- Harry! Mi t�rt�net? Elfogtak? Mi van veled? – rontott oda Hermione. Harry zavarodottan b�multa p�r m�sodpercig, mire meg�rtette, hogy egy h�napon kereszt�l t�vol volt, an�lk�l, hogy b�rmilyen �letjelet k�ld�tt volna. Rossz �rz�ssel t�lt�tte el a gondolat, hogy heteken �t gyakorlatilag esz�be se jutottak a bar�tai.
Ron is oda�rt mell�j�k. – Hogy vagy?
- ��, j�l… Ne haragudjatok az elm�lt napok�rt. Nem volt semmi baj, csak… olyan sok dolgom volt, hogy… �szre se vettem, hogy �gy elrohant az id� – motyogott Harry enyh�n piros arccal.
- �szre se vetted, amikor eltelt egy h�t? Azt�n kett�, azt�n egy h�nap? – k�rdezte Hermione szigor�an
- Hermione, ne most… - sz�lt k�zbe b�k�t�leg Ron.
- Az eg�sz Rend t�ged keresett – folytatta a l�ny �gyet se vetve r�. – Mindenki azt hitte, hogy k�vetted Bellatrix Lestrange-ot, �s Tudodki elfogott!
- K�vettem? – Harry idegesen felnevetett. – Azok ut�n, ahogy a hoppan�l�s vizsg�n szerepeltem?
- Harry, senki sem tudta, hogy hogyan szerepelt�l a hoppan�l�s vizsg�n – jegyezte meg halkan Ron. – Azon k�v�l persze, hogy nem kaptad meg az enged�lyt.
- �zennem kell McGalagonynak – jelentette ki Hermione, �s arr�bb ment. Harry k�vette a pillant�s�val, majd Ronhoz fordult.
- Nagyon haragszik?
- Nem, csak nagyon agg�dott. Az m�g rendben, hogy elt�nsz a felfordul�s k�zep�n, de amikor nem hallottunk r�lad m�snap se, akkor nagyon kiborult.
Harry le�lt egy s�rk�re, �jra felid�z�d�tt benne az esk�v� �s az ut�na �rzett �ress�g. R�ad�sul a tudat, hogy megb�ntotta a bar�tait, �s felesleges vesz�ds�get okozott a rendtagoknak, teljesen les�jtotta. Hermione l�that�lag valamivel nyugodtabban l�pett vissza hozz�juk.
- T�nyleg sajn�lom – fordult hozz� Harry. – Nem akartalak megijeszteni titeket.
A l�ny lehuppant vele szembe egy m�sik s�rk�re, �s f�radtan megd�rzs�lte a hal�nt�k�t. –Iszony� volt ez a p�r h�t – s�hajtott. Ron le�lt a l�ny mell�, �s gyeng�den �tkarolta. – Mindenki p�nikban volt, mindenki kiborult, �s r�ad�sul m�g te se volt�l sehol…
- �n t�nyleg…
- Ne, hagyd – intette le a l�ny. – Csak ez az eg�sz kicsit sok volt nekem.
Harry Ronra pillantott. – Te hogy vagy?
- H�t, v�g�lis rendben vagyok.
- V�g�lis m�g te vagy a legjobban az eg�sz csal�db�l – jegyezte meg Hermione szomor�an, majd Harryhez fordult. – Mrs Weasley pr�b�lja tartani mag�t, de el�g r�n�zni, hogy tudjuk, mit �rez. R�ad�sul mag�t hib�ztatja, mert �gy �rzi, hogy elhanyagolta Ginnyt, �s csak az esk�v�vel t�r�d�tt…
- �n is �gy �rzem, hogy tehetek r�la – sz�lalt meg Harry halkan. – Nem gyakoroltam az okklumenci�t, hagytam, hogy Voldemort a fejembe l�sson. Meg azt�n tudtam, hogy mennyire szomor� az esk�v� miatt, �s m�gse mentem oda, hogy megvigasztaljam.
- Jaj, ne – sz�lt k�zbe Ron. – Lupin is mag�t hib�ztatja…
- Mi? � mi�rt?
- Tudod, Mordon kil�tt k�t hal�lfal�t, akiket �gy siker�lt elfognunk. Az egyik�k v�rfarkas, ahhoz a csapathoz tartozik, akikkel Lupin �lt egy�tt. Kider�lt, hogy Sz�rkeh�t� m�r r�g�ta tudta, hogy Lupin a Rend tagja. �t k�vetve jutottak az Od�hoz.
Harry nem tudta, hogy mit feleljen. Nem akart Lupinra haragudni, de m�gis, annyira d�h�t�nek t�nt a gondolat, hogy a hal�lfal�knak egyszer�en csak k�vetni�k kellett a f�rfit. – �s apuk�d? – k�rdezte, csak hogy elterelje a gondolatait.
