Harry fokozatosan t�rt mag�hoz. �rezte, hogy egy hideg �s kem�ny k�t�mb�n fekszik. Borzongott a felt�mad� sz�lben; a ruh�ja csurom v�z volt, a haja �zottan tapadt a homlok�ra, eltakarva a vill�m alak� sebhelyet. Felpillantott a sz�rke �gboltra, az es� m�g mindig szemerk�lt.
Fogalma sem volt, hogy mi�ta van a temet�ben, mikor aludt el, �s mennyi ideig fek�dt itt. Az eget sz�rke felh�k bor�tott�k, a nap egy�ltal�n nem tudott �tt�rni rajtuk, �gy nem tudta eld�nteni, hogy h�ny �ra lehet.
Vill�mk�nt has�tott a fej�be Ginny k�pe. �gy t�nt, mintha az eg�sz esk�v� csak egy sz�rny� �lom lett volna; hossz� percekig tartott, mire felfogta, hogy �r�kre elvesztette a l�nyt. �jra l�tta maga el�tt azt a s�padt, �lettelen arcot, hallotta Bellatrix kegyetlen hangj�t. Hideg volt, amikor kimondta a hal�los �tkot, mint aki fel se fogja, hogy �l.
Sz�lei m�rv�ny s�rk�v�nek t�masztotta a h�t�t, �s �tfonta felh�zott t�rd�t. P�lc�ja a f�ldre esett, �s kicsit arr�bb gurult, de nem ny�lt ut�na. �gy �rezte, soha t�bb� nem akar p�lc�t haszn�lni. Soha t�bb� nem akar var�zsolni, nem akarja, hogy b�rmif�le var�zslathoz k�ze legyen.
Elt�nni az eddigi �let�b�l, muglik�nt �lni egy t�voli vid�ken, �r�kre maga m�g�tt hagyni Voldemortot �s a h�bor�j�t – annyira megnyugtat�nak, annyira egyszer�nek t�nt a gondolat. Akkor ugyan elvesz�tene mindenkit, akit szeret, de azt�n m�shol �p�thetne �j �letet. Biztons�gban, ahol nem sebezhetik meg, ahol nem vehetik el t�le a legfontosabb embereket.
V�gigsim�totta a sz�rk�s m�rv�nyba v�sett feliratot. Ennyi maradt a sz�leib�l. Arra az �vre pedig, amit vel�k t�lt�tt, nem eml�kszik. Am�g nem l�tta �ket Edevis t�kr�ben, igaz�b�l azt sem tudta, hogy hogy n�znek ki, elment volna mellett�k az utc�n. Sirius l�tez�s�r�l �veken �t nem is tudott. Mikor el�sz�r hallott r�la, csak akkor kereste meg a sz�lei esk�v�i k�p�n, �s abban a k�t �vben is, amire visszakapta keresztapj�t, alig lehettek egy�tt.
 Esz�be jutott, hogy a kertben nem h�vta f�lre Ginnyt. Az utols� napon, amit a l�nnyal t�lthetett, nem �lelte mag�hoz – nehogy az ikrek kig�nyolj�k �ket. �veken �t �lt mellette �gy, hogy nem l�tta meg igaz�n. Tal�n m�r a DS edz�seken, tal�n ott kezdte meg�rteni, hogy ki is ez a l�ny – de persze akkor Cho fontosabb volt. Cho id�ben elt�volodott t�le. Tal�n elker�lheti a hal�lfal�kat. De Ginny…
Elfutotta a szem�t a k�nny. M�lyeket l�legzett, hogy siker�lj�n megnyugodnia. Honnan is gondolta, hogy Voldemort nem l�t a fej�be? Mif�le bizony�t�k volt az, hogy nem f�jt a sebhelye? Az csak azt bizony�totta, hogy � nem l�t Voldemort fej�be. De ford�tva… �s persze megint az az �tkozott okklumencia. Ha megtanulja Pitont�l, ha hallgat Hermion�re �s megpr�b�lja megtanulni egyed�l, Ginny m�g most is �lne. �lhetne...
A sz�l v�gigs�p�rt a s�rok k�z�tt. Harry reszketett a hidegt�l. Farmere a l�bsz�r�ra tapadt, k�t�tt pul�vere neh�z volt a nedvess�gt�l. Ahogy k�r�ln�zett, hogy valamilyen fedez�ket keressen az egyre nagyobb cseppekben hull� es� el�l, egy lassan k�zeled� alakot l�tott meg a s�rok k�z�tt. Gyorsan leh�z�dott, de m�r k�s� volt – a f�rfi l�ptei hat�rozottan elindultak fel�.
- H�t te meg mit keresel itt? – d�rrent r� egy d�h�s hang. Harry automatikusan a p�lc�ja ut�n kapott, az �szt�n, ami az elm�lt 6 �v sor�n bel� iv�dott, er�sebb volt, mint v�gya, hogy �r�kre megszabaduljon a var�zsl�vil�gt�l. M�ris nyugodtabban l�legzett, ahogy a kez�ben �rezte a j�l ismert, sima f�t. A f�rfi p�r m�sodpercig m�regette, azt�n �jra megsz�lalt. – Hogy ker�lt�l ide? Mi az? N�ma vagy?
Harry megr�zta a fej�t. Lassan fel�llt. A f�rfi csod�lkozva m�rte v�gig, szeme egy pillanatra meg�llapodott a p�lc�n a fi� a jobb kez�ben. L�that�lag fogalma sem volt, hogy mi az.
- Itt nem lehet �ld�g�lni. Mikor j�tt�l be?
- �n csak… Most – hazudta Harry, de a f�rfi d�h�sen megr�zta a fej�t.
- A kaput reggel kilenc el�tt nem nyitjuk ki! �tm�szt�l a falon? – egy v�ratlan mozdulattal megragadta Harryt, �s megr�zta. – Gondoltad j� sz�rakoz�s lesz megint �sszefirk�lni a s�rokat? A m�lt h�ten is �r�kat t�lt�tt�nk azzal, hogy takar�tsunk ut�nad!
- �n… Nekem fogalmam sincs… hogy mir�l besz�l… - lihegte Harry, mik�zben megpr�b�lt kiszabadulni fogvatart�ja mark�b�l. – Semmi rosszat… nem csin�ltam, csak… megn�ztem egy s�rt…
- Ilyenkor nem szoktak s�rokat n�zni – v�laszolt a f�rfi kategorikusan. – Meg ne l�ssalak itt m�g egyszer! �s most gyer�nk, kifel�!
Maga mellett r�ngatva a fi�t elindult a temet� t�volabbi v�ge fel�. Hossz� percek m�lva kibontakozott a k�db�l egy hatalmas vaskapu. A f�rfi a zseb�b�l el�vett kulccsal kinyitotta �s kil�kte rajta Harryt.
- De… Most hova menjek? – sz�lalt meg a fi� t�tov�n. A f�rfi felpillantott a kulcsr�l, amivel �pp visszaz�rta a kaput.
- Mi k�z�m hozz�? Eredj haza! A sz�leid m�r biztos agg�dnak �rted! – sarkon fordult �s p�r m�sodperccel k�s�bb elnyelte a k�d.
Harry belet�r�d� s�hajjal m�rte v�gig m�g egyszer a kaput. Nem lett volna neh�z visszahoppan�lni, de nem akart megint tal�lkozni az �rrel. Megfordult, �s f�radtan n�zett k�rbe. Egy �t v�g�n �llt, l�that�lag a telep�l�s sz�l�n. Az utcai l�mp�k f�nye er�tlen�l pr�b�lta megvil�g�tani a betont, a hideg k�d Harry csontjaiig hatolt – biztosan �rezte, hogy valahol nem messze dementorok vannak. P�lc�j�t maga el� emelte, elmotyogott egy „Lumos”-t �s elindult a hom�lyban.
