Prospeer szeme furcs�n csillogott, ahogy kivetette Harryre a l�thatatlan k�teleket. Nem t�nt d�h�snek vagy bossz�szomjasnak; egyszer�en csak k�v�ncsi volt.
Harry �rezte, hogy p�nik ker�lgeti. Agya zakatolva kereste a megold�st. A v�d�var�zslatok, amikkel a miniszt�rium ell�tta az aurorok edz�termeit, csak r�szben voltak arra hivatottak, hogy megv�dj�k a tanul�k testi �ps�g�t. A t�bbs�ge ink�bb az�rt sz�letett, hogy biztos�tsa az edz�sek �s az egyes var�zslatok titkoss�g�t. Nem lehetett se hoppan�lni, se dehoppan�lni a teremben, �s ha bez�r�dott az ajt�, azonnal �letbel�pett egy sor hangszigetel� var�zslat az esetleges k�mek ellen.
Harry teh�t csak a saj�t �gyess�g�re sz�m�thatott, ha ki akart keveredni ebb�l a helyzetb�l. Prospeer int�s�re a k�telek szorosabban simultak a test�re, teljesen lefogva a karj�t. Harry felid�zte mindazt, amit az Alligo var�zslatr�l tanult azokban a napokban, amikor otthagyt�k a f�rfit Godric’s Hollow-ban, �s elmenek�ltek a H�s�k Kr�nik�j�val.
Ez a var�zslat nem val�di k�teleket hozott l�tre, mint az Incarcerandus, hanem ment�lisan m�k�d�tt. Gyakorlatilag az ellenf�l agy�ra hatott vele az ember, ami erre azt a hitet k�zvet�tette az eg�sz test sz�m�ra, hogy megk�t�zt�k. Fel�l kell emelkedni a var�zslat hat�s�n ahhoz, hogy le lehessen gy�zni. Harry tudta, hogy ezt legegyszer�bben az okklumencia seg�ts�g�vel lehetne el�rni, �s csaknem elfintorodott ennek gondolat�ra.
Lehunyta a szem�t, �s tudatosan, akarattal pr�b�lta felszabad�tani az elm�j�t a var�zslat hat�sa al�l. Hasonl� �rz�s volt, mint amikor az Imperi�t pr�b�lta legy�zni, �s mintha er�t mer�tett volna ebb�l az eml�kb�l; �rezte, hogy Prospeer akarata egyre gyeng�bb lesz, �s a k�telek el�sz�r fellazulnak, majd teljesen lehullanak r�la. Kinyitotta a szem�t.
– Nagyszer�! – Prospeer el�gedetten b�lintott. – �r�l�k, hogy nem felejtett�l el mindent. Legk�zelebb mindezt sokkal gyorsabban kellene v�grehajtanod, ugyanis legal�bb t�zszer meg�tkozhattalak volna k�zben.
Harrynek sz�ks�ge volt n�h�ny m�sodpercre, hogy mindent meg�rtsen. Csod�lkozva b�mult a f�rfira.
– Akkor… t�nyleg tan�tani fog?
– Mi�rt, tal�n azt gondoltad, hogy elfoglak �s Voldemort el� viszlek? – k�rdezett vissza a f�rfi. K�nnyed�n a falnak t�maszkodott, �s elgondolkozva forgatta a kez�ben a p�lc�j�t, majd v�ratlanul a fal mell� �ll�tott sz�kek k�z�l egy gyors int�ssel Harry el� k�ld�tt egyet.
– Nem – l�tta be Harry, lehajtva a fej�t, miut�n le�lt a sz�kre. – De akkor sem �rtem teljesen a dolgot. M�r nem haragszik r�nk a… k�nyv miatt?
Prospeer nyugodtan m�rte v�gig a fi�t.
– Nagy ostobas�g volt elvinni azt a k�nyvet enged�ly n�lk�l, Harry – felelt komoran. – Komoly baj lehetett volna bel�le. Azonban most m�r tudom, hogy val�ban sz�ks�ged volt r�.
– �n meg akartam besz�lni, csak h�t Hermione azt gondolta… – kezdett Harry magyar�zkodni, de Prospeer egyetlen gyors int�ssel bel�fojtotta a sz�t.
– Tudom, hogy mit gondol Hermione – mondta komoran. N�h�ny m�sodperc ut�n imm�r l�gyabb hangon folytatta. – Nem lehet most k�nny� neki. Nem k�nny� feldolgozni a vesztes�get.
– Uram, tudja, hogy Hermione sz�lei…? – Harry elhallgatott, de a f�rfi meg�rtette a f�lbe maradt k�rd�st, �s b�lintott.
– Tudom. Aznap, amikor Hermione sz�leit meggyilkolt�k, Nymphadora Tonks kihagyott egy �jszakai gyakorlatot, mert a t�mad�s helysz�n�re ment. M�snap magyar�zatot kellett adnia a hi�nyz�s�ra. Azt hiszem, csak az�rt mondta el, hogy hol j�rt val�j�ban, mert tudta, hogy r�gen rendtag voltam…
Harrynek a f�rfi szavaira v�gre esz�be jutott, hogy mi olyan furcsa Prospeer ittl�t�ben.
– Hogyhogy a miniszt�riumnak dolgozik? – sz�gezte neki a k�rd�st a f�rfinak. – Azt mondta, hogy soha t�bb� nem akar belefolyni a var�zsvil�g esem�nyeibe.
Prospeer elmosolyodott a fi� szemreh�ny� hangj�t hallva.
– A h�bor� nem �ll t�l j�l – felelt nyugodtan. – �gy t�nt, hogy minden seg�ts�gre sz�ks�g van. �s tal�lkoztam egy r�gi ismer�ssel, aki kifejezetten megk�rt, hogy „folyjak bele �jra a var�zsvil�g esem�nyeibe”.
– M�gis milyen ismer�s? – k�rdezte Harry gyanakodva.
– Ez a kett�nk dolga – felelte Prospeer. – Szeretn�l m�g m�s�rt is felel�ss�gre vonni?
Harry �rezte, hogy elv�r�s�dik, de a f�rfi szem�be n�zett, �s feltette azt a k�rd�st, ami a legink�bb izgatta:
– Mi�rt nem a Rendhez t�rt vissza?
– Mert Scrimgeour igenis mindent elk�vet az�rt, hogy legy�zze Voldemortot. Az m�s k�rd�s, hogy ez sok neh�zs�ggel j�r. Sz�ks�ge van k�pzett emberekre, ez�rt felaj�nlotta, hogy legyek az aurorok vezet�je. R�ad�sul te is �gy j�ssz ki a legjobban ebb�l az… irodal�togat�sb�l. – G�nyosan ejtette ki az utols� szavakat. Harry nyugodtan �llta a pillant�s�t.
– Oda kellett mennem, mert…
– Tudom. A med�l miatt. – Prospeer b�lintott. Harry d�bbenten meredt r�. – �s ezzel el is �rkezt�nk a l�nyeghez – folytatta Prospeer, �s felemelt a szint�n a fal mell� tolt asztalr�l egy pergament. – Els�sorban most az a feladatod, hogy legy�zd a horcruxokat.
– De h�t… Honnan tud a horcruxokr�l? – pislogott Harry.
Prospeer Harryvel szembe �ll�totta a sz�k�t, �s le�lt.
– Tudok r�luk, �s k�sz. �s tudom, hogy addig nem lesz es�ly Voldemort legy�z�s�re, am�g ak�r egyetlen horcrux is l�tezik. Teh�t, f�k�nt harci k�pz�st fogsz kapni, az elm�leteket h�tt�rbe szor�tjuk most – magyar�zta halkan. – Most nincs t�l sok id�nk, de k�s�bb, ha majd lesz, kaphatsz rendes, mindenre kiterjed� oktat�st is.
– Na, �s ez nem lehet probl�ma…?
– Harry, gondolom, nem akarsz h�s�gnyilatkozatot tenni a miniszt�riumnak – felelt nyugodtan Prospeer. – Ezt azonban csak �gy ker�lheted el, ha nem v�gzed el a k�pz�st. R�ad�sul am�gy is sz�vesebben tanulod magukat a var�zslatokat, mint a hozz�juk kapcsol�d� elm�leteket, nem? – Harry b�lintott. Prospeer felmutatta a pergament, �s folytatta: – El�sz�r is adok neked enged�lyt a miniszt�rium k�nyvt�r�nak teljes k�r� haszn�lat�hoz. Fel kell kutatnod a legalkalmasabb var�zslatokat, �s meg kell tal�lnod minden horcruxot. Nem lehetek mindig melletted; nekem is v�geznem kell a munk�mat.
– M�r van n�h�ny tippem, tal�ltam n�h�ny dolgot egy k�nyvben – motyogta Harry.