- Folyton a miniszt�riumban van, vagy ki tudja hol, a Rend megb�z�s�b�l. Szinte nem is tal�lkoztam vele az elm�lt h�napban.
- Fred �s George meg v�rbossz�t fogadott… - folytatta Hermione
- Na �s? – k�rdezte Harry csod�lkozva. – �n is. – A m�sik kett� d�bbent pillant�s�t l�tva r�gt�n �rezte, hogy a v�rbossz� nem az, amire � gondol, de az�rt folytatta: - Ha csak lehet, elfogom azt a n�t.
Ron megr�zta a fej�t. – Ez a t�rhetetlen esk� egy �si form�ja. Megfogadt�k, hogy nem esznek, nem isznak, nem alszanak, am�g meg nem �lik Bellatrix Lestrange-ot.
- Nem esznek, nem isznak, nem alszanak? – k�rdezett vissza csod�lkozva Harry. – Mire mennek vele, ha �k is meghalnak?
- Nem sz� szerint �rtend� – sz�lalt meg Hermione. – Azt jelenti, hogy nem pihenhetnek. Csak a legsz�ks�gesebb ideig alhatnak, �s csak egyszer esznek a nap sor�n, hogy �letben maradjanak. Folyamatosan Bellatrixot keresik.
- Gyakorlatilag most �k a Rend k�mei – tette hozz� Ron. – �lland�an a hal�lfal�k k�rny�k�n �l�lkodnak. Egyszer m�r �ssze is csaptak egy csapattal, de Bellatrix Lestrange nem volt k�zt�k.
- H�t, lehet, hogy nekik van igazuk – jegyezte meg Harry elgondolkozva.
- Ha l�tn�d az ikreket, nem mondan�l ilyet – cs�v�lta meg a fej�t Hermione. – Azt senkinek se k�v�nom.
- �s ha f�lbehagyj�k az �ld�z�st?
- Akkor meghalnak – felelt Ron.
- �s ha valaki m�s �li meg?
- Azt nem tudom – r�zta meg a fi� a fej�t. Mindketten Hermion�ra pillantottak, de � is tan�cstalanul vonta meg a v�ll�t.
- Nem sokat olvastam a v�rbossz�r�l. Csak azt tudom, hogy ugyanolyan �si k�tel�k k�ti �ket, mint azokat, akik t�rhetetlen esk�t tesznek.
- Vagyis visszaford�thatatlan… �s ha meggondoln�k magukat?
- Most m�r nincs v�laszt�suk – felelt Ron szomor�an. – Anya emiatt is nagyon kiakadt.
- Azt meg�rtem… - Harry felvett a f�ldr�l egy sz�raz fa�gat, �s t�rdelni kezdte. – �s Gabrielle? – k�rdezte elgondolkozva. Egy pillanatra megfagyott a leveg�. Harry maga sem �rtette, hogy mi�rt is gondolt a l�nyra, egyszer�en csak kics�szott a sz�j�n a k�rd�s. V�g�l Hermione v�laszolt:
- M�snap r�gt�n elutaztak. Fleur anyja, nagysz�lei, meg Gabrielle. Fleur apja maradt p�r napig, sokat seg�tett, azt�n � is hazament.
Harry megk�nnyebb�lten s�hajtott fel. Nem akart t�bbet Gabrielle-re gondolni, �s �szint�n rem�lte, hogy a l�ny t�voll�te seg�t rendezni az �rzelmeit.
- Fleur is bel�pett a Rendbe – folytatta Ron. – Most Bill-lel egy�tt azt pr�b�lj�k kider�teni, hogy Tudodki mennyire k�rny�kezte meg a koboldokat. F�l�nk, hogy rengeteg aranyat �g�rt nekik.
- Honnan lenne Voldemortnak rengeteg aranya? – s�hajtott f�radtan Harry. – Hiszen mugli �rvah�zban nevelkedett, a csal�dja meg megtagadta.
- Azoknak a tehet�s var�zsl�knak a sz�fj�b�l, akiket elfogott, meg�lt, vagy megfenyegetett – felelt Hermione. – Meg azt�n itt vannak gazdag h�vei is…
- Na igen – h�zta el Harry a sz�j�t. – P�ld�ul Malfoy.
- V�g�lis most, hogy Lucius Malfoy megsz�k�tt az Azkabanb�l… - kezdte Ron.
- Micsoda? – szak�totta f�lbe Harry d�bbenten. – Mikor sz�k�tt meg?