Egy mugli faluban volt. Biztos volt benne, hogy ez Godric’s Hollow, de r�gt�n azt is l�tta, hogy ha laknak is itt var�zsl�k, nagyon kevesen vannak, �s elrejt�ztek. Az �p�letek s�t�tek voltak, �s sok helyen teljesen elhagyatottnak t�ntek. Hamarosan be�rt a f�t�ren �ll� kis templomhoz, ami k�r�l n�h�ny s�t�t �zlet szomorkodott. Harry felpillantott a templomtorony �r�j�ra. Hajnali f�l �t volt.
V�gign�zett a kis utc�kon, amik a f�t�rr�l csillag alakban indultak ki. A sz�lei h�z�t kereste. P�r m�sodpercig lehunyta a szem�t, majd hat�rozottan elindult az egyiken, mintha h�vn� valami. Minden l�p�ssel n�tt a balsejtelme, de m�gis biztos volt benne, hogy erre van a h�z, ahol k�zel tizenhat �ve elrejt�ztek a sz�lei.
Nagyot dobbant a sz�ve, amikor v�gre megl�tta. A h�z teteje teljesen beomlott, �s az utc�ra n�z� fal is csak m�sf�l m�ter magasan maradt meg, �gy be lehetett l�tni a nappaliba. Az id�j�r�s j�csk�n megrong�lta, de m�g ott �llt egy szekr�ny, n�gy fotel egy asztal k�r�l �s p�r k�nyvespolc. Harry legsz�vesebben odarohant volna, de valami furcsa f�lelem megb�n�totta.
Hirtelen valami megnyikordult. Riadtan fordult oda. A h�z, ami mellett meg�llt, teljesen elhagyatottnak t�nt. Az ablak zsalug�terei f�lig let�pve l�gtak �s a kit�rt bej�rati ajt� s�t�ten t�tongott. �jra megnyikordult, ahogy a sz�l becsapta. Harry p�r m�sodpercig fesz�lten figyelte a bej�ratot �s k�rny�k�t, �s csak akkor fordult el, amikor egy sz�lroham �jra kit�rta. Megint a romokat kezdte n�zni. Er�t vett a b�n�t� �rz�sen, �s elindult a h�z a fel�.
Rossz �rz�se l�p�sr�l l�p�sre n�tt, legsz�vesebben sarkon fordult �s elrohant volna, de k�v�ncsis�ga, �s az a v�gy, hogy �jabb eml�keket tal�ljon a sz�leir�l, er�sebb volt. A m�lladoz� ajt�f�lfa kimagaslott a fal maradv�nyai k�z�l. Harry visszafojtott l�legzettel l�pett �t rajta.
Szorongva indult el a nappali fel�. A gaz szinte teljesen felverte a szob�t: a n�v�nyek �tk�sztak a fal reped�sein, �s k�rbefont�k a b�torokat. A sarokban megl�tott egy kis�gyat. �vatosan v�gigh�zta a kez�t a baldachinon, amivel elfedt�k.
Ahogy hozz��rt a nedves, szakadozott anyaghoz, egy ki�lt�st hallott. R�m�lten ugrott h�tra, de a kiab�l�s csak nem sz�nt �s mintha valaki a k�zelben egy faajt�t d�ngetett volna. Harry szeretett volna dehoppan�lni, de k�ptelen volt koncentr�lni. A szomsz�d szob�ban felsik�tott egy n� �s gyereks�r�s �t�tte meg a f�l�t.
- � az! Lily, fogd Harryt �s menek�lj! – ki�ltott egy f�rfi tiszt�bban �s hangosabban, mint eddig b�rmikor Harry eml�keiben. Nem tudta eld�nteni, hogy l�tja maga el�tt, vagy csak k�pzeli, hogy apja anyja kez�be nyom egy csecsem�t. – � az! Fuss! Menek�lj! – Lily sz�ra nyitn� a sz�j�t, de a f�rfi bel�fojtja a sz�t – Majd �n feltart�ztatom! – �s m�r megy is az el�szob�ba. A n� er�tlen�l botork�l a kis�gy fel�. A bej�rati ajt� enged �s kicsap�dik, ahogy az utols� �tkot is megt�rik. Egy r�vid, �les kacaj.
- A h�res Potter! Dumbledore legjobb embere – el�rulva, csapd�ban!
Az �tkok vill�dz� f�nye a nappaliban is l�tszik. Lily dermedten �ll, nem menek�l. Egy pillanatra mindent el�raszt a z�ld f�ny, majd egy test tomp�n puffan a f�ld�n. Lily felsik�t, a csecsem� Harryt pr�b�lja elrejteni a kis�gy baldachinja m�g�. �jabb ajt�csap�d�s.
Ott �ll Voldemort az anyja el�tt. Hidegen m�ri v�gig, majd a kis�gy fel� indul – F�lre! – fell�ki Lilyt. A n� a szekr�nynek t�ntorodik, felsik�t, amikor a f�rfi a baldachinhoz ny�l.
- Harryt ne, Harryt ne – Voldemort el� ugrik –, k�ny�rg�k, csak �t ne!
- �llj f�lre… - sz�lal meg egy m�sik f�rfi az ajt�n�l. Hom�lyba h�z�dik, fekete k�penye lebeg a kid�nt�tt ajt�n �t be�rad� sz�lben. Arca �rny�kban marad.
- �llj f�lre, ostoba! – ki�lt most Voldemort is.
- Nem tehetitek! – sik�t a n�. – � csak egy gyerek!
- Lily… - a f�rfi hangja az ajt�ban szinte k�rlel�, de a n� Voldemortra szegezi p�lc�j�t.
- Stupor!
- Adava Kedavra!
�jra felvillan a z�ld f�ny. A f�rfi az ajt�ban d�h�sen felki�lt. Voldemort nem t�r�dik vele, felt�pi a baldachint. A csecsem� meglepet�s�ben m�g a s�r�st is abbahagyja. Voldemort p�r m�sodpercig n�zi a gyereket, majd g�nyosan felhorkant. – Egy gyenge k�ly�k!
- Ha hagyod, rosszabb lesz, mint az apja volt – sz�l a f�rfi el�re l�pve. Hangj�b�l fr�cs�g a gy�l�let. – V�gezz vele…
Mindent el�nt a z�ld f�ny. Egy pillanatra tiszt�n l�tszik az ajt�n�l �ll� f�rfi arca. Azt�n minden els�t�t�l, csak a csecsem�s�r�s visszhangzik.
Harry a f�ld�n fek�dt, �s a mellette l�v� asztal lapj�n kopog� es�cseppek hangja t�r�tette mag�hoz. Ahogy fel�lt, belehas�tott a fej�be a f�jdalom. Megtapogatta a tark�j�t, amit bevert, amikor el�jult. A eml�k m�g mindig a hat�sa alatt tartotta. Semmi m�s v�gya nem volt, csak elrohanni, amilyen gyorsan csak lehet. Sz�d�lt, �s h�nyingere t�madt, amikor fel�llt, de nem mert megkapaszkodni a fotelben. Neh�zkesen visszat�molygott az el�szob�ba �s kil�pett a h�zb�l. Igyekezett egyre gyorsabban t�volodni a f�t�r fel�.
Lerogyott a templom l�pcs�j�re, �s a tenyer�be temette az arc�t. A feje m�g mindig l�ktetve f�jt a legkisebb mozdulatra is. Nem akart anyja sik�t�s�ra vagy Voldemort diadalmas ki�lt�s�ra gondolni, m�gis ott visszhangoztak a fej�ben. �jra l�tta saj�t mag�t, amint kisbabak�nt szemben�z sz�lei gyilkos�val. Ha Lily v�g�l t�nyleg f�lre�ll, ha nem t�madja meg Voldemortot, akkor �t semmi sem v�dte volna meg az Adava Kedavr�t�l. Ha az anyja sz�t fogad annak a f�rfinak… Harry megborzongott.
A sz�l elf�jta a k�d nagy r�sz�t, �s a keleti �gbolt percr�l percre vil�gosodott. Valahol egy kakas kukor�kolt, azt�n �jra minden elcsendesedett. Harry nem b�rt tov�bb egy helyben �lni, �gy c�ltalanul elindult az egyik utc�n. Csak arra figyelt, hogy v�letlen�l se ker�lj�n a romok k�zel�be – m�g egyszer nem tudta volna v�gign�zni Voldemort t�mad�s�t.