– Helyes, ellen�rizd le �ket. A k�nyvt�rban minden ehhez sz�ks�ges k�nyvnek meg kell lennie. Jelenleg Voldemort tudja, hogy a napl� elpusztult, a med�l meg a gy�r� elt�nt, a kehely pedig n�lad van. Nyilv�nval�an �gy gondolja, hogy nem tudod legy�zni a horcruxokat, �s ha megpr�b�ln�d, belehaln�l. De azt tudja, hogy a Rendben sok nagyszer� var�zsl� van, ez�rt az elveszett horcruxokat megsemmis�tettnek tekinti. Mivel most nincs lehet�s�ge �jakat gy�rtani, a legfontosabb dolga az lesz, hogy az utols�kat v�dje.
Harry p�r m�sodpercig n�m�n b�mult a f�rfira.
– Maga a Defensor? – k�rdezte csaknem suttogva.
– Nem. – Prospeer hangja hat�rozottan csengett, mintha le akarn� z�rni ezt a k�rd�st.
– De tudja, hogy ki az, igaz? – folytatta Harry csaknem k�vetel�zve. �gy �rezte, hogy mindenk�pp v�laszt kell v�gre kapnia erre a k�rd�sre.
– Te is megtudod, ha elj�n az ideje – felelt a f�rfi, mintha kital�lta volna a gondolatait.
Harry elfintorodott. Egy�rtelm� volt sz�m�ra, hogy nincs �rtelme tov�bb vitatkozni a f�rfival, de sz�rnyen d�h�tette az a gondolat, hogy ennyire k�zel jutott a v�laszhoz, m�gsem tudott meg semmit. Persze, Prospeer nem t�nt olyan embernek, akit r� lehetne venni, hogy megm�s�tsa az elhat�roz�s�t. Egy halk s�hajjal m�rte v�gig a f�rfit, aki id�k�zben fel�llt a sz�kr�l, �s �jra az asztalhoz l�pett. Prospeer kiv�lasztott az asztalon �ll� halomb�l k�t k�nyvet.
– Els�k�nt ezekre lesz sz�ks�ged – mondta, miut�n �jra Harry mell� l�pett, �s odaadta neki �ket. – Az aurorok ebb�l a k�t k�tetes k�nyvb�l tanulnak defenz�v m�gi�t, j�l j�nnek majd neked a k�vetkez� hetekben.
Harry �rdekl�dve lapozgatni kezdte a k�nyveket, mialatt Prospeer al��rt valamit a pergamenen, majd azt is Harry fel� ny�jtotta.
– Itt van az enged�ly a k�nyvt�r minden szekci�j�nak haszn�lat�ra. Azt aj�nlom, hogy vedd komolyan a kutat�st, mert min�l t�bb id�t hagyunk Voldemortnak, ann�l t�bb f�jdalommal kell szemben�zn�nk.
– Rendben – b�lintott Harry. – �s az �r�k?
– Az els� h�tf� d�lut�n lesz. Lehet�leg addig n�zd �t az els� k�tet pajzsb�b�jokr�l sz�l� fejezet�t, �s az alapokat saj�t�tsd el. H�tv�g�n jobban lehet dolgozni a k�nyvt�rban, mert a miniszt�rium legt�bb dolgoz�ja olyankor nincs bent – tette m�g hozz�.
Harry egy gyors b�lint�ssal jelezte, hogy meg�rtette a f�rfi burkolt �zenet�t, �s �ppen felt�p�szkodott a sz�kr�l, amikor meghallotta a f�nix halk, k�v�ncsi h�v�s�t. Alig �szrevehet� mozdulattal vette fel a kapcsolatot Hermion�val, aki a vizsga fel�l �rdekl�d�tt, �s figyelmeztette, hogy f�l �ra m�lva megkezd�dik a Rend gy�l�se.
Prospeer enyh�n �sszevont szem�ld�kkel figyelte a fi�t, �s amikor Harry megszak�totta a kapcsolatot, halkan megsz�lalt:
– Speculum-b�b�j. – Harry egy pillanatig a m�sikra meredt, majd egy v�llr�nd�t�ssal b�lintott. – Nagyon j�l csin�ltad – nyugtatta meg a f�rfi egy finom mosollyal –, de egy aurornak minden apr� rendelleness�get �szre kell vennie, te pedig megmarkoltad a p�lc�d. Ha azt akarod, hogy senkinek se t�nj�n fel, hogy var�zsolni k�sz�lsz, a k�ztart�sra is oda kell figyelned, nem csak arra, hogy alig mozd�tsd meg a p�lc�t. – Harry zavartan b�lintott. A frissen letett RAVASZ-vizsg�k miatti b�szkes�ge lassan teljesen elp�rolgott, ahogy r�d�bbent, hogy mennyi mindent nem tud m�g. – Majd foglalkozunk ezzel is. Ez�rt vagy itt – mondta Prospeer, mintegy v�laszul Harry k�nyelmetlen gondolataira.
Harry p�r m�sodpercig hallgatott, majd Prospeerhoz fordult:
– Uram, kar�csonykor voltam Godric’s Hollow-ban.
A m�sik b�lintott.
– Tudom. J�rt�l a sz�leid h�z�n�l, �s nem mellesleg az eny�mn�l is…
– De addigra elk�lt�z�tt. Nem… nem akarta, hogy visszamenj�nk, gondolom… – felelt Harry, �s szinte �gett az arca a sz�gyent�l, ahogy felid�zte azt a napot, amikor elhozt�k Prospeert�l a Kr�nik�t.
– Azt hiszem, van m�g n�h�ny dolog, amit meg kell tanulnod a k�l�nb�z� fed�b�b�jokkal kapcsolatban… – �llap�totta meg Prospeer s�hajtva. – Miut�n �jra a miniszt�riumban kezdtem dolgozni, r�ad�sul el�g magas beoszt�sban, Fideliusszal v�dt�k a lak�helyemet…
– �gy �rti, hogy… – Harry elhallgatott, �s �gy �rezte, mintha m�g ink�bb elv�r�s�dne. – Teh�t amikor bement�nk Ronnal, akkor otthon �lt, �s figyelte, hogy mit szerencs�tlenked�nk?
Prospeer ajkai k�r�l egy halv�ny mosoly bujk�lt.
– Meglehet… – P�r m�sodperc cs�nd ut�n folytatta. – Akkor err�l is lesz m�g sz�. Most azonban mennem kell. – Az ajt� fel� intett, �s Harryvel a nyom�ban kil�pett. – H�tf�n itt tal�lkozunk h�romkor – vetette m�g oda, majd megindult a liftek fel�. K�penye usz�lyk�nt lebegett m�g�tte, ahogy siet�s l�ptekkel t�volodott.
Harrynek z�gott a feje. Eml�kezett ugyan Hermione figyelmeztet�s�re, hogy hamarosan kezd�dik a gy�l�s, amin m�r r�szt kellett vennie az egy h�napos kihagy�s ut�n, de �gy �rezte, musz�j s�t�lnia kicsit, �s kiszell�ztetni a fej�t. Ez�rt Roxmorts hat�r�ba hoppan�lt, �s elindult a falut az iskol�val �sszek�t� �ton.
A t�j olyan gyorsan �lt�tte fel tavaszi ruh�j�t, mintha valamilyen var�zslattal megs�rgett�k volna. Az �t menti f�k kil�g� �gain apr�, vil�gosz�ld r�gyek �ltek, �s egyiken-m�sikon m�r levelek is megjelentek, amik finoman rezd�ltek meg a sz�lben. A f�k t�v�n�l megb�v� vir�gok vid�m sz�ne hars�nyan bukkant el� a f� egyhang�, z�ld tenger�b�l. A kavicsok csikorogtak Harry cip�je alatt, ahogy az �ton bandukolt, �s elgondolkozva figyelte az erd�t. A nap szinte �get�en s�t�tte a h�t�t, �s alakja megny�lt, elmos�dott �rny�kot vetett az �sv�nyre. L�ptei hangj�t �s a madarak f�ttyent�seit lesz�m�tva kellemes, langyos csend �lelte k�r�l.
M�lyeket l�legzett a friss, tavasz-illat� leveg�b�l, �s elgondolkozva sim�tott v�gig az egyik k�nyv gerinc�n. Megnyugtat�nak �rezte, hogy �jra Prospeer fogja tan�tani, hiszen a f�rfi m�dszereit m�r ismerte, �s kor�bbi k�z�s �r�ikat nagyon hasznosnak tal�lta. R�ad�sul, b�rmennyire is nem �rtett volna ezzel egyet Hermione, Harry k�nytelen volt bel�tni, hogy meg is b�zik Prospeerban. �gy d�h�tette ugyan, hogy a Defensor tov�bbra sem hajland� jelentkezni, vagy legal�bb �zenni neki, de azt bel�tta, hogy ebben a helyzetben Prospeer seg�ts�ge a legjobb megold�s.
L�bai �szt�n�sen vitt�k a Roxfort vadkanokkal d�sz�tett kapuja el�, �s csak akkor torpant meg, amikor csaknem neki�tk�z�tt a bez�rt r�csoknak. Gy�ny�r�, naps�t�ses p�ntek d�lut�n volt, �s a birtok, nem meglep� m�don, tele volt kisebb-nagyobb csoportokban elsz�rtan s�t�lgat� vagy �ld�g�l� gyerekekkel. T�voli ki�lt�sok, nevet�s hangjai �t�tt�k meg Harry f�l�t, �s valami furcsa, jeges szorong�s markolt bele a sz�v�be. Olyan gyorsan fordult sarkon, �s vette be mag�t az erd�be, hogy csaknem belesz�d�lt.