- Egy hete. Senki sem �rti, hogy hogyan sz�ktett�k meg. Meger�s�tett v�delem van az Azkabanban, m�g a sziget k�zel�be se lehet jutni an�lk�l, hogy �szrevegyenek. R�ad�sul a hal�lfal�k cell�i el�tt folyamatosan aurorok �rk�dnek. �k persze v�gig a hely�k�n voltak, de nem l�ttak, nem hallottak semmit. Ehhez k�pest biztos, hogy valakik voltak bent. T�bb rab is l�tott k�t fekete csukly�s alakot, akik szerint�k biztosan nem �r�k voltak. Ami�ta nincsenek dementorok az Azkabanban, a rabok k�pesek arra, hogy �rz�kelj�k a k�rnyezet�ket. Scrimgeour most az � vallom�sukra t�maszkodva nyomoz.
- �s a t�bbi elfogott hal�lfal�?
- �ket nem szabad�tott�k ki.
- Akkor nem Voldemort volt?
Hermione fels�hajtott. – M�gis, ki m�s hozta volna ki Lucius Malfoyt az Azkabanb�l? Egy�ltal�n ki lett volna k�pes r�? Ha csak �t hozta ki, akkor biztos nem megjutalmazni akarja…
- Na �s? Malfoy al�val� gazember volt! – csattant fel Harry. – Ha Voldemort legyilkolja a talpnyal�it, csak �r�lhet�nk neki, mert helyett�nk dolgozik!
- Ha egyet kihozott, ki fogja hozni a t�bbieket is – r�zta meg a fej�t a l�ny. – Ez csak id� k�rd�se. Tudodki hatalma sokkal nagyobb, mint az �sszes feh�r m�gus� egy�ttv�ve.
- Ebb�l el�g! Nem vagyok hajland� fejet hajtani a hatalma el�tt! Az eg�sz csak arra megy ki, hogy rettegj�nk, h�t nem veszed �szre? – ki�ltott d�h�sen Harry. Azt�n esz�be jutott Prospeer, �gyhogy vett p�r m�ly l�legzetet, �s megpr�b�lt megnyugodni. – Nem szabad hagynunk, hogy f�l�nk kerekedjen – sz�lalt meg most m�r sokkal halkabban.
Hermione b�lintott, majd v�gigm�rte a fi�t. – �s te hol volt�l eg�sz id� alatt?
- Tal�lkoztam a sz�leim egyik r�gi bar�tj�val. Itt lakik Godric’s Hollow-ban.
- V�gig itt volt�l? De h�t t�bbsz�r is k�ldt�nk neked baglyot, de egy id� ut�n visszaj�ttek, hogy nem tudnak megtal�lni!
- T�nyleg? B�r Prospeert ismerve, biztos valahogy bagolytalan�totta a h�z k�rny�k�t…
- Ha m�r te k�ptelen volt�l r�, legal�bb � k�ldhetett volna egy �zenetet – jegyezte meg cs�p�sen a l�ny.
- H�t, nem egy olyan ember, akinek ilyesmi esz�be jut… - mondta Harry b�nb�n� arccal. Azt�n belekezdett, hogy elmes�lje, hogyan tal�lkozott Prospeerrel, �s mit tanult eddig a f�rfit�l.
- �s biztos vagy benne, hogy ez a f�rfi a sz�leid bar�tja volt? – k�rdezte v�g�l Hermione. – V�g�lis megt�madott. Meg azt�n furcsa, hogy nem hallottunk r�la m�g soha.
- �n meg tudom �rteni, hogy elege lett a h�bor�b�l – vallotta be Harry. – Eleinte �n is el�g k�zel �lltam hozz�. Az pedig term�szetes hogy megt�madott. V�dte a nyugalm�t.
- H�t, �n nem tudom, el�g nyomaszt� hely ez a Godric’s Hollow… Nekem senki se lenne itt szimpatikus. Nem irigyellek, hogy itt �lsz egy h�napja.
Harry felkapta a fej�t. – J�rtatok a sz�leim h�z�n�l?
- Igen, legal�bbis azt hiszem – felelt a l�ny. – De nem ment�nk be. Valahogy… nem vitt r� a l�lek.
- Tudom – b�lintott Harry. – �n bementem. M�g akkor, amikor ide�rkeztem, Ginny hal�la ut�n. Az eg�sz olyan volt, mint egy r�m�lom… Egy sz�rny� l�tom�s…
- L�tom�s? – Ron k�v�ncsian hajolt el�re. – �gy �rted, hogy t�nyleg l�tt�l valamit?
Harry megborzongott. – Nem vagyok benne biztos. Olyan volt, mint amikor a dementorok megt�madtak, csak sokkal tiszt�bban hallottam �s l�ttam az eg�szet…
- A sz�leidet l�ttad? – sz�lt k�zbe Hermione
- Igen. Voldemort t�mad�s�t �s az �desany�m hal�l�t… Saj�t magamat szemben�zni Voldemorttal.