R�d�bbent, hogy sz�rnyen f�radt, f�zik �s t�bb mint f�l napja nem evett egy falatot sem. Elhat�rozta, hogy bet�r valamelyik elhagyatott h�zba, �s legal�bbis sz�lcsendes helyet keres, ahol alhat kicsit. A k�zelben megl�tott egy romos kunyh�t, amit szokatlanul nagy puszta ter�let vett k�r�l. Biztos volt benne, hogy lak�i �vek �ta fel� se n�ztek a h�znak, ez�rt hat�rozottan elindult a gazos kerten kereszt�l.
P�r l�p�s ut�n hirtelen fagyos lett k�r�l�tte a leveg�, �s – mintha a semmib�l t�nt volna el� – egy dementort pillantott meg. Harry h�tr�lni kezdett �s el�kapta var�zsp�lc�j�t, de a l�ny meg�ll�thatatlanul k�zeledett fel�, k�penye finoman lebegett k�r�l�tte, �s oszl� hull��hoz hasonl� kez�t a fi� fel� ny�jtotta. Harry meghallotta a h�rg� l�legzetv�telt, �s a k�vetkez� pillanatban Ginny sikolyai �ledtek �jra a fej�ben.
Nem akarta megint �t�lni a tehetetlens�get, hallani a l�ny szenved�s�t, csak a boldog pillanatokra akart eml�kezni, Ginny mosoly�ra �s cs�kjaira. Olyan tiszt�n l�tta Ginny sug�rz� arc�t, mintha most cs�kolta volna meg az utols� kviddicsmeccs ut�ni bulin. Melegs�g �nt�tte el a lelk�t, �s k�nnyed�n el�var�zsolta a patr�nust.
A dementor bizonytalanul h�tr�lt az ez�st�s szarvas el�l. Harryt elfogta a k�ts�g, ahogy n�zte, �s esz�be jutott, hogy eddig mindig csapatban t�madt�k meg a dementorok – kiv�ve egyszer, a labirintusban… Hat�rozottan r�szegezte p�lc�j�t a dementorra �s elki�ltotta mag�t: - Comikulissimus!
A mumus egy hangos pukkan�s k�s�ret�ben elt�nt, a szarvassal egy�tt. Harry egy el�gedett s�hajjal indult tov�bb, amikor a kunyh� fel�l ki�lt�st hallott:
- Stupor!
�pp id�ben ugrott f�lre az �tok el�l, de m�r j�tt is a k�vetkez�, imm�r nem-sz�beli var�zslat, �s alig p�r millim�terrel mellette h�zott el. A m�sik sokkal tapasztaltabb p�rbajoz� volt, r�ad�sul Harry nem is l�tta, �gy vakt�ban a h�z fel� k�ld�tt egy k�b�t� �tkot, azt�n csak azokat a var�zslatokat pr�b�lta kiv�deni, amiket t�mad�ja k�ld�tt fel�.
Saj�t mag�t is meglepte, hogy t�bb nem-sz�beli �tkot is siker�lt �szt�n�sen kiv�denie, mire az egyik eltal�lta. Megt�ntorodott �s h�traesett az erej�t�l. Fel akart t�p�szkodni, de egy l�thatatlan er� visszatartotta, mintha megk�t�zt�k volna. P�r m�sodpercig verg�d�tt, de a szor�t�s csak m�g er�sebb lett, �gy belet�r�d�en lehunyta a szem�t.
A t�mad� most k�zelebb l�pett, neh�z csizm�ja alatt megcsikordultak a f�ld�n a kavicsok. Egy var�zslattal talpra �ll�totta Harryt, de m�g mindig fogva tartotta a k�telekkel. A fi� felpillantott. A f�rfi, aki el�tte �llt, valahonnan ismer�snek t�nt, de nem tudta kital�lni, hogy hol l�thatta. Magas, szik�r alakj�t fekete k�peny fedte, az arc�ba l�g�, zil�lt fekete tincsek, f�lig eltakart�k szigor� szem�t, �s kihangs�lyozt�k el�re ugr� �ll�t.
Kutat� tekintettel m�rte v�gig Harryt. Szeme hosszan elid�z�tt a vill�m alak� sebhelyen, �s arc�ra egyre jobban ki�lt a csod�lkoz�s, ahogy tov�bb n�zte a fi�t. Harry elford�totta a tekintet�t; gy�l�lte ezt a pillant�st, rendszerint izgatott sutyorg�st, vagy idi�ta vigyort vezetett be, majd az illet� „kis t�l�l�nek”, vagy „korunk h�s�nek” nevezte.
Ehhez k�pest meglep�d�tt, amikor a f�rfi v�gre megsz�lalt: - Ki vagy te? – A hangja rekedt volt, mintha hossz� id� �ta nem besz�lt volna senkivel.
Harry zavarba j�tt a k�rd�st�l. Nem sz�vesen �rulta volna el a nev�t az idegennek – ha m�r �gy t�nt, hogy a vill�m alak� sebhelyr�l nem ismert r�. – Sajn�lom, hogy megzavartam. Azt hittem… Azt hittem, nincs itt senki. Ha gondolja, m�r mehetek is…
A f�rfi megr�zta a fej�t, �s fenyeget�en el�r�bb l�pett. – Honnan j�tt�l? Mi a neved?
- Harry Potter.
- Potter? … H�t persze. Sejthettem volna. Hiszen a szeme… - motyogta a f�rfi �s egy apr� p�lcamozdulattal laz�tott a k�teleken. – Nem tan�csos itt kint besz�lgetni – sz�lalt meg hangosabban. – Ha m�r �gyis be akart�l t�rni a h�zamba, gyere… Pihenhetsz, �s kapsz enni is valamit.
Harry m�skor nem tal�lta volna j� �tletnek, hogy k�vessen egy ismeretlen f�rfit, akivel p�r perce m�g p�rbajozott, �s aki m�g mindig fogva tartotta, de a meleg szoba �s az �tel gondolata er�sebb volt, mint gyanakv�sa, �gy b�lintott. A f�rfi most m�r teljesen megsz�ntette a k�telek b�n�t� hat�s�t, n�m�n sarkon fordult, �s elindult a h�z fel�. Harry b�nultan k�vette, karj�t d�rzs�lgetve, hogy a k�telek szor�t�sa ut�n �jra meginduljon benne a v�rkering�s.
Harry, amint bel�pett, l�tta, hogy a visk�t t�g�t� b�b�jjal kezelt�k. Ugyan bel�lr�l sem volt egy hatalmas palota, de a konyha, amibe �rkezett, j�val nagyobb volt, mint k�v�lr�l az eg�sz h�z, �s a bel�le ny�l� ajt�k arra engedtek k�vetkeztetni, hogy m�g t�bb szoba is van beljebb.
- �lj le – intett a f�rfi az asztaln�l �ll� sz�k fel�. – Nem nagyon vannak vend�geim – egy p�lcaint�ssel �th�vott a szomsz�d szob�b�l egy sz�ket, �s az asztal t�loldal�ra k�ldte, szembe Harryvel.
Gyors int�sekkel fel�lesztette a t�zet a kandall�ban, megt�lt�tt v�zzel egy l�bast, toj�sokat rakott bele, �s az eg�szet elkezdte f�zni a t�zhelyen. Harry fesz�lten figyelte minden mozdulat�t. M�g mindig nem tudta eld�nteni, hogy b�zhat-e a benne.
- �s maga… kicsoda? – sz�lalt meg v�g�l. A f�rfi egy pillanatra r�n�zett, azt�n kenyereket tett az �reg t�zhelyre, pir�tani.
