�ngnyelvek k�z�tt megjelent egy egyre lassabban p�rg� alak, majd egyszercsak kil�pett a kandall�b�l Ron. Automatikus mozdulattal s�p�rte le k�peny�r�l a hamut, majd Harryre pillantott:
– Mi t�rt�nt?
Harry l�tta, hogy a kark�t�, ami eddig szor�totta Ron csukl�j�t, finoman kit�gul. �jabb z�ld l�ngok k�vetkeztek, �s Hermione is meg�rkezett az irod�ba. Csod�lkozva n�zett k�r�l a mag�nyosan �csorg� Ront �s Harryt megpillantva.
– Csapd�ban vagyunk – kezdte Harry elszorul� torokkal. Hirtelen r�d�bbent, hogy ezzel az �r�lt l�p�ssel csak mag�val r�ntotta bar�tait is a vesz�lybe. – Sajn�lom, hogy ideh�vtalak titeket, de… egyszer�en nem tudtam mit tenni.
Hermione k�r�ln�zett. – Hogy �rted azt, hogy csapd�ban? Hoppan�l�sg�tl� t�r van itt, azt �rzem – tette hozz�. – Nem tudod feloldani?
Harry megr�zta a fej�t. – Pr�b�ltam, �s m�g er�sebb lett. Az ajt� z�rva van, �s nincs hopp-por a szob�ban.
– Nincs hopp-por? – k�rdezte Ron elsz�rnyedve. – Az ablak pedig nem val�di. Akkor most itt v�rjuk meg Scrimgeourt?
– Nem – r�zta meg a fej�t Hermione �s kutakodni kezdett k�penye zseb�ben, majd el�h�zott egy kis selyemzacsk�t. – Rem�lem, nem �zott �t… – bar�taira pillantott �s felmutatva a zacsk�t �gy sz�lt. – Ebben hopp-por van. Rem�lhet�leg el�g lesz mindh�rmunknak. De musz�j t�zet gy�jtanunk hozz�. Harry, mi k�ptelenek vagyunk r�, de te m�r el�g r�g�ta vagy itt. Megszoktad annyira a var�zslatot?
Harry csak megr�zta a fej�t. Nem volt benne biztos, hogy valaha is k�pes lesz el�gg� megszokni ezt b�b�jt. Rem�nytelen�l a kandall� el� l�pett �s elmotyogott egy Piroinitiot, de semmi sem t�rt�nt.
– Pr�b�ld meg m�g egyszer! – ki�ltott fel Hermione �s hangj�b�l kicsengett a p�nik. – Siker�lnie kell!
– �gysem tud var�zsolni – jegyezte meg kaj�nul a portr�alak, aki eddig csendben figyelte �ket. – Mind mentek az Azkabanba…
Harry lehunyta a szem�t, p�r m�sodpercig er�sen koncentr�lt, majd a kandall�ra mutatott: – Piroinitio! – Azonnal fellobbant a l�ng. Harry bar�taira pillantott. – Ti menjetek el�sz�r. Tal�lkozunk a Sz�rnyas Vadkanban. Siessetek!
Hermione kimarkolt egy adag port a kis zacsk�b�l, belesz�rta a kandall�ba, majd a z�ld l�ngok k�z� l�pett, �s egy szempillant�s alatt elt�nt. P�r m�sodperc m�lva Ron k�vette bar�tn�j�t. Harry k�rbepillantott a szob�ban. Nem lett volna �rtelme visszapakolni a szekr�nybe, hiszen a portr�k l�ttak mindent. A tenyer�be sz�rta a marad�k port a zacsk�b�l – ijeszt�en kev�snek t�nt, �gy Harry er�sen �sszeszor�totta a mark�t, nehogy kisz�r�djon. M�g egyszer kitapogatta a zseb�ben a med�lt, majd � is a kandall�ba l�pett. M�g l�tta, hogy kiv�g�dik a szoba ajtaja, majd az egyre gyorsul� p�rg�snek k�sz�nhet�en elt�nt a szeme el�l az iroda.