Ron kikerekedett szemmel b�mult a m�sikra. – L�ttad, amint Tudodki megt�madott? De mi t�rt�nt, dementorok voltak ott?
Harry megr�zta a fej�t. – Biztos, hogy nem dementorok miatt volt. �s m�r nem is azt l�tom, ha egy dementor a k�zelembe ker�l – suttogta. – Amikor meg�rintettem a r�gi b�lcs�met, akkor kezd�d�tt az eg�sz. Valamilyen var�zslat lehetett.
- Mi t�rt�nt, miut�n Tudodki r�d t�madt? – k�rdezte Hermione borzongva, de m�gis k�v�ncsian.
- Nem tudom – sz�lalt meg Harry lassan. – V�get �rt a l�tom�s, vagy mi. Eml�kszem, hogy volt ott m�g egy f�rfi. Voldemort nem akart meg�lni, mert nem hitt a j�slatban. De az a m�sik azt mondta, hogy vesz�lyes leszek, ha �letben hagy.
- Ki volt az?
- Csak egy pillanatra l�ttam az arc�t. Annak az �toknak a f�ny�ben, aminek engem kellett volna meg�lnie – Harry lehunyta a szem�t, �s megpr�b�lta felid�zni a f�rfit az ajt�ban. – Nem tudom – sz�lalt meg v�g�l f�radtan. – K�ptelen vagyok eml�kezni r�. Azt�n arra �bredtem, hogy a f�ld�n fekszem, �s sz�rnyen f�j a fejem. Annyira rossz volt, hogy otthagytam a h�zat, amilyen gyorsan csak tudtam. Az�ta sem j�rtam arra.
Hermione halkan sz�lalt meg. – Biztos, hogy van valami var�zslat azon a h�zon. �gy �reztem, hogy k�ptelen lenn�k a k�zel�be menni.
- H�t el�g nagy energi�k szabadulhattak fel, amikor Tudj�tokki elvesztette ott a hatalm�t – sz�lalt meg Ron. – V�g�lis � el�g gonosz volt.
- Lehet – hagyta r� a l�ny elgondolkozva.
- Vissza k�ne mennem Prospeerhez – kapott �szbe Harry. – Rengeteg id� telt el. Azt mondtam, hogy csak s�t�lok egyet. Elj�tt�k ti is?
A m�sik kett� beleegyez�en b�lintott, �gyhogy, mivel Harrynek nem volt kedve imm�r t�bbedmag�val kereszt�lmas�rozni a falun, Prospeer h�z�nak k�zel�be hoppan�ltak. A k�rny�ken a legt�bb �p�let hely�n csak romok �lltak, �s, ahogy Harry eddig megfigyelte, rajtuk k�v�l l�nyeg�ben senki sem lakott az utc�ban. �vatosan indult el a visk� �s az utca k�z�tt elter�l� puszt�n, az egyenetlen, nedves f�ld�n kereszt�l. Hermione a nyom�ban ment, jobb kez�ben szil�rdan tartotta p�lc�j�t, Ron kicsit lemaradt m�g�tt�k. Harry azonnal megp�rd�lt, amint meghallotta a fi� r�m�lt ki�lt�s�t; Ronnal szemben egy hal�lfal� �llt, csukly�ja al�l kil�tszott g�nd�r, fekete haja. Harry �rezte, hogy el�nti a gy�l�let, Bellatrix Lestrange fel� ugrott, de amint a k�zel�be �rt, a n� elt�nt, �s Harry szinte nekirohant a helyette hangos csattan�s k�s�ret�ben megjelen� dementornak.
- Comikulissimus! – ki�ltott p�lc�j�t a mumusra szegezve, �s a dementor azonnal elt�nt. Harry Ron fel� fordult. – Bocs, oda kellett volna figyelnem, hogy ne menj t�l k�zel hozz�.
A m�sik m�g mindig dermedten b�multa a helyet, ahol a hal�lfal� megjelent. Hermione odal�pett �s gyeng�den arr�bb h�zta a fi�t. – Nem hittem volna… - sz�lalt meg Ron halkan.
- Nincs semmi baj – felelt a l�ny megnyugtat�an. – Gyere.
P�r l�p�s m�lva oda�rtek a kunyh�hoz. Harry m�r emelte volna a kez�t, hogy bekopogjon, amikor kiv�g�dott az ajt�, �s megjelent Prospeer szigor� arca. – Tal�n megk�rdezhett�l volna, miel�tt vend�geket h�vsz.
- Eln�z�st – v�r�s�d�tt el Harry. – �k a bar�taim, Hermione �s Ron. Nem tal�lkoztunk lassan egy h�napja, �s m�gse besz�lgethett�nk tov�bb a temet�ben.