- Christopher Prospeer – t�ny�rokat vett el� �s ter�teni kezdett. Elgondolkozva m�rte k�zben v�gig a fi�t. – J�l harcolsz. M�lt�n a sz�leidhez. – Harry megborzongott, mert ezekt�l a szavakt�l esz�be jutottak a h�zban l�tottak. – A sz�leid… Nagyszer� var�zsl�k voltak – folytatta a f�rfi, mintha csak a gondolataiba l�tott volna. – Senki sem tudott volna n�luk jobban v�dekezni Ellene.
- Senki? – Harry a tenyer�be hajtotta a fej�t, �s massz�rozni kezdte. – Akkor �n mi�rt…? – De tudta a v�laszt. Rengetegszer gondolta m�r v�gig anyja �ldozat�t, �s tudta, hogy a v�d� var�zslat m�r akkor m�k�d�sbe l�pett, amikor Voldemort meg�lte. Hirtelen felpillantott. – Maga honnan ismerte �ket?
- Az egyetemr�l. K�t �vfolyammal j�rtam ap�d f�l�tt. Aurornak tanultunk mindketten. De neki szinte ideje sem volt befejezni az iskol�t… - Prospeer s�hajtva �lt le a m�sik sz�kre. – �desany�d is tanult, am�g tudott. Azt�n persze te lek�t�tted minden idej�t.
- Maga auror? – n�zett fel Harry k�tkedve. – Sosem hallottam mag�r�l.
- Mi�rt? Minden aurort ismersz? – n�zett a f�rfi nyugodtan a szem�be, majd fel�llt, �s letett k�t pir�t�st meg egy toj�st a Harry el�tt �ll� t�ny�rba.
A fi� elh�zta a sz�j�t. – Term�szetesen nem. Csak azt gondoltam… - Nem akarta el�rulni a f�rfinak a F�nix Rendje l�tez�s�t, de valahogy ki akarta der�teni, hogy vend�gl�t�ja melyik oldalon �ll. – Csak sosem hallottam, hogy min dolgozik. Pedig most szinte minden aurorr�l lehet tudni, hogy…
- Mit csin�l? �, ez meglepne. Ennyire a miniszt�rium se lehet bolond! – Prospeer nyugodtan enni kezdett. Harry zavartan t�rdelte az egyik kenyeret. – Arra vagy k�v�ncsi, hogy mit csin�lok a h�bor�ban? … Semmit.
Harry d�bbenten meredt r�. – Ezt hogy �rti?
- Ahogy mondom. Nem veszek r�szt a h�bor�ban. �rtelmetlennek �s vesztes�gesnek tartom.
- �rtelmetlennek?! – ki�ltott fel Harry. – Ugye csak viccel?! Ink�bb hagyjuk, hogy Voldemort �s a talpnyal�i uralkodjanak rajtunk?
A f�rfi mindkett�j�knek te�t t�lt�tt, majd lassan kortyolgatni kezdte a saj�tj�t. Elmosolyodott Harry vill�ml� tekintet�t l�tva. – Fiatal vagy �s heves. �n viszont m�r sok mindent elvesztettem. Itt nyugalomban �lhetek, „Voldemort �s a talpnyal�i” fel� se n�znek Godric’s Hollow-nak, az pedig, ami a vil�g m�s r�szein t�rt�nik, nem �rdekel.
- Ez �nz�s – v�gta r� a fi�. Prospeer b�lintott.
- Minden bizonnyal. Egy�l, miel�tt teljesen kih�lne.
- Hogy gondolkozhat �gy? – folytatta Harry. – Maga auror, az a dolga, hogy v�delmezze a var�zsl�vil�got!
- Fogalmad sincs, hogy mi egy auror dolga – felelt Prospeer nyugodtan, majd fel�llt �s �tment a szomsz�d szob�ba.
Harry p�r percig n�zte az ajt�t, amit a f�rfi bez�rt maga m�g�tt, azt�n, mivel m�r �r�k �ta �hes volt, �s csiklandozta orr�t a pir�tott keny�r illata, enni kezdett. Elhat�rozta, hogy ha befejezte, itthagyja ezt a h�zat. Azt ugyan m�g nem d�nt�tte el, hogy hova megy, de Godric’s Hollow-b�l mindenesetre elege volt. Az Od�ban persze sz�vesen l�tt�k volna, de neki semmi kedve sem volt valamelyik Weasleyvel szemben�zni.
Fel�llt, �s a bej�rati ajt�hoz l�pett. M�g egyszer k�r�ln�zett, de az ajt�, amin kereszt�l Prospeer t�vozott, mozdulatlan maradt, �s m�g�le sem hallatszott semmi nesz. Hat�rozottan lenyomta h�t a kilincset – de az ajt� nem engedett. Megl�kte kicsit er�sebben, de l�that�lag b�b�jjal z�rt�k le. Kipr�b�lt egy Alohomor�t, de – mint sejtette – semmit sem seg�tett. Lehunyta a szem�t, hogy megpr�b�ljon dehoppan�lni, de azt�n elvetette ezt a lehet�s�get, mert esz�be jutott a vizsg�n �t�lt kett�szakad�s eml�ke. Nem sz�vesen k�rt volna seg�ts�get att�l, aki el�l megpr�b�lt elsz�kni.
�gy belet�r�d�en elindult a szobaajt� fel�. �vatosan megl�kte, mire az hangtalanul kiny�lt, �s bepillant�st engedett a nappaliba. Itt is �llt egy kandall�, amiben t�z ropogott. El�tte k�t fotel – az egyikben �lt a f�rfi, kez�ben a b�gr�vel, amiben te�ja volt. Kicsit h�tr�bb egy �r�asztalt l�tott, k�rbe a falakn�l pedig rengeteg k�nyvespolc �llt.
- Tizenh�t �ve m�g �n is a F�nix Rendj�nek dolgoztam – sz�lalt meg a f�rfi m�g mindig a t�zet b�mulva. Harry csendesen k�zelebb l�pett. – De azt�n a hal�lfal�k megfenyegettek, hogy ha nem adok ki nekik inform�ci�kat, meg�lik a l�nyomat. Ellen�lltam, mert azt gondoltam, hogy j�l k�pzett aurork�nt �s Albus emberek�nt meg tudom v�deni a csal�domat. T�vedtem. A feles�gem elsz�ntan harcolni kezdett a l�nyunk elveszt�se ut�n. Egy bevet�sen �letvesz�lyesen megs�r�lt. Nem lett volna biztons�gos a Szent Mung�ba vinni, mert az hemzsegett Voldemort embereit�l, �gy Albus elh�vott egy gy�gy�t�t, akit megb�zhat�nak tartott, a f�hadisz�ll�sra. De a gy�gy�t� k�s�n �rkezett, addigra Miranda m�r meghalt. �s nem volt megb�zhat� sem – hamarosan megt�madt�k a f�hadisz�ll�st. T�bb bar�tom is ott veszett, �s a hal�lfal�k elfogt�k Peter-t, akib�l hamarosan kiszedt�k, hogy hol tal�lj�k a sz�leidet.
- Pettigrew m�r kor�bban is k�mkedett nekik – suttogta Harry. Zavarban volt a f�rfi �szintes�g�t�l, �s szeretett volna valami megnyugtat�t mondani.
- Lehet – b�lintott Prospeer �s most r�emelte a szem�t. – De Voldemort akkor is idej�tt, �s megt�madta a sz�leidet. �n pedig… Nem tudtam �ket megmenteni.
Harry le�lt a m�sik fotelbe, �tfonta t�rd�t �s most � is a t�zet kezdte b�mulni. Kezdeti gyanakv�sa lassan teljesen eloszlott, �rezte, hogy a f�rfi nem hazudik, �s, hogy megb�zhat benne, mint a sz�lei r�gi bar�tj�ban. – De Voldemort elvesztette az erej�t – sz�lalt meg komolyan.
- Igen, �s a F�nix Rendje feloszlott – b�lintott a f�rfi. – �n pedig elhat�roztam, hogy megszak�tok minden kapcsolatot a var�zsl� t�rsadalommal.
- Maga is? – t�rt ki Harryb�l. – alig h�rom hete tudtam meg a nagyn�n�mr�l, hogy boszork�ny, de ink�bb muglik�nt �l. T�nyleg ez a megold�s?