A f�nix s�rget� hangja megakad�lyozta, hogy �jra belemer�lj�n a r�gi iskol�ja, �s r�gi t�rsainak elvesztett bizalma f�l�tti keserg�sbe. Sejtette, hogy a gy�l�st perceken bel�l el akarj�k kezdeni, �s an�lk�l, hogy v�laszolt volna bar�tai h�v�s�ra, lehunyta szem�t, �s dehoppan�lt.
Szinte m�g hozz� sem szokott a szeme a villa hom�lyos folyos�j�hoz, Hermione m�ris ott termett el�tte.
– Ez az, Harry! Tudtam, hogy siker�lni fognak! – Eltartott n�h�ny m�sodpercig, mire Harry meg�rtette, hogy a l�ny a RAVASZ-okr�l besz�l. Neki mag�nak, m�r csaknem kiment a fej�b�l, hogy eredetileg az eredm�nyek miatt kereste fel Percyt. K�zben Hermione rend�letlen lelkesed�ssel folytatta: – �s akkor v�gre nem tud Scrimgeour kib�jni a dolog al�l, ugye? Kapsz rendes aurork�pz�st, meg…? Te j� �g, ezek a k�nyvek m�r ahhoz vannak?! – Hermione olyan lelkesed�ssel kapta ki Harry kez�b�l az egyik k�nyvet, hogy csaknem arr�l is elfeledkezett, hogy maga Harry ott �ll, �s m�g nem v�laszolt a k�rd�seire. – Tudtad, hogy a miniszt�rium nem adta ki hivatalosan ezeket a k�nyveket, �s csak azok kapj�k meg, akik r�szt vehetnek az aurork�pz�sen? – k�rdezte izgatottan Harryre pillantva.
– Nem, ezt elfelejtett�k k�z�lni velem – ismerte el Harry, aki mosolyogva figyelte a l�ny lelkendez�s�t. – De akkor m�r �rtem, hogy mi�rt lelkesedsz annyira �rt�k.
– Jaj, ne haragudj… – motyogta Hermione f�lig v�r�s�dve, �s visszaadta Harrynek a k�nyveket, miut�n vetett r�juk m�g egy utols�, v�gyakoz� pillant�st.
– Na, Hermione, gyer�nk, mert a v�g�n a k�sz�b�n �llhatjuk v�gig az eg�sz gy�l�st – sz�lt k�zbe Ron, aki ebben a pillanatban l�pett ki Harry�k szob�j�nak ajtaj�n. – �, hell�, Harry – vigyorodott el bar�tj�t megpillantva –, engedd meg, hogy gratul�ljak a remek eredm�nyekhez… Gondolom, Percy nem volt t�l boldog, hogy m�giscsak sikerrel j�rt�l.
– �szint�n sz�lva, ha valaminek �r�lt, h�t az az lehetett, hogy t�bb� nem l�tjuk egym�st – mosolyodott el Harry, mik�zben gyorsan ledobta az �gy�ra a k�peny�t �s a Prospeert�l kapott k�nyveket. Nem t�r�d�tt Hermione r�m�lt ki�lt�s�val sem, akit l�that�lag aggasztott, hogy Harry nem tartja el�g nagy becsben a miniszt�rium k�l�nleges k�nyveit. – De, azt hiszem, az az �rz�s k�lcs�n�s volt – folytatta Harry, miut�n mindh�rman elindultak a szalon fel�.
Val�ban csak az ajt�t�l nem messze tudtak helyet tal�lni maguknak a szob�ban. Szerencs�re Harry jelenl�te a tiszteletteli �s k�v�ncsi pillant�sokon k�v�l azt is eredm�nyezte, hogy p�ran arr�bb h�zt�k sz�keiket, hogy nagyobb szabad helyet biztos�tsanak a sz�mukra. Harry nyugodt mozdulatokkal var�zsolt mag�nak egy p�rn�zott karossz�ket, �s k�nyelmesen elhelyezkedett benne, mik�zben siker�lt figyelmen k�v�l hagynia a mellette l�v�, val�sz�n�leg csak n�h�ny hete rendtagg� v�lt boszork�nyok sutyorg�s�t.
Ezalatt Ron igyekezett valami hasonl� �l�alkalmatoss�got l�trehozni mag�nak, de valamit elronthatott a var�zslatban, mert a h�tt�ml�t k�nyelmess� tev� p�rna, amelyet fel�l sz�p, kordb�rsony huzat v�dett, a t�mla fel�n�l m�r csak cafatokban l�g� szivacsdarabokb�l �llt, alul pedig, ahol az �l�ssel �sszetal�lkozott, csak egy sima deszka volt. Ron halkan szitkoz�dott, mire Hermione odakapta a fej�t. El�sz�r megr�ndult az arca, de azt�n h�siesen lek�zd�tte nevethetn�kj�t, �s n�h�ny gyors b�b�jjal kiseg�tette bar�tj�t. �gy Ron alig k�t m�sodperc m�lva imm�r egy t�k�letesen p�rn�zott fotelbe telepedhetett le pipacspiros arccal.
Harry, akinek az arca Ron�hoz hasonl� sz�nben j�tszott, csak �ppen ezt az elfojtott nevet�s okozta, igyekezett elker�lni Hermione pillant�s�t, �s a szob�ban l�v�ket vette ink�bb szem�gyre. R�j�tt, hogy a t�le jobbra �l� boszork�nyok, akik abbahagyt�k a sutyorg�st, �s m�r csak id�tlen vigyorral az arcukon b�mult�k, k�t �vvel f�l�tte j�rtak a Roxfortba, �s hugrabugosok voltak.
Miel�tt azonban tov�bb folytathatta volna a termet bet�lt�, r�szben ismeretlen arcok felfedez�s�t, a kandall� fel�l �rkez� smaragdz�ld villan�s a szok�sos m�don jelezte, hogy meg�rkezett a Rend feje. Am�g McGalagony az ablakn�l l�v� hely�re sietett, lassan el�lt a besz�lget�s a szalonban, �s mindenki fesz�lt cs�ndben v�rta, hogy az id�s boszork�ny megkezdje a gy�l�st.
Harry fotelje karf�j�ra k�ny�k�lt, �s a tenyer�be t�masztott �llal, k�l�n�sebb �rdekl�d�s n�lk�l hagyta, hogy agy�n kereszt�lfolyjon McGalagony sz�noklata a k�lf�ld�n munk�lkod� rendtagok eredm�nyeir�l. A helyzet kor�ntsem t�nt olyan r�zs�snak, mint ahogy Harry az eddig elcs�pett f�lmondatok alapj�n gondolta, ugyanis a legt�bb ember�knek a nyom�ban voltak a hal�lfal�k, �s nemegyszer csak a j�szerencs�n m�lt, hogy nem fogt�k el valamelyik�ket. De a t�bbiek nem t�ntek k�l�n�sebben meglepettnek, ez�rt Harry k�nytelen volt arra k�vetkeztetni, hogy ezek a h�rek nem sokkal rosszabbak az eddigiekn�l. M�r �ppen elhat�rozta, hogy v�gre tiltakozik a rendtagok k�lf�ldi misszi�ja ellen, amikor McGalagony befejezte a besz�det, �s Kingsley Shackleboltnak adta �t a sz�t:
– Az im�nt elhangzottak �s az eddigi tapasztalatok alapj�n azt hiszem, m�r sokan levont�tok a k�vetkeztet�st; a hal�lfal�k el�g alaposan inform�l�dnak a terveinkr�l.
A kijelent�st r�szben meglepett, r�szben felh�borodott moraj fogadta. Harry, akit a f�rfi szavai kir�ntottak eddigi, elzsongult �llapot�b�l, meglepetten pillantott McGalagonyra. Nem volt benne biztos, hogy ha �rul�t sejtenek a Rendben, akkor az a legjobb m�dszer, ha ezt mindenki el�tt bejelentik.
– Hestia �s �n h�napok �ta dolgozunk egy mugli-technik�val kapcsolatos probl�ma megold�s�n – folytatta a var�zsl�, amikor �gy-ahogy el�lt a zaj. – Ennek alapj�n meg�llap�tottuk, hogy a f�hadisz�ll�st v�d� var�zslatokat h�napok �ta igyekeznek megt�rni, illetve k�l�nb�z� lehallgat�-var�zslatokkal l�tt�k el a k�rny�ket.
A bejelent�st k�vet� �ltal�nos hangzavarb�l Sturgis Podmore ki�lt�sa hallatszott ki:
– �s minderre mugli technik�val j�ttetek r�? – felpattant a hely�r�l, �s felh�borodottan v�gigm�rte Kingsleyt, majd McGalagonyt. – Hiszen nyilv�nval�, hogy a Fideliust rendszeresen ellen�rizni kell.