A f�rfi k�tkedve h�zta fel a szem�ld�k�t. – �s gondoltad, hogy itt folytathatj�tok?
- Maradhatn�nak p�r napig? – k�rdezte Harry egy m�ly leveg�t v�ve.
- Aligha.
- �n igaz�n nem akarok vissza�lni a vend�gszeretet�vel, csak volna m�g mit tanulnom. Meg �k is tanulhatn�nak mag�t�l…
- Mi? – horkant fel Ron Harry m�g�tt.
- Mi�rt, Ron, r�d f�rne, hogy valaki v�gre megtan�tsa a hetedikes anyagot – sz�lalt meg Hermione.
- Ugyan m�r, ha b�rmit tudni akarok, itt vagy nekem te… - pr�b�lkozott Ron mosolyogva.
- Az�rt �r�kk� nem sz�m�thatsz r�m… – kezdte Hermione, de �szbe kapva elhallgatott, ahogy �szrevette, hogy Prospeer �rdekl�dve n�zi a civakod� du�t.
- Csak azt�n nehogy �n legyek a Roxfort kihelyezett tagozata – mondta, �s arr�bb l�pett az ajt�b�l. – Ker�ljetek beljebb – leintette Harryt, miel�tt h�l�lkodni kezdett volna. – De legk�zelebb nem �szod meg a t�mad�st, ha h�vatlan vend�gekkel v�gsz �t a kerten.
- �gyis hi�nyoltam a gyakorlati oktat�st – vigyorodott el a fi�.
- Hamarosan lesz benne r�szed – b�lintott a f�rfi komolyan, majd a m�sik kett�h�z fordult, akik egyel�re zavartan n�zel�dtek a konyh�ban. – Egy�b �haj?
Hermione seg�lyk�r�en pillantott Harryre. A fi� mosolyogva sz�lalt meg. – Hermion��knek nem lesznek elv�r�saik. Legal�bbis m�g nem.
Prospeer b�lintott. – Nekem viszont vannak. Harry nem maradhat le a tanul�ssal, k�l�n�sen, ha p�rbajozni szeretne. Ha seg�teni akarj�tok, jobb, ha ti is tanultok vele. Meg persze, akkor sem �rt, ha ti is akt�vak akartok lenni a h�bor�ban…
- H�t persze! – sz�lalt meg Ron elsz�ntan. – Ez csak nyilv�nval� azok ut�n, hogy… - zavartan Harryre pillantott.
- Ron Ginny b�tyja – sz�lalt meg a fi� csendesen. Prospeer b�lintott.
- Akkor ezt tiszt�ztuk. Harry, tal�ltam neked egy �rdekes k�nyvet – intett a dolgoz�szoba fel�. – Hasznos lehet a t�mad�shoz.

*

Hermione a padl�son kapott egy szob�t, Ron pedig bek�lt�z�tt Harry mell� a lenti szob�ba. �gy t�nt, hogy Prospeert egyre kev�sb� zavarja, hogy megelevenedett a h�z. D�lut�nonk�nt eg�szen csal�dias hangulatban �ld�g�ltek a nappaliban, Hermion�nak m�g arra is siker�lt r�venni a f�rfit, hogy r�gi roxfortos anekdot�kkal sz�rakoztassa �ket.
- Ismeri a v�rbossz�t? – k�rdezte egyik d�lut�n Harry. Prospeer elh�zta a sz�j�t.
- Igen, �s ostobas�gnak tartom, miel�tt m�g ilyesmire t�madna kedved…
- A b�ty�im v�rbossz�t fogadtak – sz�rta k�zbe Ron. A f�rfi arc�r�l azonnal elt�nt az undor, �s �tadta hely�t a sz�nakoz�snak.
- Sajn�lom. Nem lehet k�nny� a sz�leidnek. Ki volt a K�tel�k?
- Mordon.
- Jellemz� – h�zta el �jra a sz�j�t Prospeer. – �n sosem szentes�ten�k egy ilyen esk�t.
- Mi az, hogy k�tel�k? – k�rdezte Harry.
- A t�rhetetlen esk�h�z mindig h�rom ember kell. Val�j�ban az v�gzi el a var�zslatot, aki megk�ti az esk�t. � a K�tel�k, � szentes�ti az egyik ember �g�ret�t a m�siknak – felelt Hermione. – Az ikrek McGalagonyt k�rt�k fel el�sz�r, de � nem volt hajland�.
- Anya nagyon m�rges lett Mordonra, amikor meghallotta, hogy elv�llalta. Ha � is nemet mond, Fred�k nem tal�lnak megb�zhat� K�tel�ket – tette hozz� Ron.