Prospeer elmosolyodott. – �gy n�ztem ki ma reggel, mint aki �gy �l, mint egy mugli? – Harry elv�r�s�dve r�zta meg a fej�t. – Nem a var�zsl�ssal hagytam fel, hanem a var�zsl�t�rsadalmat hagytam �r�kre magam m�g�tt. Visszah�z�dtam ide, a saj�t vil�gomba. Hetente egyszer bemegyek a faluba �lelmiszert venni, de m�s kapcsolatom nincs m�g a falubeliekkel se. A mumus, amit a kertemben elhelyeztem, elriasztja a k�v�ncsiskod� muglikat, var�zsl� pedig �vek �ta nem j�rt erre.
- Akkor honnan tudja, hogy megint h�bor� van?
- Az�rt az ember nem ker�lheti el, hogy h�reket halljon, ha egy kis faluban lakik. �s hidd el, a mugli h�rekb�l minden fontosat meg lehet tudni, csak olvasni kell a sorok k�z�tt… Leszakad� hidak, szokatlan gyilkoss�gok, torn�d�, t�megszerencs�tlens�gek, elt�nt �s meg�r�lt emberek, h�v�s, k�d�s id�j�r�s m�g ny�ron is, ezeket az ember el tudja helyezni, ha l�tta m�r, hogy milyen volt a hal�lfal�k hatalma Voldemort f�nykor�ban.
- De akkor azt is l�thatja, hogy nem engedhetj�k, hogy ilyen maradjon az �let! – ki�ltott fel Harry �jra d�h�sen.
- �n engedhetem – felelt a f�rfi rezign�ltan. – Sosem akart�l m�g elt�nni valahova? Nem akart�l �j �letet kezdeni? Nem �rezted azt, hogy bajt hozol mindenkire? Hogy rem�nytelen a helyzeted?
Harry lehajtott a fej�t. Pontosan ezek a gondolatok j�rtak a fej�ben reggel, a f�rfi �gy sorolta fel �ket, mintha ismerte volna mindet. – De – vallotta be szomor�an. – Tal�n t�nyleg ez a j� d�nt�s. Tal�n Petunia n�ninek volt igaza, legjobb lenne muglik�nt �lni. Vagy mag�nak van igaza, �s ez az eg�sz h�bor� rem�nytelen.
- Nekem rem�nytelen, neked tal�n nem – felelt a f�rfi halkan.
- Nekem is az – legyintett Harry. – M�g egy hal�lfal�val sem tudn�k megk�zdeni, nemhogy Voldemorttal. M�rpedig… Egyszer meg kell tennem – n�zett elsz�ntan a f�rfire. – Harcolnom kell ellene, �s le kell gy�zn�m. Vagy � gy�z le engem.
Prospeer hosszasan f�rk�szte, miel�tt v�laszolt volna. – Sokan akartak m�r v�gezni Voldemorttal. Biztos vagy benne, hogy erre akarod feltenni az �leted?
Harry lehajtotta a fej�t. Biztos volt benne, hogy bossz�t akar �llni Voldemorton, de m�g soha nem �rezte ennyire kicsinek mag�t. Esz�be jutott Dumbledore komoly arca, amikor v�laszolt a k�rd�s�re, hogy biztosan r�la sz�l-e a j�slat: „Att�l tartok, imm�r k�ts�gtelen, hogy te vagy az.” – Ez nem csak az �n akaratom – suttogta szomor�an. Most t�nyleg rem�nytelennek tartotta a helyzet�t. – Szeretn�m legy�zni, de nem tudom, hogy siker�lhet-e. Alig tanultam valamit az iskol�ban, �k meg j�l k�pzett, profi var�zsl�k, boszork�nyok. A s�t�t var�zslatok kiv�d�se �r�k nagy r�sz�t csapnival� tan�rok tartott�k, �s am�gy is, a v�dekez�s nem minden. Ha t�madnom kell, a Stuporon, meg a Capitulatuson k�v�l nem tudom, hogy mivel tudn�k el�rukkolni.
- Nos, pont ebben van az � erej�k, hogy mi vagy nem ismer�nk j� t�mad�si m�dszereket, vagy nem akarunk �lni vel�k, mert megvetj�k �ket, csak�gy, mint a s�t�t m�gi�t. Persze van n�h�ny h�rhedt kiv�tel, mint Alastor Mordon, de az aurorok t�bbs�ge �vatos. Azon k�v�l, hogy f�lti mag�t �s a csal�dj�t, meg is veti a hal�lfal�k m�dszereit, mik�zben m�sk�pp nem lehetne harcolni ellen�k.
- De ha m�g az auror-k�pz�s sem seg�t, akkor mi �rtelme egy�ltal�n a s�t�t var�zslatok kiv�d�s�nek? – k�rdezte cs�ggedten Harry.
- Tal�n az, hogy tudd, hogy mi v�r r�d. Vagy ha egy hal�lfal� tartan�, akkor v�gre tanuln�tok valami hasznosat is.
Harry arca els�t�t�lt. – Az elm�lt �vekben minden m�sodik tan�rom hal�lfal� volt.
- Csak nem? Min� liber�lis vezet�si st�lus! Albus mindig tud �jat felmutatni…
- Dumbledore-t is �tvert�k! – Harryt d�h�tette a m�sikb�l �rad� cinizmus. Azt hitte, hogy Prospeer tudja, milyen �rz�s lehetett Dumbledore-nak felfogni azt, hogy �tvert�k. – El�sz�r M�gus, ha nem is volt hal�lfal�, az�rt eg�sz �vben �gy tan�tott, hogy megosztotta a test�t Voldemorttal! Azt�n egy �ven �t tan�tott R�mszem Mordon, mire kider�lt r�la, hogy � igaz�b�l Barty Kupor, aki sz�zf�l�-f�zettel vette f�l Mordon alakj�t! Azt�n meg Piton…
- Perselus? – hajolt el�re �rdekl�dve Prospeer. – Tan�rk�nt? Merlin szak�ll�ra, micsoda �tlet!
- Szar tan�r, az biztos! – mordult fel d�h�sen Harry – De �veken �t b�jitaltant tan�tott, azt�n meg s�t�t var�zslatok kiv�d�s�t. �n tudtam, az els� perct�l fogva tudtam, hogy �rul�, de Dumbledore persze nem hitt nekem! „Megb�zom Perselus Pitonban, de nem mondom meg mi�rt, ne is k�rdezd” – g�nyol�dott a fi�. – Abban az aljas, rohadt, �rul�ban!
- Mib�l gondolod, hogy �rul�? – k�rdezte a f�rfi komolyan. Harry p�r m�sodpercig d�bbenten meredt r�, hiszen minden var�zsl��js�g meg�rta az � vallom�sa alapj�n, hogy mi t�rt�nt az �szaki toronyban. De persze Prospeer csak mugli h�reket hallott.
- Piton meg�lte �t – suttogta Harry. – Csapd�ba csaltak minket, �s Dumbledore-t meg�lt�k.
Prospeer arca kif�rk�szhetetlen maradt, ahogy elgondolkozva n�zte a fi�t. Mikor v�g�l megsz�lalt, halkan, maga el� s�gva mondta: – Dumbledore halott. Teh�t elkezd�d�tt – A f�rfi fel�llt, az �r�asztalhoz l�pett, �s lapozgatni kezdett az egyik k�nyvben, ami eddig kinyitva �llt az asztalon. Harry d�bbenten k�vette a pillant�s�val.
- Mi kezd�d�tt el?
- Tess�k? �, nem fontos. – A f�rfi hat�rozottan �sszecsapta a k�nyvet, �s lassan visszat�rt a fotelekhez. – �s te most mihez akarsz kezdeni?
- M�gis valakit�l tanulnom kell ahhoz, hogy legyen valami es�lyem ellen�k – mondta Harry lassan fel�llva. – Tal�n Mordon tudna mit tan�tani, de rengeteg dolga van. Maga viszont r��r – tette hozz� vakmer�en.