– Ez meg is t�rt�nt – felelt a n� olyan rendreutas�t� hangon, amilyennel a legszemtelenebb di�koknak szokott v�laszolni. A sz�ke f�rfit egy pillanatra el is bizony�totta McGalagony metsz� pillant�sa, de azt�n folytatta:
– Akkor pedig a Fideliusnak ki kellett volna mutatni, hogy valaki megpr�b�lta felt�rni! Hiszen minden kisiskol�s tudja, hogy pont az ilyen helyzetek elker�l�s�re sz�letett meg az ellen�rz�-var�zslat! – ki�ltott Sturgis d�h�sen gesztikul�lva. Harry k�nytelen volt mag�ban ellentmondani a f�rfi feltev�s�nek, mivel � m�g sosem hallott az ellen�rz�-var�zslatr�l, de ink�bb csendben v�rta McGalagony v�lasz�t.
– K�sz�nj�k ezt az igen hasznos inform�ci�t, Sturgis – felelt a boszork�ny, �s sz�ja egyetlen d�h�s cs�kk� keskenyedett, ahogy v�gigm�rte a var�zsl�t –, de fel kell h�vnom a figyelmedet arra a furcsa helyzetre, hogy az ellen�rz�-var�zslat nem jelzett semmilyen behatol�st.
– Akkor m�gis �rul�r�l van sz�! – ki�ltott k�zbe valaki, kimondva Harry gondolat�t.
Kingsley egy hat�rozott int�ssel elhallgattatta az ism�t k�v�ncsi t�rsalg�sba kezd� rendtagokat, �s r�viden �sszefoglalta a mugli technika m�k�d�s�t akad�lyoz� var�zslatokat.
– �sszegezve teh�t els�sorban a lehallgat� b�b�jok okoznak zavart a mugli k�sz�l�kek m�k�d�s�ben. Ezen k�v�l azonban minden olyan var�zslat, ami a fed�b�b�jok felold�s�ra, vagy m�dos�t�s�ra t�rekszik akad�lyozza a mugli technik�j� k�sz�l�kek m�k�d�s�t – z�rta le a mugli miniszt�riumban szerzett tapasztalatair�l sz�l� besz�mol�t, majd n�h�ny mondattal elmes�lte Hermione probl�m�it a mobiltelefonnal. Harry a szeme sark�b�l l�tta, hogy a l�ny k�nyelmetlen�l f�szkel�dik a sz�k�n, �s esz�be jutott, hogy be sem sz�molt neki rendesen a McGalagonnyal ez �gyben folytatott besz�lget�seir�l.
– Hermione tapasztalatai, �s n�h�ny tov�bbi k�s�rlet – vette �t a sz�t v�ratlanul Hestia Jones –, bebizony�totta, hogy az eg�sz k�rny�kre rendszeresen kivetnek valamilyen lehallgat� b�b�jt. Term�szetesen a b�b�j nem tud teljes m�rt�kben �tt�rni a Fideliuson, de ha val�ban igaz az, hogy egy olyan var�zslatot haszn�lnak a Fidelius m�dos�t�s�ra, amit az ellen�rz�s nem mutat ki, egy�ltal�n nem nyugodhatunk meg. �s ak�r megt�rik a fed�b�b�jainkat, ak�r nem, a k�rny�ken m�k�d� lehallgat� var�zslatok seg�ts�g�vel pontosan megismerhetik azoknak a besz�lget�seit, akik gyalog �rkeznek Roxmortsb�l …
T�bben tiltakozva kezdtek kiab�lni, mint akik felh�bor�t�nak tartj�k a felt�telez�st, hogy a Rend �gyeir�l besz�lgetn�nek, mik�zben a f�hadisz�ll�sra j�nnek a falub�l. Hestia Jones g�nyos mosollyal hordozta v�gig rajtuk a tekintet�t.
– Ugyan, ne mondj�tok, hogy recepteket szoktatok cser�lgetni �t k�zben…
Harry bel�tta, hogy ez a boszork�ny, aki minden alkalommal hoppan�lva �rkezik �s t�vozik a f�hadisz�ll�sr�l, �s m�g annyit sem s�t�l, mint maga Harry szokott, kiss� k�nnyen �t�lkezett a t�bbiekr�l. A s�rt�d�tt v�laszokb�l �t�lve nem egyed�l Harry gondolta ezt.
McGalagony hely�r�l fel�llva, egy int�ssel csendet teremtett a szob�ban.
– Mindenesetre ezent�l csak recepteket szabad cser�lgetni �t k�zben – jelentette ki, s arc�n finom mosoly j�tszott.
T�bben viszonozt�k a mosoly�t, �s a hangulat �rezhet�en nyugodtabb� v�lt. Harry �rdekl�dve hallgatta Kingsley �jabb el�ad�s�t arr�l, hogy most mugli eszk�z�kkel folyamatosan ellen�rzik a f�hadisz�ll�s k�rny�k�n a var�zslatokat. Sejtette, hogy a szob�ban l�v�k t�bbs�ge nem sokat �rt a f�rfi fejteget�s�b�l; a rendtagok nagy r�sze ugyanis aranyv�r�, vagy legfeljebb egy-k�t mugli �st felmutat�, �s teljesen var�zsl� �letm�dot folytat� csal�db�l sz�rmazott. Harry �szinte �r�mmel l�tta azt, hogy mennyi olyan var�zsl� l�p fel Voldemort ellen, aki maga nem tartozik a legink�bb �ld�z�tt csoporthoz, azt azonban nem �rtette, hogy mi�rt csatlakozott olyan kev�s mugli sz�let�s� a Rendhez.
B�r az is logikusnak t�nt sz�m�ra, hogy a mugli sz�let�s�ek kev�sb� jutnak el egy rejtett, titkos t�rsas�ghoz, hacsak nincsenek olyan k�rnyezetben, mint Hermione. Vagy �. Elmosolyodott, ahogy esz�be jutott, hogy nem tudott sokkal t�bbet a var�zsvil�gr�l tizenegy �vesen, amikor meg�rkezett a Roxfortba, mint egy olyan gyerek, akinek muglik a sz�lei.
Gondolataib�l Mrs Weasley sz�noklata zavarta fel. P�r m�sodperc �rtetlen pislog�s ut�n vil�goss� v�lt sz�m�ra, hogy id� k�zben McGalagony r�t�rt a k�vetkez� t�m�ra, a francia helyzetre. A vita t�rgya �ppen az volt, hogy Fleur csal�dj�t beengedj�k-e a f�hadisz�ll�sra. Mrs Weasley kitart�an v�dte �ll�spontj�t, mely szerint a Delacour-csal�d teljes�ggel megb�zhat�, �s el lehet nekik �rulni a f�hadisz�ll�s hely�t. A t�bbs�g azonban nem t�nt meggy�zhet�ek. Fleur s�padt arccal hallgatta a vit�t, de nem sz�lt hozz�.
Harry egy f�radt pillant�st v�ltott Ronnal. Csaknem f�l �r�s veszeked�s ut�n, amikor m�r McGalagony is harmadszorra nyilv�n�totta ki, hogy nem k�v�n olyan embereket befogadni a f�hadisz�ll�sra, akik nem a Rend tagjai, v�g�l siker�lt megegyezni abban, hogy a Delacour-csal�d az �resen maradt Od�ba k�lt�zik majd. Fleur s�rt�d�tten pattant fel, s szinte g�rcs�sen markolta meg var�zsp�lc�j�t. D�ht�l eltorzult arccal m�rte v�gig a szob�ban l�v�ket. Mindenki r�m�lten h�k�lt h�tra a l�ny arc�t l�tva, ami Harryt hat�rozottan eml�keztette a d�h�kben �talakult v�l�kra. V�g�l Fleur lejjebb eresztette p�lc�j�t, �s egyetlen sz� n�lk�l kiviharzott a szob�b�l. N�h�ny pillanatnyi dermedt csend ut�n Bill egy halk bocs�natk�r�ssel feles�ge ut�n sietett.
A t�rsas�g mocorogni kezdett, �s t�bben a mellett�k �l�h�z fordultak, hogy kibesz�lj�k az esem�nyeket. Ron halkan f�ttyentett egyet, majd Harry f�l�be s�gta:
– Most el�sz�r �rzem �gy, hogy senkinek sincs oka irigykedni Billre… – Harry elvigyorodott, �s b�lintott.
McGalagony n�h�ny sz�val lez�rta a gy�l�st, majd hozz�tette, hogy t�bb emberrel is szeretne n�gyszemk�zt besz�lni. Erre hangos sz�kcsikorg�sok k�zepette mindenki fel�llt, �s kisebb csoportokba t�m�r�lt, vagy megindult az igazgat�n� fel�. Harry egy gyors int�ssel elt�ntette a karossz�k�t, majd elindult kifel� a f�lledt szob�b�l.
– �, Harry! Gratul�lok a RAVASZ-okhoz – �ll�totta meg Tonks vigyorogva a fi�t a folyos�n. Ron �s Hermione, akik id� k�zben belekezdtek egy kisebb vit�ba Fleur viselked�s�r�l, utol�rt�k Harry�ket, �s a t�rsalg�st felf�ggesztve meg�lltak mellett�k.