- �s azt hiszem, az mindenkinek jobb lenne most – sz�lalt meg Prospeer. – Semmi �rtelme a v�rbossz�nak. Ha valakit �ld�z�l, biztos, hogy megtudja, b�rmilyen megb�zhat� volt is a K�tel�k. Te teljesen kimer�lsz, mire utol�red, � meg felk�sz�lten v�r.
- Sz�val az ikreknek semmi es�ly�k? – k�rdezte Harry megrend�lten.
- Ezt az�rt nem mondan�m. De min�l tov�bb �ld�zik, ann�l kevesebb lesz.
- Mi t�rt�nik, ha elfogj�k Bellatrix Lestrange-ot, �s bez�rj�k az Azkabanba?
- Be kell jutniuk, �s meg�lni. Vagy �k halnak meg. A v�rbossz�t nem lehet semmilyen akad�ly miatt feloldani.
- �s ha m�s �li meg?
- Az k�rd�ses. Ha volt valami k�z�k az �ld�z�tt hal�l�hoz, akkor beteljes�tettnek tekinthetik a fogadalmat. Ha viszont nem, akkor tov�bb k�ne keresni�k. Vagyis meghalnak.
- Volt valami k�z�k? – ism�telte Hermione. – Ezt m�gis ki d�nti el?
- Ez is egy �si var�zslat, �s nem tudhatjuk, hogyan m�k�dik – felelt a f�rfi komoran.

*

P�r nap m�lva Prospeer val�ban elkezdte Harry gyakorlati oktat�s�t is: �jjelenk�nt a h�z el�tti puszt�n p�rbajoztak. Harry eleinte csak arra tudott koncentr�lni, hogy kiv�dje a f�rfi nem-sz�beli var�zslatait, de n�h�ny alkalom ut�n m�r � is megpr�b�lkozott a t�mad�ssal. Prospeer hamarosan megtan�totta neki azt a megb�kly�z� var�zslatot, ami �t is eltal�lta �rkez�se napj�n, �s t�bb olyan lefegyverz� �s k�nnyebb s�r�l�seket okoz� var�zslatot, amiket az aurorok haszn�ltak, ha el akartak fogni valakit.
Hermione, mivel m�r majdnem az �sszes hetedikes k�nyvet megtanulta, Prospeer k�nyvt�r�b�l kapott m�s k�nyveket. Ron ezzel szemben a nem-sz�beli var�zslatok biztos elsaj�t�t�s�val foglalkozott, �s csak �mmel-�mmal n�zett bele a tank�nyvekbe.
Egyik d�lel�tt Prospeer bement a faluba, Harry�k pedig a nappaliban voltak. Ron grimaszolva lapozgatta a b�b�jtan k�nyvet, �s l�that�lag nem tudta r�sz�nni mag�t, hogy elkezdje olvasni. Hermione v�gzett a k�nyvvel, amit Prospeer adott neki, �s most a polcok el�tt �llva �jabb olvasnival�t keresett. Harry egy, az asztalon �ll� doboz fal�t kapar�sz� patk�nyt igyekezett t�rr� v�ltoztatni.
Ron �sszecsapta a k�nyvet. – Esk�sz�m, a Roxfortban senki se tud m�g ennyi mindent b�b�jtanb�l, mint �n! Igaz�n laz�thatn�nk n�ha…
- Azt hittem, te nem akarod az eg�sz �vedet azzal t�lteni, hogy megtanulod azt a v�konyka k�nyvet… - jegyezte meg Hermione, mik�zben kih�zott egy k�nyvet, �s �rdekl�dve belelapozott.
- Neville �r�lne, ha eg�sz �v sor�n annyit siker�lne megtanulnia, mint amennyit �n eddig tudok – jegyezte meg Ron gonosz vigyorral.
- Nem tudhatod. Neville nagyon elsz�nt volt – v�laszolt a l�ny, visszacs�sztatva a k�nyvet.
- Mikor tal�lkoztatok vele? – k�rdezte Harry sz�rakozottan, �s lev�lv�g�v� v�ltoztatta a patk�nyt.
- Ginny temet�s�n – felelt Ron. – Nagyon furcsa volt. Valami olyasmit mondott, hogy felh�bor�t�, hogy ez megt�rt�nt, �s � m�r nem hagyhatja tov�bb…
- Tess�k? – k�rdezett vissza Harry. – Mikor volt Ginny temet�se?
- M�gse v�rhattuk meg, hogy kegyeskedj el�ker�lni – vetette oda Hermione.