Prospeer elnevette mag�t. – Hogy �n, mint tan�r? Nevets�gesebb, mint Perselus eset�ben!
Harry gyanakodva m�rte v�gig, hirtelen r�telepedett valami rossz �rz�s, hogy t�l sokat besz�lt a f�rfinek a Rendr�l �s saj�t mag�r�l. – Igaza van, rossz �tlet. Nem is akarom mag�t terhelni – kezdett visszakozni. – Ink�bb elmegyek.
- A bizalmatlans�g nem j� kezdet – jegyezte meg a f�rfi t�rgyilagosan. Harry feszengeni kezdett, nem �r�lt neki, hogy Prospeer kital�lja az �rz�seit. – Egy valamire v�laszolj: biztos vagy benne, hogy neked kell legy�zn�d Voldemortot?
- Igen – felelt Harry a f�rfi szem�be n�zve. – Ez most m�r k�ts�gtelen. Dumbledore is megmondta.
- Akkor tal�n m�gis megpr�b�lhatn�nk. Tan�thatok neked p�r dolgot – b�lintott Prospeer. – De csak �tmenetileg, id�vel tal�n jobb tan�rod lesz. Most mindenesetre menj, aludj egyet.
Mintha csak a f�rfi szavainak hat�s�ra lett volna, Harry �rezte, hogy �lmos f�radts�g �nti el. Esz�be jutott, hogy �jszaka csak p�r �r�t aludt a nyirkos temet�ben, �gy egyetlen sz� n�lk�l k�vette Prospeert a konyh�n kereszt�l egy kis helyis�gbe, ahol egy �gy, egy kanap�, ruh�sszekr�ny �s �jabb k�nyvespolcok �lltak. A f�rfi a kanap�t k�nyelmes, megvetett �ggy� alak�totta n�h�ny p�lcamozdulattal, majd mag�ra hagyta a fi�t. Harry v�gigd�lt az �gyon, �s ruh�stul elaludt.

*

Harry meglepet�s�re Prospeer sokkal jobb tan�rnak bizonyult, mint amilyennek els� reakci�ja vagy elz�rk�z� �letm�dja alapj�n t�nhetett. Sok�ig nem tudta eld�nteni, hogy j� �tlet volt-e Prospeern�l maradni; kezdeti bizalmatlans�ga hamar elm�lt ugyan, de m�gis furcs�llta saj�t mag�t, �s azt is, hogy a f�rfi ennyire sz�vesen fogad egy v�ratlan vend�get a saj�t vil�g�ban.
Els�nek a hoppan�l�st kezdt�k gyakorolni, mivel Harry a sikertelen vizsga ut�n nem akarta m�g egyszer kitenni mag�t a sz�tszakad�s vesz�ly�nek. Hamar r�j�tt, hogy ha egy kicsit gyakorol Ronnal, akkor � is letehette volna a vizsg�t. A hoppan�l�s legnehezebb r�sz�t, azt, hogy k�pes legyen valahol elt�nni, �s m�s helyen megjelenni, elsaj�t�totta m�r a Roxfortban. A neh�zs�get m�r csak az okozta, hogy olyan helyre �rkezzen, amit nem ismert, vagy nem tudott pontosan defini�lni mag�ban. A vizsg�n pont a bizonytalans�g miatt szerepelt annyira rosszul. Prospeer el�sz�r gyakoroltatta vele azt, hogy ismert helyekre �rkezzen – egyik szob�b�l a m�sikba, majd a h�zt�l a temet�be, �s vissza, azt�n elkezdt�k az ismeretlen helyre �rkez�st megtanulni. Egyre kevesebb inform�ci�t kapott arr�l a ter�letr�l a faluban, ahov� �rkeznie kellett. A f�rfi biztat�sa �s a siker�lm�nyek egyre t�bb �nbizalmat adtak neki, de nem tudta elfelejteni a sz�tszakad�s k�nyelmetlen �rz�s�t, �s a buk�s okozta sz�gyent. Biztos volt benne, hogy a hoppan�l�s sosem fog kedvenc k�zleked�si m�djai k�z� tartozni.
Mivel a hoppan�l�st csak �jjel, s�t�tben volt biztons�gos gyakorolni, napk�zben Harry elm�lettel foglalkozott. Prospeer ragaszkodott ahhoz, hogy minden t�rgyb�l tanulm�nyozza a hetedikes tank�nyveket – amiket a f�rfi meglep�en k�nnyen be tudott szerezni. �gy Harry �let�ben el�sz�r k�nytelen volt alaposan megtanulni minden b�jital �sszetev�j�t, mert Prospeer k�ny�rtelen�l kik�rdezte t�le – �s nem volt t�l el�gedett a teljes�tm�ny�vel. A fi� ugyan bel�tta, hogy a b�jitaltan fontos egy auror sz�m�ra, m�gis nagyon k�nyelmetlen�l �rezte mag�t, mert a f�rfi szigor� tekintet�r�l mindig Piton jutott esz�be.
Term�szetesen Prospeer a hetedikes b�b�jtan �s �tv�ltoztat�stan megtanul�s�t is hasonl�an komolyan vette, �gy Harry hamar szembes�lt azzal a probl�m�val, hogy am�g nem tanulja meg a nem-sz�beli var�zsl�st, addig es�lye sincs a tov�bbhalad�sra.
- Biztos eml�kszel, hogy minden �j var�zsig�t hosszasan kellett gyakorolnod – magyar�zta nyugodtan a f�rfi. – Min�l id�sebb lett�l, ann�l k�nnyebben tanult�l meg var�zsig�ket, ak�r egyszeri gyakorl�s ut�n is, �s ann�l kev�sb� kellett koncentr�lnod arra, hogy pontos p�lcamozdulatokat v�gezz – Harry b�lintott. – Ez az�rt van, mert a fiatal var�zsl�kat r� kell vezetn�nk arra, hogy hogyan �ljenek az erej�kkel. Pontosan meg kell tanulnotok azt, hogy hogyan gy�jts�tek �ssze �s koncentr�lj�tok egy pontra a var�zser�t�ket. Mivel a var�zsk�pess�g� gyerekek eleinte csak spont�n var�zslatokra k�pesek, amit k�l�n�sebben nem tudnak ir�ny�tani, pl�ne nem meger�s�teni a p�lca seg�ts�g�vel, meg kell ismerni�k a var�zser�nek az ir�ny�that� oldal�t. Teljesen a var�zsig�re kell koncentr�lniuk, erre szolg�l a kacif�ntos mozdulatsor is. K�s�bb, amikor m�r megtanultak uralkodni a saj�t erej�k�n, gyorsan el tudnak saj�t�tani var�zslatokat. Persze a nehezebbeket ilyenkor is gyakorolni kell. Hatodikban m�r k�pesek vagytok arra, hogy var�zsoljatok, mik�zben besz�lgettek, teh�t valami m�sra figyeltek. Azzal, hogy kimondj�tok a var�zsig�t, elegend� energi�t ford�totok r�. Csakhogy a nem-sz�beli var�zsl�sban elv�sz ez az energia. Megszoktad, hogy a gondolataid elkalandozhatnak, a j�l ismert var�zslatokat l�nyeg�ben �szt�n�sen v�gre tudod hajtani, ez�rt ezer m�s dolog j�r a fejedben, mik�zben megpr�b�lsz n�m�n var�zsolni. Ezeket kell kiz�rnod az elm�db�l ahhoz, hogy siker�lj�n a nem-sz�beli var�zsl�s.
- �, ne, megint lez�rni az elm�met… - s�hajtott rem�nytelen�l Harry. – Akkor sosem leszek r� k�pes.
Prospeer, akinek Harry m�r elmes�lte sikertelen okklumencia tanul�s�t, finoman elmosolyodott. – Ez nem ugyanaz, mint az okklumencia. Pr�b�ld meg nagyon pontosan csin�lni a p�lcamozdulatot, �s �gyelj arra, hogy pontosan hangs�lyozz akkor is, amikor magadban kimondod a var�zsig�t. Ez�ltal csak arra fogsz koncentr�lni, mint els�s korodban.