– K�sz�n�m.
– Tal�lkozt�l m�r az �j tan�roddal? – hajolt k�zelebb k�v�ncsian a n�. Harry sz�m�ra �gy mindj�rt vil�goss� v�lt, hogy mi�rt �rdekl�dik Tonks annyira az eredm�nyi ir�nt.
– Igen. Christopher Prospeer az…
– Micsoda? – Hermione �s Ron egyszerre ki�ltott fel. Harry zavartan pillantott r�juk. Eg�szen elfelejtette, hogy nem volt ideje elmes�lni nekik a miniszt�riumban t�rt�nteket.
– Sz�val Prospeer… – sz�lalt meg Tonks elgondolkozva. K�nnyed�n megragadta Harry karj�t, �s arr�bb h�zta a fi�t a folyos� egy t�volabbi r�sz�be. Ron�k gyorsan k�vett�k �ket. – Ez egy �gyes h�z�s volt Scrimgeourt�l – mondta a fiatal boszork�ny lehalk�tva a hangj�t. – Prospeer valaha a Rend tagja volt, de nagyon vigy�zz vele, Harry. Profi szakember, �s nagyszer� tan�r, de most a miniszter k�me. Semmit se �rulj el neki a Rendr�l! Scrimgeour biztos, hogy az�rt v�lasztotta �t, mert azt rem�li, hogy kiadsz neki titkokat…
– Nem az�rt v�lasztotta, mert �nk�nt v�llalkozott arra, hogy vesz�dik velem? – vetette ellen Harry bizonytalanul.
– Scrimgeour enn�l taktikusabb – v�laszolt Tonks komoran. – Ha mindegy lenne neki, akkor nem az aurorok vezet�j�t b�zza meg, ebben biztos lehetsz. �gyhogy csak vigy�zz vele.
Harry erre nem tudott mit mondani. A n� egy gyors mosollyal elb�cs�zott, majd visszat�rt a szalonba. Harry tan�cstalanul pillantott bar�taira. Ron bizonytalanul grimaszolt, Hermione azonban csak intett, hogy menjenek vissza a szob�ikhoz.
– Mit mondott Prospeer? – k�rdezte Hermione, amikor m�r letelepedtek a szob�ban.
Harry igyekezett sz� szerint elism�telni a f�rfival folytatott besz�lget�s�t. Ron elgondolkozva vakarta meg a fej�t.
– �s te elhiszed neki, hogy ismeri a Defensort? – k�rdezte v�g�l.
– H�t, akkor elhittem – vallotta be Harry tan�cstalanul, majd Hermion�ra pillantott. A l�ny p�r m�sodpercig �sszevont szem�ld�kkel morfond�rozott, majd halkan �gy sz�lt:
– Abban biztosan igaza van Tonksnak, hogy Scrimgeour szeretn�, ha Prospeer k�mkedne. De azt nem tudhatjuk, hogy � mit �rul majd el. M�r a gy�l�s alatt is ezen gondolkoztam; egy�ltal�n nem biztos, hogy csak a hal�lfal�k pr�b�lnak bet�rni a f�hadisz�ll�sra. Scrimgeournak legal�bb annyira sz�rja a szem�t a Rend, mint Voldemortnak. S�t… Voldemort nem f�l t�l�nk, hiszen Dumbledore nincs t�bb�. De a miniszt�rium… �k el�gg� rosszul j�nn�nek ki ebb�l a dologb�l, ha a F�nix Rendje gy�zn� le Voldemort embereit, �s nem �k…
– Rendben, de mi legyen Prospeerral? Hihet�nk neki? – szak�totta f�lbe Ron bar�tn�je gondolatmenet�t.
– T�nyleg nem szabad neki semmit sem mondani a Rendr�l – fordult Hermione Harryhez. A fi� b�lintott. – Azt�n majd kider�l, hogy k�rdez�sk�dik-e. Ami a horcruxokat illeti… El�gg� pontos inform�ci�i vannak, �s t�nyleg olyan, mintha seg�teni akarna… De az�rt vigy�zz vele – tette hozz� valamivel aggodalmasabb hangon.

*

Harry leny�g�zve �llt a k�nyvt�rban. A monument�lis m�ret� terem falait k�nyvespolcok bor�tott�k, ameddig csak a szem ell�tott. A polcok t�bb m�ter magasak voltak, �s az odafent sorakoz� k�nyveket egy-egy Invit�val h�vhatta mag�hoz az ember. A bej�rat mellett egy t�rol�ban sepr�k �lltak, amik egyar�nt alkalmasak voltak arra, hogy a fels�bb polcok tartalm�t an�lk�l tekintse meg az ember, hogy az eg�szet leh�vn�, de arra is, hogy a terem m�r-m�r t�volba vesz� v�g�t gyorsan meg lehessen k�zel�teni.
Amikor Harry meg�llt az egyik polc el�tt, vibr�l�, halv�nyz�ld bet�kkel jelent meg el�tte szemmagass�gban, hogy milyen t�m�hoz kapcsol�dnak a polcon tal�lhat� k�nyvek. A bej�ratn�l a Harry enged�ly�t ellen�rz� k�nyvt�ros �tny�jtott egy pergament, ami a k�nyvt�r zavartalan haszn�lat�ban seg�tette a l�togat�kat. R�videbb tanulm�nyoz�s ut�n Harry elmotyogott egy var�zsig�t, �s a mell�kelt t�rk�pen halv�nyz�ld sz�nben felragyogott az a legal�bb t�z polcb�l �ll� csoport, ahol a defenz�v m�gi�r�l sz�l� k�nyvek sorakoztak. A t�rk�p, amelyen egy apr� z�ld p�tty jelk�pezte Harryt, azt is megmutatta, hogy melyik a legr�videbb �t a polcokhoz.
A terem k�zep�t k�t, a fal mellettiekkel egy-magas polcsor szelte kereszt�l, amik k�z�tt n�gy- �s hatszem�lyes, k�r alak� faasztalok �lltak. Minden �l�helyn�l egy-egy k�l�n fi�kja volt az asztaloknak, amiben �res pergamenek, penn�k, �s k�l�nb�z� sz�n� tint�kkal t�lt�tt �vegek sorakoztak. A termet bet�lt� ragyog� f�ny, ami egyenletesen �radt a plafonb�l, t�k�letes, nappali vil�goss�got ny�jtott.
Harry biztos volt benne, hogy Hermione majd’ meg�r�lne az�rt, hogy ak�r egyetlen �r�t is elt�lts�n egy ilyen helyen. Lass�, megfontolt l�ptekkel elindult egy t�volabb l�v� asztalhoz, �s le�lt az egyik sz�kre. Alig n�h�ny ember volt a k�nyvt�rban, ami k�l�nben m�retei alapj�n t�bb ezer olvas�t volt k�pes befogadni, �s �k szinte fel sem pillantottak Harry l�pteire.
A t�j�koztat�n javasolt keres�b�b�jok alapos �tolvas�sa ut�n, Harry, an�lk�l, hogy b�zott volna benne, hogy ak�r egyetlen k�nyvet is tal�l, elsuttogta azt a var�zsig�t, ami megmutatott minden olyan k�nyvet, amiben sz�t ejtettek a Defensorokr�l. Alig egy-k�t m�sodpercnyi izgatott v�rakoz�s ut�n a t�rk�p t�ls� v�g�ben, az egyik polc mellett megjelent egy z�ld felirat: A megtiszt�t� h�bor�k.
Harry �gy d�nt�tt, hogy a k�nyv t�l messze van ahhoz, hogy az eg�sz termen kereszt�l mag�hoz h�vja, ez�rt egy n�ma Invit�val oda sz�l�totta mag�hoz az egyik sepr�t a bej�rat mell�l, �s k�nnyed�n felugorva r�, elindult a t�rk�p �tmutat�sa alapj�n.
A k�nyv csaknem a polc legtetej�n volt, s �gy t�nt, hogy hossz� ideje senki sem mozd�totta el. Ahogy Harry kih�zta, n�mi por �s p�kh�l� sz�llt le r�la, lassan ereszkedve a padl� fel�, ahonnan egy �ntiszt�t� b�b�jnak k�sz�nhet�en azonnal elt�ntek. Harry a szerzem�ny�vel a h�na alatt visszat�rt eredeti asztal�hoz, ahol a k�peny�t �s t�sk�j�t hagyta. Izgatottan sim�totta v�gig az �s�regnek t�n�, megfakult k�t�s� k�nyvet. N�h�ny m�sodpercig csak a bor�t�t b�multa, majd elsuttogott egy Hermion�t�l tanult var�zsig�t, mire a k�nyv azonnal kiny�lt, �s az egyik oldal k�zepe t�j�n piros bet�kkel vil�g�tott �tsz�r a Defensor sz�. Harry hitetlenkedve meredt r�juk, majd kalap�l� sz�vvel kezdte el olvasni a legels�t tartalmaz� mondatot.