- H�t… V�g�lis…
- Mindenesetre Neville t�nyleg furcsa volt – folytatta Ron tov�bbra is vigyorogva. – Meglepett, hogy ennyire kiakadt…
- Ugyan m�r, ezen nincs mit csod�lkozni – sz�lt k�zbe a l�ny egy �jabb k�nyvvel a kez�ben. – �vek �ta szerelmes volt bel�.
- Mi? – ki�ltott a k�t fi� egyszerre. Hermione megr�ntotta a v�ll�t, �s visszatette a k�nyvet.
- Hiszen olyan egy�rtelm� volt.
Harry el�gedetten nyugt�zta, hogy Ron ugyanolyan d�bbenten pislog, mint �. V�g�l a m�sik �sszeszedte mag�t �s megsz�lalt. – Akkor most m�t �rtem, hogy mi�rt t�nt �gy, mint aki bossz�t akar �llni. Persze az furcsa, hogy honnan tudta azt a var�zslatot, amit…
Hermione d�bbent ki�lt�sa f�lbeszak�totta a fi�t. – Harry, tudod mi ez?!
Harry �pp csak odapillantott a l�nyra, aki a bord� b�rsonyk�t�s� k�nyvek sora el�tt �llt, var�zsp�lc�val a kez�ben. – Egy k�nyv? – k�rdezte laz�n.
- Ann�l sokkal t�bb – suttogta a l�ny, kimeredt szemekkel b�mulva, ahogy p�lc�ja nyom�n egy cikorny�s arany bet�kkel �rt felirat jelent meg a k�nyv gerinc�n.
- Prospeer megtiltotta, hogy azt a k�nyvet egy�ltal�n a kezembe vegyem – jegyezte meg Harry felismerve a k�z�r�st.
- Megtiltotta? – k�rdezte hitetlenkedve Ron. – Azok ut�n, hogy minket befogadott, meglep, hogy b�rmit is megtilt neked…
- H�t, ezen el�gg� kiakadt.
- Hermione, b�rmilyen �rdekes is az a k�nyv, szerintem tiszteletben k�ne tartani a vend�gl�t�nk k�v�ns�g�t – sz�lalt meg finoman Ron. Harry odakapta a fej�t, addigra a k�nyv m�r Hermione kez�ben volt. A c�mlapj�n is megjelent a felirat, de a l�ny m�g nem nyitotta ki.
- Hermione, ink�bb tedd vissza – sz�lalt meg Harry is.
- H�, de szab�lytisztel�k lettetek! – jegyezte meg cs�p�sen a l�ny. – Bezzeg a B�lcsek K�v�t�l senki sem tudott visszatartani titeket! Ez a k�nyv kincs. Sz�ks�g�nk van r� – gyeng�den v�gigsim�totta a b�rsonyk�t�st. – Ha Prospeer nem engedi, akkor a h�ta m�g�tt kell haszn�lnunk.
- Verj�k �t? – k�rdezte d�bbenten Harry. Egyre k�nyelmetlenebb�l �rezte mag�t. M�g soha nem l�tta Hermion�t ilyennek, �s biztos volt benne, hogy ha a l�ny ennyire elsz�nt, akkor t�nyleg fontos lehet a k�nyv, de nem akarta Prospeert megs�rteni.
- Ha Prospeer nem akarta, hogy Harry elolvassa, akkor biztos vesz�lyes – jegyezte meg Ron.
- Persze. Vesz�lyes – b�lintott a l�ny. – De mi nem az? Ez a k�nyv a H�s�k Kr�nik�ja. �s sz�ks�g�nk van r� a h�bor�hoz. Vesz�lyes, mert arr�l olvashatsz benne, ami foglalkoztat. Ami igaz�n foglalkoztat, nem arr�l, amit a felsz�nen mutatsz. B�rmilyen k�rd�sre v�laszt kaphatunk a seg�ts�g�vel, b�rmilyen var�zslatot megtanulhatsz bel�le, legyen az fekete vagy feh�r m�gia. Seg�t r�vil�g�tani �sszef�gg�sekre, megtal�lni a megfelel� megold�st.
- Viccelsz? – Harry k�zelebb l�pett a l�nyhoz, �s � is v�gigsim�totta a k�nyvet. – Akkor Prospeer mi�rt nem akarja, hogy haszn�ljam?
A l�ny megvonta a v�ll�t. – Mert vesz�lyesnek tal�lta. Vagy, mert nem hiszi, hogy t�nyleg sz�ks�ged van r�. De, Harry, mi ismerj�k a j�slatot. Tudjuk, hogy le kell gy�zn�d Tudodkit. �s ahhoz, hogy ez siker�lj�n, milli� k�rd�sre kell megkapnunk a v�laszt. Milli� dolgot kell megtanulnod – nem felt�tlen�l t�le. Itt vannak a v�laszok – emelte fel a l�ny a k�nyvet. – Itt van a mester.