- De maga k�pes n�m�n var�zsolni mik�zben besz�lget�nk, vagy valami eg�szen m�st csin�l – jegyezte meg Harry. A f�rfi b�lintott.
- Igazad van, ha m�r biztosan megy, akkor egyre kev�sb� fogsz koncentr�lni. El�sz�r nem lesz m�r fontos a hangs�ly, azt�n a p�lcamozdulat is leegyszer�s�dik, �s k�pes leszel egyszerre t�bb dologra figyelni.
Harrynek nem kis gondot okozott, hogy minden eddig megtanult var�zsig�nek felid�zze azt a bonyolult, �s sokszor komolyabb k�z�gyess�get ig�nyl� p�lcamozdulat�t, amivel annak idej�n megtan�tott�k. R�j�tt, hogy vannak olyan var�zsig�k, amikhez csak az egyszer� p�lcaint�st haszn�lta mindig is. Ilyenkor Prospeer megtan�totta neki az eredeti, vagy legal�bbis egy bonyolultabb p�lcamozdulatot, hiszen a var�zsige �gysem ezen m�lt, ezt csak arra haszn�lta, hogy lek�sse vele a gondolatait. Lassan beletanult a nem-sz�beli var�zsl�sba, �s a legt�bb gyakran haszn�latos var�zslatot m�r k�l�n�sebb gond n�lk�l el�rte egy n�ma p�lcaint�ssel.
Harry elmes�lte Prospeernek Bellatrix Lestrange t�mad�s�t �s Ginny hal�l�t is. Ezut�n �gy t�nt, hogy a f�rfi v�gk�pp meg�rtette Harry bossz�v�gy�t, �s mintha a sorsuk hasonl�s�ga egy szorosabb sz�vets�get hozott volna l�tre k�z�tt�k. A f�rfi maga is megpr�b�lta Harryt okklumenci�ra tan�tani, de az pont olyan sikertelennek bizonyult, mint a Pitonnal elt�lt�tt �r�k. Harry csal�dott volt, �s b�r az elm�lt �jszak�k sor�n csupa olyan dologr�l �lmodott, amikr�l Voldemort m�r tudhatott kor�bbi �lmaib�l, f�lt, hogy bajt hoz a f�rfira, ha Godric’s Hollow-r�l, vagy a kunyh�r�l �lmodik. Prospeer igyekezett tal�lni megold�st erre a probl�m�ra, �s am�g Harry a tank�nyveit b�jta, � valamelyik �reg k�nyv�ben keresg�lt.
Miut�n Harry t�k�letesen megtanult hoppan�lni, �s m�r arra is k�pes volt, hogy k�vesse Prospeert, an�lk�l, hogy b�rmi fogalma lett volna az �ti c�lr�l, a f�rfi megtan�totta neki, hogy hogyan hozhat l�tre, �s oldhat fel hoppan�l�sg�tl� teret.
- A legt�bb csapda arra �p�l, hogy hoppan�l�sg�tl� teret hoz l�tre k�r�l�tted, amikor oda�rsz. Mivel kevesen k�pesek ezt feloldani, �s egy�bk�nt is a csapd�ba esett �ltal�ban p�nikba esik att�l, hogy k�ptelen dehoppan�lni, arra m�r nem figyelnek, hogy elvegy�k ilyenkor az �ldozat p�lc�j�t. Am�g meg nem �rkeznek a hal�lfal�k, �ltal�ban persze t�ler�ben �s v�ratlanul, addig neked van id�d feloldani a hoppan�l�sg�tl� teret, �s el tudsz menek�lni.
- Nem is sz�m�tanak erre? – csod�lkozott Harry.
- Sok hal�lfal� csak l�trehozni tud ilyen teret, azt�n majd Voldemort feloldja, ha �gy l�tja j�nak. Megszokt�k, hogy ne haszn�lj�k, mert ezzel bizony�tj�k, hogy kiszolg�ltatj�k magukat az uruknak – Prospeer undorodva elh�zta a sz�j�t. – A legf�bb gyenges�g�k az, hogy rengeteg szab�lyt kell betartaniuk Voldemort paranoi�j�nak j�volt�b�l. Meg azt�n sokkal k�nnyebb l�trehozni ilyen teret, mint feloldani – majd megl�tod.
Harry el�sz�r megtanult kialak�tani egy k�pzeletbeli teret egy t�rgy vagy egy szem�ly k�r�l, azt�n lez�rni azt a ter�letet. Amikor ez m�r j�l ment, elm�letben megtanulta a felold� var�zslatot, �s csak ezut�n kezdt�k el gyakorolni. Prospeer lehat�rolt k�r�l�tte egy ter�letet, neki pedig fel kellett oldania. Val�ban sokkal nehezebb volt, mintha a hoppan�l�son k�v�l minden m�s var�zstev�kenys�get is megb�n�tott volna a fi�ban. R�ad�sul csak nem-sz�beli var�zslatot haszn�lhatott, mert ha Prospeer �szrevette a pr�b�lkoz�st, m�g jobban meger�s�tette a g�tl� b�b�jt. Amikor m�r gyorsan �s �szrev�tlen�l siker�lt feloldania az eg�sz szob�ban a teret, a f�rfi elv�rta, hogy egyre kisebb ter�leteken v�gezze el csak maga k�r�l.
- �gy fogvatart�id nem tudnak k�vetni – magyar�zta.
Ahogy m�ltak a hetek, Harry lassan elsaj�t�totta az aurorok legbiztosabb v�dekez� technik�it, t�madni azonban Prospeer egyel�re nem tan�totta. A fi� kezdett agg�dni, hogy tan�ra azok k�z� az aurorok k�z� tartozik, akik egy hal�lfal�t megl�tva v�dekeznek, majd kereket oldanak. � nem akarta menteni az �let�t; el akarta fogni Bellatrixot �s Pitont, �s a dementorok kez�re adni mindkett�t.
Egy d�lel�tt Harry az �r�asztalon felhalmozott tank�nyvek k�z�tt keresg�lt, amikor pillant�sa egy v�r�s b�rsonyba k�t�tt k�nyvre esett, aminek sarka egy halom pergamen al�l kandik�lt ki. Finoman el�h�zta �s v�gigsim�totta a b�rsonyk�t�st. A k�nyvnek sem a c�mlapj�n, sem a gerinc�n nem l�tott semmilyen feliratot.
Valami furcsa v�gy ker�tette hatalm�ba, hogy beleolvasson. Tal�lomra fel�t�tte, csaknem a k�zep�n. Cirkalmas bet�kkel �rt�k, mintha valami r�gi, t�ld�sz�tett k�z�r�ssal k�sz�lt volna. Eltartott p�r percig, mire hozz�szokott �s ki tudta silabiz�lni az oldal els� fel�t elfoglal�, d�szes f�c�met:

Adava Kedavra – A legnagyobb hatalom

Egy pillanatra megd�bbent a feliratt�l, de azt�n k�v�ncsian elkezdte olvasni folytat�st.

A hal�l egyetlen p�lcamozdulattal. R�g�ta volt a s�t�t var�zsl�k v�gya megtal�lni azt a var�zsig�t, ami m�reg, vagy fegyver n�lk�l, egyetlen m�sodperc alatt, ak�r t�bb m�ter t�vols�gb�l v�gez a kellemetlenked�vel.
Sok�ig nem haszn�lt�k ellens�gek ellen, mivel a hat�sa gyors �s f�jdalommentes. �ltal�ban olyan szolg�kat �ltek meg vele, akikre m�r nem volt sz�ks�g�k, vagy ha tartottak att�l, hogy valaki el�rulja �ket, �gy v�geztek vele. Az Adava Kedavra gyors �s biztos m�dszer volt, ha fenyegetni akart�k k�vet�iket. Egyik�k hal�la lecsendes�tette a t�bbit is.