K�ts�gtelen, hogy az Aetas Heroum legtitokzatosabb �s legf�lelmetesebb szerepl�je a Defensor. Ellent�tben a Herossal �s a Scelusszal, v�gig h�tt�rben marad, s�t, az �jabb korokban, t�bb v�res megtorl�s ut�n, a Defensorok esk�t tettek arra, hogy ezen a k�t szem�lyen, a Heroson �s a Sceluson k�v�l csak v�gsz�ks�g eset�n fedik fel m�snak is a kil�t�ket.
Az Aetas Heroum a vil�g megtisztul�s�nak folyamata, egy az egyben ezeknek a hatalmas var�zsl�knak vagy boszork�nyoknak a kez�ben van. A h�bor�, melynek minden vesztes�ge arra hivatott, hogy egy tiszt�bb, fejlettebb kor k�zeledt�t hirdesse, a Defensor m�ve. Ez a szem�ly tan�tja ki a Scelust a legtitkosabb tud�s, a leghatalmasabb m�gia erej�re. Kez�be adja mindazt a hatalmat, aminek a seg�ts�g�vel embert�rsai f�l� emelkedhet. Ez az ember teszi a Scelust legy�zhetetlenn�, �s csak egyetlen embernek ad akkora tud�st, hogy megf�kezhesse: a Herosnak. A Defensor az, aki kitan�tja a Herost, aki olyan er� birtokos�v� teszi, amely k�pes lesz meg�ll�tani, �s v�gleg elpuszt�tani a gonoszs�got.
Minden Scelust csak egyetlen, sz�m�ra kidolgozott var�zslattal lehet meg�lni. Minden Heros csak egyetlen, a neki elrendelt Scelust k�pes legy�zni. Minden Defensornak az a dolga, hogy a h�tt�rb�l levez�nyelje az Aetas Heroumot, majd megkeresse, �s kitan�tsa ut�d�t, �r�kk� meg�rizve val�di kil�t�nek titk�t.

Harry kalap�l� sz�ve csak nem akart megnyugodni. �jra meg �jra elolvasta azt a n�h�ny sort, ami a Defensorr�l sz�lt, de nem �rezte �gy, mintha megtal�lta volna a megold�st. A szavak �rtelme nem akart �ssze�llni a fej�ben, vagy egyszer�en csak nem akarta elfogadni azt, amiv� �ssze�lltak.
Szemei izgatottan siklottak v�gig a tov�bbi bekezd�seken, de a sz�veg csak az Aetas Heroum sz�ks�gess�g�r�l elm�lkedett, �s �gy t�nt, sehol m�shol nem eml�tik a Defensort. Harry megpr�b�lkozott m�g n�h�ny m�s var�zsig�vel is, amiket a k�nyvt�rost�l kapott pergamenen tal�lt, de ez sem vezetett tov�bbi eredm�nyre. Csal�dott, bizonytalan s�hajjal d�rzs�lte meg a szemeit.
V�g�l a sz�veget kim�solta egy pergamenre, �s k�nyszer�tette mag�t, hogy a figyelm�t azokra a t�rgyakra ford�tsa, amikr�l az alap�t�kr�l sz�l� k�nyvekben olvasott. Els�k�nt a Holl�h�ti Hedvighez kapcsol�d� k�t t�rgyr�l – egy k�l�nleges kalapr�l �s egy arany nyak�kr�l – keresett inform�ci�kat, de a kalapr�l kider�lt, hogy sz�z �vvel ezel�tt egy t�zv�szben megsemmis�lt, �s amikor m�r �r�k �ta lelkesen olvasgatta a nyak�k t�rt�net�t, egy v�ratlan fordulattal Holl�h�ti egyik lesz�rmazottja beolvasztatta, �s minden gyerek�nek gy�r�t csin�ltatott bel�le.
Harry ink�bb nem k�v�nt azon gondolkozni, hogy h�ny gyereke lehetett az �r�k�snek, �s nem t�l boldogan, de kih�zta a k�t t�rgyat a list�r�l. Persze azt is el tudta k�pzelni, hogy a kalap nem is semmis�lt meg, csak egy j�l megszervezett lop�sr�l van sz�, de ez egyetlen k�nyvb�l sem der�lt ki. Abban legal�bb biztos lehetett, hogy Voldemort nem v�lasztotta volna egyik gy�r�t sem, mert Holl�h�ti lesz�rmazottai el�szeretettel h�zasodtak muglikkal.
Amikor este haza�rt, rosszkedv� volt a sikertelen kutat�st�l, �s nemigen volt kedve besz�lgetni bar�taival a k�nyvt�rban olvasottakr�l. Hermione �gy sem nyugodott, am�g Harry alaposan be nem sz�molt a k�nyvt�r kin�zet�r�l �s m�k�d�s�r�l. Ut�na azonban b�k�n hagyta egyetlen mondat ut�n, mert legink�bb azzal volt elfoglalva, hogy azon sajn�lkozzon, hogy � nem juthat be a k�nyvt�rba.
Egy hasonl�an sikertelen vas�rnapi kutat�s ut�n Harry tov�bbra is rosszkedv�en jelent meg h�tf� d�lut�n Prospeer el�tt. A f�rfi els�k�nt k�nyvt�ri tapasztalatair�l faggatta, de csak b�lintott, amikor Harry elpanaszolta a sikertelens�get.
– Voldemort val�sz�n�leg nem a legismertebb t�rgyakat v�lasztotta. A k�nyvt�rban rengeteg alaposabb k�nyvet tal�lsz majd az alap�t�kr�l – nyugtatta meg Harryt. – Most pedig l�ssuk a pajzsb�b�jokat.
– Uram, k�rdezhetek valamit, miel�tt elkezdj�k? – sz�lt k�zbe Harry zavartan. Prospeer b�lintott. – A Defensorr�l lenne sz� – kezdett bele Harry. Prospeer arc�n inger�lts�g futott �t, de nyugodt hangon sz�lalt meg:
– Hallgatlak.
– Tal�ltam egy k�nyvet, A megtiszt�t� h�bor�kat, amiben �rtak a Defensorr�l, �s azt �ll�tott�k, hogy � a Scelus mestere…
– Mondhatjuk �gy is – felelt a f�rfi kiismerhetetlen hangon.
– De ha � tan�totta Voldemortot, akkor… Most az � oldal�n �ll, vagy sem? – bukott ki Harryb�l a k�rd�s. – Nem igaz�n �rtettem a k�nyvet.
– Nem v�letlen, hogy a Defensor munk�j�r�l szinte sehol sem lehet olvasni – mondta Prospeer halkan s�hajtva. – Neh�z meg�rteni �s elfogadni a d�nt�seit.
Harry azonban kitart�an folytatta a faggat�z�st:
– Ha teh�t a Defensor Voldemort mestere, tudnia k�ne, hogy mik a horcruxok, �s hol vannak, nem?
– Voldemort alaposan v�di a titkait – magyar�zta Prospeer t�relmesen. – A Defensor term�szetesen legy�zhetn� azt a v�d�falat, amit kialak�tott az agy�ban, de ez t�ls�gosan durva beavatkoz�s lenne, ez�rt �vatosabb m�dszerekkel dolgozik. De ha megtud valamit, �rtes�teni fog. Most pedig…
– Hogyan b�zhat meg Voldemort a Defensorban? – v�gott k�zbe Harry. – H�t nem tudja, hogy meg fogja �letni?
– Nos, aki vil�guralomra t�r, nem hiszi el egyk�nnyen, hogy vannak n�la hatalmasabbak is – v�laszolt a f�rfi. – A Scelus kitan�t�sa nem olyan folyamat, mint ahogy most mi tanulunk, vagy ak�r, mint a Heros�. Ink�bb r�vezet�s, �s nagyon �vatos inform�ci�cs�p�gtet�s, �ppen az�rt, hogy ne j�jj�n r� arra, hogy a Defensornak nagyobb a tud�sa, mint az �v�. �s akkor k�vetkezzenek azok a pajzsb�b�jok – tette hozz� ellentmond�st nem t�r� hangon.
Harry belet�r�d�en b�lintott. Prospeer n�h�ny var�zslattal ism�t a falhoz parancsolta a szob�ban l�v� b�torokat, majd Harryt a terem k�zep�re k�ldte. El�sz�r �gy m�rte fel a fi� tud�s�t, hogy k�l�nb�z� �tkokat k�ld�tt r�, amiket csak pajzsb�b�jjal v�dhetett ki. Prospeer egyel�re nem n�ma var�zslatokkal t�madt, mivel az �tkok t�k�letes blokkol�s�hoz sz�ks�g volt arra, hogy Harry felismerje, melyik f� t�pusba tartoznak, �s az annak a csoportnak megfelel� pajzsot haszn�lja. Amikor ezzel a m�dszerrel Harry m�r el�g biztosan v�dekezett, a f�rfi minden el�zetes figyelmeztet�s n�lk�l v�ltott a nonverb�lis var�zslatokra.