- De m�gse lophatjuk el – sz�lalt meg Ron. – Nem lehet lem�solni?
Hermione megr�zta a fej�t. – Kiz�rt. �si b�b�jjal k�sz�tett�k, tizenk�t ilyen k�nyv l�tezik mind�sszesen. A vil�g minden esem�nye benne van, �s folyamatosan b�v�l. Ma m�r senki sem k�pes a var�zslatra, amivel k�sz�lt, �gyhogy nem is lehet lem�solni.
Ron Harryhez fordult. – Mennyi az es�lye, hogy Prospeer nem veszi �szre, ha leny�ljuk?
- H�t, amikor idej�ttem, az asztal�n �llt, sz�val szerintem sokat haszn�lta. De azt�n, hogy �n is belen�ztem, eltette, �s az�ta nem hiszem, hogy el�venn�.
- Sz�val, am�g itt vagyunk, addig nem veszi �szre – �llap�totta meg Hermione. Harry f�radtan pillantott a l�nyra.
- Hadd pr�b�ljak meg besz�lni vele. H�tha m�gis odaadja.
- De ha nem adja oda, akkor m�r nincs es�ly�nk, hogy megszerezz�k – jegyezte meg Ron.
- Oda fogja adni. Elmondom neki a j�slatot. Meg fogja �rteni, tudom.
- Mit is? – sz�lalt meg az ajt�ban egy hang, �s Prospeer l�pett be. V�gigm�rte a h�rom gyereket, �s l�that�lag gyorsan felfogta, hogy mi a helyzet. P�lc�j�val k�nnyed�n a Hermione kez�ben l�v� k�nyv fel� intett, de a l�ny azonnal kiv�dte a var�zslatot. – Tedd vissza azt a k�nyvet, Hermione. Ne k�nyszer�ts arra, hogy komolyabb eszk�z�ket vessek be.
- K�szen �llok szemben�zni vele – v�laszolt a l�ny nyugodtan. – Sz�ks�g�nk van a H�s�k Kr�nik�j�ra.
- Uram, tudjuk, hogy vesz�lyes k�nyv – sz�lt k�zbe Harry. – De nem tudom en�lk�l legy�zni Voldemortot. Dumbledore meghalt an�lk�l, hogy mindent megmutatott volna, amire sz�ks�gem van. �s hogy nem tudok mindent �nt�l megtanulni, azt m�r maga is mondta.
- Igaz, de nem arra gondoltam, hogy a Kr�nik�t�l k�ne tanulnod. Hanem egy nagyhatalm� m�gust�l. Meg fog keresni t�ged.
- Ilyesmire nem v�rhatok! – csattant fel Harry. – Ha nem l�pek, Voldemort megsz�kteti az �sszes h�v�t az Azkabanb�l, �s meg�lnek mindenkit, aki kedves nekem! Bossz�t kell �llnom Ginny�rt, Sirius�rt, a sz�leim�rt! �s Mirand��rt �s a maga kisl�ny��rt is! �n megteszem, bossz�t �llok �rt�k azon a sz�rnyetegen!
- Harry, �n l�ttam a sz�leid hal�l�t. �k az�rt harcoltak, hogy te �letben maradj. Mit gondoln�nak r�lam, ha hagyn�m, hogy egy olyan k�nyv ker�lj�n a kezedbe, ami elind�that a fekete m�gia fel�?
- L�tta a hal�lukat? – suttogta a fi� elfeh�redve.
- A r�gi h�zuk… hiszen te is volt�l ott, �s az eml�ket l�ttad…
- Hazudik! – ki�ltott fel d�h�sen Hermione. – Ha maga t�nyleg l�tta Harry sz�leinek a hal�l�t, akkor csak egyf�lek�ppen t�rt�nhetett: maga k�s�rte oda Voldemortot!
- De Hermione, hiszen �n is… - kezdte Harry, de a l�ny leintette
- Tudom, Harry, j�l odafigyeltem arra, amit mondt�l – sz�lt keser�en. – S�t, azt is megjegyeztem, hogy volt ott egy f�rfi, aki seg�tett Tudodkinek, de te nem eml�kezt�l r�. �gyhogy odamentem a h�zhoz, �s ez�ttal bementem…
- Nem hiszem, hogy b�lcs d�nt�s volt – jegyezte meg Prospeer.
- Nem? Akkor m�r sejti, hogy mit akarok mondani. Maga sem l�thatta �gy Harry sz�leinek a hal�l�t.
- Te semmit sem l�tt�l? – k�rdezte d�bbenten Ron. Hermione megr�zta a fej�t.
- De. Csakhogy �n nem Harry sz�leinek a hal�l�t l�ttam.
- Hanem?
- A saj�t sz�leim�t…