Kidolgoz�s�nak k�sz�nhet�en egyel�re nem sz�letett megfelel� v�delem ellene. Olyan emberr�l, aki t�l�lte, eddig csak egy esetben

Az oldal v�get �rt, Harry izgatottan akart lapozni, a k�nyv sokkal r�gebbinek t�nt ann�l, hogy saj�t mag�r�l olvashasson benne. De amikor m�r �pp �thajtotta a lapot, a k�nyv ellen�llhatatlan er�vel cs�szott ki a kez�b�l. A fi� meglepetten pillantott fel, a bej�ratn�l megl�tta Prospeert, aki egy n�ma Invitoval mag�hoz h�vta a v�r�s k�nyvet.
- Nem lett volna szabad beleolvasnod – sz�lalt meg szigor�an. – Soha t�bbet ne vedd a kezedbe – Elindult az egyik k�nyvespolc fel�.
- Fekete m�gi�r�l sz�l? – k�rdezte Harry. Prospeer keze meg�llt a leveg�ben, ahogy d�bbenten a fi�ra meredt.
- Fekete m�gi�r�l olvast�l benne?
- Az Adava Kedavr�r�l – vallotta be Harry. – Mintha r�lam is sz� lett volna benne.
�gy t�nt, mintha a f�rfi fell�legzett volna. – Nem csoda, hogy nagyon foglalkoztat, de k�rlek, t�bbet ne vedd el� – mondta kem�nyen, �s becs�sztatta a k�nyvet az egyik polcra t�bb m�s v�r�s b�rsonyba k�t�tt k�nyv k�z�. Harry felkapta a kupac tetej�n �ll� b�jitalk�nyvet, �s elrejtette m�g� elv�r�s�d�tt arc�t a f�rfi tekintete el�l.
Prospeer tett-vett az asztal k�r�l, mintha mi sem t�rt�nt volna. Harry v�g�l nem b�rta tov�bb, �s lecsapta a B�jitaltan halad�knak II-t. – Ugyanezt a k�nyvet n�zte meg, amikor azt mondta, hogy „elkezd�d�tt”.
- Tess�k? – a f�rfi nyugodtan n�zett r�, de Harrynek ez a pillant�s azt sugallta, hogy jobb lenne, ha nem folytatn� ezt a besz�lget�st. Elsz�ntan fordult szembe a m�sikkal.
- Amikor megtudta, hogy Dumbledore halott. Mir�l sz�l az a k�nyv?
- Nem hiszem, hogy tudnod k�ne – felelt a f�rfi keresztbe fonva a karj�t a mell�n. – Ez csak egy �si k�nyv, �s az se t�l val�sz�n�, hogy r�lad �rtak benne.
- Valami vonzott, hogy kinyissam. Biztos, hogy k�z�m van hozz�.
- Biztos? Mert a k�v�ncsis�g egyenl� a j�vend�mond�ssal? – g�nyol�dott a f�rfi.
- Mi kezd�d�tt el Dumbledore hal�l�val? – k�rdezte Harry kih�v�an.
- Egy �j korszak. Aminek, ha nem t�vedek, te a h�se akarsz lenni. Teh�t tanuld meg, hogy hogy ismered fel, ha valaki m�rget akar a sz�dba �nteni, k�l�nben kev�s es�lyed lesz legy�zni Voldemortot – intett a f�rfi a Harry t�rd�n nyugv� tank�nyv fel�.
- Maga is �vatos auror? – �llt fel Harry a f�ldre l�kve a k�nyvet. – Tal�n maga is csak menek�l? Na persze, hiszen nem is harcol…
- El�sz�r tanulj meg v�dekezni, azt�n, amikor m�r b�zhatsz az er�dben, akkor t�madhatsz – felelt a f�rfi hidegen. – Ha ilyen forr�fej� maradsz, sosem jutsz Voldemort el�, Harry.
- Forr�fej�?
- �, igen. Minden �rz�sed l�tszik a szemedben. A leg�gyetlenebb legilimens is k�pes r�, hogy kiismerjen, �s vissza�ljen a tud�s�val.
- Fegyvereket adok a kez�kbe? – k�rdezte Harry Piton r�gi szavait ism�telve. – Hiszen maga mondta, hogy nincs es�lyem arra, hogy megtanuljam az okklumenci�t.
Prospeer b�lintott. – Sosem leszel profi okklumens, sosem fogsz ellen�llni a legilimenci�nak, de azt az�rt megtanulhatod, hogy hogyan rejtsd el az �rzelmeidet a veled szemben �ll� el�l. Hogy ne szikr�zzon a szemed, ne v�r�s�dj el, ne l�tsz�djon, ha valami b�nt. �s ne ugorj neki azonnal a m�siknak. Tanulj �nm�rs�kletet.
- K�nnyen besz�l! – ki�ltott Harry d�h�sen. – �s m�gis hogy tanuljam meg?
- Gyakorlattal – mosolyodott el a f�rfi. – Ne mondd ki r�gt�n amit gondolsz. Ne kiab�lj, b�rmilyen d�h�s is vagy. Ne l�ss�k rajtad, ha megb�ntottak, ha f�lsz. V�gy egy m�ly leveg�t, �s maradj nyugodt. �s ha m�r erre vagy k�v�ncsi, persze, fogunk p�rbajozni is hamarosan. Megtan�tom neked mindazt, amit tudok, hogy el tudd fogni Lestrange-ot, de azt nem �n fogom megtan�tani, hogy hogyan v�gezhetsz Voldemorttal. Arra �n nem vagyok k�pes.
Harry p�r percig n�m�n farkasszemet n�zett a f�rfivel, majd halkan megsz�lalt: - Elmegyek s�t�lni, ha nem b�nja. Azt hiszem, nem tudn�k most tanulni.
Prospeer b�lintott, �s visszat�rt az �r�asztal�n l�v� pergamenhalomhoz. Harry lassan elindult kifel�. �rezte, hogy a f�rfinek megint igaza volt, de m�g mindig nem �rtette, hogy hogy tanulhatn� meg az �nm�rs�kletet. Persze Bellatrix Lestrange is l�tta a szem�ben a f�lelmet, r�gt�n tudta, hogy hamis a horcrux, de akkor sem �rtette, hogy okklumencia n�lk�l hogy rejtheti el az �rz�seit.
Be�rkezett a f�t�rre. Egy bolt el�tt h�rom-n�gy asszony besz�lgetett, gyanakodva megb�mult�k, amikor a k�zel�kbe �rt. Igyekezett �szrev�tlen maradni, b�r sejtette, hogy egy ismeretlen fi� l�tv�nya a faluban nagy meglepet�st v�lthat ki. Mikor v�gre be�rt egy mell�kutc�ba, �szrevette, hogy a temet� fel� indult el. R�j�tt, hogy val�ban szeretn� �jra l�tni a sz�lei s�rj�t – imm�r nappal, amikor nem kell tartania az �rt�l, �s hosszabb id�re, mint amennyire a hoppan�l�s-leck�k sor�n a temet�be l�togatott.
A napf�nyben eg�szen m�sk�pp festettek a s�rok, de m�g�rz�s�t k�vetve hamarosan oda�rt a sz�rk�s m�rv�nyt�mb el�. Le�lt, �s �jra v�gigsim�totta a feliratot. �gy �rezte, mintha �vek teltek volna el az esk�v� �s Ginny hal�la �ta, pedig alig t�bb mint n�gy hete �rkezett Godric’s Hollow-ba. Valahol az Od�n�l hagyta r�gi �nj�t, �s most m�r legy�zve minden bizonytalans�g�t, szinte k�v�ncsian v�rta a h�bor�t. Tudta, hogy megpr�b�lja megbosszulni a szerettei elveszt�s�t, ak�r siker�l, ak�r nem.
A h�ta m�g�tt megreccsent egy sz�raz fa�g, majd egy bizonytalan hangot hallott: - Harry?
�szt�n�sen felpattant, �s p�lc�t r�ntva n�zett szembe az �rkez�vel, de azonnal lehanyatlott a keze: a s�rok k�z�tt Ron �s Hermione k�zeledett.