Az els� n�ma �tok Harryt teljes er�b�l a terem fal�hoz l�kte. Mivel a di�kok v�delm�ben k�l�nleges var�zslatokkal ell�tott falak messze nem voltak olyan kem�nyek, mint amilyennek kin�ztek, Harrynek nem esett komolyabb baja. M�g fel sem ocs�dott a hangos csattan�ssal j�r� zuhan�sb�l, amikor Prospeer kivetette r� a l�thatatlan k�teleket. Harry �rezte, hogy agya azonnal birokra kel a m�sik akarat�val, de Prospeer ez�ttal nem v�rta meg, am�g Harry kiszabadul.
A v�r�s, g�mb-szer� f�nyb�l, amivel az �tok elhagyta a f�rfi p�lc�j�t, Harry felismerte, hogy egy b�n�t� var�zslattal �ll szemben. Az utols� pillanatban siker�lt l�trehoznia a pajzsot, �s �rezte, hogy az �tok finoman s�rolja az arc�t. Kicsit belesz�d�lt. V�gleg ler�zta mag�r�l a l�thatatlan k�teleket, �s sikeresen kiv�dte Prospeer k�vetkez� k�kesfeh�r, transzform�ci�ra �p�l� �tk�t.
– Rendben. – A f�rfi el�gedettnek t�nt, ahogy lejjebb eresztette a p�lc�j�t, �s k�zelebb l�pett Harryhez. – Kiv�l�an megtanultad az alapt�pusokat. Ahhoz, hogy t�k�letesen v�dekezz, a leghasznosabb persze a legilimencia lenne. Ugyanakkor ennek a m�dszernek van egy igen nagy h�tr�nya – tette hozz�, l�tva, hogy Harry d�h�sen grimaszol –, nevezetesen az, hogy cs�d�t mond az ember, ha t�l j� okklumenssel ker�l szembe. A m�dszer, amit te alkalmazol, nem �tk�zhet ilyen akad�lyba, hiszen a var�zslatoknak mindig van sz�nhat�sa, �s �ltal�ban nem t�vedsz nagyot, ha ebb�l k�vetkeztetsz. Ahhoz azonban, hogy sikeres legy�l, sokat kell dolgoznunk a reakci�id�d�n.
– �s mi lenne, ha t�bb k�l�nb�z� pajzsom is lenne egyszerre? – vetette fel Harry.
– Egy pajzs tart�s fenntart�s�hoz rengeteg energi�ra van sz�ks�ged – kezdett bele Prospeer a magyar�zatba. – Egyel�re a var�zslataidat felem�sztette az az �tok, amit kiv�dtek. Ha enn�l tart�sabb pajzsot szeretn�l, sokkal t�bb var�zser�t kell belefektetned a l�trehoz�s�ba �s a fenntart�s�ba. Ez alatt azonban te magad nem tudsz t�madni, �s belek�nyszer�lsz egy olyan, folyamatosan v�dekez� helyzetbe, ami teljesen felem�szti az er�det. Ekkor a t�mad�nak csak azt kell kiv�rni, hogy mikor f�radsz el annyira, hogy k�nytelen l�gy feladni.
Harry b�lintott. Prospeer ezut�n nekil�tott, hogy Harry gyorsas�g�t eddze. Ism�t hangosan mondta ki a var�zsig�ket, de sokkal t�bb �tkot k�ld�tt egym�s ut�n, �gy Harry nem egyszer a f�ld�n tal�lta mag�t egyszerre v�rz� karral, eln�m�tva �s megk�t�zve. Az edz�s v�ge fel� Harry m�r csaknem minden hangos var�zslatot k�pes volt kiv�deni, b�rmilyen gyorsan �rkeztek is egym�s ut�n. Prospeer egy adag gyakorolnival�val, de l�that�lag el�gedetten eresztette el, miut�n minden seb�t begy�gy�tott�k.
Az aurork�pz�s sokkal f�raszt�bbnak bizonyult, mint Harry hitte volna, s az esti gyakorl�s ut�n csaknem egy �lt� hely�ben elaludt, ez�rt Mrs Weasley felzavarta a konyh�b�l, �s szigor�an megtiltotta Ronnak �s Hermion�nak, hogy besz�lget�ssel, vagy b�rmi m�ssal a sz�ks�gesn�l tov�bb �bren tarts�k. Ez azonban feleslegesnek bizonyult, mivel a sz�ks�ges id� Harry sz�m�ra pontosan annyi volt, am�g ler�gta a cip�j�t, �s amikor Ron negyed �r�val k�s�bb ben�zett a szob�jukba, �gy tal�lta ott a ruh�stul a vetetlen �gyon hortyog� Harryt, ahogy led�lt.
M�snap reggel Harry ism�t a k�nyvt�rba ment, �s ez�ttal Mardek�r Malaz�r kigy�jt�tt t�rgyait k�sz�lt �tn�zni, b�r nem nagyon hitt benne, hogy Voldemort m�g egy relikvi�t v�lasztott volna Mardek�rt�l. A k�nyvt�rban most j�val t�bb var�zsl� volt, mint h�tv�g�n, �s Harry csak nagy nehezen tal�lt egy olyan asztalt, ahol csak h�rman �ltek. �lmosan ny�jt�zkodott egyet, amit r�gt�n meg is b�nt, mert mind a h�t�ba, mind a karj�ba belenyilallt a f�jdalom. Az el�z� napi edz�s olyan izoml�zzal j�rt, amilyet Harry eddig csak a legintenz�vebb kividdicsedz�sek ut�n tapasztalt.
Igaz�n nem is figyelve arra, hogy mit keres, elmotyogott egy var�zsig�t, ami a Mardek�r k�gy�j�r�l sz�l� k�nyvekre keresett r�. M�r megjelentek a t�rk�pen az apr� feliratok, amikor Harry r�j�tt, hogy val�j�ban egy k�gy�mot�vummal d�sz�tett s�tap�lca ut�n kutat. �ppen meg akarta ism�telni a var�zslatot, amikor megakadt a szeme egy pirosan vil�g�t� k�nyvc�men. K�v�ncsian hajolt a pergamen f�l�, de egyszer�en k�ptelen volt kibet�zni a k�nyv c�m�t.
Harry alaposabban megvizsg�lta a t�rk�pet, �s meg�llap�totta, hogy a polc, ahol a k�nyv tal�lhat�, nincs t�l messze az asztal�t�l. Felt�p�szkodott, �s elindult a t�rk�p �tmutat�sa szerint, majd meg�llt egy viszonylag eldugott polc el�tt. �gy �rezte, mintha valamilyen er� megakad�lyozta volna, hogy a polc k�zel�be l�pjen, �s egy v�r�s felirat villant fel a szemei el�tt: „Szigor�an titkos dokumentumok! Csak megfelel� enged�llyel tekinthet�k meg! K�rj�k, adja meg a jelsz�t!” Harry el�h�zta a var�zsig�ket tartalmaz� pergament, amit minden bel�p�skor odaadott neki a k�nyvt�ros, �s �tfutotta. Legnagyobb meglepet�s�re megtal�lta a szigor�an titkos dokumentumok megtekint�s�t enged�lyez� var�zsig�t. Most m�r �rtette, hogy mi�rt b�mult r� olyan csod�lkozva a k�nyvt�ros, amikor el�sz�r l�tta meg a bel�p�si enged�ly�t.
Harry megragadta a p�lc�j�t, �s a polcra mutatva elmormolta a var�zsig�t. Abban a pillanatban �j felirat jelent meg Harry el�tt a leveg�ben: „Haszn�lat enged�lyezve.” Imm�r zavartalanul k�zelebb l�phetett a polchoz. Csod�lkozva haladt el a k�nyvek el�tt. A titkos dokumentumok minden darabj�nak gerinc�n kibogar�szhatatlan bet�k vir�tottak. Harry odal�pett a polcnak ahhoz a r�sz�hez, ahol a t�rk�p szerint a neki sz�ks�ges k�nyv �llt, �s �sszevetette a k�nyvek gerinc�t az apr� bet�kkel a pergamenj�n. V�g�l el�gedetten h�zta el� a megfelel� k�nyvet.
Miut�n vissza�lt a hely�re, megpr�b�lkozott a k�gy� sz� keres�s�vel a k�nyv�n bel�l, �s egy m�sodperc ut�n a k�nyv kiny�lt valahol, �s egy – tov�bbra is olvashatatlan – sz�t legal�bb t�zszer emelt ki piros f�nnyel. Harry most, hogy norm�lis nagys�gban l�tta, imm�r alaposabban is megvizsg�lta a furcsa, sz�lk�s bet�ket, �s vill�mcsap�sk�nt �rkezett sz�m�ra a felismer�s: a k�nyv ugyan angolul volt, de valamilyen k�l�nleges r�n�kkal �rt�k.
Mintha ki�zt�k volna a szem�b�l az �lmoss�got, izgatottan hajolt a k�nyv fel�. Az oldal tetej�n elk�l�n�l� c�mben Harry felfedezte a v�r�sen izz� „k�gy�” feliratot. Legal�bbis �szint�n rem�lte, hogy a furcsa krikszkrakszok ennek a sz�nak felelnek meg. Felid�zte mag�ban a Hermion�val olyan sokszor �tbesz�lt r�natanr�l sz�l� k�nyvet, �s a jelek form�j�t �s �sszekapcsol�d�sait n�zegetve megpr�b�lta felid�zni, hogy vajon milyen ismert r�n�kkal �rhatt�k a k�nyvet.
Harry perceken �t meresztgette a szem�t a sz�gletes bet�kre, m�g ahhoz is hozz�l�tott, hogy egy pergamenre le�rja azt a t�zf�le �b�c�t, amit Hermion�t�l tanult, de egyik sem hasonl�tott a k�nyvben l�v� jelekre. M�r �ppen feladta volna, amikor esz�be jutott, hogy Hermione mit mes�lt neki az �j, ismeretlen r�n�k megfejt�s�r�l. Egy tiszta pergamenre lem�solta a k�nyvben pirosan vil�g�t� sz�t, �s megpr�b�lta behelyettes�teni az egyes jelek hely�re a k�gy� sz�t. �gy t�nt, hogy a gy-t itt egyetlen r�n�val helyettes�tik. Harry megpr�b�lt kital�lni egy m�sik gy-t tartalmaz� sz�t, amir�l el tudta k�pzelni, hogy szerepel a k�nyvben, �s r�keresett. Val�ban itt is ugyanaz a jel �llt a „gy” hely�n.
�r�kon �t tart� f�radts�gos munka ut�n, amit�l Harry csaknem annyira megizzadt, mintha ugyanezt az id�t kviddicsez�ssel t�lt�tte volna, �gy t�nt, hogy siker�lt valamif�le �b�c�t kidolgoznia a r�n�khoz. A legnagyobb neh�zs�get az okozta, hogy ebben a rendszerben, ha k�t m�ssalhangz� �llt egym�s ut�n, a bet�p�r kapott egy saj�t jelet, ez�rt Harry t�bbsz�r is belekavarodott abba, hogy egy �n�ll�, vagy valamelyik m�sikkal egy�tt l�v� m�ssalhangz�t tal�lt-e meg, �s a v�geredm�ny, amit letiszt�zott a pergamenre, sokkal hosszabb volt, mint az angol �b�c�.
Harry gyomra hangosan megkordult, jelezve, hogy el�rkezett az eb�d ideje, de most, hogy m�r csak egy l�p�s v�lasztotta el a sz�veg megismer�s�t�l, nem akarta f�lbehagyni a munk�t. B�r a r�nafejt�s sor�n t�bbsz�r is szitkoz�dva gy�rte gomb�cc�, �s semmis�tette meg a rossz megold�sokat tartalmaz� pergameneket, most csaknem b�nta, hogy nem j�rt mindig is r�natanra.
El�vett egy teljesen �j, tiszta pergament, �s nekil�tott, hogy a frissen megalkotott �b�c� alapj�n �t�rja a sz�veget. Annyira koncentr�lt az egyes bet�k behelyettes�t�s�re, hogy maguk a szavak �ssze sem �lltak mondatokk� a fej�ben. Csak amikor a v�g�re �rt a – tov�bbra is pirosan vil�g�t� – k�gy�kr�l sz�l� szakasznak, kezdett neki, hogy �tolvassa a sz�veget.

A k�gy� veszte – a s�t�t vil�gos m�gia

A k�gy�k s�t�t �llatok, �s szok�saikn�l �s jellem�kn�l fogva mindig is a s�t�t m�gusok kedvelt t�rsai voltak Ez lehetett az oka annak, hogy nem egy m�gus a k�gy�kat haszn�lta fel bizonyos var�zslatok, f�leg k�tel�kek kialak�t�s�t seg�t� var�zslatok elv�gz�s�re. A k�gy� ereje �rizte a s�t�t m�gusok h�zass�gait, biztos�totta szolg�ik h�s�g�t, �s sz�ks�g eset�n eml�keztette �g�ret�kre a sz�vets�geseiket. Az esk�tev�k, vagyis azok a szem�lyek, akiket ezek a var�zslatok kor�bbi �g�ret�k betart�s�ra k�nyszer�tettek, teljesen al� voltak vetve a k�gy� gazd�j�nak.
A k�gy� erej�vel megpecs�telt var�zslat al�l nem lehetett kib�jni, mivel a k�gy�k �ltal�ban fizikailag is megjelentek az esk�tev� mellett, �s k�pviselt�k gazd�jukat. Egyes elm�letek szerint Mardek�r Malaz�r k�gy�ja m�g ma is a Roxfortban �l, �s b�rmikor k�sz arra, hogy k�pviselje r�g halott gazd�ja �rdek�t. El�fordult az is, hogy a s�t�t var�zsl�k a k�gy�kba helyezt�k �nj�k egy darabj�t, �s ennek seg�ts�g�vel folyamatosan szemmel tartott�k, sz�ks�g eset�n pedig a k�gy� erej�vel meg is b�ntethett�k az esk�tev�t.
Ennek a k�tel�knek a lek�zd�s�re dolgozt�k ki a k�gy� veszt�t, mivel a var�zslatot meger�s�t� k�gy� meg�l�s�vel felszabadulhatott a szerencs�tlen esk�tev�. Ez a var�zslat tal�n a legs�t�tebb az �sszes vil�gos m�gia k�z�l, mivel s�t�t var�zsl�k is k�zrem�k�dtek a kidolgoz�s�ban. Roppant vesz�lyes mind az esk�tev�re, mind a k�tel�k megszak�t�j�ra n�zve (a var�zslat elv�gz�s�hez mindk�t szem�lyre sz�ks�g van), ha ugyanis a var�zslatot kialak�t� s�t�t m�gus id�ben �szreveszi, hogy mire k�sz�lnek, meg�lheti mindkettej�ket.
A var�zslat elv�gz�s�nek els� l�p�se az, hogy a k�tel�ket megszak�t� szem�ly behatol a k�gy� tudat�ba. Ez legilimenci�val a legsikeresebb, ugyanis ez az a var�zslat, ami k�pes a k�gy� tudat�nak megismer�s�re �s ir�ny�t�s�ra, ugyanakkor elker�li az azonosul�st mag�val az �llattal. Volt m�r p�lda arra, hogy egy p�rszasz�j� var�zsl� puszt�n azzal a befoly�sa al� vonta a k�gy�t, hogy �rtett a nyelv�n. A p�rszasz�j� emberek a k�gy�k szem�ben a leghatalmasabbak a vil�gon.
Ezut�n az esk�tev�nek egy bizonyos var�zslatsor (l�sd lejjebb) elv�gz�se ut�n meg kell szegnie �g�ret�t, �s ez alatt a k�tel�ket megszak�t� szem�ly leblokkolja a k�gy� agy�t, megakad�lyozva, hogy figyelmeztesse gazd�j�t, vagy elv�gezze az esk�szeg�s�rt kiszabott b�ntet�st (azaz meg�lje az esk�tev�t). Ha ez siker�lt, a k�gy� agy�t el kell hagyni. Ekkor az �llat felfogja, hogy nem v�gezte el megfelel�en a feladat�t, �s a k�tel�k-var�zslatnak megfelel�en elpusztul.
Tapasztalatok szerint a var�zslat legf�bb vesz�lye az, hogy nem siker�l megfelel�en blokkolni a k�gy� agy�t, �gy gazd�ja �rz�keli a rendelleness�get, �s a k�gy�t r�usz�tja az esk�tev�re �s a k�tel�k megszak�t�j�ra is, mindkettej�kkel v�gezve, vagy m�g s�lyosabb rabszolgas�gra �t�lve �ket. A m�sik f� vesz�lyforr�s az, hogy a k�tel�k megszak�t�ja nem k�pes elhagyni a k�gy� agy�t, azonosul az �llat tudat�val, �s t�rs�ra t�mad. V�g�l, ha az esk�tev� nem megfelel�en hajtja v�gre az esk�szeg�st megel�z� var�zslatokat, a k�gy� nem pusztul el, �s k�teless�g�t teljes�tve meg�li az esk�szeg�t.
Ha valaki ezek ut�n is v�llalkozna a k�gy� veszt�nek v�grehajt�s�ra, a k�vetkez�kben felsorolt var�zslatokat kell elv�geznie:

Harry egy f�radt s�hajjal h�trad�lt a sz�ken. A lap alj�n sorakoz� var�zslatokat m�r nem �rta �t latin bet�kre, ugyanis egyik sem tartalmazta a „k�gy�” sz�t. A gyomra ism�t hangosan megkordult, jelezve, hogy nem halogathatja tov�bb az ev�st. Mivel m�r egy �r�ja sem maradt az aznapi tal�lkoz�j�ig Prospeerral, nem akart a var�zslatok �t�r�s�val bajl�dni eb�d helyett. �gy amikor biztos volt benne, hogy senki sem l�tja, egy gyors b�b�jjal lem�solta a var�zsig�ket, majd beledob�lta a pergameneket a t�sk�j�ba, gyorsan visszavitte a k�nyvet a polcra, �s elindult valami harapnival�t szerezni.